2018. június 18. hétfőArnold, Levente
18°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Ami jó a madaraknak, jó az embereknek is

2017. december 12. 15:03, utolsó frissítés: 15:10

A madarak jól viselik az éghajlatváltozást, egyre több vonuló faj telel Kolozsváron, de a városi stressz az ő életüket is megrövidíti.


Megjelent Románia első városi madáratlasza, amely a városon fészkelő madárfajokat mutatja be. A kiadvány a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal finanszírozásában, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének munkatársai, diákjai és tanárai, valamint a Román Madártani Egyesület munkatársainak a közreműködésével készült. Dr. Kósa Ferenc a Magyar Biológiai és Ökológiai Intézet munkatársa a Transindexnek elmondta, a kiadvány alapját képező terepi adatok begyűjtésében 15 személy vett részt önkéntes alapon. A kötet összesen 74 Kolozsváron fészkelő madarat mutat be, minden faj esetében egy rövid leírás ismerteti az adott fajjal kapcsolatos legfontosabb információkat, ezt a fajról a városban készült színes fotók egészítik ki. Az atlaszban szereplő térképek a megfigyelt fajok városon belüli elterjedését mutatják be. A kötet 20 olyan nem költő fajt is bemutat, amelyek vonuló madárként időnként rendszeresen felbukkannak a városban.

Az éghajlatváltozás miatt, az enyhébb telek hatására, a városi környezetben az elmúlt 20-30 évben történt változások eredményeként egyre jellemzőbb, hogy bizonyos madárfajok teljesen alkalmazkodtak a városi környezethez és tél idején sem vonulnak melegebb éghajlatra. Kolozsváron ilyen az 1950-es évek elejétől költőként feljegyzett, de ma már elterjedt fajoknak számító balkáni gerle és balkáni fakopáncsot, az 1988-tól nálunk is megtelepedett, fenyőrigót vagy az 1993 óta itt költő, de ma már nagyon gyakorinak számító tőkés récét.

Az atlasz négy év alatt készült el, a felmérés során a várost 108 megfigyelési négyzetre osztották, amelyekben a madarászok feljegyzéseket készítettek az adott területen előforduló madárfajokról a költési időszakban.

Kósa FerencKósa Ferenc


Kósa Ferenc elmondta, ennek során a kijelölt területeken egy órát töltöttek megfigyeléssel, ez távolságban meghatározva átlagban 4 kilométer megtételét jelentette. A város területén kijelölt 108 területen a madarászok hozzávetőlegesen 720 kilométernyi szakaszt jártak be gyalog. Ennek során GPS segítségével rögzítették a madarak előfordulási helyét, mobil alkalmazáson pedig a megfigyelt madarakat. A biológus elmondta, nem minden esetben sikerül a madarak fészket is megtalálni, de a fészkelésre utaló jelek könnyen észlelhetők. Ilyenkor például párban van a madár, vagy eleséget visz a csőrében. Ugyanakkor a madarakat nem csak látni, hanem hallani is lehet, főleg költési időszakban, amikor az jellemző rájuk, hogy kiülnek a fák tetejére, vagy nászrepülést végeznek az április közepétől június közepéig tartó költési időszakban.

Az adatok összegezése után elkészült Kolozsvár fészkelő madarainak a listája, mind a 74 költőfaj elterjedési térképe és sikerült megbecsülni azt, hogy mindegyik faj milyen párszámban költ a városban. Kiderült, hogy legkevesebb 10 920 madárpár él Kolozsvárnak a felmérők által vizsgált 27 négyzetkilométernyi területén. "Míg a belvárosi megfigyelési négyzetekben mindössze 10-13 madárfajt figyelhetünk meg, addig a város szélén, vannak olyan területek ahol tavasszal akár harmincnál több fajjal is találkozhatunk. Összehasonlítva más európai városok madáratlaszainak adataival kiderül, hogy a 74 költő madárfajával Kolozsvár madárfajokban egyelőre még aránylag gazdag városnak számít, megelőzi például Párizst, Londont, Nápolyt"- mondta Kósa Ferenc.

Feketerigó (fotók: Kósa Ferenc)Feketerigó (fotók: Kósa Ferenc)


Egyre több madár "költözik" Kolozsvárra

Az éghajlatváltozás a madarak elterjedésére is hatással van, ami a környezeti változásokkal együtt véve egyre több madárfaj urbanizációjához vezet. Vannak fajok, amelyek nagyobb mértékben adaptálódtak a városi környezethez és a megszokottól eltérően hidegebb időszakban nem vonulnak társaikkal együtt enyhébb éghajlatú országokba.

