2017. szeptember 21. csütörtökMáté, Mirella
13°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kert, kapa, közösség

Aczél Dóra 2017. április 26. 13:59, utolsó frissítés: 13:59

A nyócker szélén voltam, köröttünk disszonánsan álltak a vadiúj tömbházak mellett a nagyon elhasznált társasházak. Zsuzsa mondta, hogy itt vagyunk, nézz be, ebbe a kertbe jövünk, itt a parcellám.


Én kapkodtam a fejem, mert egy vékony dróthálón túl egy édeni kertbe kukkintottam be, és nem értettem, hogy mi van.


Az van, hogy megérkeztünk a Leonardo nevű közösségi kertbe. Zsuzsa kinyitja a kulccsal a lakatot, minden idetartozónak van kulcsa, bármikor lehet jönni, ha van itt parcellád. Először a fészerbe mentünk be, ez egy préseltfalemezből összerakott kis kunyhó, benne minden kertészeti felszerelés: ásók, kapák, kesztyűk, közösbe bedobott zöldség- és virágmagok, egy polcsor pedig csak a piknikező felszereléseknek elkülönítve: kosár, poharak, tányérok, evőeszközök, kerti sütögetésre használandó eszközök. Most kezdett leesni, hogy itt valami többről van szó, minthogy jössz és egy 2 négyzetméternyi területre azt ültetsz, amit akarsz.


A kert maga egy építkezésre váró elhagyott, tömbházak közötti foghíjterület, Zsuzsa szerint talán egy-két év múlva fognak ide tömbházat építeni, addig pedig egy közösségi kertként rendszerezett paradicsomi kertet alakítottak ki.

Egyre több ilyen van Budapesten


Nem csak azért közösségi kert, mert jöhetsz és a zsebkendőnyi parcelládon magokat vethetsz, palántálhatsz, hanem főképp azért, mert a kertet a közösség bármely tagja használhatja mint kert. Mint olyan terület, ahová kiülhetsz napozni, madárcsicsergésbe bambulni, grillezni a barátaiddal, vagy este a napelemmel működtetett karácsonyi égősor alatt romantikusan, vörösborral elmélázni. A gyerekek közben a homokozóban őrülhetnek, vagy hintázhatnak, vagy természetesen gyomlálhatnak.


Zsuzsával petrezselymet, metélőhagymát ültettünk, vagyis ültette ő, én nem mertem, mert aztán elfelejti, hogy mi hol kellene kikeljen, és még véletlenül kigyomlálná azt, amit nem kéne. Most kapta meg a területét, sorsolással döntötték el, hogy az övé lehet egy évre, e-mailt küldtek neki, hogy este kerti megbeszélés van, feltétlenül jelen kell lenni. Ekkor mondták el a kerthasználati alapszabályokat, például, hogy vegyszermentesen szabad csak termeszteni. Zsuzsa kicsit megkésett az ültetéssel, a többi parcella már palántákban fürdik, a kis fólia alól pedig már kiszedték az idei első retkeket. De Zsuzsa így is örül, hogy egyáltalán ő lehetett az idei szerencsés tulajdonosa ennek a ribizlibokros, epres kis négyzetnek.

Most körülbelül 40 közösségi kert van Budapesten.


Mert túljelentkezés van

Én 60 parcellát számoltam meg, ez ennyi embert/családot jelent, aki közösen használja a kertet. A kert fenntartója egy alapítvány, vagy egyesület, aki a logisztikát biztosítja, a szükséges eszközöket, a kert általános kialakításáért felel, ő fizeti a területhez tartozó bérleti díjat és a vízhasználati költségeket. Ő szervez időközönként szakemberekkel előadást, fejtágítást a növénytermesztésről, az önfenntartó gazdálkodásról. Ennek van egy éves díja, amelyet a parcellabérlők fizetnek be, ebben az esetben egy kb. 10.000 forintról beszélünk.


Jártomban-keltemben azzal találkozok egyre gyakrabban, hogy az embereknek szüksége van a közösségre. Annak ellenére, hogy a virtuális valóság teret hódít az életünkben, az élő közösség fogalmat újraértelmezi, átkeretezi, de a lényeg marad a régi: az emberek egymás közelségére vágynak, egymásrautaltságot generálnak, mert így az erőforrások sokkal erősebbek, sokkal hatékonyabbak. Nekem ez speciel nagyon szimpi.

A pumpálós kerticsapból még egy utolsó kannával kiszipolyozunk (megvan a napi mozgás kicsike százaléka, több mint a semmi), Zsuzsa locsol, én még kattogtatok egyet a nagyon okos telefonommal, mert elvette az eszem a házi készítésű aszaló meg ez az egész egyszerű-de-nagyszerű koncepció, majd leülünk egy kerti asztal mellé a kényelmes székekbe, és megesszük az elemózsiát a batyunkból. És ahogy Zsuzsa mondja: nagy privilégium Budapest belvárosában madárcsicsergésben otthonról hozott szendvicskét majszolni, erre itt egyre nagyobb az igény.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Régi oldal >