A nyári szúnyogirtás nem túl hatékony és a környezetre is ártalmas lehet. De akkor mi a megoldás?
Timár Norbert 2019. július 05. 10:43, utolsó frissítés: 10:43A szúnyogirtások ideje van Erdély-szerte: ám ez a sokak által áhított beavatkozás több problémát okozhat, mint amennyit megold.
Vegyünk szemügyre néhány olyan erdélyi várost, ahol elérhető adatok vannak arról, hogy hogyan vette fel az önkormányzat a harcot a szúnyogokkal. A székelyföldi városok közül Sepsiszentgyörgy és Székelyudvarhely esetében találtunk erre vonatkozó információkat. Kovászna megyeközpontjában július 5-én fognak szúnyogirtást végezni: reggel repülőgépből permeteznek a város egész területén, majd az esti órákban földi módszerrel irtják a szúnyogokat a település parkjaiban és a tömbháznegyedekben.
A repülőből való permetezéshez és a földi permetezés során különböző vegyszereket használnak, ám az önkormányzat tájékoztatása szerint mindkét típusú vegyszer megfelelő tanúsítvánnyal rendelkezik az Egészségügyi Minisztérium részéről, és nem jelentenek veszélyt az egészségre.
Székelyudvarhelyen az önkormányzat tájékoztatása szerint június végén végeztek szúnyog- és kullancsirtást a sétatéren és környékén, valamint a városi strandon, majd Csereháton és a kutyafuttatók területén is. A székely város esetében azonban nem lehet tudni, hogy milyen szereket használtak e célból.
Kolozsváron a polgármesteri hivatal tájékoztatása szerint a múlt hónap során a levegőben és földön is végeztek szúnyogirtást, emellett a magánházak udvarán és azok pincéjében is, illetve a tömbházak alagsorában is sor került ilyen beavatkozásra. A kolozsvári önkormányzat a tevékenységet kiszervezte egy cégnek. Arról, hogy a rovarirtó cég milyen vegyszereket használt, itt lehet bővebben olvasni.
Nagyváradon több fázisban hajtottak végre rovarirtást, a legutolsó beavatkozásra június végén került sor, azonban hamarosan újabbra készülnek. A rovarirtást a köztereken, a zöldterületeken és a vízfolyások környékén végezték. Az irtáshoz kétféle szert használtak, mindkettő az Egészségügyi Minisztérium Országos Biocid Termékek Bizottsága által jóváhagyott termék és szerepelnek a Biocid Termékek Országos Nyilvántartásában is. A városban a szúnyogirtást egy erre megbízott cég végzi, ám a településen csak földi irtás végeztek.
Szatmárnémetiben egy heti földi permetezés után június 30-án, hajnalban került sor légi szúnyogirtásra. A permetezést helikopterből végezték el, mivel az önkormányzat tájékoztatása szerint az alacsony repülési magassága miatt ez sokkal hatékonyabb, mint a repülő. A szatmárnémeti lakosok némelyike nehezményezte, hogy a polgármesteri hivatal nem közölte, hogy pontosan milyen szereket fognak felhasználni a szúnyogok irtásához.
Amint látható, mindegyik városban a nyári, vegyszerrel történő szúnyogirtást választották, amit több okból sem feltétlen hatékony.
A nyári szúnyogirtás nem hatékony
A nyári szúnyogirtásra valószínűleg abból a prózai okból kifolyólag került sor, hogy a helyi költségvetéseket csak áprilisban lehetett elfogadni, ami a szakemberek véleménye szerint éppen az az időszak, amikor a legideálisabb beavatkozni és a szúnyogokat még lárva korukban elpusztítani. Ha ez nem következik be, akkor csak a szúnyogpopuláció gyérítéséről lehet beszélni, amely közel sem olyan hatékony, mint a lárvák irtása. Ráadásul, ha az irtás még nem is teljes körű és csak a közterületekre korlátozódik, akkor még alacsonyabb annak hatékonysága, mivel a környező zöldövezetekről visszatelepszenek a vérszívók. Egyébként egy idényben, időjárástól függetlenül négy-öt beavatkozásra is szükség lehet.
A nyári szúnyogirtás nem csak, hogy kevésbé hatékony, hanem a környezetre is ártalmas lehet.
Babos Krisztina szatmárnémeti biológussal beszélgetve, megtudtuk, hogy Nyugat-Európában már csak kivételes esetben használnak ilyen fajta szúnyogirtást és ehelyett áttértek a biológiai védekezésre, amelyről a későbbiekben lesz szó.
A szúnyogirtó szerekkel Babos szerint az az alapvető probléma, hogy azok tulajdonképpen rovarirtó szerek, így nem csak a szúnyogokra, hanem az összes rovarra ártalmasak. Különösen veszélyeztetettek ebből a szempontból a méhek, amelyik amúgy is veszélyeztetett helyzetben vannak a klímaváltozás miatt. A vizsgált városok közül egyedül Sepsiszentgyörgy önkormányzata közölte, hogy értesítette a Kovásznai Megyei Méhészegyesületet, hogy a szúnyogirtás idejére ne engedjék szabadon a méheket. Azonban a szatmárnémeti biológus szerint a kipermetezett vegyszer az élelmiszerekkel vagy pusztán a levegőből is bejuthat az emberi szervezetbe, amely akár ártalmas is lehet.
De veszélybe kerülhetnek azok a madarak is, amelyek rovarokkal táplálkoznak, (ezek közül kiemelkednek a fecskék), illetve a denevérek is, amelyek naponta akár 1400 szúnyogot is képesek elfogyasztani. Így tulajdonképpen egy ördögi kör jön létre, amely során a szúnyogok természetes fogyasztói pont a szúnyogok irtására és a mezőgazdaságban használt vegyszerek miatt pusztulnak el, ezáltal tovább növelve a szúnyogok számát.