Kósa Ferenc hangsúlyozta, hogy nincsenek kiemelten Kolozsvárra jellemző madárfajták, az a 74 faj amelyet a felmérés során sikerült azonosítani, nem számít ritkaságnak. Annál érdekesebb viszont, hogy ezen madarak esetében miként változik Kolozsváron a költő fajok összetétele. „ Vannak olyan költőfajok, amelyeket néhány éve telepedtek meg Kolozsváron. Ilyenek például az örvös galamb, a sárgalábú sirályok, amelyekből összesen 14-15 pár fészkel a város területén. Az elsősorban tengerpartokon és a Duna mentén honos madárfaj 2007-2008 környékén jelent meg Kolozsváron, de ezzel egy időben nagyobb városokban is felbukkantak, Marosvásárhelyen, Brassóban és Szebenben is. Ez is a madárfajok urbanizálódásának egyik példája, valószínűleg az a magyarázata, hogy a városok környéken a gyűjtőtavak, valamint a közeli szeméttelepek megfelelő táplálkozóhelyeket biztosítanak a mindenevő madarak számára, így könnyen megtalálják a nekik szükséges táplálékot, a belvárosi házak teteje pedig fészkelő helyeket biztosít nekik"- mondta Kósa Ferenc.

Sárgalábú sirálySárgalábú sirály


A madarak életét is megrövidítheti a nagyvárosi stressz

Egyes fajok esetében az új környezet azt is jelenti, hogy kevesebb a természetes ellenség mint az erdőkben. Ez védelmet jelent számukra, de egyben olyan új problémákkal is meg kell birkózniuk, amelyek az eredeti természetes élőhelyükön nem. Ilyen a nagy zaj, és a fényszennyezés.

Az urbánus környezetben élő széncinege esetében például kimutatták, hogy a nagyvárosi stressz hatására megrövidül az élethossz biomarkereként is azonosított kromoszomális telomérhossz, így rövidül a madarak átlagéletkora.
A kísérlet során svéd kutatók erdei élőhelyen kikelt széncinege fiókákat helyeztek át városi környezetben lévő fészekbe, a biológiai vizsgálatok pedig kimutatták, hogy a fiókanövekedés időszakában ható városi stressz eredményeképpen lecsökkent a madarak kromoszómáinak telomérhossza.

SzéncinegeSzéncinege


Az ő esetükben ilyen stresszfaktor lehet városi környezetben, hogy a madarak nem hallják meg egymást a nagy zajban. Emiatt egyes városi madárpopulációknál az egyedek más frekvenciákon kezdenek énekelni, vagy hangosabban kommunikálnak egymással. Rosszabb esetben a zajos időszakok közötti csendesebb időszakra időzítik a kommunikációt. A városban élő madarak ugyanakkor a természetes élőhelyükhöz hasonló környezetet választanak fészkelési helyül. Kolozsváron erre jó példa a házi rozsdafarkú, ami az egyik legelterjedtebb madárfaj, amely a sziklás területeket kedveli, így a városi nagyméretű tömbházak a számára eredeti élőhelyet utánzó környezetnek számítanak.

Házi rozsdafarkúHázi rozsdafarkú


A madarak könnyebben adaptálódnak az éghajlatváltozáshoz

Kósa Ferenc szerint több madárfaj is alkalmazkodott a megváltozott éghajlati körülményekhez. A fehér gólyánknál az figyelhető meg, hogy egyre rövidebb távra vonulnak. A múlt század elején rendszeresen Dél-Afrikáig mentek, mára már jelentős részük az Egyenlítőtől északra telel. Spanyolországban az állomány nagy része már nem is vonul Afrikába. Ennek egyik oka, hogy megváltozott az Európai Unió gazdaságpolitikája, ezért ezek a madarak télen is megtalálják a táplálékforrásukat. Romániában is egyre több az áttelelő gólya. Ha nem takarja folyamatosan hó a tájat, és elengedő táplálékot találnak, akkor ezek a példányok sikeresen áttelelnek.

A téli madáretetéseknek köszönhetően Angliában az egykor vonuló barátposzáták ma már rendszeresen áttelelnek. A megváltozott éghajlati tényezők hatására egyes madárfajok tavasszal korábban érkeznek és ősszel később vonulnak el mint néhány évtizeddel ezelőtt. "Korodi Gál János és Béldi Miklós kolozsvári madarászok a múlt században folyamatosan feljegyezték kolozsvári vonuló madaraink tavaszi érkezési adatait. Ha összehasonlítjuk például az 1950-es évek barátposzáta érkezési adataikat a mostaniakkal akkor az derül ki, hogy ma már átlagban 7-10 nappal hamarabb érkeznek vissza barátposzátáink Kolozsvárra”- mondta Kósa Ferenc.

Nem mindenki örül a városban élő madaraknak

Amire a legtöbb lakos panaszkodik, azok a vetési varjak, csókák, amelyek télen nagy számban megjelennek a városban. Ezeknek a madaraknak nagy része nem Romániában költ, hanem az északi országokból érkeznek Kolozsvárra. A vetési varjú esetében is megfigyelhető Európa-szerte az urbanizáció. Az 1970-es évekig a vetési varjú még nem költött Kolozsváron, csak a városon kívülről voltak ismertek fészkelő telepei. Az első vetési varjútelepek a Sétatéren és a Mikó-Kertben jelentek meg, ezek ma is megvannak. Más telepek időközben eltűntek, megszűntek- fejtette ki Kósa Ferenc, aki fokozottan felhívta a figyelmet a városban lévő zöldterületek fontosságára, amely menedéket biztosít a város területén élő madaraknak.

Fotók: Kósa Ferenc

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Régi oldal >