2019. április 26. péntekErvin
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A jövőben a csillagos ég a határ: még a várostervezésben is

Ivácson András Áron Ivácson András Áron 2019. március 18. 10:39, utolsó frissítés: 10:51

A Vertical City projekt olyasmire vállalkozik, amire sokan még csak nem is gondolnának: építsünk az égig és tovább is.


A Vertical City (vertikális város) egy nemzetközi építészeti és társadalomtervezői projekt, amelyet elsősorban Sanghajból, Portlandből és New Yorkból irányítanak. A csoport célja, hogy vertikális, függőleges városok tervezésével és építésével radikálisan újraalkossa a városi életről fennálló képzeteinket, és megmutassa, hogy a városi élet lehet biztonságos, környezettudatos, forgalommentes – majdhogynem zöld utópia.

A projekt egyik fő vezetőjével, Lei Yian (雷奕安) professzoral beszéltünk, aki Pekingben él, és a Pekingi Egyetemen tanít építészetet és statikát. Kérdéseinkre válaszolva a vertikális város projekt egyik fő tervezője, Lei Yian elmondta, hogy a magasság azért nem olyan kirívó probléma, mint ahogy első látásra tűnne, mert a vertikális város nem muszáj egyértelműen és minden esetben keskeny is legyen.

A felvetés ugyebár az, hogy minél magasabb egy vertikális építmény, értelemszerűen annál mélyebb, vagy annál szélesebb alappal kell rendelkeznie. Lei elmondta, hogy az alapvető elgondolás a vertikális városban az, hogy az elrendezése vertikális, és ennek következtében lehet akár széles is, a keskeny szerkezet nem alapvető előírás.

Annál fontosabb azonban a térfogat, és az eredeti tervek szerint a legrosszabb esetben is egy vertikális városnak magába kell tudnia foglalni egy közepes horizontális város minden infrastrukturális jellegét. Ezeket a vertikális városokat eleve egyaránt horizontális és vertikális irányban is továbbépíthetőnek kell eltervezni már a kezdetektől. A kiegészítéseket lehet akár előregyártott modulok segítségével is kivitelezni.


Egyelőre még nincs kőbevésett tervrajza a vertikális városoknak, noha ez idővel várhatóan pontosan szabályozva lesz – tudtuk meg, azonban Lei kihangsúlyozta, hogy egy korábban bemutatott rövid dokumentumfilmben látható elképzelés csak egy nagyon kezdeti modell, amelyből nem föltétlen kell messzemenő következtetéseket levonni.

Vertikális város látványterve. Mindenik szint külön városrész, négy helikopter leszálló a tetején, több irányból vasút és forgalmi bejárat az alján az alsó szinten és föld alatt található raktárak és tárhelyek okán.Vertikális város látványterve. Mindenik szint külön városrész, négy helikopter leszálló a tetején, több irányból vasút és forgalmi bejárat az alján az alsó szinten és föld alatt található raktárak és tárhelyek okán.


Az ilyen jövőbéli vertikális városok egyik legnagyobb előnye a horizontális szerkezetűekkel szemben éppen az lenne, hogy jóval kevesebb természetes termőföldet venne fel az építésük – részletezte Lei. Továbbá az sem mellékes szempont, hogy sokkal nagyobb lakosságot képes ellátni és befogadni, mint egy hagyományos horizontális város. Ugyanakkor a tervezésbe be kell vonni olyan problémákat, mint a forgalom kérdése, hiszen ez teljesen másképp néz majd ki egy ilyen városban, illetve azt, hogy különböző tényezők – magasság, elhelyezés, forgalom – milyen formában tennének korlátokat a befogadható lakosság számbeliségére.