Babos Krisztina szerint érdemes felhívni arra is a figyelmet, hogy a lakók nem várhatják el az önkormányzattól, hogy teljes egészében felszámolja a szúnyogpopulációkat, hiszen a rovarok a természet részei és egy a velük való együttélés elkerülhetetlen.
De akkor mi a megoldás?
Az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal (EPA) és a Betegségellenőrzési és Megelőzési Központ (CDC) ajánlása szerint a sikeres "szúnyogszabályozásnak" legelőször is a megfigyeléssel kell kezdődnie, hiszen ez alapozza meg a problémára adható megfelelő választ. A két amerikai szervezet ajánlása szerint egy adott területen a szúnyogok számának és típusainak nyomon követése vagy számbavétele elsődleges lépése annak a folyamatnak, amely a vérszívó populációt kordában tartását jelenti.
Az első lépés a szúnyogok kontroll alatt tartásában a vérszívók élőhelyének csökkentése. Mivel a szúnyogok életciklusuk során kétszer is vizet igényelnek a szaporodáshoz (a peték lerakásához és azok kifejlődéséhez), fontos az állóvizek megfigyelés alatt tartása, hogy bármikor megszabadulhassuk a környezetünkben felgyülemlő víztől (pl. az esőcsatornákban, régi autógumikban, vödrökben, különböző tárolókban stb.). Ajánlott legalább hetente egyszer kiüríteni és cserélni a vizet madárfürdőkben, szökőkutakban, medencékben, esőhordókban és cserepes növényekben, hogy felszámoljuk szúnyogok lehetséges élőhelyeiket. Az uszodák vizét pedig kezelni kell, a bennük lévő vizet pedig keringetni.
A második fontos, ám annál egyszerűbb lépés, akadályokat gördíteni a szúnyogcsípések elé. Érdemes a nyári időszakban hálókat szerelni az ajtókra és ablakokra és befedni a falak, ajtók és ablakok réseit, hogy megakadályozzuk a szúnyogok bejutását az épületekbe.
A szúnyogpopulációkra gyakorolt legnagyobb hatást azonban akkor érhetjük el, amikor a rovarok egy helyen vannak, immobilisak és hozzáférhetőek, vagyis lárva korukban. A szúnyogok lárvaként való megsemmisítése maximalizálja a rovarirtók alkalmazásának hatékonyságát, és minimálisra csökkenti a széles körű rovarirtás alkalmazást. A lárvaölők a lárvákat a tenyésztési élőhelyen célozzák meg, mielőtt azok felnőtt szúnyogokká válnának és szétoszlanának.
A szúnyogok általában természetes élőhelyeken (pl. fák odvaiban, növények hasadékaiban) és mesterséges tárolókban rakják le petéiket. A petéket általában nappal rakják le, olyan széles nyílású tartályok vizeibe, amelyekben természetes anyagok (pl. rothadó levelek, alga stb.) találhatóak. Különösen kedvelik az árnyékos, sötét színű tárolókat. Más helyszínek, ahol előszeretettel helyezik el petéiket, a következők: régi gumiabroncsok, vödrök, játékok, cserepes növények és csészealjak, műanyag burkolatok és akár olyan helyek is, mint a kupakok.
A lárvakorban való beavatkozás általában a leghatékonyabb és a legkevésbé költséges módja a szúnyogok mennyisége szabályozásának. Ezek a beavatkozások azonban valószínűleg nem lesznek 100%-os hatásúak, különösen olyan szúnyogok esetében, mint a Zika-vírust hordozó Aedes aegypti, amely változatos és szétszórt helyeken szaporodik. Ezekben az esetekben az összes vagy akár a legtöbb állóvíz megszüntetése vagy kezelése szinte lehetetlen. A sikeres szabályozási erőfeszítéseknek ki kell egészíteniük az élőhely-eltávolítást más ellenőrzési eszközökkel.
A lárvák elpusztításának legtermészetesebb módja úgy az említett amerikai szervezetek, mint Babos Krisztina szerint, a baktériumok használata. A bacilus fajoknak kitett rovarok nehezen emésztik a táplálékot, így éhen halnak. Széles körben elterjedt a Bacillus thuringiensis israelensis használata e célból. Ezenkívül léteznek különböző növekedésgátló szerek is, amelyek megakadályozzák a lárvákat a felnőtté válásban. Emellett használnak organofoszfát típusú vegyületek csoportjába tartozó, különböző rovarirtókat is, azonban ezek rendkívül toxikus idegmérgek. Némely esetben olajat is alkalmaznak, hiszen az olaj vékony réteget képez a víz felületén, ami miatt a lárvák megfulladnak.
Mind az EPA, mind a CDC elismeri, hogy szükség lehet kémiai beavatkozás használatára is a felnőtt szúnyogpopuláció szabályozására. Ez különösen akkor igaz, ha a szúnyogok elkezdenek valamilyen betegséget terjeszteni, vagy amikor a szúnyogok élőhelyének csökkentése vagy a lárvaszabályozás nem megvalósítható.
Láthatjuk, ha elmarad a szúnyogok lárvakorban való megsemmisítése, akkor - ahogy már említettük -, csak az érett szúnyogpopuláció gyérítésére marad lehetőség, amely annak ellenére, hogy kedvez a lakossági igények kielégítésének, inkább egy látszatmegoldás, mintsem hatékony módja a vérszívóktól való megszabadulásnak.