2017. július 22. szombatMagdolna
38°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Három ország szakemberei fogtak össze védelmében: a színpompás szalakóta

Daróczi J. Szilárd 2017. március 03. 10:34, utolsó frissítés: 2017. március 06. 13:40

Ez a madárfaj 1990-ig Magyarország és Nyugat-Románia nagy területeiről eltűnt. Most megpróbálják visszafordítani a csökkenési folyamatot.


A szalakóta (Corracias garrulus) galamb méretű, színpompás tollazatú madár. Eurázsia mérsékelt égövi vidékein honos. Kedveli a facsoportokkal tarkított gyepeket és a kisparcellás mezőgazdasági területeket. Tápláléka kizárólag állati eredetű. Főleg rovarokat (pl. sáskákat), ezen kívül kisebb rágcsálókat, siklókat és gyíkokat is fogyaszt. Öreg fák odvaiban, repedéseiben vagy löszfalakaba vájt üregekben költ, de szívesen elfoglalja a mesterséges odúkat is. Vonuló faj, hazánkban április legvégétől szeptemberig találkozhatunk vele, a telet Afrikában tölti.

Az IUCN (Természetvédelmi Világszövetség) vörös listáján a „mérsékelten veszélyeztetettˮ fajok kategóriájában szerepel. A becsült világállomány több mint fele Európában költ. A faj állománya az elmúlt évtizedekben Európa-szerte erőteljes csökkenést szenvedett. Az élő- és fészkelőhelyek eltűnésével számos országból kipusztult. A romániai állomány 4600-6500 pár, ennek nagy része Bărăgan, Olténia és Dobrudzsa területén él. A Kárpát-medence romániai részre eső állománya jelenleg 120-170 párra tehető.

A jelenlegi ROLLER LIFE+ (LIFE13 NAT/HU/000081) védelmi projekt célja a Kárpát-medence szalakótaállományának megerősítése és hosszú távú megőrzése magyarországi és romániai partnerek segítségével. A projekt munkaterülete Magyarországon 17 SPA-ra (Különleges Madárvédelmi Terület), míg Románia nyugati részén 15 SPA-ra terjed ki, melyek részét képezik a Natura 2000 hálózatnak.

A világon előforduló 12 szalakótafaj mindenike faodvakban vagy más fajok által vájt üregekben költ, és jellemző közös jegyük, hogy tollazatukban dominál a kék és a barna szín.


Ha a romániai állomány egészét helyezzük nagyító alá, talán örömmel jelenthetnénk ki, hogy a szalakóta a Kárpátok láncán kívül ma még egy gyakori vagy viszonylag gyakori madárfaj, melynek költőállománya látszólag nincs veszélyben. Tudjuk azonban, hogy a faj állománya az elterjedési területének legnagyobb részén rohamos csökken, emiatt a látszat csalóka lehet, tudván azt is, hogy az egyre nagyobb területeket felölelő intenzív mezőgazdaság és a költőhelyek eltűnése az itt költő párok számában is hamarosan mutatkozni fog.

Míg Románia déli és keleti részén a faj elsősorban löszfalak és homokbányák üregeiben költ, olykor laza telepeket is alkotva, a Kárpát-medencei állomány szinte kizárólag faodvakban fészkel. Ezek egy része természetes faüregben (mint például korhadt csonk), de többségük zöld küllők és fekete harkályok által vájt odvakban telepszik meg. Mivel a szalakóta kerüli a zárt erdőségeket, olyan harkályodúkat választ, melyek kisebb facsoportokban, fasorokban, árterek szélén vagy magányos fákban találhatóak.

Európa-szerte az egyik legfontosabb probléma épp az ilyen magányos fák és facsoportok teljes eltűnése és az ártereken történő modern erdészeti munkálatok egyre szélesebb körű alkalmazása, amely szinte lehetetlenné teszi a faj megtelepedését ezeken az élőhelyeken, melyeken a faj a múlt század derekán még gyakorinak számított.

