Szemét ügy a cementgyártás Romániában. A Rise Project riporterei sötét ügyleteket tártak fel
összeállította: Timár Norbert 2019. március 15. 09:16, utolsó frissítés: 2020. március 06. 12:19Olaszországból érkezik az időnként veszélyes hulladék, miközben a cementgyárak közelében lakók szenvednek.
Egy nemrég megjelent dokumentumfilm környezetvédelmi problémákat tárt fel Romániában a cementgyártás körül. Az Organized Crime and Corruption Reporting Project (OCCRP) részeként a Rise Project riporterei által készített filmből kiderül, hogy a szemét elégetésével működő cementgyárak súlyosan szennyezik a környezetet, ráadásul magával az elégetett szeméttel is rengeteg gond van. A szálak pedig egészen messzire vezetnek.
Az elmúlt évtizedekben a cementgyárak szén és más fosszilis tüzelőanyagok helyett háztartási szeméttel és ipari hulladékkal kezdtek fűteni, mert úgy gondolták, hogy ez környezetkímélőbb megoldás. Hiszen így egyrészt kevesebb üvegházhatású gázt bocsátanak ki, másrészt kevesebb szeméttelepre van szükség. Ám a helyzet, amint a filmből kiderül, korántsem ilyen rózsás.
Hogyan kerül Romániába az a sok szemét, amit a gyárak elégetnek?
Az országban a ‘90-es évek óta tiltott más országok szemetét tárolni, ám, mint mindenben, ebben is vannak kivételek. A jogi kiskaput pont a cementgyárak fűtőanyag-igénye jelenti. A filmben megszólaló Tiberiu Niță ügyész szerint az országban 1 millió tonna hulladék elégetésére van kapacitás. Csak annyi a gond, hogy senki nem ellenőrzi, hogy milyen szemetet égetnek el.
Szinte az egyetlen ellenőrzési lehetőség a határokon adódik. Itt a környezetvédelmi őrség illetékesei átvizsgálják a beérkező szállítmányokat, de kapacitásukat bőven meghaladja az ide érkező szemét mennyisége. Sőt, egyéb tényezők is nehezítik a munkájukat. Răzvan Huber környezetvédelmi őr szerint a szemetet gyakran másként címkézik (pl. tanszerként) vagy a szépen csomagolt szemétszállítmány közepébe rejtik a nem kívánt hulladékot. Huber szerint egyik alkalommal az is előfordult, hogy egy olasz szállítmányban veszélyes egészségügyi hulladékot találtak elrejtve. Csakhogy lássuk a probléma mértékét, a szállítmány egy nagyobb szerződésnek volt része, amely összesen 12 ezer tonna szemét leszállításáról szólt.
Azt tudni kell, hogy radioaktív anyagokat, illetve kórokozókat tartalmazó szemetet tilos elégetni, viszont gumiabroncsokat és használt olajos palackokat lehet, ha az égetés során a megengedett határérték között maradnak. Azonban a legtöbb elégetett szemét háztartási hulladékok köréből kerül ki, de törvényesen azt is csak úgy szabad elégetni, ha előtte megtisztítják és feldolgozzák.
A szemét gyakran a konstancai kikötőből jut be az országba. A riporterek megszólaltattak egy ottani vállalkozót, aki érintett volt az egészségügyi hulladék behozatalának ügyében. A vállalkozó szerint a hatóságok eltúlozták a helyzetet és azt javasolta az újságíróknak, hogy látogassanak el Olaszországba és ellenőrizzék maguk a körülményeket. A riporterek eleget tettek a kihívásnak.
Olaszországi szálak
A szemét útját követve az újságírók a toszkánai Peccioli településre jutottak. Az ottani szeméttelepet egy D. Delcalo nevű üzletember üzemelteti, aki egy helyi lakos beszámolója szerint szeméttelepről származó salakot osztott szét a gazdák között, akik trágyaként felhasználva azt, lemérgezték földjeiket. Delcalóról úgy hírlik, hogy köze van a szervezett bűnözéshez is. Ahogy egy filmben megszólaló felügyelő fogalmazott: egy “Camorra-szerű” szervezettel tart fenn kapcsolatot. Delcalo állt a Romániába szállított egészségügyi hulladék mögött is.
