2019. aug. 22. csütörtökMenyhért
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Műanyagmentes július Erdélyben is: a kihívás kihívásairól

Kovács Bea 2019. július 03. 16:08, utolsó frissítés: 2019. július 04. 17:06

Motivációjukról és nehézségeikről kérdeztük azokat, akik Facebook-profilképpel is vállalták, hogy csatlakoznak az akcióhoz. Úgy alakult, hogy az első körben női résztvevők válaszoltak.


A Facebookon július elején vette kezdetét a legújabb profilképcserés kihívás, a Plastic Free July, vagyis a műanyagmentes július. Fesztiválszezonra épp jó időzítés, de milyen kihívásokkal számolnak azok, akik bár egy hónapig bevállalják a műanyagmentes életet? A kampányt a Plastic Free Foundation találta ki, és célja az, hogy hétköznapi emberek hétköznapi helyzetekben nemet mondjanak az egyszerhasználatos műanyagra, illetve a lehető legtöbbször környezetkímélő megoldásokkal éljenek.

Sokan foglalkoznak sokféleképp a szelektív hulladékgyűjtéssel és a zero waste-életmód megvalósításával, de egyre inkább az tűnik járható útnak, ha egyéni szinten iktatunk be változásokat a mindennapi életbe, ahelyett, hogy a multiktól várnánk el, hogy beszüntetik például a műanyagok használatát. Romániában sok helyen automatikusan adnak zacskót, szívószálat, automatikusan kérünk mi is tasakot, és a kihívás pont ezeket az automatizmusokat próbálja megtörni és tudatosságra késztet az opciók revideálásával.



A kampány elindítói arra buzdítják a résztvevőket, hogy beszélgessenek egymást közt, osszák meg tippjeiket, trükkjeiket és nehézségeiket, és motiválják egymást a kihívás ideje alatt. A hosszútávú cél nyilván a július utáni műanyagmentes élet fenntartása, ehhez azonban figyelem, némi kényelmetlenség, talán plusz kiadások és lassúbb tempó szükségeltetik. A kampányolók felhívják a figyelmet, hogy az apró, maradandó változásokra érdemes fókuszálni, és nem egyből az 100%-os sikerre.


A júliusi kánikulában arra voltunk kíváncsiak, hogy azok, akik bevállalták a Plastic Free July kihívást, miért döntöttek így, eddig milyen viszonyuk volt a műanyaggal, a szelektív hulladékgyűjtéssel és a környezetvédelemmel; nehézségekre és célokra is rákérdeztünk, és arra, hogy milyen konkrét lépéseket tesznek ebben a hónapban, hogy csökkentsék a műanyaghasználatukat.

A közösségi felületen már több kicserélt profilkép alatt is elindult a beszélgetés a kihívás kapcsán, leggyakoribb témaként a női intim betétetek és tamponok helyettesíthetősége, a kutyaürülék felszedéséhez használt zacskók típusa, az üzletekben vásárolható, egyéni kiszerelésű termékek helyzete és a kocsmák, bárok plasztiktúladagolása a téma.

A kihívásba bármikor be lehet kapcsolódni. Sok sikert, türelmet és kreativitást kívánunk hozzá mindenkinek, és következzen egy kis inspiráció!

Mándoki Melinda, 26 éves, tanárnő, egyéni vállalkozó, jelenleg gyesen

Közel fél éve műanyagmentesen élünk, reklám céljával tettem ki a logót, hogy másokat is inspiráljak. Megutáltam a szelektív gyűjtést, mert a városban, ahol élek [Marosvásárhely] egyre rosszabban működött, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább nem veszünk abszolút semmit. A kihívás során megint rászánom magam a legnehezebb lépések kiaknázására: például a wc-papír meg pár apróság, ami még hiányzik a 99%-os sikerhez. Nem tűnik most nehéznek, hisz ételt már semmit nem veszünk műanyagban: ha tudjuk, hogy lehet fagyiznánk a városban, bedobunk egy csészét a táskába, mert kanalazva szeretjük. Inkább a 85-ról 90%-ra való lépést látom nehéznek, de ide kevés ember jut el. Erre a hónapra a 100% elérése a célom, valamint a romániai és marosvásárhelyi Öko Bio közösség építése, mert közösen könnyebb visszatalálni az alternatív lehetőségekhez.

