Think Outside The Box

Transindex rovatok


Aktualitás

5 hozzászólás

Az EU nem olyan, hogy csak úgy jöjjenek-menjenek benne a fajok

Küldd el emailen

Küldd el Yahoo Messengeren

Gyalogakác

Gyalogakác

Az Európai Unió Tanácsa szeptember végén fogadta el azt a törvénytervezetet, mely megteremti az inváziós fajok elleni harc legális hátterét az EU tagállamaiban. Ezután következik a veszélyes inváziós fajok listájának összeállítása, ami nem minden faj esetén lesz zökkenőmentes. Például Magyarország a javaslat ellen szavazott, mert attól tartanak, hogy a fehér akác is tiltólistára kerül.

k.á.

Bár előző tervek szerint az inváziós fajok listája 50 fajt tartalmazott volna, az elfogadott jogszabály egy nyitott listát említ, számkorlátozás nélkül. A listát a fajok által okozott gazdasági, természetvédelmi és egészségügyi károk függvényében állítja majd össze az Európai Bizottság. A tudományos szempontok figyelembe vételét egy szakértőkből álló tanácsadói fórum fogja biztosítani. Ennek alkalmából készítettünk interjút Fenesi Annamária egyetemi adjunktussal, invázió-ökológussal.

Fenesi Annamária

Fenesi Annamária

Miről beszél az EU, amikor azt mondja, hogy az inváziós fajok súlyos gazdasági, környezeti és ökológiai károkat okozhatnak?

Az inváziós fajok olyan idegenhonos (behurcolt, adventív) élőlények, amelyek gyorsan terjednek és tömegesen lépnek fel olyan élőhelyeken, ahol természetes módon nem fordulnának elő. Például a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) Észak-Amerikában őshonos, véletlenül hurcolták be Európába (vetőmaggal), valamikor a 20. század elején. Mára Európa legtöbb országában megtalálható és egyre gyakoribb gyomos és mezőgazdasági területeken.

Ezek a fajok elsősorban a természetes, őshonos biológiai sokféleséget veszélyeztetik. Mivel sokszor tömegesen lépnek fel, negatívan hatnak az őshonos fajokra, kiszorítva azokat. Az általuk elözönlött közösségek fajszámát és természetességét csökkentik, megváltoztatják a fajok közötti kapcsolatokat, sőt időnként egyes helyi, őshonos fajok kihalását is okozhatják. Egy tömegesen fellépő inváziós növényfaj mindenre hathat az elözönlött közösségben: befolyásolhatja a talaj paramétereit, módosíthatja a beporzók közösségét és az ökoszisztéma szolgáltatások hosszú sorát (mindazon javak és szolgáltatások, melyek a természetből származnak, és amelyre az emberi jólét épül, pl. beporzás, szén-körforgás, víztisztítás, hulladéklebomlás stb.)

Az emberi egészségre is károsak lehetnek, például a parlagfű pollenje allergiát okoz, más fajok pedig szállítói vagy gazdaszervezetei lehetnek különböző egzotikus betegségeknek. A Dél-Európában egyre gyakoribb ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus) veszélyes trópusi betegségek vírusait terjeszti, mint pl. a nyugat-nílusi vírus, sárgaláz vírus, dengue-láz vírus. Lehet, hogy ezekről a betegségekről még nem hallottunk, de a klímaváltozás miatt északabbra húzódó szúnyog és az általa szállított kórokozók egyre gyakoribbak lesznek a mi térségünkben is.

Az anyagi károk is jelentősek a fajok terjedése nyomán. Az inváziós fajok elsősorban a mezőgazdaságban okozhatnak közvetlen károkat. Sok idegenhonos gyomfaj és rovarfaj terménykiesést okoz, pl. az Amerikából származó disznóparéj fajok (Amaranthus sp.), a krumplibogár (más néven kolorádóbogár, Leptinotarsa decemlineata) vagy a kukoricabogár (Diabrotica virgifera). A vándorkagylók (Dreissena polymorpha) tömege ellepi az édesvizekben található szilárd felületeket (szivattyúk, csövek, vízi járművek), ezáltal a vízparti létesítmények, járművek működését nehezíti meg. A fésűs medúza (Mnemiopsis leidyi) tömeges jelenléte a Fekete-tengerben a turizmusra hat negatívan. Az EU az inváziós fajok által okozott károkat évi 12 milliárd euróra becsüli.

