2018. október 21. vasárnapOrsolya
12°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Ideológiai szótár sorozatot indítunk. De miért?

Dobrai Zsolt Levente 2018. október 09. 17:43, utolsó frissítés: 2018. október 10. 12:30

Azt mutatjuk majd be, ki a konzervatív, a liberális, a kommunista, az etatista, a libertárius, a populista stb. Bátor olvasók előnyben, egyébként nem fog fájni (nagyon).


Mióta emberi közösségek és társadalom létezik, mindig is voltak meghatározó ideológiák és ezek most is meghatározzák hétköznapi döntéseinket. Nem mindig tudjuk, nem mindig tudatosítjuk, de spontán döntéseink mögött mély ideológiák fejtik ki hatásukat. Egy tizenkilencedik századi gondolkodó az ember és ideológia viszonyáról egyszer azt írta, hogy


„nem tudják, de teszik”. De mit nem tudnak? És mi egyáltalán az ideológia?

Az ideológia lehet egy szűk körű elit doktrínája, de lehet akár az egész társadalom krédója is. Lehet az egyének vagy a közösségek precízen átgondolt értékrendje, de lehet nagyon spontán és minden előzetes töprengés nélküli mélyréteg is. Amennyiben spontán, nem reflektált, rutinná merevedhet. Amennyiben reflektált, lehet egyfajta mindent átfogó, sokelemű, komplex totalitás.

A reflektáltság még nem garancia arra, hogy az ideológia helyes, hiszen az ideológia termelése és követése alapvetően több – változó vagy állandó – tényező terméke. Mert bármilyen formában is létezne egy ideológia, egyetlen esetben sem beszélhetünk természetes vagy normális (abszolút igaz vagy eleve adott) nézetről, életmódról. Azért nem, mert minden viszonyunkat, a családi, gyermekkori, felnőttkori, iskolai, munkahelyi stb. viszonyainkat állandóan, történetileg változó helyzetű személyek, intézmények, szervezetek és történések stb. termelik újra vagy újítják meg, formálják és alakítják.




Az ideológia tehát nem örök érvényű igazságok tárháza,

viszont rendelkezhet bizonyos állandó alapértékekkel. Vannak gondolkodók, akik azt mondták, hogy az ideológia egyfajta, a történelmen átívelő tartós feltevés, („invariáns hipotézis”) azaz egy olyan váz vagy keret, amelynek sok a változója, de adott esetben képes a korhoz alkalmazkodva megtartani elvi vagy logikai értékét.

De mi a helyzet azokkal az ideológiákkal, amelyek nem tüntetik ki magukat azzal, hogy nagyon logikusak vagy igazak lennének? Ilyenek nagyon is lehetségesek. Nagyon is valóságosak tudnak lenni, akár nagy számú követőt maguk mellé állítva. Valóságosságukat nem a logikai igazságtartalmuk, hanem híveik létszáma vagy hangossága nyújtja.


Kis ideológiatörténet

Az ideológia fogalmát egy a 18-19. század derekán élt, francia felvilágosodáspárti arisztokrata gondolkodó dolgozta ki. Ő Antoine Destutt de Tracy, aki egy ötkötetes munkát (Eléments d'idéologie) szánt az ideológia, mint az ideák vagy az eszmék tudományának szigorú meghatározására vállalkozó módszertan leírására. Destutt de Tracy számára az ideológia a közerkölcsökkel, a morállal és a politikai tudományokkal foglalkozó tudományos vizsgálódás módszertanát jelenti.

Vizsgálódása alapvetően az emberi érzékek és ideák közötti viszony elemzéséből indul ki, és arra keresi a választ, hogy hogyan jönnek létre az ember tudatában bizonyos képzetek, ideák és ezeket milyen módon és mértékben határozzák meg érzékei, a környezete és azok a szellemi, tapasztalati hatások, amelyeknek ki van téve. Destutt de Tracy ideológiatudománya voltaképpen egy liberális társadalom- és gazdaságfilozófia, amely a magántulajdon védelme, az egyén szabadsága, a szabadpiaci elvek működése és az állam hatalma korlátozása mellett érvelt. Kidolgozta azt a szemléletet, miszerint a gazdaságtan az emberek cselekvését figyelő, mérő és befolyásoló tényező kell legyen, hiszen maga a gazdaság nem más, mint céltudatosan cselekvő egyének összessége, amelyet a csere és/vagy a kereskedelem határoz meg és vezérel. Ezért a gazdaságtan egyik feladata az, hogy az emberek cselekvését meghatározó célokat befolyásolja és formálja.