View this post on Instagram

Ami mindig legyen nálatok, hogy csökkentsétek a szemetet! #noplastic #nosingleuse #transindex #buszkesegesballibelet

A post shared by Transindex.ro (@transindex) on



Kovács Kati, 30 éves, színész

Már régóta foglalkoztat a környezettudatosság, sokat rágódtam és vívódtam magamban, hogy hogyan tudnék környezetbarátabb életmódot fenntartani. Ez a kihívás is jóval a komfortzónámon kívülre esik, de talán épp ettől még izgalmasabb számomra. Az utóbbi időben nagyon-nagyon zavart a látvány egy-egy nagyobb bevásárlás alkalmával, hogy mi szemét, mennyi fölösleges, szinte azonnal eldobandó műanyag halmozódik fel.

Eddig is szelektíven gyűjtöttem a szemetet, ami sokkal több odafigyelést, energiát igényel, és sokkal több helyet foglal el így a szemét a lakásban. Nem mindig vagyok meggyőződve róla, hogy a városunkban [Sepsiszentgyörgy] valóban érdemes szelektíven gyűjteni, főleg amióta megváltoztatták a hulladéktárolók matricáit, és szinte mindent egy konténerbe kell gyűjteni, kivéve az üveget. De újabban például a papír és a fém egybe megy. Eddig sem halmoztam az egyszerhasználatos műanyagokat tonnaszámra, próbáltam odafigyelni, de most még hatvázonyotabban fogok. Vannak dolgok, amik a gyengéim, és eddig nem bírtam lemondani róluk, most meg muszáj.

Elsősorban nem vásárolok semmilyen egyszerhasználatos műanyagot: sem PET-palackot, sem bevásárlózacskót vagy bármilyen nejlon szatyrot, semmit olyan élelmiszert a boltból, ami csomagolva van. Van egy nagyon jó minőségű kutyakaja, amivel hosszú idő óta táplálkoznak a kutyáim, és amit az interneten rendelek. Havonta veszem a zsák tápot, de ebben a hónapban erről is lemondok, és jóval drágábban, kevésbé jó minőségű, kimérős tápot veszek nekik, a kis vászon tatyiban, amiben lelkiismeret furdalás nélkül haza tudom szállítani.

Az ásványvizet is többnyire palackozottan vásároltam, de az utóbbi időben ez is hatványozottan zavart. A csapvizet sajnos gyerekkorom óta nem bírom meginni, még úgy sem, hogy van lehetőségem itthon megszűrni, kapszulás szűrővel, de most összegyűjtögettem a petpalackokat és kénytelen leszek valamelyik forrást felkeresni, ha nem szeretnék szomjan halni. Ezt tartom amúgy is normálisnak és környezet kímélőnek, nem csak ebben a hónapban, hanem az év összes többi napján.

Fotó: zerowaste.blog.huFotó: zerowaste.blog.hu

Most még nagyon az elején vagyok [a kihívásnak], egyelőre nem tűnik nehéznek, de biztos vagyok benne, hogy lesznek necces helyzetek, sőt olyanok is, amikor kénytelen leszek áthágni bizonyos dolgokat. Sokat agyaltam azon, hogy elfogadjam a kihívást vagy sem, mert eleinte azt gondoltam, hogy ha nem tudom betartani a műanyagmentességet, akkor nem megyek bele. Az életvitelemet ismerve bőven akad bukkanó, és rengeteg a kísértés, de aztán úgy éreztem, hogy ennyivel tartozom a környezetemnek és magamnak is. Nem hiszem azt, hogy abban a társadalomban, azok között a keretek között, amelyekben élek, lehetséges 100%-ban műanyagmentesen élni. Szóval erről nincsenek ábrándjaim, de abban biztos vagyok, hogy odafigyeléssel és nem mindig a legkézenfekvőbb megoldást keresve igenis jelentősen lehet csökkenteni a műanyaghasználatot.

A célkitűzésem az, hogy teljesen kiiktassam az egyszerhasználatos műanyag tárgyakat az életemből, összességében pedig hogy redukáljam a felhalmozódó, lebomlani képtelen, környezetemre káros szemetet. És ha ebben a hónapban sikerrel járok, akkor miért ne lehetne az év összes többi hónapján erre odafigyelni, és a műanyagmentes júliusban elsajátított, kitalált műanyagellenes/mentes praktikákat alkalmazni egy zöldebb és élhetőbb jövő reményében?

