2017. november 18. szombatJenő
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Két hét alatt három medvét vitettek el Tusnádfürdőről

B. D. T. 2016. július 26. 10:16, utolsó frissítés: 2016. július 28. 13:32

A kárpótlások nem megfelelő rendezése, illetve a hiányos jogi-közigazgatási háttér sokszor odavezet, hogy az emberek önbíráskodáshoz folyamodnak a medvékkel szemben.


A 27. Tusványos fő témái mellett a térség igazi indiánja, a medve is állandó főszereplő volt a táborban: a jelenlétére figyelmeztető táblák, vizuális reprezentációk (pl. táborlogó vagy medvét mintázó hulladékszobrok) mellett a beszélgetéseken is szóba került, és valószínűleg a táborlakók közül sokan élőben is találkozhattak vele esti sétáik során. A Transindex-különítmény egy árnyas sétányon kukázó, fiatal, félénk medvét látott szombat este; hangtalanul és könnyedén mozgott, akár egy hatalmas macska, két lábra állva csekkolta a szemetes tartalmát, majd közeledtünkre gyorsan továbbállt. Egy rendőrautó járőrözött épp a közelben, de a rendőrt különösebben nem hatotta meg a járókelők jelzése, hogy medvét láttak: vállat vont, és annyit mondott: „s akkor mi van?”

A medvék jelenléte valóban megszokott a térségben, hiszen az egész Tusnád-szoros olyan átkelőhely, amelyet intenzíven használnak az olyan nagyragadozók, mint a medve és a farkas. Tusnád község környékének természeti adottságai miatt az egész térséget intenzíven használják a medvék, és ez számos problémát okoz a medvetámadásoktól a gazdasági károkon át a habituált medvék megjelenéséig. Szakértők szerint ezért Tusnádfürdő helyzete integrált megközelítést igényel, a hulladékkezelés, a turizmus, infrastruktúrafejlesztés elképzelhetetlen anélkül, hogy a természetvédelmi szempontokat, kiemelten a medvekérdést ne vegyék figyelembe. Ennek ellenére még mindig vannak olyan kukák, amelyek nem medvebiztosak, tehát amelyet a medve könnyedén használhat élelemforrásként.

A medvék az ERDő nélkül nincs ERDély! Környezetvédők versus famaffia című kerekasztal-beszélgetésen is szóba kerültek a Kós Károly sátorban. Fazakas Péter, az EMNP Kovászna megyei önkormányzati képviselője csatlakozva a korábbi székelyföldi megközelítésekhez úgy vetette fel a kérdést, hogy "mi a fontosabb, az ember vagy a vadak?" Szabó Antal, a zalaegerszegi Vadgazdálkodók és Vadászok Szövetségének vadásza rámutatott, Magyarországon az ember-vadállat konfliktusok könnyebben megoldhatók, hiszen hiányoznak a nagyragadozók az ökoszisztémából, ezért is kell a vadászoknak beavatkozniuk bizonyos fajok egyedeinek ritkításával. Példaként az aranysakál elterjedését hozta fel Magyarországon, amely nem őshonos faj, nincs természetes ellensége, és kárt okozhat az állattartó gazdák nyájaiban.

A medve védett faj, amelynek jelenlegi kilövési gyakorlata – miszerint a többet érő, nagy hím példányokat lövik ki többnyire külföldi vadászok – nem tesz jót az állománynak. Szabó elismerte, erre a gyakorlatra „a pénz miatt kényszerülnek” a vadásztársaságok. Magyarországon pl. a gímszarvas esetében a kapitális példányokat lőtték ki, mivel a vadkárok kifizetéséhez való hozzájárulást könnyebb volt úgy összegyűjteni a költségvetésben, ha a legtöbbet érő trófeákat értékesítették.


Ugyanakkor az erdőirtás miatt is a medvék élőhelyet veszítettek, és az erdőben gyakorlatilag alig van már olyan terület, ahol ne találkoznának emberi zavarással. A Tusnádfürdőhöz hasonlóan népszerű turisztikai helyszínek esetében, mint pl. a Szent Anna-tónál idei beszámolók szerint a fiatal medvék többen vannak, egyre bátrabbak, hozzászoktak az ember jelenlétéhez: egy sajtójelentés szerint ellopták egy kiránduló táskáját, de olyan esetről is hallottunk, hogy egy medve feldöntött egy út szélén leállított motorbiciklit, és megrágta az ülését.

A kárpótlások nem megfelelő rendezése, illetve a hiányos jogi-közigazgatási háttér sokszor odavezet, hogy az emberek önbíráskodáshoz folyamodnak, gyakran hallani székelyföldi falusi történeteket arról, hogy a medvét, aki bejárt és kárt okozott, elteszik láb alól, és elássák valahol; sokan tesznek ki illegális csapdákat is. A Milvus nyakörves nyomkövetős medvéjének egy farkaslaki udvaron veszett nyoma, ám azóta sem tudni, ki a tettes, a hatóságok is szemet hunynak az ilyen esetek fölött.

