2019. november 15. péntekAlbert, Lipót
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Évi 180 milliárd euróba kerülne az EU-ban a klímaváltozás csökkentése

Ambrus István Ambrus István 2019. június 24. 14:54, utolsó frissítés: 2019. június 25. 13:00

Az idei EP-választásokon a zöldek jobban szerepeltek, mint 5 évvel ezelőtt, de kérdés, hogy mire lesz ez elég.


Sok még a tennivaló a klímaváltozás csökkentése érdekében, és egyre sürgetőbb ezek bevezetése. Ennek nem csupán anyagi okai vannak, hanem a polgárok részéről is egyre nagyobb az igény és a nyomás a politikusokra, hogy belátható időn belül konkrét lépéseket tegyenek a zöldebb és energiatakarékosabb környezet kialakítására.

A klímaváltozás negatív hatását mutatja India is, ahol 70 fölött van a kánikula miatt a halálos áldozatok száma, és a nagyobb városokban is egyre elviselhetetlenebbek az átlagostól eltérő, forró nyarak.

Annak ellenére, hogy a meteorológusok és a klímakutatók már évtizedek óta kongatják a vészharangot, a klímaváltozás megfékezésére még a nyugati országok sem tette kellő erőfeszítést. Az energiatakarékos, környezetkímélő életmód is jóval elmarad attól a szükséges szinttől, amely érzékelhető változásokat hozna a hétköznapi élet, vagy a gazdaság terén. Utóbbit érinti leginkább az éghajlatváltozás, ugyanis azok az országok a legnagyobb CO2-termelők, amelyek világszinten is a legerősebb gazdasággal rendelkeznek.

Az idei európai parlamenti választásokon a zöldek ugyan jobban szerepeltek, mint 5 évvel ezelőtt, és így a 751 fős parlamentben 75 helyet sikerült megszerezniük. De a mégis így is viszonylag alacsony létszámuk is azt mutatja, hogy az európai választók többségét továbbra sem a klímaváltozás érdekli a legjobban, vagy legalábbis nem olyan módon, ahogy a zöldek jelenleg megszólítják a szavazóikat.


Az idén májusban a legtöbben Európa nyugati és az északi országaiból szavaztak a zöldekre, illetve itt van a legtöbb olyan választópolgár, akiket valóban érdekel a klímaváltozás megfékezése. A legtöbb ilyen szavazó Németországban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Belgiumban él, de például az egykori Kelet-Németország területéről egyetlen “zöldet” sem szavaztak be az EU parlamentjébe. Hasonló a helyzet Kelet-Európában is, ahol a környezetvédelem még nem feltétlenül tartozik a legfontosabb aktuálpolitikai kérdések közé.

Ennek ellenére az erre irányuló törekvések adottak, ezek közül több fontos cél is van, amelyet tartaniuk kell a tagállamoknak. Köztük az egyik a klímasemlegesség.

A klimasemlegessék lényege, hogy az előre kitűzött cél szerint 2050-re az Európai Unió csak annyi üvegházhatású gázt termeljen, amennyit a különböző technológiákkal le is tud kötni. Ez arra ösztönzi a törvényalkotókat, hogy olyan jogi és egyéb kereteket alkossanak, amelyekkel tartani lehet az egyre rohamosabban közelgő 2050-es időpontot. Azzal kapcsolatban, hogy miként kellene elérni ezeket a célokat, nincs egyetértés, abban viszont igen, hogy ennek mindenképp meg kell történnie. Ennek ellenére június 20-án magyar, lengyel, és cseh vétóval elbukott a uniós klímacél az Európai Bizottságban. Viszont míg május elején még csak nyolc EU-s ország támogatta a tervet, mostanra már 25-en voltak.

Ebben a párizsi klímaegyezmény is szerepet játszik, amelynek vállalásai alapján az EU-nak 2030-ig a jelenleginél 40%-kal kell jobban csökkentenie a káros gázkibocsátást. A finn és a holland zöld párti politikusok azt szeretnék, ha a kitűzött célt meg is emelnék, ennek érdekében pedig a zöld politikában érdekelt konszernek az EP legnépesebb pártjára, az Európai Néppártra is egyre nagyobb nyomást gyakorolnak.