Létezik hatékony védekezési stratégia e fajok ellen?

Úgy gondolom, hogy a most elfogadott uniós törvény a hatékony védekezés első lépése. Mivel az idegenhonos inváziós fajok terjedése nem ismer országhatárokat, országok közötti összefogás szükséges a megfékezésük érdekében. Néhány európai ország (Ausztria, Olaszország, Magyarország) a jól kigondolt és működő törvényeik dacára sem tudnak megszabadulni a parlagfűtől, ha a szomszédos országokból újra és újra behurcolják a faj magjait. Ezért is szükséges az egységes szabályok megteremtése az Európai Unió szintjén. A jogszabály elsősorban az invázió megelőzésére koncentrál. Tilos lesz a veszélyes inváziós fajok behozatala, értékesítése, hasznosítása, termesztése. Ha már jelen van egy inváziós faj, akkor a további terjedés megakadályozása és a negatív hatások csökkentése lesz a cél. A nagy harcot persze helyi szinten vívjuk majd, minden fajra egyedi védekezési stratégiát kell kidolgozni.

Ázsiai tigrisszúnyog

Ázsiai tigrisszúnyog

Lehet már tudni, hogy mely fajok kerülnek fel a feketelistára? Melyek a leginkább veszélyes itthoni inváziós növény- és állatfajok?

Nem lehet még tudni, hogy mely fajok kerülnek tiltólistára. Olyan fajokra kell számítani, amelyek uniós léptékben jelentenek fenyegetést és sokrétű kártételük van. Szerintem biztos befutó a parlagfű, az ártéri japán keserűfű (Reynoutria japonica), a kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum), a vadgesztenyelevél-aknázómoly (Cameraria ohridella), a vándorkagyló, a fésűs medúza, a vörösfülű ékszerteknős (Trachemys scripta elegans), az amerikai nyérc (Neovison vison), a nutria (Myocastor coypus) és még sorolhatnám. Már léteznek kutatók által összeállított feketelisták, nagy eséllyel ezek közül kerülnek át fajok az EU-s listára is (a 100 legveszélyesebb európai inváziós faj listája itt érhető el). Nagyon kíváncsi vagyok az akác sorsára: mint inváziós faj, feltétlenül a listán lenne a helye, de sokak számára fontos haszonnövény, és Magyarország nagyon kiáll mellette.

Parlagfű

Parlagfű

Ha a romániai helyzet alapján kellene fajokat javasolni, akkor véleményem szerint, a teljesség igénye nélkül, a kanadai aranyvessző (Solidago canadensis), a kúpvirág (Rudbeckia laciniata), a csicsóka (Helianthus tuberosus), a bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), az akác (Robinia pseudacacia) és gyalogakác (Amorpha fruticosa), a parlagfű mindenképpen helyet érdemel a listán. Az állatok közül inváziós halfajokat javasolnék: naphal (Lepomis gibbosus), kínai razbóra (Pseudorasbora parva), törpeharcsa (Ameiurus nebulosus). Feltétlenül helyet kellene kapjon a már Erdélyben is terjedő spanyol csupaszcsiga (Arion vulgaris) és a harlekinkatica (Harmonia axyridis). És ez a lista messze nem teljes így.

Alapvetően érdemes ezeket a fajokat irtani, ha úgyis ekkora a globális jövés-menés, ezek a fajok pedig az emberi tevékenységek révén kerültek be és ennek segítségével is terjednek, kihasználva a zavarásokat?