Egy másik kirívó eset S. Cosa nevéhez fűződik. Az üzletember 2013-ban 2000 hajónyi hulladékot akart Romániába exportálni, de valaki feldobta a környezetvédelmi őrségnél és kiderült, hogy a szállítmányok meg nem tisztított olasz háztartási hulladékot és nem címkézett szemetet tartalmaztak. Cosának nem ez volt az egyedüli kétes: korábban Németországba exportált arzénnal szennyezett hulladékot.
Különben Németország is nagy szemétexportőrnek számít. Az ország sokáig Kínába küldött mintegy évi félmillió tonna rossz minőségű hulladékot, de 2018 elején a kínai kormányzat megváltoztatta a szabályokat, így többé nem lehet mindenféle szemetet az országba szállítani. Emiatt most nagy nyomás nehezedik Európára, hogy helyet találjon a szemetének és úgy tűnik, Kelet-Európa, benne Romániával, tűnik a megoldásnak.
A romániai cementgyárak helyzete
Romániában hét cementgyár működik. Ebből az egyik a Hunyad megyei Kecskedága (Chișcădaga) faluban üzemel, ahol a Heidelbergnek, a világ legnagyobb cementelőállítójának van egy telephelye. A riporterek meglátogatták egy helyi lakos portáját, amely 200 méterre található a gyártól. Az újságírók a helyszínen tapasztalhatták, hogy erős, kellemetlen szag terjedt a levegőben, de a férfi elmondása szerint nyaranta, 30 fok feletti hőmérsékleteken, a gyár közvetlen közelében egyszerűen nem lehet levegőhöz jutni. A helyi lakosnak kiszáradtak a gyümölcsfái és az esővizet, amit eddig az állatoknak adott, már nem meri felhasználni. Sőt a nyolc hónapja vásárolt tetőcserepe is megfeketedett a gyárból áradó füst miatt. Ahogy a férfi fogalmazott: “Ők pénzt kapnak, mi betegségeket és, látják, az élet megy tovább.”
Harald Schönberger, a Stuttgarti Egyetem környezetvédelmi professzora a riportereknek elmondta, hogy a szemét égetése elméletileg működőképes modell, de a gyakorlati kivitelezés ettől eltérő lehet. Schönberger szerint sokat számít az, hogy mit égetnek el, hiszen az is előfordulhat, hogy a folyamattal több szennyezőanyag kerül a rendszerbe, mint amennyi eredetileg benne volt. A professzor szerint a szemét felvásárlása a cementgyártók profitjának kedvez, de az égetésre nem fordítanak kellő figyelmet.
A kecskedágai lakos elvitte a riportereket a cementgyárhoz közeli erdőbe is, ahol hegyekben álltak a törvénytelen módon lerakott gumiabroncsok. Az újságírók, látva a szennyezés mértékét, kihívták a bukaresti környezetvédelmi őrséget. A helyszínre érve az őrség illetékesei kiderítették, hogy a lerakóhelyen egyetlen tűzoltó készülék üzemelt, annak ellenére, hogy három évvel ezelőtt hatalmas tűz ütött ki egy a cementgyáron belüli gumiabroncs-lerakóban.
A riporterek követték a környezetvédelmi őrség tagjait a gyárhoz, de a kapuban egy sötétített ablakú autó elállta a kamerák útját. Mint kiderült az autó Nistor Laurențiu PSD-s képviselő cégének a tulajdona, amely a cementgyáron belüli szállítással foglalkozik. Laurențiu üzlettársa ellen egyébként eljárás folyik mérgező szeméttel való kereskedelem miatt, mert az illető Hunyad megyéből próbált mérgező szemetet exportálni Kínába.
