2018. november 21. szerdaOlivér
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Mi igaz a „már csak 12 év van az apokalipszisig” narratívából?

Ivácson András Áron Ivácson András Áron 2018. október 22. 12:09, utolsó frissítés: 13:06

Csala Dénes klímaszakértő segítségével próbáltuk értelmezni az ENSZ friss klímajelentését.


A klímaváltozásról szóló friss ENSZ-jelentés bejárta a világ híroldalait, és kifejezetten tarka előrejelzéseket produkált a lapokban a jövőt illetően. A tisztázás érdekében Csala Dénes klíma- és energia-átmenet-kutatót, a Lancaster University adjunktusát kérdeztük, hogy valójában miként is áll a helyzet a bolygó jövőjét illetően.

Mint elmondta előzményként, a 2015-ös párizsi klímacsúcsnak (COP21) az volt az eredménye, hogy a különböző országok vezetői megegyeztek, hogy jelentős erőfeszítéseket fognak tenni a klímaváltozás limitálásának érdekében. A mostani jelentésben résztvevő többszáz tudós azt húzta alá, hogy a korábban kiszabott cél nem lesz elegendő, mivel a Föld klímájában van egy sor olyan folyamat, amelyben eltolódási idő tapasztalható: "A most történő szén-dioxid-kibocsátás hatása, az ebből származó felmelegedés, akár jó pár évtizedes eltolódással is jelentkezhet. Ezért azt mondja a mostani jelentés, hogy 1,5 foknál kellene limitálni a hőemelkedést, amely egyébként az iparosodás korának átlagához van igazítva, amiből 1 fok már eltelt, így emelkedhet még egy fél fokot a hőmérséklet."

A felmérés metodológiájáról szólva elmondta, hogy a szén-dioxid-kibocsátás és a globális átlaghőmérséklet emelkedése nagyon szorosan összefügg egymással, még akkor is, ha a hőmérséklet emelkedés el van tolódva a szén-dioxid-kibocsátáshoz képest. A régebb üvegházhatásnak nevezett jelenségből, amelyek különböző gázak okoznak, hetven százalékot tesz ki a szén-dioxid: "Ez a gáz a fosszilis energiahordozók elégetéséből származik, ami nagyon tisztán visszavezethető két szektorra. Ezek a közlekedési szektor, és a másik az energiaelőállítási szektor, ahol a szén és gáz elégetésével állítunk elő energiát. A mérés úgy történik, hogy van egy PPM szám, ami azt mutatja, hogy egymillió köbméter levegő mekkora része áll szén-dioxidból. Ki lehet számolni, hogy a hőmérséklet korrelációval viszonyítva mennyi lehet ez a maximum szám, hogy limitáljuk a felmelegedést."

Csala szerint, amennyiben mégsem sikerült megállni a következő fél foknál, annak teljesen random következményei lehetnek: „Igazából az történik, hogy ez a globális felmelegedési szám, ez a 1,5 fok valóban csak egy mérőszám. Azonban a kilencvenes évek végén átnevezték a globális felmelegedést klímaváltozásnak, pont azért, mert rájöttek, azáltal, hogy emelkedik a globális hőmérséklet, egy sor olyan folyamat indul be láncreakció szerűen, amelyet eddig nem is gondoltunk.”


Ha emelkedik a globális hőmérséklet, emelkedik az óceánok hőmérséklete is, ha pedig emelkedik az óceánok hőmérséklete, akkor a hurrikánok több energiát tudnak felvenni a melegebb vízből és erősebbek is lesznek. Ugyanakkor elolvadnak a jégtakarók, és mivel ezek egy fehér felületet képeznek, jóval kevesebb lesz a Föld hővisszaverő képessége, így méginkább melegedni fog, csakhogy néhány példát említsünk.

Az orosz tajga felső rétegében rengeteg megfagyott metán van. Ha a klímaváltozás következtében ez felszabadul, akkor ez a felső tajgaréteg megolvad, és a metán az atmoszférába kerül, ami szintén további károkat és bajokat okozhat a globális klíma számára, mert sokkal potensebb üvegházhatása van, mint a szén-dioxidnak. „Épp ezért mondják a jelentést készítő tudósok, hogy most még van egy apró kiskapu, ha most megállítjuk, megfékezzük a klímaváltozást, akkor van esély rá, hogy a Föld ismét valami egyensúlyállapotba kerüljön. Most 1,5 foknál még tudunk lépni, de 3 vagy 4 foknál már nagyon késő lesz.”

Fotó: Boston Globe.Fotó: Boston Globe.