Kell-e foglalkoznunk a klímaváltozással? Érdemes-e tenni az élőhelyek eltűnése, degradációja, fragmentációja ellen? Ezek a jelenségek, akárcsak a biológiai inváziók, az emberi tevékenységek velejárói, és drasztikusan visszahatnak ránk. Az inváziós fajok terjedése az egyik legfontosabb biodiverzitást veszélyeztető tényező. Az inváziók által okozott anyagi károk szintén a probléma megoldásáért kiáltanak. Lehet, hogy sziszifuszi munkának tűnik, mert a fajok száma évről évre növekszik, de mindenképpen célunk kell legyen e fajok megfékezése.

Civilként kell-e irtani az inváziós fajokat?

Az inváziós fajok elleni védelemnek több léptéke van. Az interjú apropója az, hogy elkészült és hamarosan hatályba lép egy egységes, minden EU-s országra érvényes jogszabály. De ezeket a szabályokat helyileg kell majd érvényesíteni. Magyarországon már most minden telektulajdonosnak kötelessége irtani a parlagfüvet, különben megbírságolják. Ezentúl nem csak a parlagfű, de sok más faj esetén is így lesz Európa-szerte. Jobb lenne, ha ezt nem csak kényszerből, hanem meggyőződésből végeznénk.

Hogy konkrétan mit tehetünk? Tájékozódjunk, ismerjük meg a körülöttünk élő inváziós fajokat. Pl. a Transindex TOTB Invazív Fajok sorozata alkalmas információs forrás. Ne ragaszkodjunk ezekhez a fajokhoz, keressünk alternatív, őshonos fajokat helyettük. Ha nem ültetünk inváziós fajokat a kertünkbe, nem tartunk inváziós állatfajokat otthon, kisebb esélye van ezek kiszabadulásának és a természetben való megtelepedésének. Gyermekekkel, civilekkel irtási akciókat lehet szervezni, ahogy homoktövis-irtási akciók vannak a Kolozsvári Szénafüveken. Ilyen akciók előtt mindenképpen javasolt szakemberek megkeresése, tévedésből nehogy őshonos fajok irtsunk.

Az akácot hungarikumnak minősítették, de itthon is ellenérzéseket kelt pl. a hömöktövis elleni fellépés. Nem lehet kivételeket meghatározni és azokra aztán fokozottan vigyázni?

Ez kényes kérdés: hogyan járjunk el, ha egy inváziós fajnak a károk mellett van gazdasági haszna is? Arany középút nem igazán létezik, ugyanis minden akác- és homoktövis-ültetvény egy ketyegő bomba: minden évben termést érlel, a magok pedig természetes élőhelyeken, védett területeken fognak landolni, csírázni és megtelepedni. A legtöbb inváziós emlősfaj jól őrzött prémfarmokról szabadult. A legtöbb inváziós növényfaj kerti vagy mezőgazdasági szökevény. Sokszor bebizonyítottuk már, hogy nem tudunk „fokozottan vigyázni” ezekre a fajokra.

Voltak védett területeken bekövetkező, invazív fajok által okozott „katasztrófák”? Hol okoznak legnagyobb gondot a behurcolt állatok, növények?

Szép számmal vannak inváziós fajok által okozott természeti katasztrófák. Főleg szigeteken dokumentáltak drámai esteket. A csendes-óceáni Guam szigetére 1952-ben került a barna mangrovesikló (Boiga irregularis), melynek következtében a bennszülött hüllők, madarak és emlősök 80%-a kihalt. Hasonló tragédiához vezetett a nílusi sügér (Lates niloticus) Viktória-tóba való betelepítése: a tóban élő halfajok közül 350 faj kihalt a betelepítése óta.

Nálunk még nincsenek ilyen mérvű katasztrófák, de egyes inváziós fajok tömeges fellépése egyre aggasztóbb. A parlagfű nagyon gyorsan terjed a rendszerváltás óta, a kanadai aranyvessző egyre tömegesebb van jelen az értékes agrár-ökoszisztémában. A spanyol csupaszcsigát is érdemes mihamarabb leguglizni, mert ha megjelenik, válogatás nélkül pusztítja el növényeinket a kertben. Legalább tudjuk, hogy ki a tettes.

Spanyol csupaszcsiga

Spanyol csupaszcsiga

Legfrissebb anyagok