A Kárpát-medencei állományban bekövetkezett csökkenések az 1970-es években kezdtek jelentkezni, majd 1990-ig már Magyarország és Nyugat-Románia nagy területeiről eltűnt a faj. Erdély sík területein ekkortájt sem volt egy megszokott jelenség, de többfele léteztek kis, néhány párat számláló szórvány-populációi. Ismereteink szerint ezek közül máig mindössze egy, a Szilágynagyfalu melletti 2-3 páras maradványpopuláció vészelte túl az utóbbi évtizedek viszontagságait.

A faj állományainak megőrzése, növelése, illetve hosszú távú fennmaradása elsősorban azon országok feladata, melyek jelentős állománnyal bírnak. A Kárpát-medencei populáció védelme tehát nemzetközi összefogást igényel, melynek első fontos lépcsőfokát a jelenlegi ROLLER LIFE+ védelmi projekt lépte meg, melyben magyarországi, romániai és szerbiai kollégák is részt vesznek. Bár korábbi években is léteztek már különböző, a fajt célzó védelmi előrelépések, a jelenlegi projekt széles spektrumát fedi le a szalakótavédelmi tevékenységeknek, mely jellegű tevékenységekre korábban még nem volt példa, viszont a faj megőrzésé céljából létfontosságúak. Ilyenek például a facsoportok és fasorok létesítése, gazdák bevonása a faj védelmébe, élőhelyrekonstrukciók és szalakótabarát tájkezelés, melyekről bővebben a rollerproject.eu honlapon olvashatunk.

A szalakóta az egyik legkésőbb visszatérő vonuló madarunk, mely április végén-május elején érkezik vissza afrikai telelőterületeiről. Nászrepülése igencsak látványos, a pár akrobatikus légi mutatványokkal és bukfencekkel jelzi, hogy a terület már foglalt. Monogám faj, mely az egész költési idő alatt agresszíven védelmezi territóriumát más fajokkal szemben, de költőterületéhez éveken keresztül ragaszkodik.

Évente egy alkalommal költ, május vége és július vége között. Többnyire 2-5 fehér tojást tojik, melyeknek kotlási ideje 17-19 nap. A kotlást először a tojó végzi, később a hím is besegít. A fiókák 28-29 napos korukban hagyják el a fészket, mely időszak alatt mindkét szülő eteti őket. A kirepülést követően egy ideig még a szülőmadarak táplálják őket, míg önállóakká nem válnak. Vonulásuk szeptemberben történik, a madarak szinte egyhuzamban repülik át a Szaharát, majd a Száhel-övezetbe érve kisebb időre megpihennek, mielőtt tovább folytatják útjukat Afrika délebbi részei fele.

A ROLLER LIFE+ (LIFE13 NAT/HU/000081) projektet Romániában a Milvus Csoport és a Szatmár Megyei Környezetvédelmi Hivatal koordinálja és a négy nyugati megye (Szatmár, Bihar, Arad és Temes) alföldi részein zajlik. Ezek az állományok jól elkülönülnek az ország többi részén költő populációktól és a Kárpát-medenceivel alkotnak szerves egységet. A Milvus Csoport védelmi munkáinak eredményeképpen a célterület költőpárjainak száma az elmúlt két évben jelentősen megnőtt és továbbra is növekvő tendenciát mutat.

Az alábbiakban felsorolunk néhány fontosabb védelmi tevékenységet, melyek a projekt keretében zajlanak és nagy arányban hozzájárulnak majd a szalakóta hosszú távon történő védelméhez.

