2018. október 19. péntekNándor
19°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

#Fürkészek: ökoszisztéma szolgáltatások v2.0

Prázsmári Hunor, László Zoltán 2018. június 12. 10:40, utolsó frissítés: 12:34

A méhekről a mézre asszociálunk, a darazsakról a fájdalmas csípésre, a fürkészekről jóformán semmire. Vajon az a „méh” vagy „darázs” a virágon valójában micsoda? És ha már létezik, mi lehet a haszna számunkra?


Számos élőlény vesz körül bennünket, és sokszor úgy hatnak mindennapjainkra, hogy fel sem tűnik. Amikor a mézet elkavarjuk a teánkban, vagy selyemsálunkat végigsimítjuk nem a méhekre vagy a lepkékre gondolunk. Mikor epret vagy cseresznyét eszünk, nem a magányos méhek járnak az eszünkben. Mikor a kenyeret esszük, meg sem fordul a fejünkben, hogy a hesszeni legyet, amely a búza egyik hírhedt kártevője volt a szivárványos és karcsú fémfürkészek pusztítják. De miért is tennénk, hiszen végfelhasználóként nem találkozunk ezekkel a szervezetekkel.

Az előbbi példák közös pontja, hogy az említett rovarok jobbára hártyásszárnyúak. A hártyásszárnyúak (Hymenoptera) egyes tagjai jól ismertek, mint például La Fontaine híres fabulájának hangyája. A hangyák kasztrendszere és komplex kolóniái a mai napig sok kísérlet és megfigyelés alapját képezik. A hangyák munkamegosztása, szorgalma és önfeláldozása beépült a köztudatba, viszont életük egyes vetületei csupán a kutatók számára ismertek. A kolónia olykor különös, idegen vendégeknek lehet szállása, ilyen például a hangyaboglárka (Phengaris sp.), mely egyedfejlődése szorosan kötődik a hangyákhoz. Petéit a tápnövényén helyezi el, innen egy bizonyos idő után ezek leesnek a talajra, innen a hangyák a fészkükbe cipelik, majd a kikelő lárvát táplálják és óvják, míg ki nem fejlődnek belőlük a lepkék. Azonban ennél kevesebb médiafigyelem kíséri a hangyaölő fémfürkészeket (Eucharitidae), akik hasonló módon élnek a hangyafészkekben, annyi különbséggel, hogy lárváik a hangyalárvákat fogyasztják táplálékként.

Hangyaölő fémfürkész (Eucharis ascendens) táplálkozó nőstényei, Kolozsváron a Bükk közelében. A faj lóhangyák (Camponotus sp.) parazitoidja (© László Zoltán) Hangyaölő fémfürkész (Eucharis ascendens) táplálkozó nőstényei, Kolozsváron a Bükk közelében. A faj lóhangyák (Camponotus sp.) parazitoidja (© László Zoltán)


A hangyák mellett a méhek, azon belül is a mézelő méhek tartoznak az ismertebb hártyásszárnyúakhoz. Emberként hajlamosak vagyunk az élőlényeket számunkra hasznos vagy káros mivoltuk alapján csoportosítani (haszonállatok, kártevők). Ha valakik, akkor a méhek megérdemlik a haszonállat kifejezést, azonban annál sokkal magasabb kitüntetést is várhatnának tőlünk. Ha valakinek azt mondjuk, hogy méh, akkor a következő három gondolat közül biztos beugrik valamelyik: méz, fájó szúrás vagy a beporzás. A beporzás az egyik legfontosabb a betöltött szerepek közül és nem csak a mindannyiunk számára ismert házi- vagy mézelő méh végzi ezt a fontos tevékenységet. A mézelő méhek mellett a magányos méhek ugyanolyan fontosak, ha nem fontosabbak a beporzás szempontjából. E fajok nem rendelkeznek látványos kolóniákkal, családokkal vagy komplex szociális rendszerekkel. Azonban az általuk végzett ökoszisztéma szolgáltatás hozzájárul, mind az élelemtermesztéshez, mind a minket körülvevő zöld, buja növényzet fennmaradásához. Bár nem minden termesztett növény számára szükséges a beporzó (pl. szél beporzású fajok: a búza, rizs, kukorica, rozs, árpa és zab), sokuk számára elengedhetetlen ez a mutualisztikus kapcsolat. Csak néhány a sok haszonnövény közül, mely rovarbeporzást igényel: hagyma, burgonya, paradicsom, chili paprika, mustár, citrom, alma, eper, cseresznye, mangó, licsi, kókusz stb. Nem csak az étkezésünkhöz elengedhetetlen gyümölcsök és zöldségek beporzását végzik a szorgos méhek, hanem olyan luxuscikkekét, mint a kávé. A kávécserje terméshozama a magányos méhek által végzett keresztbeporzás következtében jelentősen növekszik. Azonban, nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy nem csak méhek végzik a beporzást, hanem számos más faj is, mint például bogarak, legyek, denevérek.