A vertikális város sokkal inkább úgy nézne ki, mintha egy város negyedeit horizontális helyett vertikálisan helyeznénk el a térben: így sokkal több városrész fér el sokkal kevesebb területen. Lei példájában mindenik városnegyed ezerszer ezer méter széles és húsz méter magas, és ugyanúgy lenne elrendezve, mint egy hagyományos városban, csak épp horizontális helyett vertikális térben. Az infrastrukturális szintek legalul vagy mindenképp a központi negyed szintje alatt lennének. Minden negyed önmagában egy kis „mikrozóna”, amelynek vannak lakórészei, rekreációs és piaci részei, miközben az olyan zónák, mint a raktárak, lerakatok, tárolórészek a lakórészektől távol lennének.

Ezek a vertikális városok teljes mértékben önfenntartók kell legyenek, és képesnek kell lenniük a lakosság minden szükségletét és igényét kiszolgálni: munka és kikapcsolódás egyaránt megtörténhet ezeken a városokon belül – véli Lei –, és ezeket elhagyni mindössze kirándulás és utazás esetén lenne abszolút szükségszerű. Ez azért lenne így, mert terv szerint egy ilyen város minden intézményt és minden ellátóegységet magába foglalna, így senkinek sem kellene elhagynia, hacsak nem akar más városba vagy vidékre utazni. Ennek ellenére létezne még egy ideig a lakosságnak egy olyan része, amelynek a városon kívül kellene dolgoznia, ez azonban egyre kisebb és kisebb lenne, ahogy ezek a városok ökoközpontokká válnának.

Kérdés, hogy miként lennének elrendezve a városok olyan negyedei, mint a hivatalok, az oktatási negyed, a piac és így tovább. Lei szerint ez az egyik olyan jellege a vertikális várostervnek, amelyre a legtöbb figyelmet akarják fordítani: a különböző városrészek pontos és egyértelmű kodifikálására van szükség. Mint mondja: a vertikálisan elrendezett, mégis horizontálisan kiterjedő városnegyedek közötti gyalogos és egyéb forgalmat egyaránt ellátni képes hidak előbb vagy utóbb felvetik a hosszú gyalogos táv és a forgalmi dugó problémáját is.

A vertikális városok nyújtotta terek túlnyomó többsége beltér, amelyekhez szükséges a mesterséges megvilágítás, így emiatt minden egyéb használható teret parkosítani kell minél több természetes napfénnyel (Lei megfogalmazásában: „park, játszótér, játszótér és park”). Annál is inkább, hogy Lei tervei szerint a vertikális város autómentes tér, amely az emberi életet helyezi középpontba.

Ezért is kell majd pontosan megoldani, hogy az élet belső terekbe való átirányítása következtében egy városon belül minden szükséges hivatali, piaci, kulturális és szórakoztató intézmény elérhető és alkalmazható legyen a lakosok számára. Ezek közül nyilván egy sor ipari, de főleg nehézipari és nagyipari, valamint mezőgazdasági intézmény és tevékenység kivételt képez még nagyon hosszú ideig – részletezi Lei –, azonban az elsőkről idővel le kell mondania az emberiségnek, az utóbbit pedig át kell szervezni és automatizálni.

Látványterv egy vertikáls városról, amelyen látszik, hogy koncentrációjában nagyobb, mint a hagyományos városok, mégis kevesebb helyet foglal el.Látványterv egy vertikáls városról, amelyen látszik, hogy koncentrációjában nagyobb, mint a hagyományos városok, mégis kevesebb helyet foglal el.


A dokumentumfilm egyik érdekes megfogalmazása, hogy a vertikális városban soha nem hallunk majd mentő-, tűzoltó- vagy rendőrszirénát. Lei tervei szerint minden vertikális város nagyon precízen, hatékonyan és folyamatosan megfigyelt terület lesz, így példának okáért egy tűzesetet el lehet majd oltani automatizált tűzoltó rendszerrel, mielőtt még elérne egy olyan kritikus pontot, ahol be kellene vetni egy tűzoltóosztagot.

