2019. aug. 22. csütörtökMenyhért
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Petőfi is ülhetett az árnyékában? Miért mentsük meg az öreg, odvas fákat?

Horváth-Kovács Szilárd Horváth-Kovács Szilárd 2019. május 10. 11:20, utolsó frissítés: 2019. május 14. 15:55

A Szatmárnémetiben kivágott 200 éves tölgy esete a szakember szerint annak lehet a klasszikus példája, amikor drága és bonyolult műszerekkel felszerelkezve igazolnak fakivágásokat.


Sok szatmári örömmel nyugtázta, hogy a városban fejlesztések zajlanak, így végre-valahára nekifogtak a Kossuth-kert felújításának, rendezésének is, amire az impozáns zöldövezet tényleg rászolgált. Csakhogy az öröm nem tartott sokáig. Ugyanis a város környezettudatos lakói felfigyeltek egy több mint 200 éves tölgyfa kivágásra és a közösségi média segítségével felhívták rá a közvélemény figyelmét is, amiből valódi közvita alakult ki.

Nagy-Márk János, a szatmárnémeti Erdélyi Kárpát Egyesület igazgatója, megkeresésünkre elmondta, hogy a természetbarátok és környezetvédők számára a hatalmas tölgyfa kivágása volt az utolsó csepp a pohárban. Ugyanis az eset jól mutatja a város vezetőségének a zöldövezetekhez és első sorban a fákhoz való hozzáállását, amely – az eset fényében – azt képviseli, hogy egy 200 éves tölgy nem érték. Szerinte még mindig az a mentalitás a meghatározó, amely a kiöntött beton köbméterében és a leterített aszfalt négyzetméterében méri fel a város fejlettségét.

Az egyesület vezetője beszámolt egy másik esetről is, amely példaértékű lehetne a környezetvédő civilekkel való együttműködésre. „Tavaly volt egy kerékpárutas - amúgy nagyon örvendetes - projekt, amelynek tervezésekor több utcában is a zöldövezetek helyére akartak bringautat. Akkor az utolsó pillanatban értesültünk róla és sikerült a környezetvédelmi engedélyeztetési folyamatban megállítani. Utána a tervezővel közösen sikerült olyan megoldást találni, hogy a zöldövezetek területe is megmaradjon és kerékpárútnak is legyen hely” - mondta el a szakember.

Álláspontja szerint a legnagyobb probléma az, hogy a város vezetése elutasít mindenféle tanácskozást-együttműködést a lakossággal és a civil szervezetekkel, miközben nagy változások előtt áll a város. A Kossuth-kert felújításáról sem konzultáltak a nyilvánossággal, illetve menet közben többször is módosították a zöldövezetre vonatkozó terveket. „Ez a fa, amelyet kivágtak, nem állt semminek az útjában, ott volt már több mint 200 éve és könnyedén megmenthető lett volna, ha lett volna rá akarat” - tette hozzá.


A kivágott szatmárnémeti 200 éves fa. Fotó: Livia Mihaltian/‎Zöld Szatmár - Sătmarul Verde Facebook-csoportA kivágott szatmárnémeti 200 éves fa. Fotó: Livia Mihaltian/‎Zöld Szatmár - Sătmarul Verde Facebook-csoport


A helyi sajtó is beszámolt a „mintegy másfél méteres törzsátmérőjű matuzsálem” kivágásáról, illetve a lakosság felháborodott kérdéseit levélben közvetítette a város vezetősége felé: „Válaszokat várunk az ügyben!” Egy román online felület képriporttal csatlakozott a közösségi vitához, azt állítva, hogy a fát csupán azért vágták ki, mert akadályozta a „díszítő térkövek” („pavaje ornamentale”) – amely Romániában leginkább a túl jól ismert szürke betonlapot jelenti – lerakását. A riport egy bűntényre jellemző hangoltsággal számol be az eseményről, amikor egy „több mint 200 éves tölgyet, a Kossuth-kert díszét, amely számtalan szatmári generációnak nyújtott hűs árnyékot”, „az elmúlt évszázadok néma tanúját” kidöntöttek.

Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatala válaszolt

a közösségi médiában egy kétnyelvű nyilatkozattal:



A 2017-ben bekövetkezett sajnálatos esemény után, amely során egy letörő ág súlyosan megsebesített egy ott játszó kisgyermeket, döntött úgy a Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatal, hogy felméri a Kossuth-kertbeli fák állapotát. A FAKOPP 3D készülékkel végzett állapotfelmérés kimutatta, hogy a nemrég kivágott tölgyfa a törzse odvasodása miatt veszélyezteti a járókelők biztonságát. Ezt követően a polgármesteri hivatal munkatársai szakvéleményt kértek a Környezetvédelmi Ügynökségtől, majd az ő válaszukat követően született meg a döntés a kivágásról. A Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatal számára mindig is az állampolgárok biztonsága volt az első, de rendkívül fontos a környezetünk és a zöldövezeteink védelme is. Ennek érdekében 2018. őszén és idén tavasszal 1470 facsemete lett elültetve a város területén” - indokolják meg az intézkedést.