A szabóméhek (Megachile sp.) nőstényei pillangósvirágúak és rózsafélék beporzói. Lárváik kamráit levéldarabokkal bélelik ki és tapasztják be (© Martin Cooper, commons.wikimedia.org). A szabóméhek (Megachile sp.) nőstényei pillangósvirágúak és rózsafélék beporzói. Lárváik kamráit levéldarabokkal bélelik ki és tapasztják be (© Martin Cooper, commons.wikimedia.org).


A következő, szintén hártyásszárnyúakhoz tartozó és mindannyiunk által ismert társaság a darazsak, pontosabban a redősszárnyú darazsak (Vespidae). E társasághoz tartoznak azok a fajok, melyeket észlelve gyakran pánikba esünk. A leggyakrabban talán a kecskedarázzsal (Vespula vulgaris) találkozhatunk otthonaink közelében, azonban a német darázs (Vespula germanica), a déli papírdarázs (Polistes dominulus) és a lódarázs (Vespa crabro) is elég gyakran szemünk elé kerülnek. Mindezek a fajok társas redősszárnyúak. Azonban, miként a méheknél láttuk, náluk is előfordulnak a magányos fajok, mint például a gömböcdarázs (Eumenes coarctata). Annak ellenére, hogy általában negatív felhanggal beszélünk róluk, ezek a fajok is hasznosak. A redősszárnyú darazsak ragadozók, ugyanazt a szerepkört töltik be, mint a farkasok vagy nagymacskák. Tavasztól késő nyárig a darázsfészkekben fejlődő lárvák számára a dolgozók fáradhatatlan szorgalommal szállítják az elejtett és megrágott rovarokból - gyakran kártevőkből – álló pépes táplálékot. Nélkülük egyes növényevő rovarfajok sokkal gyakrabban kerülnének a figyelmünk központjába a gradációik, vagy kártételük következtében. Az általuk nyújtott ökoszisztéma szolgáltatás fontossága felér a méhek által nyújtott beporzás hasznával.

A déli papírdarázs (Polistes dominulus) dolgozója (© IronChris, commons.wikimedia.org).A déli papírdarázs (Polistes dominulus) dolgozója (© IronChris, commons.wikimedia.org).


A három, már említett csoport, a hártyásszárnyúak fajainak még 30%-át sem alkotja. A hártyásszárnyúakhoz tartoznak még a fürkészek, a gubacsdarazsak, a fémdarazsak , pókhangyák, pókölődarazsak stb. A felsorolt csoportok tagjai (néhány kivétellel) parazitoid életet folytatnak, mely az élősködő életmód és a ragadozó életmód egy furcsa keveréke. A parazita viselkedéssel ellentétben, mely ritkán végződik a gazdaszervezet halálával, a parazitoidok kivétel nélkül a gazda halálát okozzák. A parazitoid szervereztek a gazdában fejlődnek, így legalább a fejlődésmenetük egyik mozzanata szigorúan a gazdaszervezethez kötött. A gazda elkerülhetetlen pusztulásában, valamint annak aktív felkeresésében magatartásuk hasonlít a ragadozókéhoz. Kevés olyan ízeltlábú létezik, melynek nincs egy, a hártyásszárnyúakhoz tartozó parazitoidja. A parazitoid életmód a redősszárnyú darazsaknál, hangyáknál és méheknél ritkán figyelhető meg.

Az egyik legkülönlegesebb csoportot talán a gubacsdarazsak képezik. Az ide tartozó darazsak ráveszik a növényeket, hogy olyan szöveteket és új testrészeket hozzanak létre, amelyek csupán a darazsak érdekeit szolgálják. Képzeljük el, hogy például egy tölgyfát rá tudunk kényszeríteni, hogy számunkra egy táplálékkal, fűtéssel, vízellátással és klímával ellátott házat képezzen. Nos, erre ezek a darazsak képesek. Például a magyar gubacsot (Andricus hungaricus) okozó darázs olyan képződmény létrejöttét indítja be a tölgyeken, amely akár ping-pong labda méretű is lehet, a közepében hintaágyon fejlődik a kis darázs, miközben a tölgy minden szükségletét kielégíti. A magyar gubacsnál elterjedtebb a suskagubacs (Andricus quercuscalicis), melyet sokkal gyakrabban láthatunk, akár parkjainkban is.

Fiatal suskagubacs (Andricus quercuscalicis) tölgymakkon (©Bj.schoenmakers, commons.wikimedia.org) Fiatal suskagubacs (Andricus quercuscalicis) tölgymakkon (©Bj.schoenmakers, commons.wikimedia.org)


Ezekben a gubacsokban nem csak a gubacsdarazsak, hanem a velük táplálkozó fürkészdarazsak is otthonra lelnek. A fürkészdarazsak lehetnek parazitoidok, vagy hiperparazitoidok is. A hiperparazitoidok az orosz matrjoska babákhoz hasonlóan többszintes közösségek tagjai. A külső baba lehet például egy tápnövény, mint a vadrózsa (Rosa sp), egy következő szintet a gubacsokozó alkot – például a közönséges rózsagubacsdarázs (Diplolepis rosae) - egy újabb szintet a gubacsokozó parazitoidjai képeznek, majd a rákövetkezőt a hiperparazitoid, mely a parazitoid parazitoidja.