Tóth Izabella, 26 éves, tanulmányi titkár

Régóta foglalkoztat a téma, sajnos sokszor találkozom szeméthegyekkel, amelyek látványa nagyon elszomorít. Úgy gondolom, ez a kihívás segít tudatosabban figyelni a hulladéktermelésemre. Ugyanakkor nem titkolt célom a figyelemfelkeltés is.

Egy éve kezdtem el komolyabban odafigyelni a környezetvédelemre, kis lépésekben változtatni. Palackozott víz helyett szűrt vizet iszom, vászontáskával és kis szatyrokkal megyek vásárolni, vattakorong helyett saját készítésű pamutkendőkkel tisztítom az arcom, visszautasítom a szívószálat, saját bögrébe kérem a kávét és mindig van nálam vizes kulacs.

Fokozottan figyelek a vásárlásaim során, hogy ne jöjjön haza felesleges műanyag. A már említett vászonszatyrokba mérem ki a gyümölcsöt, zöldséget, nem veszek poharas joghurtot, csak üvegeset, a folyékony szappant, tusfürdőt, sampont különböző természetes alapanyagú szappanokra cseréltem, és igyekszem csomagolásmentes termékeket választani még akkor is, ha ez a megoldás nem kíméli a pénztárcámat.

Egyelőre kicsit sem érzem nehéznek, de sokat számít az, hogy nem radikálisan döntöttem a műanyagmentesség mellett, hanem már hónapok óta ízlelgetem az ízét, most meg csak kicsit jobban oda kell figyelnem.

A következő hónapban még jobban szeretném magam beleásni a témába, olyan termékeket felkutatni, amelyek környezetkímélőek. Leginkább a tisztítószerek terén szeretnék változást hozni az életembe, de természetesen az eddigi jól bevált szokásaimat is szeretném megőrizni, még akkor is, ha sokszor fel kell áldoznom a kényelmemet miatta. A közelgő fesztiválszezonra pedig úgy készülök, hogy eldöntöttem, saját poharat, evőeszközt viszek majd magammal, így nem kell napi több egyszerhaszálatú műanyagot a kukába dobnom.

Fotó: Mándoki MelindaFotó: Mándoki Melinda


Kisgyörgy Réka, 28 éves, projektmenedzser

Azért döntöttem úgy, hogy bevállalom a kihívást, mert tudatosítani szeretném magamban és a környezetemben is a felesleges műanyaghasználatunkat a mindennapjainkban. Szelektíven gyűjtöm a szemetet, kitartóan, és az irodai környezetemben is igyekszem ezt átvinni. Az utóbbi pár évben folyamatosan újabb környezetkímélő szokásokat viszek be a mindennapjaimba (palack, szatyrok, kávésbögre, ételhordozók stb.).

Belegondolva, hogy ez a hónap a fesztiválokról is szól, elégé nehéz lesz a kihívás, de így fokozottan figyelni fogok az alternatív megoldásokra extrémebb helyzetekben is. A következő időszakban főként a fürdőszobai kelléket, eszközöket fogom lecserélni, alternatív megoldásokkal próbálkozom. Azután pedig a tisztítószerek lesznek terítéken.

Jerovszky Tímea, 26 éves, színész

Tudtam, hogy nem fogom tudni teljesen betartani a műanyagmentességet, de törekszem rá. Igazából azért csatlakoztam, mert régóta érdekel a környezetvédelem, és tesztelni akartam magam, hogy mennyi szemetet termelek és mikor. Rendesen összeszorult a gyomrom, mikor költözés közben láttam, hogy szemeteszsákok tucatjai teltek meg. Eddig is kulacsból ittam a vizet, szatyorral és zsákocskákkal jártam vásárolni, bambusz fogkefét használok, mosható pamacsokat vatta helyett, hüvelykelyhet tampon vagy betét helyett, és méhviaszos kendőbe csomagoltam a kaját zacsi helyett. De ha megkívántam a fagyit, az üdítőt vagy a chipset, akkor megvettem. A piacon is zacsiba kértem a dolgokat, ha elfogyott a vászonzsákom, és fizetés előtt is megvettük a flakonos sört, ha üvegesre már nem futotta. És hiába imádok főzni, néha bizony rászorultam a rendelésre, amit szinte kivétel nélkül műanyagba csomagolnak.