A riporterek megkérdeztek a falu községközpontjának, Marossolymosnak (Soimuș) a polgármesterét is. Mihai Irimie a riportereknek elmondta, hogy a helyzet elég elkeserítő, sőt gyakran előfordul ún. “kibocsájtás-robbanás” is, amely során megnövelik az égetés mértékét, füsttel árasztva el az egész községet. A polgármester elmondása szerint beszélt a gyár igazgatójával erről, aki biztosította, hogy ezek “ellenőrzött hibák”, amelyeket engedélyeztek és minden a törvényes keretek között zajlik, hiszen folyamatosan ellenőrzi őket a környezetvédelmi őrség.
A riporterek ezt követően ellátogattak a megyei környezetvédelmi ügynökség fejéhez, a régi PSD-snek mondott Georgeta Barabașhoz is, aki elmondta, hogy nincs lehetőségük ellenőrzéseket folytatni, sőt erre a törvény sem kötelezi őket.
A hatóság ugyan mér pár alap szennyezőanyagot, de az égetésből keletkező káros anyagok (pl. a rákkeltő dioxinok vagy a furánok) mérésére nincsenek standardok, sőt a laboratóriumoknak sincs erre felszerelése.
Mindez annak ellenére, hogy 2004-ben az EU segélyt nyújtott Romániának, hogy szennyezésmérő eszközöket vásároljon, amelyekkel a cementgyárak által kibocsátott káros anyagokat is mérhették volna. A projektet azonban nem fejezték be: az eszközöket megvásárolták ugyan, de nem helyezték működésbe, így párhuzamos méréseket sem tudtak végezni. A cementgyárak felügyelete ehelyett egy magáncégnél landolt.
A romániai törvények szerint a gyáraknak maguknak kell ellenőrizni a káros-anyagkibocsátásukat, ám ezt a feladatot rendszerint egyetlen cégnek szervezik ki, a Tehnoinstrumentnek. A vállalat a PSD-s Mihail Fâcă érdekeltségébe tartozik. Fâcă megszakításokkal 2013-ig vezette a környezetvédelmi ügynökséget, ám egészen 2015-ig koordinálta annak működését. Jelenleg pedig államtitkár a környezetvédelmi minisztériumban. A három nagy romániai cementgyártó vállalat szerződést kötött Fâcă cégével, annak ellenére, hogy akkor a környezetvédelmi ügynökséget is ő vezette. Fâcă csak közvetve vállalt szerepet a cégben, helyette fia irányította azt.
A Hunyad megyei környezetvédelmi ügynökség igazgatója szerint 2009-ben történt megegyezés Fâcă és a cementgyártók között, amiről ő is tudott. Amikor a riporter felveti, hogy neki ez magas szintű korrupciónak tűnik, az igazgató mosolyogva megjegyzi, hogy reméli nem tartják bűnrészesnek. Az igazgató szerint szintén Fâcă volt az, aki miatt nem helyezték működésbe a 2004-ben vásárolt mérőeszközöket. A környezetvédelmi minisztérium indoklásában akkor szakemberhiányra hivatkoztak, illetve arra, hogy nem tudták hogyan leszállítani az eszközöket.
Barabaș szerint Fâcă nem szerette volna, ha ún. "tanúminták" szülessenek. Hogy a dolgok még kerekebbek legyenek, a filmből kiderül, hogy Fâcă engedélyezte a fent említett S. Cosa illegális hajószállítmányait is.
A riporterek meg szerették volna szólaltatni a Holcim Romania és a Heidelberg Cement képviselőit is, de a vállalatok elzárkóztak a lehetőségtől. Ennek ellenére a Heidelberget az illegális abroncslerakóért 10 ezer euró körüli összegre büntették. Ezen kívül a vállalat utasította a szemétellátóját, hogy többé ne vásároljon importált hulladékot.
Azonban Cosa továbbra is importálja a szemetét egész Európában. Elévülés miatt ugyanis ejtették ellene a vádakat.
Nyitógép: A kecskedágia cementgyár. Forrás: Heidelberg Cement