2017. aug. 18. péntekIlona
31°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kilőnék a Szamoson portyázó kormoránokat

Ambrus István 2017. január 24. 11:46, utolsó frissítés: 2017. január 27. 19:35

A kárókatonák a horgászokat zavarják, szerintük megeszik azokat a halakat, amelyekre pedig elsősorban az emberi tevékenység jelent veszélyt.


204 aláírást gyűjtöttek a kolozsvári horgászok, hogy engedélyt szerezzenek a Szamoson megjelent kormoránok kilövésére. Ez a madárfaj Európa-szerte védett, környékünk vizein őshonos ragadozónak számít, ráadásul az invazív halfajtát, az ezüstkárászt is fogyasztja.

Marton Attila ornitológus a Kolozsvári Rádióban elmondta, a kárókatonák ilyenkor télen 100-200-as csapatokban portyáznak a Szamoson. Az egyik oka, hogy ekkora számban megjelentek, a tartósan alacsony hőmérséklet, ugyanis a hideg miatt a legtöbb vízfelület befagyott, ezért nehezebben találnak táplálékot. A szakember szerint a madarak kolozsvári megjelenése önmagában nem probléma, ugyanis ez madárfaj természetes ragadozója a környékünk halállományának.

Márton Attila


A sporthorgászok ennek ellenére online aláírásgyűjtésbe kezdtek a petitie.ro oldalon, hogy engedélyt szerezhessenek a kilövésükre. Marton Attila szerint a sporthorgászok, bár nagyon nagy lokális tudással rendelkeznek, nem képesek reálisan felmérni a helyzetet.

Mi pusztítottuk ki a halakat, nem a kormoránok

A sporthorgászoknak abban valószínűleg igazuk van, hogy a halállomány jelentősen csökkent a Szamosban és az erdélyi folyókban, mivel az elmúlt 50 évben a vízügyi munkálatok, a folyamatos mederegyengetés, holtágak lezárása ahhoz vezetett, hogy elpusztította a halak szaporodásához szükséges helyeket a folyóvizekben. Emellett pedig nagyon sok gát van a folyókon, patakokon, amelyek mesterséges akadályt jelentenek a vízi élőlények számára, ez akadályozza őket abban, hogy szabadon közlekedjenek a folyók különböző szakaszain.

Marton Attila szerin valóban jelentős az állománycsökkenés, de nem egy őshonos faj lesz az, amelyik veszélyezteti a halállományt. Ráadásul a kormoránok az invazív halfajokból is táplálkoznak. Az egyik ilyen „nagyon mocsok invazív faj” az ezüstkárász. Nagyon jól megvan folyóvizekben, tavakban, és azért veszélyes a halállományra, mert megeszi a többi hal ikráját és sajátos szaporodási rendszerrel rendelkezik. Azokon a helyeken, ahol valamilyen okból kifolyólag több a nőstény, néhány nőstény nemet vált, átalakul hímmé, és így újra szaporodhatnak.

„Egy kárókatona naponta 1-2 kiló halat fogyaszt el, de ez inkább a méretétől függően változik. Érvényes az a biológiai imperatívusz, hogy addig eszel valahol, ameddig elég táplálékot találsz. Abban a pillanatban, amikor a 200 kárókatona nem talál elég halat a Szamosban, tovább mennek egy másik táplálkozási területre, tehát nem eszik meg az összes halat, csak néhányat belőlük” - mondta az ornitológus.

Télen ezek a madarak csapatokban fel-alá portyáznak a Szamoson, ezért ha bárki bármilyen okból kilőne őket, holnapután újabb 200 fős csapat érkezne helyettük. A biológus szerint sokkal nagyobb a probléma halgazdasági szempontból akkor, ha egy mesterséges halastavon telepednek meg ezek a madarak, ahol profitszerzés céljából tenyésztenek halakat. „A sporthorgászok jól ráéreznek arra, hogy azokon a helyeken, ahol ők pecáznak, bizonyos halak milyen nagyságrendben vannak jelen, de ennek nincs tudományos alapja" - tette hozzá Marton Attila.

