2017. május 29. hétfőMagdolna
11°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A bükkösök címerállata: a havasi cincér

Nagy H. Beáta 2017. március 06. 10:37, utolsó frissítés: 2017. március 11. 10:11

A tarvágások és az ún. egészségügyi erdőtisztítások miatt mára számos korábbi élőhelyén kihalt.


Az európai biodiverzitás leginkább veszélyeztetett elemei közé tartoznak azok a fajok, amelyek túlélése elhalt fák jelenlététől függ. Ezeknek a fajoknak a hanyatlását elsősorban a modern erdőgazdálkodási protokoll okozza, mely erősen facilitálja az idős, vagy már elhalt, korhadt fák eltávolítását. Márpedig a napsütötte, laza kérgű, öreg vagy éppenséggel elpusztult fák számos védett fajnak nyújtanak menedéket, táplálékot, bölcsőt.

Ezek közül az egyik leglátványosabb a nálunk is őshonos havasi cincér (Rosalia alpina, Linnaeus, 1758). A bükkösök címerállataként szokták emlegetni, bár más fafajokhoz is kötődik. Nevével ellentétben nem a havasok lakója: Európa déli részén alföldön is megél, Közép-Európában már inkább a magasabb régiókban fordul elő. Az Alpoktól északra és a Kárpátoktól nyugatra mára sok helyről eltűnt, Európa középső és déli részén viszont elég elterjedt. A bükkön kívül kifejlődik még juharban, gyertyánban, kőrisben.

A havasi cincér nagyjából 1,5-3,8 centiméter hosszúra nő meg, és a kinézete alapján méltán nevezhetnénk az erdők ékszerének. Jellegzetes habitusa miatt más fajjal nem lehet összetéveszteni. Sűrű szőrzete a kék különböző árnyalataiban pompázik, szárnyfedőin és az előháton fehér szegélyű bársony-fekete rajzolatok láthatók, lábai és méretes csápjai is kék-fekete mintázatúak. Mindkét nem csápja igen hosszú – a cincérekre oly jellemző módon –, ám amíg a nőstény csápja „csupán” testhosszúságú, addig párja a testén jóval túlnövő antennákkal büszkélkedhet.

Az amúgy is hosszú csápokat külön látványossá teszi az ízek végén található fekete szőrkoszorú.


A hímek, amellett, hogy igencsak feltűnőek, még feltűnően is viselkednek: nászidőszakban az alkalmasnak vélt fatörzsön várják a nőstényt, és, ha többen is összegyűlnek, akkor territoriális harcokkal igyekeznek megvédelmezni a területüket. A verekedés győztese jutalomként megtermékenyítheti a nőstényt, amely ezt követően tojócsöve segítségével lerakja több száz petéjét a laza kéreg alá, vagy akár a fa repedéseibe.

A lárvák általában 2-4 évig fejlődnek a fában, ezalatt keresztül-kasul „eszik” magukat a korhadó fában. Ilyen módon táplálkozni azonban csak akkor van esélyük, ha a fa, amiben fejlődnek, nem fiatal, egészséges, hanem idős, lazább szerkezetű, korhadó.

Amennyiben sikerül bebábozódni, a kifejlett egyedek, az imágók júniusban repülnek ki. Előbb a hímek jelennek meg, majd néhány nap múlva a nőstények is kirepülnek. Az imágók már nem faanyagot esznek, hanem a fák kifolyó nedveit nyalogatják. A kifejlett rovarokat főként napsütötte bükkösökben, kivágott farakásokon figyelhetjük meg a nyári hónapokban. A hímek különösen a meleg napokon igen aktívak, a nőstények, mint a territoriális fajoknál általában, visszahúzódóbb életmódot folytatnak. Nyár végére azonban a párzás és peterakás lejártával mindannyian elpusztulnak.

A havasi cincérnek számos természetes ellensége van, mint például a harkályfélék, leginkább mégis az emberi tevékenység veszélyezteti. A tarvágásoknak és az ún. egészségügyi erdőtisztításoknak köszönhetően mára Európa északi részén számos élőhelyen kihalt. Az erdőkben kitermelt, majd a nyár idejére ideiglenesen kint hagyott farakások is koporsókká válnak, amint lárvákkal telve fűrészüzembe vagy kályhába kerülnek.

A havasi cincér védett faj, a Berni Egyezmény ritka fajként említi, amelyet a kihalás fenyeget. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján a faj besorolása VU (Vulnerable), azaz „sebezhető”.

Romániában az 57/2007-es sürgősségi kormányrendelet 3-as és 4-es függelékében mint szigorúan védett faj szerepel, melynek védelme kizárólag a megfelelő élőhelyek védelme által valósulhat meg. A havasi cincérnek Romániában több populációját is azonosították, többnyire nemzeti parkokban vagy Natura 2000-es területeken. A faj előfordulását jelezték többek között a Vaskapu Natúrparkban, a Néra-szurdok–Beuşniţa Nemzeti Parkban, a Kelemen-havasok Nemzeti Parkban, a Réz Hegységben, a Királykő Hegységben, valamint a Ráró-Gyamaló Nemzeti Parkban.

A faj védelmének érdekében mindenképpen meg kellene hagyni az öreg, korhadt, valamint a viharokban kidőlt fákat. A havasi cincér ún. esernyőfaj, így ezeknek az intézkedéseknek a segítségével nem csupán rajta segítenénk, hanem számos más odúlakó és öreg fákhoz kötődő faj túlélését is biztosítani lehetne.

Válogatott irodalom:
Cizek L, Schlaghamerskỳ J, Bořuckỳ J, Hauck D, Helešic J (2009) Range expansion of an endangered beetle: Alpine Longhorn Rosalia alpina (Coleoptera: Cerambycidae) spreads to the lowlands of Central Europe. Entomol. Fennica 20:200-206.
Russo D, Cistrone L, Garonna AP (2010) Habitat selection by the highly endangered long-horned beetle Rosalia alpina in Southern Europe: a multiple spatial scale assessment. Journal of Insect Conservation doi: 10.1007/s10841-010-9366-3
Drag L, Hauck D, Pokluda P, Zimmermann K, Cizek L (2011) Demography and dispersal ability of a threatened saproxylic beetle: a mark-recapture study of the Rosalia Longicorn (Rosalia alpina). PLoS ONE 6(6): e21345. doi:10.1371/journal.pone.0021345.


Címoldali fotó: Peter Krimbacher / commons.wikimedia.org




Régi oldal >