2017. november 18. szombatJenő
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Mekkora biznisz a szemét? És mik a fő problémák az Udvarhely melletti szemétlerakóval?

Ambrus István 2017. szeptember 01. 10:34, utolsó frissítés: 10:47

Kinek éri meg igazán a hulladékgazdálkodás, és mekkora árat fizet ezért a közösség?


Romániában egyre nagyobb gondot okoz a hulladékgazdálkodás infrastruktúrájának hiánya. Ez nem csak az Európai Unió szintjén vállalt kötelezettségek elmulasztásából származik, hanem az önkormányzatok és a magáncégek közös tulajdonában lévő lerakók üzemeltetésének módjából is. Az egyik ilyen szeméttelep a Székelyudvarhely mellett lévő cekendi szeméttároló, ahová több megyéből is szállítanak háztartási hulladékot. Az itt működő szennyvíztisztító berendezés meghibásodása miatt már több alkalommal is problémák adódtak, ugyanis a nagyobb mennyiségű esőzésekkor a lerakóban keletkezett szennyvíz a város csatornahálózatán keresztül többször elárasztotta az utcákat.

Az eredetileg két város és hét település számára kiépített lerakóba a tervezett hulladékmennyiség többszörösét szállítják, a tervezett 40 000 helyett évi 150 000 tonnát.

Ezzel kapcsolatosan szervezett kerekasztal beszélgetésen a székelyudvarhelyi önkormányzat képviselője Hajdó Csaba tanácsos, Ambrus József, a Kovászna Megye Integrált Hulladékgazdálkodási Rendszerek Fejlesztési Egyesület elnöke, és Kovács Zoltán Csongor, a Zöld Erdély Egyesület elnöke beszélgettek a problémáról.

Hajdó Csaba, székelyudvarhelyi önkormányzat tanácsosa elmondta, a cekendi szeméttelepet működtető vállalat 2009-ben elsőként kapta meg a működési engedélyt, hogy integrált lerakót hozzon létre. A környezetvédelmi ügynökségnél iktatott, a települések nevét is tartalmazó szerződések alapján ez 4 megyét szolgált volna ki. Ennek ellenére 2016 decemberében 46 Hargita megyén kívüli városból és településről is szállítottak háztartási szemetet a lerakóba.


„Megértem, hogy a lerakó nem annyira szennyező, a fő probléma az, hogy bennünket székelyudvarhelyieket erről nem kérdezett meg senki. Hogy ez túl sok, annak konkrét jelei vannak, például esőzések során a város kanálisrendszeréből felbugyogó csurgalékvíz” - mondta Hajdó Csaba, aki hozzátette, ez egy kényes kérdés, mert a Székelyföldön működő lerakót a magyar állami tulajdonú hulladékkezelő vállalat megvásárolta. „Az itt keletkező csurgalék Székelyudvarhely vízrendszerébe folyik be, ugyanis a lerakó 400 méterrel a város fölött fekszik. A nagyobb esőzések alkalmával a szennyvíz a város csatornarendszeréből bugyog fel”.


Miért éri meg a befektetőnek?

Ambrus József a Kovászna Megye Integrált Hulladékgazdálkodási Rendszerek Fejlesztési Egyesület elnöke elmondta, ez „konjunkturális” üzlet. Azoknak a befektetőknek érte meg, akik tíz évvel ezelőtt létesítettek szeméttelepet, de a jelenlegi uniós szabályozás miatt ezek fenntarthatatlanná váltak. 32-ből most csak kettő működik Romániában „ezért kerül a Cekendre kolozsvári vagy Fehér megyei hulladék”.

Hajdó Csaba és Ambrus József. (fotó:foter.ro)


A Hargita RDE a második legnagyobb profitot termelő hulladéklerakó az országban, a múlt évi nettó bevétele elérte a 1 millió eurót. A magáncég elődje egy osztrák tulajdonú ADE nevű vállalat volt, amelynek a teljes portfólióját megvásárolta az RDE Magyarország.

Amikor a székelyudvarhelyi önkormányzat az osztrák cégnek a rendelkezésére bocsátotta a hulladéklerakó területét, a szerződést megalapozó dokumentumban Székelyudvarhely, Székelykeresztúr és hét másik község neve szerepelt. Ennek értelmében az éves szállítandó szemét mennyisége az üzleti terv alapján is 25-40 ezer tonnában volt meghatározva. A hivatalos okiratban szereplő városok és települések mellett 2016-ban Kolozs, Maros és Hargita megyéből, összesen 47 településről szállítottak hulladékot. A székelyudvarhelyi tanácsos, Hajdó Csaba szerint a fő problémát nem a feltétlenül a város mellé érkező szemét mértéke okozza, hanem az, hogy nem ekkora mennyiségre szól a vonatkozó érvényes szerződés az önkormányzat és a hulladéktárolót üzemeltető cég között.

„Mi úgy gondoltuk, hogy erről tárgyalni kell a vállalattal, de ez nehezen ment. Felszólítottuk, hogy csupán azokról a településekről és városokból hozzanak hulladékot, amelyek a társulási szerződésben szerepelnek. Jeleztük, hogy az ezen felül érkező mennyisége kapcsán vagy megegyezés születik, vagy el kell szállítaniuk, ellenkező esetben pert indítunk. Ezt közöltük a vállalat magyarországi vezérigazgatójával is”- mondta Hajdó Csaba, aki hangsúlyozta, továbbra is lehetőséget biztosítanának más városok számára, hogy a cekendi tárolóba szállítsák a háztartási szemetet, ha ezt szerződéses úton is rögzítik.