Az áruszállítás és közlekedés szempontjából a legfontosabb kérdések közé tartozik a légi utasszállítás, és a hajón történő áruszállítás, amelyek nem mellesleg a klímaegyezmények legérzékenyebb pontjai közé tartoznak, olyan mértékben, hogy ezeknek a területeknek a szabályozását nem érinti a párizsi klímaegyezmény sem.

Ebből a szempontból a hollandok törekedtek szembetűnőbb változásra, többek közt azt javasolták, hogy az EU szintjén rójanak ki többletadót a repülőjegyekre. Az Európai Konzervatívok és Reformerek is hasonlókban gondolkodtak, annyi különbséggel, hogy ők a repülőgép-üzemanyag árára vetettek volna ki plusz adókat. Ezzel kapcsolatosan még az idei kampány során Frans Timmermans hangoztatta, hogy számára érthetetlen: ha az autók és vonatok által használt üzemanyagokra megemelik az adót, akkor ugyan ezt miért nem teszik a kerozinnal is? Ezen megoldások mindegyike a légi közlekedés költségeinek drágulását vonja maga után, aminek a légitársaságok mellett az utasokra is jelentős plusz terheket rónának ki.

Ennek mintájára a tengeri hajózással foglalkozó vállalatok sem mentesülnek a károsanyag-kibocsátás csökkentését előirányzó intézkedésektől. Az EU kilátásba helyezte, hogy amennyiben a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet nem vállalja ezeknek a bevezetését, annyiban az EU illetékes intézményei fogják ezeket nyomatékosan számon kérni.

Az üzemanyagokra kivetett adók kapcsán az EU csak akkor léphet fel egységesen és viheti sikerre az elképzelését, ha a az ilyen intézkedésekkel az összes tagállam egyetértését sikerül elnyernie. Mindennek sikeressége azon is múlik, hogy milyen zöld energiapolitikát sikerül kialakítani, azaz sikerül-e olyan megvalósítható tervet kidolgozni, amellyel egységesen meggyőzhetőek a tagországok parlamentjei is.

Hogy ezekből az elképzelésekből mi valósul meg, még kérdéses, az azonban egészen biztos, hogy a párizsi klímaegyezmény megvalósulásához évente összesen 180 milliárd eurót kellene fordítaniuk a tagállamoknak az új energiapolitika kivitelezésére. Ennek érdekében Brüsszel arra próbálja ösztönözni a gazdasági szektort, hogy erre vonatkozóan még több fenntartható befektetést eszközöljön. Ennek az első lépése, hogy meg kell határozni, mi is számít fenntartható befektetésnek, azaz konkrétan meg kell határozni az elviekben előirányzott energiapolitika szintjeit, lépésről lépésre, ami elsősorban az Európai Bizottság hatásköre lesz.

Ebben jelentős szerepet játszhat az egyre zöldebb mezőgazdaság is. Ennek kapcsán elsősorban az a kérdés, hogy miként lehet megváltoztatni a mezőgazdasági tevékenység jelenlegi formáit, összehangolva a szállítással, hogy eredményes legyen a zöld energiapolitika.

Ennek mentén az is kérdéses, hogy az EU miként tudja csökkenteni a növényvédő szerek használatát. Ez a kérdés az elmúlt időszakban heves vitákat váltott ki, egyrészt mert az európai farmerek tüntetéseket szerveztek az olyan vegyi anyagok betiltása ellen, amely helyettesítésére jelenleg nincs alternatíva. A glifoszát és az egyéb gyomirtó-szerek miatt már évek óta folyik a vita a mezőgazdaságban érdekelt termelők, és a vásárlók egészségét féltő Európai Unió erre szakosodott szervei között.

Hogy melyek lesznek az EU zöld politikájának legfontosabb pillérei, még kérdéses, az azonban egészen bizonyos, hogy a klímaváltozás csökkentése a gazdasági szereplők mellett személyesen az adófizető polgárokat is érinteni fogja. Ugyanakkor ez csak úgy lehet igazán hatékony, ha az intézmények és a háztartások a jelenleginél is környezettudatosabbá válnak.

Felhasznált források: Euractiv, Politico.eu

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Régi oldal >