Ez az automatizált rendszer azért is lenne fontos, mert az autóforgalom hiányában más módon eléggé nehézkes volna a közbelépés, ugyanakkor: ha megfelelően oldjuk meg a rendszert, a gyalogos tűzoltók is percek alatt érhetnek el a helyszínre - mondja. Illetve maga a város szabályzata is tiltani fogja a gyúlékony anyagok nagy letétben való használatát és tárolását, ezeket izolálni fogja és előnyben részesíteni a tűzbiztos és nem gyúlékony építő- és más anyagokat.

Ugyanígy a tűzmegfigyelésre alkalmazott rendszer fel tud fedezni egy beteg embert még jóval azelőtt, hogy egy esetleges járvány kitörhetne, illetve akár neki, akár a városvezetésnek közvetlen módon ajánlhat fel maga a rendszer gyógymódot, kezelést, bármilyen eljárást. Ugyanakkor, mivel a vertikális város belső ökoszisztémával rendelkezne, amelyet lehet szabályozni, nem igazán létezne ökológiai vagy természeti katasztrófa a városon belül. Ráadásul kis ökológiai lábnyomot is hagy maga mögött, így földrajzi szempontok szerint stabilnak mondható.

Abban az esetben, ha valamely okból kifolyólag mégis katasztrófa érné a vertikális várost, Lei többféle megoldást is lát. Először is azt, hogy az ilyen városok megtervezésénél előre belekalkulálják, vagy legalábbis megpróbálják kizárni a nagyméretű katasztrófák lehetőségét a tervezés és elrendezés által. Ugyanakkor úgy véli, hogy a nagyléptékű evakuáció is jobban oldható meg ilyen városban, mint egy klasszikusban olyan építmények és eljárások segítségével, mint a biztonsági terek, elzárható és elővehető ejtőernyő és zipline (átcsúszópálya) rendszerek. A tűz és egyéb károk veszélye kezdettől fogva minimalizált, egy esetleges háború esetén egy kis lábnyommal rendelkező város sokkal könnyebben védhető és az okozható kár is limitált a város nagy kiterjedése miatt.

A liftek és liftaknák, illetve egyéb központi városrészek különösen megerősített szerkezetek, amelyek tönkretételéhez különösen nagy erejű robbanás vagy kár szükséges, illetve a város megfigyelő rendszere nyomon követné az esetleges terrorista próbálkozásokat, a fegyverek felhalmozását, készítését, csempészését, ahogy egyéb veszélyes anyagokét és tárgyakét is.

A vertikális város elképzelés célja Lei szerint az, hogy létrehozzon egy olyan integrált nagyvárosi közösséget, amely sokszorosan megemeli az emberek átlag életkörülményeit, és amelyben az embereknek sokkal több idejük van kapcsolatban lenni egymással. Az olyan elidegenítő körülmények, mint a forgalmi dühöngés, a családtagok életéért és életminőségéért való aggodalom, biztonsági és egzisztenciális félelmek, lassan eltűnnek ebben a konfigurációban, mivel idővel és a technológia fejlődésével sokkal kevesebb lesz a megbetegedés, a természeti és társadalmi katasztrófa. Ahogy ő fogalmaz: „A vertikális város egy okos város és az emberi életre összpontosító környezet.” Emiatt arra számít, hogy nagy általánosságban kevesebb társadalmi nyugtalanság és terrorizmus várható egy ilyen környezetben.

Vertikális város Vertikális város "belülről" nézve egy kifejezett ökológiai megközelítésben.


Még így is azonban problémát okozhat, hogy egy vertikális város „nem hagyományos”, és felvetődhetnek az „őseink nem így éltek” típusú bornírt ostobaságok, amelyek által komolyabb ellenállást tanúsíthatnak kormányok olyan vádakra alapozva, hogy nehezen irányítható központi, állami szintről. Lei szerint azonban az első kategóriát a vertikális város előnyei győzhetik meg, a másodikat pedig a vertikális város leegyszerűsített és szinte teljesen automatizált központi vezérlése.