De egyelőre nekem lehetetlen műanyag nélkül élni. Mert hiába készítem el itthon a testápolóm, a naptejet meg kell vegyem; hiába viszem a dobozt, hogy mérjék ki abba a kutyakaját, csak zacsiba mérik. És igen, sok helyen felszólaltam már a kakazacsi miatt, amit egyszerűen nem tudok műanyagmentesen pótolni. Mert hiába használom a lebomlósat, nem vagyok biztos abban, hogy lebomlik. És pontosan tisztában vagyok vele, milyen szaga van 40 fokban nyáron a [kolozsvári] sétatérnek, hála az otthagyott vagy nem megfelelően eldobott kutyakakiknak. Szóval összességében, júliusban csak próbálom leszoktatni magam arról, hogy pillanatnyi felindultságból vásároljak meg valamit, ami műanyagba van csomagolva. Nem gyűjtöm szelektíven a hulladékot, mert biztos vagyok abban, hogy egy helyre kerül minden, egyszerűen csak próbálok kevesebb szemetet termelni.

Gazdasági szempontból sok a visszaélés, mert árulnak egy csomó terméket, amin feltüntetik, hogy bio, lebomló és újrahasznosítható, de csak egy része az, a másik ugyanúgy műanyag. Általában ezek a termékek sokszorosába kerülnek a hagyományos, műanyagból készülteknek, tehát nem is védtünk olyan nagyot a környezeten, de legalább többet fizettünk érte (pl. mosogatószivacsok). Ugyanezt látom a vegán kozmetikumokkal, ételekkel is. Persze, védjük az állatokat, ha olyan termékeket vásárolunk, amelyek őket megkímélték, de ugyanúgy műanyagban vásároljuk meg ezeket, miközben sírunk a videókon, hogy a tengeri állatok belefulladnak a hulladékba.



Hegyi Réka, 43 éves, irodai alkalmazott

Azért kezdtem neki a kihívásnak, mert dühít, hogy egyre több az egyesével csomagolt zöldség, gyümölcs, vagy a műanyag dobozba ÉS nylonba is becsomagolt néhány paradicsom.

Szelektíven gyűjtjük a hulladékot, amit csak lehet, újrahasznosítunk. Vásárolni vászonszatyorral, dobozokkal és kis, mosható tarsolyokkal megyek. Kerülöm az olyan boltokat, ahol nem tartják tiszteletben, hogy nylonzacskó nélkül szeretnék vásárolni. Az irodába viszem az ételt, hogy ne kelljen műanyagba agyoncsomagolt ebédet rendelni, s ha néha mégis muszáj, csak onnan rendelek, ahol lehetőleg kérhetjük a természetbarát csomagolást.

Ezek mellett ebben a hónapban nem veszek például műanyag csomagolású terméket. Igyekszem a zéróhoz közelíteni: joghurtot és szánát is üvegben vettem, mosogatószivacsot csak egyet, mert az nem volt nylonban, az akciós fogkrémnek viszont nem tudtam ellenállni.

Nem nehéz a kihívás, csak logisztikai kérdés, hogy mindig legyen nálad otthonról hozott tasak, doboz. A szemeteszsákra és a kutyapiszok összeszedésére nincs még minden szempontból megoldható alternatíva. A lebomló tasakok körül épp most hisztéria van, talán nem is igaz, hogy teljesen környezetbarát. Frusztráló, amikor ráébredsz, hogy felültettek egy trendi marketingfogással.

Hozzáteszem, hogy nem tudnám egyedül csinálni: jó, hogy a férjemmel ebben a dologban maximálisan egyetértünk; ha ő másképp gondolná, nem tudom, mennyire működne. Egy másik szempont az anyagiak: sajnos a papírpohár ötször olyan drága, mint a műanyagpohár (pl. kerti partihoz), az üveges joghurt háromszor drágább, mint a műanyag poharas, és így tovább.

Ebben a hónapban próbáljuk a lebomló hulladékot eljuttatni olyan ismerősöknek, akik komposztálják. Azt várjuk, hogy csomagolásmentes boltok is nyíljanak Kolozsváron, szerintem lenne rá igény. Addig is megpróbáljuk drasztikusan csökkenteni a műanyagcsomagolást, ahol csak lehet: laskafélét is papírtasakban vásárolni, ahol van kimérős, mosogatószert is. A végső cél a zero waste, de realista vagyok.

Nyitókép: Hegyi Réka fotója

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Régi oldal >