A lehetséges megoldások feltárása nem könnyű, legyen szó állami szintű, vagy hétköznapi ember szintjén felvethető lehetőségekről. Csala szerint ez azért roppant nehéz kérdés, mert talán ez az egyetlen igazán időkényszerrel szorító probléma, amelynek a megoldásában a világnak tényleg minden szinten együtt kell működnie. Régebb az olyan problémákat, mint például a légszennyeződés, tudták az országok külön-külön kezelni, azonban ahhoz, hogy a szén-dioxid-kibocsátást limitáljuk, limitálni kell az ipari termelést: "Ez azonban nem járható út, mert miként mondd azt Kínának vagy Indiának, két hatalmas, fejlődő iparnak, hogy limitálják az ipari termelésüket, amikor Amerika és Anglia ugyanezt tette a maga idejében, mint most ők?" Másrészt: "Alternatívák után kell nézni, amelyek lehetővé teszik ezt a gazdasági fejlődést, azonban kevesebb szén-dioxid-kibocsátással jár"

Tehát arra kell koncentrálni, hogy magát az energiaelőállítást és a közlekedést valamilyen alternatív módon oldjuk meg. Európa számos országa, például Németország is törvénybe foglalta, hogy 2030 után nem lehet belső égésű motort eladni. Anglia és Franciaország 2040 utánra teszi ezt a dátumot, Norvégiában az új autók negyven százaléka már elektromos. „Az államok egyenként szem előtt tartják a problémát, csak a globális együttműködés sokkal nehezebb. Hogy mit lehet tenni személyes szinten, az még nehezebb kérdés.”

Az emberek sajnálatos és sajátságos problémája, véli Csala, hogy szeretik a status quo-t fenntartani: ahogy én eddig éltem az életem, sokkal valószínűbb, hogy továbbra is így fogom, mint az, hogy hajlandó legyek változni, csak azért, mert valaki megkérne egy viselkedés-változásra: „Az optimális az lenne, hogy kevesebb energiát, kevesebb szolgáltatást használjunk, kevesebbet fogyasszunk.”

A műanyag szívószálak betiltásáról úgy véli, hogy ezek a kis lépések nem működnek, pontosan azért, mert a műanyag szívószálakhoz és előállításukhoz kapcsolódó ökológiai lábnyom más sokkal sürgősebb problémákhoz képest elhanyagolható. A szívószál-kampány azonban „nagyon jó eszköz arra, hogy rávezesse az embereket, hogy van egy sor olyan eszköz a mindennapjainkban, amelyeket gondolkodás nélkül használunk. Amennyiben rávezeti az embereket arra, hogy felismerjék, hogy rettenetesen sok olyan eszköz van az életünkben, amelyre egyébként nincs szükségünk, ennyiben hasznos lehet.”

Csala meglátásában a legveszélyeztetettebb országok a csendes-óceáni és indiai-óceáni szigetországok. Az általános felmelegedéssel ugyanis tengerszint növekedés is fog járni, amit ráadásul nehéz korellálni a hőmérséklet emelkedésével. Ez azért probléma, mert könnyen lehet, hogy a klímaszennyezés, amit mostanáig végeztünk, ötven év múlva fog megmutatkozni egy másfél méteres tengerszint emelkedéssel: „Ez egy nagyon nehéz kérdés, ugyanis akkor egy nagyon nagyszámú lakosság áttelepedésére kell számítani. A partvidéki városokban ez nagyon nagy problémát okozhat, tekintve, hogy különösen a partvidéken a legtöbb város átlagos tengerszint feletti magassága egy méter.”

Sokkal többet fog szenvedni az önfenntartó gazdaságból élő országok lakosságának nagyrésze is, különösen Közép-Afrikában és Dél-Ázsiában, mert, ha az időjárás kiszámíthatatlanabbá válik, sok olyan év lesz, amikor a termés az elvárt és kiszámított szinttől jelentősen el fog maradni. Ez pedig hatalmas éhínségekhez vezethet, mivel ezeknek az emberek ritkán van bármiféle társadalmi védőhálójuk.

Fotó: TV Tropes.Fotó: TV Tropes.


Európa élen jár a klímaváltozás elleni fellépésben, azon belül is főleg a skandináv államok, ugyanakkor Kalifornia mint állam is. Még akkor is, ha Amerika a jelenlegi elnökkel abszolút nem izgatja magát a klímaváltozást illetően, mondja Csala. „Ugyanakkor sokan kritizálják, hogy Kínában milyen magas a szén-dioxid-kibocsátás, azonban nem kell elfeledni azt, hogy a világ összes termékének és összes nyersanyagának nagyon nagy százalékát Kína állítja elő. Ezzel párhuzamosan Kína a legnagyobb szélturbinákat működtető ország, a legnagyobb napelemkapacitást működtető ország, ott vannak a legnagyobb projektek: Kína nagyon sokat tesz a klímaváltozás ellen. Ráadásul, mivel ott központi tervezés van politikailag, ezeket sokkal könnyebb keresztülvinni.”

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Régi oldal >