Korodi Attila volt környezetvédelmi miniszter, az RMDSZ parlamenti képviselője elmondta, július 20-án, szerda este vitették el a harmadik medvét Tusnádfürdőről, 2 hét alatt ez volt a harmadik. Szerinte amúgy nem az erdőgazdálkodás jelenti a legnagyobb stresszfaktort a vadon élővilágára, hanem rossz gyakorlatok együttes hatása, mint például legeltetés, erdőgazdálkodás, város- és településfejlesztés, erdeigyümölcs-begyűjtés, rendszertelen turizmus, tehát számos olyan emberi tevékenység, amely 1989 és a tulajdon-visszaszolgáltatások előtt nem jelentett akkora tényezőt.

Korodi is felhívta a figyelmet arra, Tusnád tranzitzóna, itt mindig medvék lesznek, ez az egyik olyan szoros, ahol a Kárpát-kanyartól Közép-Erdélyig vonulnak át a medvék, naponta akár több mint hatvan kilométert vándorolnak. Sajnos az állam képtelen kidolgozni a medvére azt az egységes jogszabályi és intézkedéscsomagot, ami hosszú távon kezelni tudná az együttélés problémáit ember és medve között.

Két éve a minisztérium asztalán van egy tervezet, amelyben összegezték a medve- és farkaspopulációkkal kapcsolatos kutatásokat – mondta el Korodi. Szerinte tisztességesen kellene gazdálkodni a vaddal, pl. a trófeamedvét nem szabadna kilőni, ugyanakkor „plüssmaciként” sem szabadna kezelni a medvét, mert az csak „tűzoltás”. Szerinte a medvék elszállítása és szabadon engedése egy kevésbé zavart, vad területen nem jelent valódi megoldást.

A képviselő leszögezte, az államnak hatalmas felelőssége van abban, hogy a szabályokat kialakítsa. Mivel nincsenek megfelelő módszerek jelenleg az állománybecslésre, és mai napig nem tudjuk, hány medvéje is van Romániának, az egyik legfontosabb feladat a genetikai állományszámlálás kéne legyen, amely költséges, de lehetne erre lehívni pályázati alapokat. Az ország amúgy is rosszul áll a természetvédelemre lehívható uniós források felhasználása terén, erre kéne fókuszálni – szögezte le.

El kellene a szabályozással azt érni, hogy az állattartóknak ne legyen nyűg, ha kiesés van az állományban a ragadozók miatt, legyen megoldva a kárpótlás kérdése – jelenleg sajnos nehézkes a kárpótlásigénylés, és az állam nem tanult a hibáiból. „E téren pesszimistább vagyok, mint az erdőgazdálkodás kapcsán, a vadállatvédelemben félszegül viselkedik az ország" - mondta. Koherensen, holisztikus szemlélettel kellene kezelni a vadkárproblémát, erre a válaszok csak komplexek lehetnek, és a koherens szabályozás arra lenne jó, hogy mindenki, aki az erdővel kapcsolatban áll a turizmustól a városfejlesztésig, tudja, hogy meddig mehet el, hol vannak a törvényi határok, amelyek gátat szabnak az emberi tevékenységeknek.

A minisztériumban lévő tervezet, „medvecsomag” pont erről szólna, ám a képviselő úgy látja, a jelenlegi szaktárca-vezetés a „plüssmaci”-paradigma mentén gondolkodik, a medve védelmére fókuszál, és most inkább nem foglalkozik a problémával, attól tartva, hogy „ebből a történetből mindenki rosszul jönne ki”. Korodi szerint úgy lehetne valóban tisztességesen bánni a medvepopulációval, ha egyrészt lehetővé tesszük, hogy a populáció önmagát szabályozza, azaz nem lőnék ki a nagy, idős hímeket, ugyanakkor a vadgazdálkodásról sem mondanánk le teljesen. A jelenlegi helyzet sem az embernek, sem a medvéknek nem jó – vélte.

Az orvvadászattal kapcsolatos kérdésünkre elmondta, szerinte ha nem kerül elfogadásra az a bizonyos átfogó, a medvekérdést kezelő törvénycsomag, amely minden egyes tipikus helyzetre meghatározza a szabályokat, és nem lesz egy valós medvepopuláció-számlálás, az orvvadászat problémája sem oldódik meg. És ez nem az az orvvadászat, amely golyóval gyilkol, és amelynek művelője a medve húsát fölhasználja, hiszen általában nem csinálnak semmit a hússal, ez egy önvédelmi történet, amit nehéz felgöngyölíteni – mondta. Az átfogó megközelítés részeként például segíteni kellene az olyan települések gazdaságainak, háztartásainak villanypásztorral történő felszerelését, mint amilyen a medveátkelőként funkcionáló Tusnád-szoros és maga Tusnádfürdő.

El lehet vitetni a medvéket, a már elszállított példányokon kívül még majd el lehet vitetni még egyet, de jönnek helyette mások, szóval ez sem megoldás – mondta. Szerinte ugyanakkor van baj a populációval is, valóban vannak olyan gyenge egyedek, amelyek leszorulnak az emberlakta településekre, amelyek megtanulják, hogyan szerezhetnek könnyen táplálékot az embertől. Ezeket már nem lehet szerinte visszavadítani, hiszen sok esetben már az anyamedve tanítja meg arra a kicsiket, hogyan kell guberálni. A Szent Anna-tónál triatlonversenyen is szembesült a probléma mértékével, fényes nappal pár méterre a versenyzőktől ott volt a medve. Egészséges medvepopuláció akkor fog ismét visszaállni, amikor majd a medve az emberrel találkozva megfordul és másik irányba menekül – szögezte le.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Régi oldal >