2017. október 24. keddSalamon
10°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Egyre több bölény él közöttünk

Ambrus István 2017. október 05. 14:53, utolsó frissítés: 14:56

A Szárkő-hegységben, Örményes környékén, ahol egy 35 fős bölénycsorda él, már néhány hete lehullott az első hó. Hol tart a bölények visszavadítása Romániában, és mi történik velük a hidegben?


Az európai kontinens legnagyobb szárazföldi állata 150-200 éve pusztult ki. A szabadon élő példányok száma a kontinensen jelenleg 3230-ra tehető. Erdélyben az utolsó bölényt 150 éve lőtték ki a vadászok, az állatok visszatelepítése 1958-ban kezdődött meg, amelynek során Hunyad megyébe szállítottak két felnőtt példányt.

Napjainkban még Neamţ, Dâmboviţa és Brassó megyei rezervátumokban élnek a nagytestű növényevők. A Déli-Kárpátokban, a Szárkő-hegységben, Örményes környékén egy 35 fős bölénycsorda él. Románián kívül a bölények csak Lettországban, Litvániában, Fehéroroszországban, Lengyelországban, Oroszországban és Németországban honosak.

Az első bölénycsordát a Rewilding Europe és a World Wildlife Fund Románia telepítette be 2012-ben Neamţ megyébe és a Szárkő-hegységbe. A tervek szerint 2020-ig további száz bölényt terveznek szabadon engedni a szervezetek munkatársai. A Rewilding Projekt célja, hogy egy olyan három részre osztott, 500 főből álló populációt hozzon létre, amely szabadon vándorolhat a kialakított ökológiai folyosókon keresztül. Ebben partner a WWF Románia, valamint az Örményes helyi közösség, vállalkozók, erdészek és az érintett vadásztársaságok is. A kezdeményezés magánvállalkozásként indult, de 2o16 januárjától az Európai Unió Life Nature nevű programján keresztül nyer finanszírozást.

A Transindexnek a WWF munkatársa, a LIFE - Bison program menedzsere, Adrian Hagatis elmondta, a kezdeményezés végső célja, hogy a Kárpátokban létrejöjjön egy ezer egyedből álló metapopuláció (populációk populációja), 100-200 fős csordákat alkotva. A romániai Kárpátok egyedi életteret biztosítanak ezeknek az állatoknak és azon ritka élőhelyek egyike, amely megfelel egy ilyen nagyszabású projekt lebonyolításához.


Az Örményes környékén élő csordák szabadon mozoghatnak, de az újonnan érkező példányokat előbb egy 15 hektáros karámba terelik és a szükséges állatorvosi vizsgálatok elvégzése, a megfelelő akklimatizálódás után egy 150 hektáros területen kezdődik meg a visszavadításuk. Ezen a területen négy hónapot töltenek, majd ezt követően szabadon engedik őket. Erre a fokozatosságra azért van szükség, hogy az állatok minden téren megszokják az új környezetüket.

Ezek a nagytestű növényevő állatok jó hatással vannak az egész ökoszisztémára, a zárt erdős területeket mozaikossá alakítja, mert ágakat, csemetéket is fogyasztanak, trágyázzák a gyepet, és nem utolsó sorban az ökoturizmus fejlődéséhez is hozzájárulnak - mondta el.

A Szárkő-hegységben élő bölénypopulációra nagy veszélyt jelentenek a kóbor kutyák, amelyek a farkasok helyét átvéve, falkába verődve néha megtámadják a csorda gyengébb egyedeit. Múlt évben két példány életét oltották ki a kóbor ebek, amelyeket a csorda tagjai kizártak maguk közül. A téli időszak különösen nehezíti a nagytestű állatok túlélését, ezért ilyenkor előfordul, hogy a csordából kizárják társaik az elgyengült egyedeket, hogy azok ne hívják fel a figyelmet a ragadozókra. Az eset kapcsán a Biológiai Sokféleség Megőrzéséért Egyesület készített tanulmányt, amelyben részletesen kifejtik, a kóbor kutyák amellett, hogy megtámadják a vadállatokat, betegségeket is terjesztenek. Mihai Pop, az egyesület szakértője szerint hozzávetőlegesen 80.000 kóbor kutya élhet szabadon, amelyek nem csak a bölények életét veszélyeztetik, hanem egyben a hiúz és a farkas vetélytársává is váltak.

A WWF munkatársa azt is kifejtette, az állatok mozgását két, a nyakörvükre erősített GPS segítségével követik nyomon. Az egyik jeladó egy hím, a másik pedig egy nőstény példány helyváltoztatásának behatárolását teszi lehetővé, amelyek a csordával lépést tartva az összes állat helyzetéről információval tudnak szolgálni. A WWF azt tervezi, hogy a közeljövőben további 16 bölényre szerelnek ilyen jeladókat, de ezen kívül az állatok helyzetét térfigyelő kamerákkal is végzik, valamint a munkát segítik az önkéntesek és a vadőrök is.

A hideg téli hónapokban az állatok élelmezését a vadőrök is segítik, de figyelnek arra, hogy a visszavadított példányok ne szokjanak hozzá az ilyen típusú táplálékforráshoz. Az állatokat gondozóknak arra is kell ügyelniük, hogy rejtve maradjanak a bölények előtt.

Lévén, hogy ez a projekt a bölények visszavadítását célozza, az emberi beavatkozást a lehető legminimálisabb szintre kell csökkenteni, hogy az állatok teljes mértékben hozzászokhassanak a természetes élővilágukhoz. Az emberrel való kontaktus ugyanis veszélyeztetheti az egész projekt sikeresség, főként ha az állatok elkezdenek barátságosan viszonyulni a gondozókhoz.

A WWF szakemembere a Transindex megkeresésére azt is elmondta, hogy a kezdeményezés sajtóvisszhangja után Örményes térsége egyre vonzóbb turistacélponttá vált. Az AMZA szervezet valamint a WWF külön ilyen tematikájú látogatásokat is szervez a rezervátumba.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Régi oldal >