A probléma a szatmárnémeti eseten túlmutat,

azaz hasonló problémákkal és értetlenségekkel találkozhatunk számos más településen is. Ez annak a klasszikus példája, amikor drága és bonyolult műszerekkel felszerelkezve igazolnak fakivágásokat - mondta el megkeresésünkre Hartel Tibor, a BBTE Magyar Biológiai és Ökológiai Intézet munkatársa, aki bár erről a konkrét esetről nem kívánt bővebben nyilatkozni, mert nem ismeri behatóan, de tapasztalata szerint ez egy általános probléma. Álláspontja szerint az ilyen kérdésekben a döntő mindig a szándék: ha a cél egy fa kivágása, akkor kivágják; ha a megmentése, akkor megmentik. Ugyanis maga a technika és technológia csak egy eszköz, amivel megvalósíthatjuk a szándékaink. Ilyen technikai eszköz a FAKOPP is, amely arra szolgál, hogy a fákban lévő üregek, korhadt állományok kiterjedését felmérjük. Megjegyezte, hogy ahhoz, hogy egy fát veszélyesnek minősítsünk, még lehet alkalmazni másféle műszereket is, amivel fajspecifikusan a fának a hajlíthatóságát mérik fel, ami több napi monitorizálással és adatgyűjtéssel történik, és majd abból kiindulva becsülhető meg a kidőlés veszélye.


Ha a szándék a fa megmentése, akkor meg lehet menteni:

ugyanis léteznek olyan technikák, amellyel csökkenthető vagy megszüntethető a veszély. Ilyen hagyományos technika az arányokra és egyensúlyra érzékeny kurtító metszés, a koronametszés, a fa ágainak, törzsének biztosítása kikötésekkel, összefogó kötésekkel, gyűrűkkel összefogni bizonyos részeit, alátámasztani a nehezebb ágakat. Van erre vonatkozó szaktudás, és elérhető - fejtette ki Hartel. Hozzátette: a körülkerítés is megoldás lehet bizonyos fajta fák megmentésére, hiszen sok fa azért indul pusztulásnak, mert a gyökérzetén lévő talajt túlságosan megtapossák, és a tömörödött talajból a növény nem tud már kellő mennyiségű tápanyagot felvenni. Az Egyesült Királyságban vagy Belgiumban – akik az öreg fák megmentésében Európában az élenjárók – számtalan példát találunk ilyesmire. De Romániában is érdemes megemlíteni Eminescu hársát, amely megközelítőleg 450 éve él Jászvásárban.

Eminescu hársfája, 450 éves: körbekerített, oszlopokkal megtámasztott, kötésekkel, gyűrűkkel biztosított megoldás. Forrás: wikipedia Eminescu hársfája, 450 éves: körbekerített, oszlopokkal megtámasztott, kötésekkel, gyűrűkkel biztosított megoldás. Forrás: wikipedia


A több mint 200 éves tölggyel kapcsolatban megjegyezte: hibás öreg fának, vagy matuzsálemnek nevezni, hiszen a tölgy 800-900 évet is megél, Európában él 1200 évesre becsült tölgyfa is. Ebben a tekintetben a 200 éves fa inkább fiatalnak tekinthető – bár érthető, hogy mi idősnek érzékeljük.

Véleménye szerint tehát a dőlés veszélyére hivatkozva nem kellene egy fát tőből kidönteni, lehet rajta segíteni. Sőt, akkor sem indokolt a teljes kivágás, ha a fa már nem él: hiszen a korhadt fa nagyon értékes, rengeteg élőlénynek ad otthont, amelyek csak a korhadt fában élnek. Ebből a szempontból is érvényes Oliver Rackham mondása: „Egyetlen egy öreg fa értékét nem helyettesítheti 10 ezer fiatal csemete sem” - emelte még ki a szakember.


Az idősebb fák értékesek,

mégpedig nagyon sok szempontból. Egyrészt a biodiverzitás miatt, amely ma, amikor egy millió faj áll a kihalás szélén, alighanem felbecsülhetetlen jelentőségű. Másrészt egy élő-biológiai örökséget, hagyatékot képviselnek, így önmagukban is értékesek. De ezen túlmenően – mint Angliában és más nyugati országokban – szerves részét képzik az oktatásnak, ugyanis a diákok, a lakosok közvetlen közelében álló élő szemléltetőanyag, ahol rengeteg biológiai- és ökológiai jelenséget meg lehet figyelni. A globális felmelegedés korában az ilyen szemléltető ökoszisztémák nevelő- és képző jelentősége egyre nagyobb - érvelt még az ökológus.

Ugyanakkor véleménye szerint egy ilyen fa értékesnek mutatkozik nagyon sok más szempontból is: különböző generációk élettapasztalatában kapcsolati értéket is képvisel, ugyanakkor fontos a táj, a térség esztétikai szempontjából, és a biológiai, ökológiai, fiziko-kémiai jelentőségéről még nem is beszéltünk. Emellett pedig valószínűleg – és itt a valószínűt szót a biológus kihangsúlyozta – olyasmibe is érdemes belegondolni, hogy többszáz éves, városi környezetben élő fák sokkal jobban alkalmazkodnak a szélsőséges meleghez (a városi térség mindig melegebb), és ennek talán genetikai lenyomatai is lehetnek, amelyeket érdemes lenne tanulmányozni…

Számtalan érv felsorakoztatható tehát arra, hogy miért érdemes megőrizni-megmenteni az öreg fákat, és ezt meg is tehetjük: gyakran csak a szándékon és az akaraton múlik. Hartel Tibor szerint ugyanakkor nem merő gonoszságból vagy rosszindulatból vágják ki a fákat, hanem egyszerűen a tudatlanság, egyfajta naivitás és szűklátókörűség, a túlzott technicista mentalitás vezet rossz döntésekhez. Ezért a valódi megoldás a tudatosítás, a tájékoztatás, a tanulás lehet.

Nyitókép: a Kossuth-kerti kivágott tölgy. Fotó: Livia Mihaltian/‎Zöld Szatmár - Sătmarul Verde Facebook-csoport

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Régi oldal >