2020. február 22. szombatGerzson
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Az ökológus feladata, hogy „megmentse a világot a pusztulástól”?

Szabó Csilla 2016. augusztus 08. 12:17, utolsó frissítés: 12:17

A tudományos diskurzusból érkezők fülét sérti, hogy a köznyelvben gyakran rosszul, vagy legalábbis félrevezetően használják a fogalmat, egyfajta varázsszóként funkcionál. Szabó Csilla harmadéves ökológus írása.


Van egy pofonegyszerű megoldás arra, ha nem ismerjük egy szó jelentését: ráguglizunk. Ha pontos és gyors megoldást szeretnénk, akkor ezt angolul tesszük, és a képkeresőt használjuk. Ha az „ecology” (ökológia) szóra keresünk rá, nem biztos, hogy megfelelően működik a módszer. „Kezünkben a Föld” képekre és a zöld ötven árnyalatában Föld-megmentő szimbólumokra és feliratokra találunk. A magyar keresőben kicsit eltérnek a képek, és jobban hasonlítanak a szerintem megfelelő jelentéshez, de ha lejjebb görgetünk, itt is általában oda lyukadunk ki, hogy egy ökológus feladata, hogy „megmentse a világot a pusztulástól”. Aki nézte a Pokemont, ezek után azt gondolhatná, hogy minden ökológust Jessie-nek és Jamesnek hívnak, és „zászlónk alatt egyesül majd minden ember”.

Ez lenne az ökológia, és az egyetemen szuperhősöket képeznek, akik zölddé változtatják az egész bolygót? Vagy az ökológusok reggeltől estig fát ültetnek meg éhségsztrájkolnak egy fához kikötözve? És a tüntetésben lelik legnagyobb örömüket? Vagy csak kirándulnak egész nap?

Az ökotermék és ökológiai bármit-ide-tehetek-mert-olyan-jól-hangzik szavak mellett sokszor tévesen az ökológia szót egészen megdöbbentő szóösszetételekben fedezhetjük fel, amolyan varázsszóként funkcionál a köznyelvben. Bármivel társíthatjuk, bármihez köthetjük és mindig jó sül ki belőle, hiszen ha valami ökológiai, akkor az tuti jó, legyen az „ökológiai állattartás”, „katolikus ökológia” (vajon létezik református, unitárius netán buddhista ökológia is?), „ökoteológia” vagy „ökológiai papír”.

Azt már megtudtuk, hogy mi nem az ökológia, álljon hát itt egy nagyon rövid definíció és egy hosszabb magyarázat iránymutatásképpen: az ökológia a biológiának egy résztudománya, az egyed feletti szerveződési szinteket vizsgálja. Tegyük fel, hogy itt van az összes mostanáig leírt faj az összes feltételezett kapcsolatával. Az ökológusok a következő szinteket kutathatják: egyesek egy-egy faj között fennálló viszonyt tanulmányoznak, amely az ábránkon egyetlen vonalként jelenik meg, mások a rendszerből egyetlen fajt emelnek ki kutatásuk témájaként (az alábbi ábrán egy csomópont), megint mások pedig több faj között fennálló sokféle lehetséges kapcsolatot vizsgálnak. Egy idő után rájöhetnek, hogy amiről azt gondolták, hogy egyetlen vonallal ábrázolható, igazából sok kicsi vonal eredője. Arra is rájöhetnek, hogy egy vonal sokkal fontosabb, mint gondolták. De a fordított eset is lehetséges: egy pontnak vagy vonalnak nagyobb jelentőséget tulajdonítottak, mint amekkora valójában. De ahhoz, hogy a pontokat és a vonalakat, vagyis az élőlényeket és a közöttük fennálló kapcsolatokat vizsgálni lehessen, jól megtervezett kísérletekre van szükség.


Ám ne gondoljuk, hogy az ökológia ezek alapján egy ilyen önmagáért való tudományoskodás, aminek semmiféle gyakorlati hozadéka nincs. Lássunk két példát az érdekes kérdésekre és a tudományos bizonyíték fontosságának igazolására, avagy miért van szükségünk ökológusokra?

Van egy nagyon szép lepkefaj: a nagypettyes hangyaboglárka (Maculinea arion), amelynek nagyon érdekes a fejlődésmenete. Először is szüksége van a kakukkfűre (Thymus spp.), mert ez a tápnövénye. Ahhoz, hogy kifejlődjön, egy hangyafajt is igényel, mert a hangyadolgozók a lepkelárvákat megvédik és táplálják. A lepkelárva manipulálja a hangyákat: olyan illatanyagokat bocsát ki, amik miatt a hangyák becipelik a hangyabolyba és ott úgy nevelik fel a lepke lárváját, mintha a saját utódjuk volna. Persze a hangyáknak is van némi előnyük ebből: elfogyasztják a lárva által kibocsátott, cukrokban gazdag, energiadús mirigyváladékot. Angliában brit tudósok (igazi brit tudósok) kimutatták, hogy annak ellenére, hogy betiltották a lepkegyűjtést és védett területeket jelöltek ki (egyúttal a legeltetést is betiltva), tehát minden adott volt a lepkének, mégis csökkenő trendet mutatott a nagypettyes hangyaboglárka populációmérete. Elég sok pénzt fektettek a faj védelmébe. Ekkor elkezdődtek az intenzív populációökológiai kutatások, hogy vajon miért történik ez. Rájöttek arra, hogy a korábbi hiedelmekkel ellentétben a lepkefaj hernyói nem az összes Myrmica génuszba tartozó hangyafajjal állnak szoros kapcsolatban, hanem csak eggyel, a Myrmica sabuletivel, ami a déli lejtésű, alacsony füvű területeken fordul elő. A legeltetés megszüntetésével megnőtt a fű, ezért a M. sabuletit más Myrmica fajok kiszorították, így a lepke sem tudott szaporodni. A tanulság ebből az, hogy ahhoz, hogy egy fajt meg tudjunk védeni, nagyon fontos, hogy a fajmegőrzési vágyunk és jószándékunk mellett ismerjük a faj ökológiai jellemzőit, igényeit (lásd bővebben: Standovár, T., Primack, R.B., 2001. A természetvédelmi biológia alapjai. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.)

A második példám egy viszonylag friss projektről szól: nagy faültetési akció volt Kolozs megyében, 2015. novemberében.


Jó a cím, zöld a plakát, fákat ültetünk, vagánynak tűnik, de akkor miért nem tetszik ez a projekt az ökológusoknak? Hát azért, mert a terv szerint akácot ültetnének. Az akác nálunk invazív faj, azaz nem őshonos, Észak-Amerikából származik, és nem csak ott marad meg, ahova ültetik, hanem gyorsan terjed, elözönölve változatos élőhelyeket, sokrétű kárt okozva az ott élő őshonos fajoknak (lásd Bartha, D., Szmorad, F., Tímár, G., 2014. A fehér akác (Robinia pseudoacacia) hazai helyzetének elemzése). Ezért egy ökológus javaslata inkább az lenne, hogy egy vagy több őshonos fajt ültessenek az akác helyett. A jó szándék itt is megvolt, és persze, hogy mindenki örül a civil kezdeményezéseknek, csak előtte fontos a megfelelő tájékozódás a témában.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Régi oldal >