Egyre több vándormadár telel velünk a városban

A folyamatosan enyhülő telek miatt egyre inkább jellemző, hogy sok madár nem repül melegebb éghajlatra, helyette a városban maradva vészeli át a telet. Vannak olyan fajok is, amelyek az elmúlt száz évben szoktak hozzá a városi körülményekhez, de léteznek olyanok, amelyek hosszú ideje az ember közelében, a városokban laknak, idővel pedig még jobban alkalmazkodtak az urbánus körülményekhez. „A várost tekinthetjük úgymond egy foltszerű elterjedési elemnek. Egy kiaknázatlan terület, ahol nagyon kevés a madárfaj, és nagyon sok a táplálék, így egyszerűen megéri ezeknek a madaraknak, hogy a városban maradjanak” - mondta a biológus.

Például a vörösbegyek egyre nagyobb számban telelnek át nálunk, de a feketerigó is ebbe a kategóriába tartozik. A balkáni gerle az elmúlt száz évben költözött be a kontinensre, a városba, és ott költ.

„Vannak olyan madarak is, mint a házi veréb, amely évszázadok óta az ember közelében él. Ezek újabbnál újabb technikákat fejlesztenek ki, hogy megélhessenek a városban. Nemrég bebizonyították, hogy a városban élő verebek közt elég gyakran akadnak egyedek, amelyek szivarcsikkeket szednek össze, és azzal bélelik ki a fészküket, a nikotin a fészekanyagban pedig csökkenti a paraziták számát."

Házi veréb


Az operaház sirályai

Marton Attila elmondta, a sárgalábú sirályok 2004-ben telepedtek meg Kolozsváron, a Román Opera tetején költenek. Ez Kolozsvárnak az egyik „legvagányabb költőfaja”. Azért él itt a városban, mert drámaian lecsökkent a nekik megfelelő, költésre alkalmas élőhely. „Egy sirálynak a város ideális, például a kémények mögött nagyon sok lehetőség van a fészekrakásra, ott a Szamos és a szemétdomb, ami egész évben táplálékforrás."

Ennek ellenére az utóbbi időben Romániára jellemző hideg időjárás az összes madárfajra veszélyt jelent, főleg a kisméretűekre. ”Egy széncinege, ami nagyon gyakori lakója a városoknak, 16-18 grammot nyom, 3 grammot képes elveszíteni a testtömegéből egy éjszaka alatt. Ennyi zsírt éget el, hogy melegen tartsa magát. Nekik elég 1-2 ilyen fagyos éjszaka, és az már halálosnak bizonyulhat, de a többi faj is szenved a hidegtől. Sok madár a hideg miatt melegebb éghajlatot keres, ezért idén cinegéből is kevesebb van Kolozsváron”.

Széncinege


Mi is etethetjük a madarakat

Marton Attila szerint sokat segíthetünk a városunkban élő madarakon, ha táplálékot helyezünk ki az ablakpárkányra. Napraforgómagot, zabot és búzát keverhetünk össze szalonnával vagy zsiradékkal. „Ez elsősorban az énekesmadaraknak nagy segítség, akik a tömbházak körül élnek. Ezt azért is megéri, mert a cinegefajok nagy része többnyire hernyókkal, más gerinctelenekkel táplálkozik, amelyek ha nem is károsak, de bosszantóak lehetnek a városi ember számára. A szúnyogokat a vörösbegyek előszeretettel fogyasztják, vagyok azok a rozsdafarkúak, amelyek télen egyre inkább nálunk maradnak. Ezek a madarak nagy szolgálatot tesznek azzal, hogy nálunk laknak” - mondta Marton Attila.

Kolozsvári Rádió/szerk.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Régi oldal >