Mint mondja, ez csak egy olyan változás, mint a vidékről a városba való költözés, migráció, amelyből épp Kínában láttak két hatalmas hullámot: egyet 1949 után, és egy újabbat, amely bizonyos értelemben máig is tart, 1976 után. Lei ugyanakkor fontosnak tartja elmondani, hogy a vertikális városba való költözés, különösen az első szakaszokban, egyébként sem lenne kötelező: építeni kell egy kisebbet egy régióba, és amint az emberek látják az előnyeit, idővel önszántukból fognak beköltözni olyan vonzó előnyök miatt, mint a magas életszínvonal és az alacsony költségek.

Ez egy folyamat, amit nem szabad erőltetni. Pontosan úgy, hogy nem lesz szükség lerombolni és eltakarítani a hagyományos városokat a vertikális városok érdekében: ma is sokan vannak, véli Lei, akik jobban szeretik a vidéki életet a városival szemben.

Lei tervei szerint egy vertikális városban a lakrészek közötti bármilyen különbség jóval kisebb lenne, mint egy hagyományos városban, részben pont azért, mert a város vertikális jellege, valamint a város centrális tervezettsége miatt maga a lakrész elhelyezkedése nem számottevő – nem lennének különálló „gazdag” és „szegény” negyedek. A tér hatékony felhasználásából következően ugyanakkora területre sokkal több lakrész tömöríthető, így nem jönne számításba az, hogy „jó földrészen” van-e a lakás vagy sem. Mindenik lakos számára lenne elérhető lakrész anélkül, hogy pénzügyi problémába ütközne a városvezetés.

Mivel minden belső terekben történik, minden szolgáltatás sokkal könnyebben elérhető lenne bárki számára, aki a városban él. A lakrészedből kilépve, akár száz méter távolságon belül találhatsz parkokat, vendéglőket, edzőtermeket, játéktermeket, mozikat, színházakat és bármit, amit el tudsz képzelni. Voltaképp, véli Lei, idővel elérhető lenne az, hogy semmit ne legyen szükséges a szó mai értelmében birtokolni és tulajdonolni, hiszen minden szükség és igény majdhogynem karnyújtásnyira van az emberektől.

Egy lehetséges vertikális város szerkezeti terve.Egy lehetséges vertikális város szerkezeti terve.


Ha vállalkozást indítasz, egy ilyen városban sokkal több potenciális ügyfeled lehet, mint egy klasszikus városban valaha is lehetett volna, véli Lei. Ennek következtében – és itt van az a gondolat, amely a kínai filozófiai gondolkodásban párezer évet ugrik vissza gyökereiben – a társadalmi egyenlőség tekintetében sokkal kevésbé volna számottevő a személyi tulajdon (nem tévesztendő a magántulajdonnal) és a személyi vagyon.

Ez azzal is magyarázható Lei szerint, hogy a vertikális városban haszontalanná válik és megszűnik egy sor munkaforma és a javak termelése merőben racionalizálódik és sokkal hatékonyabbá válik. Ezek miatt véli úgy, hogy „a vertikális város a mi közös, egész emberiségre kiterjedő ígéret földje” lehet.

Számomra legalább annyira érdekes, hogy Lei professzor mondandójában hol köszönnek vissza a sajátságosan kínai filozófiai és főleg társadalomfilozófiai hagyományok és előzmények, amelyek létrehoznak egy olyan elképzelést, mint a vertikális város, azonban erre talán majd egyszer máshol fogok kitérni: melyek azok a hatások, következmények, irányelvek, amelyek létrehozták azokat a hatalmas társadalomátalakítási mozgalmakat és programokat, amelyek oly elismertté és egyben rettegetté is tették a modern kínai társadalmi gondolkodást.

Végül pedig az interjúban említett dokumentumfilm:

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Régi oldal >