Temes, Arad és Bihar megyékben felmértük a fontosabb ártéri erdők és szalakóták számára más fontos élőhelyek költőhely-kínálatát. Ennek érdekében egy átfogó harkályfelmérést végeztünk, hogy megtudjuk a rendelkezésre álló odú-kínálatot, a potenciálisan fajnak megfelelő erdőállományok faösszetételét és a szalakóta számára fontos odúkészítő fajok (zöld küllő és fekete harkály) egyedsűrűségét. A felmérés eredményeiről elkészült egy szalakótabarát élőhelyvédelmi kezelési terv, amit az illetékes erdészeti és vízügyi szakemberekkel ismertetünk és szorgalmazzuk ezen előírások betartását a Natura 2000-es területeken.

A projekt keretén belül a Milvus Csoport már több mint 400 mesterséges odút helyezett ki a célterületen és még további 600 odú vár kihelyezésre a projekt végéig. A fészkelőhelyül szolgáló magányos fák, fasorok rohamos csökkenése miatt talán ez a tevékenység az egyik legfontosabb, mert az egyre nagyobb területeket hódító „mezőgazdasági sivatagokbanˮ egyáltalán nincs rendelkezésre álló költési lehetőség.

Egyesületünk tagjai minden alkalmas helyre megpróbálnak költőládát kihelyezni, így a megmaradt szoliter fákra, fasorokba, árterek szélére és üzemen kívül helyezett betonoszlopokra is szereltek már műodúkat, hosszútávon biztosítva a faj számára az alkalmas fészkelőhelyet.

A mesterséges odúk kihelyezése mellett a Milvus munkatársai, közösen a romániai partnerrel, a Szatmár Megyei Környezetvédelmi Hivatallal élőhelylétesítési tevékenységeket is kezdeményeznek. Helyi gazdákkal és földtulajdonosokkal egyeztetve jelölték ki azokat a helyeket, ahova fasorokat és facsoportokat létesítenek. A projekt során több ezer, már pár éves facsemete (elsősorban gyorsan növő, különböző nyár fajok) kerül kiültetésre, olyan élőhelyeket alakítva ki ezáltal, ahol a madarak már pár év múlva költeni tudnak az ide kihelyezett költőládákban, hosszú távon pedig a korán odvasodó fák természetes vagy harkályok ácsmunkái után kialakult üregeiben.

A sokszor több négyzetkilométeres fátlan területeken megjelenő facsoportok valóságos oázist jelentenek majd nemcsak a szalakótáknak, hanem más madárfajoknak is. A facsemeték mellett 250 faoszlop is kihelyezésre kerül, melyek elsősorban olyan legelőkön fognak állni, melyek tulajdonosaival előzetes egyeztetések történtek, és a helyi állattartó biztosítja az oszlopok kintmaradását és a rájuk kihelyezett költőládák biztonságát.

A középfeszültségű oszlopok sajnos nem csak a ragadozómadarak és gólyák közül szedik kíméletlenül áldozataikat. A szalakóta, mint vártamadár, gyakran magasabb pontra kiülve les zsákmány után. Ilyenkor gyakran villanyoszlopra vagy vezetékre ül ki. Az oszlop koronaszerkezetén vagy fémkarján ülő madarak gyakran esnek áramütés áldozatául. Költési időben az ilyen veszteségek azonban sokszor nem csak egyetlen szülőmadár, hanem a fiókáinak pusztulását is eredményezhetik, mivel egyetlen, életben maradt szülő nem minidg képes az egész család számára elégséges táplálékot hordani. Bizonyos régiókban a faj annyira szórványos, hogy egy-egy tönkrement, sikertelen költés a helyi állományra nézve is jelentős veszteségként könyvelhető el és negatív következményekkel járhat.

Projektünk ennek a veszélyeztető tényezőnek a kiküszöbölését is szem előtt tartja. Természetesen anyagilag nem oldható meg, hogy a faj elterjedési területén minden veszélyes oszlop szigetelve legyen, de a Milvus csoport felmérte már azokat a területeket, melyek a faj szempontjából a legnagyobb jelentőséggel bírnak, és az itt található összes potenciálisan veszélyes középfeszültségű oszlopot nyilvántartásba vette. A következő évben várható a már kijelölt oszlopsorok leszigetelése, mikor is több mint 1200 középfeszültségű oszlopfej lesz madárbarát szigetelőpapuccsal felszerelve. Ezáltal jelentősen csökkenteni lehet nemcsak a szalakóták, hanem nagyon sok vörös vércse, kék vércse, egerészölyv és már madárfaj áramütés általi pusztulásának az esélyét.