E különleges növényevők mellett akár rémfilmeket megihlető fajok is tartoznak a hártyásszárnyúakhoz, mint például az ékes ősdarázs (Ampulex compressa) amely a kaparódarazsak sorait gyarapítja. Ez az ősdarázs elkábított csótányok testében fejlődik. A nőstény bénító mérget fecskendez a csótány torában lévő idegdúcokba, ezzel mozgásképtelenné téve azt. A második szúrással bejuttatott méreg a csótány menekülési reflexét iktatja ki, ezért a mozgást megakadályozó méreg hatásának múlásával a csótány nem fog elmenekülni. Ezek után a darázs megfelelő rejtekhelyet keres az utódjának, és a csótányt a csápjától fogva vezeti el a rejtekhelyhez. A csótány testére egyetlen petét helyez el, mely 2-3 nap múlva a még élő, bár bénult testbe fúrja magát. E látványos szaporodási módot gyakran szokták a médiában a „zombi csótány” néven emlegetni.

A hártyásszárnyú parazitoidoktól még a pókok sincsenek biztonságban. A pókölő darazsak (Pompilidae) pókok parazitoidjai, és az egész világon fellelhetők képviselői, azonban a fajok zöme a trópusokon él. A család legimpozánsabb tagjai a madárpókok parazitoidjai. A madárpókokat üregeikben vagy annak környékén ejtik el. A darázs erős idegmérget fecskendez a pókba, melytől a madárpók lebénul, de nem pusztul el, majd petét helyez rá. A kikelt lárva a pók testnedveit szívogatja, majd étrendet váltva a pók belsejét kezdi fogyasztani megkímélve a létfontosságú szerveket. Bebábozódás előtt a lárva elfogyasztja a pók létfontosságú szerveit, elpusztítva ezzel a pókot, majd a bebábozódás után, fejlődésének végeztével elhagyja az inkubátorát és annak üregét.

Nőstény pókölő darázs (Pepsis sp.) lebénított tarantulát cipel (Costa Rica) (©Charles J Sharp, commons.wikimedia.org)Nőstény pókölő darázs (Pepsis sp.) lebénított tarantulát cipel (Costa Rica) (©Charles J Sharp, commons.wikimedia.org)


A parazitoid életmód számunkra úgy hoz hasznot, hogy fel sem tűnik, akárcsak a méhek által nyújtott ökoszisztéma szolgáltatás, a beporzás. Számos hártyásszárnyú parazitoid mezőgazdasági károkozó ízeltlábúakat fogyaszt. A káposztalepke (Pieris sp.) a petéit a vadon élő és mezőgazdaságban termesztett káposztafélékre (Brassicaceae) helyezi el, a hernyók a növények leveleit fogyasztják. A Cotesia rubecula gyilkosfürkész petéit pedig a lepke hernyóiba helyezi, melyek elfogyasztják azt fejlődésük során. A levéltetveket parazitáló fajok, mint például az Aphidius ervi levéltetvésző fürkész, mely a burgonya levelein megjelenő levéltetveket hasznosítja inkubátorként, sikeresen felhasználhatók az integrált növényvédelemben.

A hártyásszárnyú rovarok, a méhek, darazsak és fürkészek olyan ökológiai szolgáltatásokat nyújtanak, melyet anyagilag nagyon nehéz lenne számszerűsíteni. Fontosságukhoz képest mégis nagyon keveset tudunk arról, hogy környezetünk változásai miként befolyásolják fennmaradásukat. A parazitoid darazsak hasznosítása az integrált növényvédelemben csökkentheti a felhasznált növényvédő és rovarirtó szerek mennyiségét, ezáltal is hozzájárulva a környezetünk és egészségünk megőrzéséhez.

A szerzők munkáját a Sapientia Hungariae Alapítvány támogatta a Collegium Talentum program keretében (SHA-CT-2017/2018). Köszönettel tartozunk Nagy H. Beátának a szakmai és nyelvi lektorálásért.

Irodalom:

Czekes Zs., Vizauer T. C. (2012). A boglárkalepke esete a hangyával.
Keasar, T., Sheffer, N., Glusman, G., & Libersat, F. (2006). Host‐handling behavior: an innate component of foraging behavior in the parasitoid wasp Ampulex compressa. Ethology, 112(7), 699-706.
Klein, A. M., Steffan-Dewenter, I., Tscharntke, T. (2003) Bee pollination and fruit set of Coffea arabica and C. canephora (Rubiaceae). American Journal of Botany, 90(1), 153–157.
Piper, R. (2007). Extraordinary animals: an encyclopedia of curious and unusual animals. Greenwood Publishing Group.
Stone, G. N., Schönrogge, K., Atkinson, R. J., Bellido, D., & Pujade-Villar, J. (2002). The population biology of oak gall wasps (Hymenoptera: Cynipidae). Annual review of entomology, 47(1), 633-668.

Címoldali kép: az ékes ősdarázs (Ampulex compressa), egy parazitoid darázsfaj nősténye. E faj utódai egy élő csótányban fejlődnek ki elpusztítva gazdájukat (© Muhammad Mahdi Karim, wikimedia.commons.org).

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Régi oldal >