A lerakóból kifolyó csurgalékvíz. (fotó:uh.ro)


Az önkormányzati képviselő elmondta, az önkormányzatnak felügyeleti joga van a hulladéklerakó tevékenységét illetően, de ezt az előző székelyudvarhelyi városvezetése 2016-ig elmulasztotta. Múlt év novemberében az önkormányzat jogászok és környezetvédelmi szakemberek bevonásával átvizsgálta a társulási szerződés teljes dokumentációját.

Ambrus József, a Kovászna Megye Integrált Hulladékgazdálkodási Rendszerek Fejlesztési Egyesület elnöke szerint tudatosan szennyezzük a környezetünket, de ennek elkerülése végett jöttek létre azok a hulladékgazdálkodási rendszerek, amelyek az EU-ban szigorúan meghatározott szabályok alapján működnek. Ezeket a később csatlakozott országokban Romániában, Magyarországon és Lengyelországban is igyekeznek kialakítani, egységesített uniós normák alapján.

Románia helyzete a szemétgazdálkodás terén többek közt azért sajátos, mert a hulladéklerakó nem képezhet magántulajdont, ellentétben Magyarországgal vagy Lengyelországgal. A környezetbarát lerakók kialakítására meghirdetett pályázatra 30 terv érkezett, amelyből az elmúlt tíz évben csupán kettő valósult meg. A harmadik ilyen lerakó Kovászna megyében épült Maksa és Lécfalva között. A tervek szerint szeptemberben nyitják meg.

A hulladékgazdálkodás terén egy 5 lépcsős rendszer kialakítása lenne a cél. „Ha nem muszáj, akkor ne szemeteljünk, ha szemetelünk, akkor hasznosítsuk újra a hulladékot, ha ez sem működik, akkor gyűjtsünk szelektíven, ha pedig ez is csődöt mondd, akkor az utolsó megoldás a hulladék ellenőrzött lerakása”- fejtette ki Ambrus József.

Egy integrált és hulladékgazdálkodási rendszerben az a legfontosabb, hogy a begyűjtő működő infrastruktúrát építsen ki a lakosság számára, amelynek elsődleges célja a szelektív hulladékgyűjtés lenne. Ezt követően a szelektív hulladékot egy csarnokba szállítják, ahol szétválogatják a különböző pillepalackokat, a papírt és más hasznosítható anyagokat. Ami ez után marad és már nem hasznosítható, környezetbarát lerakóba kerül. Ennek egyik technikai része, hogy 1 méteres agyagrétegnek kell elválasztania a hulladékot a talaj alsóbb szintjétől, amelyre szigetelőanyagokat és szenzorokat építenek, valamint a talaj és esővíz miatt keletkező csurgalékvizet is meg kell tisztítani, ami plusz költséget jelent. Az előírások betartásával a környezetre gyakorolt káros hatás így szinte nullára csökken. Ennek nem a hulladékgazdálkodási költségek csökkentése a lényege, hanem a környezetvédelem.

Mitől veszélyes a hulladéklerakóban keletkező csurgalékvíz?

Ambrus József szerint ez elsősorban attól függ, hogy mekkora mértékben keletkezik, és hogy melyek az összetevői. Hogy a cekendi lerakóban keletkező csurgalékvíz fertőzi-e a lakosságot, ahhoz konkrétan kellene tudni, hogy mit tartalmaz. Ezek egyik legártalmasabb összetevője a nehézfém-tartalom. Nem minden lerakóba kerülnek olyan anyagok, amelyek nehézfémeket tartalmaznak. Minden lerakó körül vannak a talajvízből mintát vevő víztisztasági források, amiből könnyen megállapítható, hogy az adott lerakó mennyire szennyez. Ilyen úgynevezett ellenőrző kutak a lezárt telepek környékén is vannak.

A lerakók követelményei közé tartozik, hogy azok környékén ellenőrző kutakat kell létesíteni, mintavételezés céljából, így időszakosan ellenőrizhető a talajvíz minősége, amelyekről az illetékes hatóságoknak jelentést kell készíteni. Ezek bezárt hulladéklerakók esetében is kötelezőek. Romániában a szemét miatt keletkező csurgalékvíz tisztítására nem fektetnek nagy hangsúlyt. Egyrészt azért, mert ha ezek a lerakók hermetikusan zártak, akkor egy bizonyos idő után megszűnik a fermentáció, és így szennyvíz sem keletkezik. „Kézdivásárhelyen iparváros lévén tilos volt a hulladéklerakókba nehézfém-tartalmú hulladékot szállítani, ennek ellenére a vízmintából kimutatható a jelenléte. Azon dolgozunk, hogy ezt a problémát megoldjuk. „- mondta Ambrus József

Kovács Zoltán Csongor, a Zöld Erdély Egyesület elnöke szerint ez nem csak helyi, hanem országos probléma is. A hulladékgazdálkodásban érdekelt vállalkozók érdeke az, hogy minél nagyobb mennyiségű szemetet rakjanak le tárolókban. Ehelyett inkább a modern technológiákat kéne alkalmazni, amivel a hulladék egy részét újra lehetne hasznosítani.

A lakosság oldaláról megközelítve elmondta, az emberek nem környezettudatosak és nem érdekli őket, hogy mennyi szemetet termelnek. „A statisztikák alapján egy személy évi hulladéktermelése eléri az 500 kg-t. Közösségeink érdeke, hogy minél kevesebb szemetet termeljen, a hulladékgazdálkodó magáncégeknek pedig az, hogy minél több”- összegezte a biológus.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Régi oldal >