Mivel a fák eltűnése az egyik legfontosabb limitáló tényező a faj számára, a projekt teljes időtartama alatt célba vesszük az illegális favágások ellenőrzését. Erre a célra kijelöltünk néhány, a faj számára nagyon fontos területet, melyen minden potenciálisan költésre alkalmas fát egyénileg nyilvántartásba vettünk, lefényképeztünk télen és nyári időszakban is, hogy könnyítse a terepen való beazonosítást. Ezeket a területeket rendszeresen bejárjuk, és minden favágást jelentünk a hatóságoknak, megpróbálva ezáltal is megfékezni és visszaszorítani a költésre alkalmas fák kivágását.

Az idei évben Romániában is elkezdjük a madarak műholdas nyomkövetőkkel és geolokátorokkal való jelölését, hogy pontosabb képet kapjuk a szalakóták élőhelyhasználatáról, vonulási útvonalaikról és a hosszú út során rájuk leselkedő veszélyeztető tényezők felderítéséről, valamint a telelőterületekről. Mivel a szalakóta egy hosszútávú vonuló faj, ezért nem elég csak a költőhelyén védeni. Nemzetközi összefogásra van szükség a költő- és telelőhelyek, valamint a vonulási útvonalak megőrzése érdekében. A nemzetközi együttműködést az érintett országok által jóváhagyott, úgynevezett fajvédelmi terv segíti.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság közreműködésével nemzetközi konferenciát szervezett a világ szalakótavédelmi szakemberei számára Kecskeméten 2017. január 19-21 között. „A szalakóta védelme a Kárpát-medencében” című LIFE+ projekt keretében megvalósult találkozó egyik fő célja a faj védelmére 2008-ban összeállított első Nemzetközi Fajvédelmi Terv frissítése volt. A konferencián 27 országból közel 80 szakember vett részt.

Fontos szempont volt, hogy a résztvevők ne csak a szalakóta európai költőterületeinek országait, de a faj vonulási útvonalát (Ciprus és Izrael) és a telelőterületeket (Kenya és Dél-Afrika) is reprezentálják. A szalakóták évente mindössze négy hónapot töltenek Európában, idejük nagyobb részét a tavaszi és őszi vonulás, illetve az afrikai telelés teszi ki. A hosszú, évente oda-vissza akár több tízezer kilométeres út során sok nehézséget kell leküzdeniük, az illegális vadászat, a pihenő- és telelőhelyek leromlása, a táplálékhiány, a klímaváltozás rengeteg madár pusztulását okozza. A jeladók segítségével reméljük, hogy jobban megismerjük e madarak életvitelét és a továbbiakban még hatékonyabban tudunk fellépni a szalakóta védelme érdekében.

A gyakorlati fajvédelmi tevékenységek mellett helyet kap még a projektben a nevelési és ismeretterjesztési munka is, hogy a szalakótás élőhelyek közelében élő, különböző célcsoportokhoz tartozó emberek felismerjék e természeti érték védelmének fontosságát. Meggyőződésünk, hogy a projekt támogatása olyan segítséget nyújt a munkánkban, melynek eredményeképpen ez a színpompás madár még sokáig szemet gyönyörködtető színfoltja lesz az alföldi pusztáknak, az öreg ártéri ligeteknek és erdőfoltokban bővelkedő lápréteknek.

A projekttel és szalakótával kapcsolatos további információk elérhetők a rollerproject.eu honlapon.

A szerző a Milvus Csoport számos projektjének és programjának koordinátora, elsősorban a ragadozómadarak védelmével és kutatásával foglalkozik.




Régi oldal >