2018. november 14. szerdaAliz
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Marokkó felvette a kesztyűt a vízhiánnyal szemben

2016. június 21. 10:52, utolsó frissítés: 11:04

Miközben a bolygó lakossága egyre nagyobb bajban van, Marokkóban egyre jobb a helyzet.


Indiában olyan vízhiány van, amellyel az ország évtizedek óta nem szembesült, és körülbelül 330 millió embert érint, ami a lakosság egyharmadát teszi ki. Ugyanez a helyzet áll fenn Etiópiában is, az amúgy is szerény mezőgazdaság tönkrement, legalább minden tizedik embert éhség sújt. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy egyre nagyobb a feszültség az erőforrások körül, és egyre valószínűbb, hogy konfliktusok fognak körülöttük kitörni. Erre figyelmeztet nemrég megjelent cikkében Laura Tuck, a Világbank alelnöke is.

A Világgazdasági Fórum 2015-ös jelentése szerint a vízhiány ma már minden kontinenst érint. Ausztrália a legszárazabb. A folyók nemcsak apadnak, hanem a kisebbek teljes kiszáradásától tartanak. Az ausztrál kormány a tengervíz édesvízzé átalakítását végző üzemet is telepített már, nagyüzemi szinten sótalanítanak. A tengervíz ihatóvá tétele azonban drága művelet, de az ivóvíz nagy távolságokra szállítása sem olcsó.

Afrika a második legszárazabb terület. Közel 300 millióan élnek olyan helyen, ahol egy főre kevesebb mint ezer köbméter víz jut. A kontinens lakosságának legalább negyede naponta több mint fél órát gyalogol, hogy vízhez érjen, annak minőségéről pedig keveset sejt. A jelentés szerint a fertőzött víz és a nem megfelelő higiénés körülmények miatt óránként 115 ember hal meg.

Angol tudósok nemrégiben rájöttek, hogy a legnagyobb vízhiánnyal küzdő országok alatt hatalmas vízkészlet rejlik, a mennyiségét a felszínen található folyók és tavak százszorosára becsülik. Egyiptom, Líbia és Szudán alatt rejtőzhet a vízkészlet java, de ez csak lehetőség, hiszen a mélység hatalmas, ezek az országok önerőből biztosan nem tudják felszínre hozni a vizet.


Kínában is nagy a baj: az iparosítás miatt a folyók többsége erősen szennyezett, az ország rendkívüli vízellátási problémákkal küzd. Kína 600 nagyvárosából 550-ben napi szinten okoz gondot a vízhiány. Már kiaknázzák a mélyen a föld alatt húzódó vízkészletet is, az északi területekről egy 1400 kilométer hosszú vezetéken keresztül szállítanának vizet Pekingbe. Az országban csökken az élelmiszer-termelés is, emiatt egyre több importra van szükség.


Konfliktusforrás

A vízhiány miatti háborúk nem lennének új keletűek, körülbelül 4500 évvel ezelőtt is megtörtént már Mezopotámiában, amikor Lagas városállam lakói vívtak háborút az akkádokkal a Tigris és Eufrátesz vízhasználata miatt. De voltak a víz miatt nagy összecsapások az ókori Kínában, és okozott politikai instabilitást Egyiptomban is.

Ma nem szokványos, hogy két állam között emiatt törjön ki háború, de vannak országok, akik között egyre nagyobb a harc egy-egy ivóvízforrás megszerzéséért, és egyre növekvő feszültségek is észlelhetők. Főleg azért, mert a klímaváltozás miatt a kényes területeket egyre inkább sújtja szélsőséges időjárás is. A Világbank ki is adott egy jelentést, amiben arra figyelmeztetnek, hogy a szélsőséges időjárás rendkívüli mértékben lassítja a gazdasági fejlődést, és migrációs hullámokat indíthat el.

Laura Tuck szerint van kiút az elszegényedés - depriváció - konfliktus körből, az országoknak olyan intézkedéseket kell hozniuk, amelyek eredménye a hatékony vízgazdálkodás lenne, az alelnök szerint ez nem csak megállítaná a bajokat, hanem akár évi 6%-os gazdasági növekedést is tudna eredményezni.


A jó példa

Példás, ahogyan Marokkó viszonyult a klímaváltozás által okozott nehézségekhez. A kormány olyan programokat indított, amelyek technikailag és szakmailag is segítették a gazdákat, hogy jobban kihasználják az esővizet, megváltoztassák az addigi gyakorlatot, egyszóval hatékonyabb mezőgazdaságra neveli őket.

Az országban nem csak az állam, a civil szervezetek is gyorsan cselekedtek: a Dar Si Hmad felhúzta a világ legnagyobb ködgyűjtő rendszerét, amivel napi szinten 6300 liter vizet tudnak előállítani.



Az alaphelyzet (nyerjünk ki vizet ködből) és a megoldáskeresés (hogyan lehet ezt optimalizálni) nem új keletű, kutatók már régóta próbálkoznak lekövetni a természetet, de az eddigi módszerekkel a víz nagy része kárba veszett. A köd begyűjtésére pedig nagy szükség van, főként olyan helyeken, ahol a sivatagi éghajlat és a klímaváltozás következtében a szokásosnál is kevesebb és rendszertelenebb a csapadék.

Az utóbbi években megszaporodtak azok a projektek, amik hatékonyabb szintre emelték a ködbegyűjtést – Chile, Marokkó, Guatemala, Haiti, és most már Jemen is sikerrel alkalmazza ezt a módszert.

Marokkó jelentős sikereket ért el, és ez azt üzeni, hogy a politikum odafigyelésével sikeresen lehet felvenni a harcot az extrémebb körülmények között is. Ehhez az kell, hogy jobb infrastruktúra szolgálja a vízbiztonságot. Hogy a módszer globális lesz-e, azt nem tudni, mindenesetre vannak biztató kezdeményezések, az ENSZ és a Világbank nemrég bejelentettek egy közös együttműködést ez ügyben, kezdetben tíz veszélyeztetett országgal működnek együtt.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Régi oldal >