Képkockák a John Carpenter által rendezett They live (1988)c. filmből. Képkockák a John Carpenter által rendezett They live (1988)c. filmből.


Karl Marx – akinek egyébként nem volt jó véleménye Tracy munkájáról – a Politikai gazdaságtan bírálatához (1859) Előszavában például az ideológiára egy adott kor és társadalom jogi, politikai, vallási, művészi, tudományos vagy filozófiai formáinak kölcsönhatásaként hivatkozik. Ez a kölcsönhatás meghatározza, hogy az adott társadalom, miként szervezi meg önmagát, milyen elképzelések és szabályok mentén épülnek fel és működnek intézményei.

Marx szerint az ideológiáról magáról az embereknek általában nincs tudomásuk, de mégis annak jegyében cselekszenek, és forradalmi társadalmi változást csak akkor tudnak előidézni és megvalósítani, ha az ideológia működése minél nagyobb számú tömegek számára felfogható lesz. Az ideológia kiismerése azzal a politikai öntudatra ébredéssel jár, amely révén a tömegek felismerik az uralkodó ideológia hamis vagy elnyomó vonásait, mechanizmusait, és e felismerés következtében arra törekszenek, hogy egy egalitárius, szabad és testvéri társadalmat valósítsanak meg az anyagi valóság viszonyainak radikális megváltoztatásán keresztül.

A magyar származású Manheim Károly egyik legismertebb munkájában az Ideológia és Utópiában (1929) az ideológiáról ugyancsak egy átfogó kölcsön-viszonyrendszerként ír. A kultúra, a társadalmi valóság, az igazság keresésével áll szerves kapcsolatban. Manheim, akárcsak a későbbiekben Michel Foucault, a tudás, az ismeretek kialakulásának, forgalmának és működésének tanulmányozásával foglalkozott egész életében. Manheim vizsgálódásai a szociológia eszközével vázolják fel, miként járul mindenki hitének és nézeteinek kialakulásához az a korszak, környezet, társadalmi osztály, amelybe születik és/vagy amelybe idővel kerül. Minden gondolat, eszme történeti és szociológiai tényezők terméke. Az ideológiák megértése – felfedése, elemzése és/vagy valamelyik jegyében való cselekvés – az életvezetés és egy adott társadalom szervezeti modelljének alakítására alkalmas eszköz.


Ok! S akkor mi van?

Amikor kontinensünk különböző részein egy újfajta (hibrid) autoritarizmus van visszaszerveződőben, az ideológia fegyver. Tájékozottság és a helyes döntés meghozására való képesség elsajátításának eszköze. Ismereti és önvédelmi fegyver azzal az ideológiával vagy azzal az ideológiafüzérrel szemben, amellyel ellenünk az ún. politikai képviselők szinte napi rendszerességgel ténykednek. Ebben a kontextusban életbevágó téttel bír az, hogy hogyan gondolkodunk mi, egyénenként és együtt, a bennünket körülvevő világról, el tudjuk-e magunkat helyezni abban a társadalmi küzdelemben, amely képes kiállni, cselekedni olyan ideálokért, eszmékért, amelyekre egy szabad társadalom épül, amely nem idegenkedik az egyenlőség, szabadság és szolidaritás a lehető legszéleskörűbb kiterjesztésének gondolatától. Ezért érdemes még mindig, ma is ideológiákról beszélni.


Ajánlott irodalom:

Alain Badiou: A század. Typotex Kiadó, Budapest, 2010.
Alain Badiou: Szent Pál. Az egyetemesség apostola. Typotex Kiadó, Budapest, 2012.
Louis Althusser: Ideológia és ideologikus államapparátusok. Testes könyv I., Szeged, 1996.
Michel Foucault: A tudás archeológiája. Atlantisz kiadó, Budapest, 2001.
Michel Foucault: A szavak és a dolgok. A társadalomtudományok archeológiája. Osiris Kiadó, Budapest, 2000.
Slavoj Žižek: The Sublime Object of Ideology (Az ideológia fenséges tárgya). Verso Books, London/New York, 1989.
Slavoj Žižek: A törékeny abszolútum. Typotex Kiadó, 2011.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Régi oldal >