2019. december 6. péntekMiklós
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Akár több mint 2000 eurós büntetést kaphatsz, ha medvét etetsz Romániában

B. D. T. B. D. T. 2019. július 30. 16:56, utolsó frissítés: 16:56

Szakértőink egyetértenek abban, hogy a "turisztikai" medveetetés elmondhatatlanul káros mind a nagyragadozók, mind az emberek számára. Az etetett medve: halott medve.


Székelyföldön nem ritka, hogy a hegyi panziók, szállodák tulajdonosai vagy menedzserei kvázi háziállatként etetnek a maradékokkal odaszokott medvéket. Egyes turistákat ugyanis - főleg, ha még sose láttak medvét közelről és szabadon - teljesen elvarázsol ez a "szolgáltatás". Ablakból vagy erkélyről nézhetik, ahogy a hírekből rettegett fenevadként ismert ragadozó kvázi a tenyeréből eszik az embernek!

És még van, aki ezt rossz szemmel nézi, hát mi a baj ezzel?! - kérdezhetik azok, akik nem tájékozódtak kellőképpen a medvékről. Továbbmegyünk: nemcsak hogy rossz önmagában, hanem akár büntetést is kaphat az, aki medvét etet, vagy más módokon a saját vagy mások testi épségét veszélyeztetve közelebb csalogatja a nagyragadozót. Gratiela Gavrilescu környezetvédelmi miniszter a napokban bejelentette, felkérte a Környezetvédelmi Őrséget, hogy büntessék meg a medvét etető magánszemélyeket, illetve azokat a szervezeteket, jogi entitásokat, amelyek illegálisan etetik a nagyragadozókat.

A fed bear is a dead bear - Az etetett medve halott medve. Számtalanszor idézett mondás, mégsem ivódott be a köztudatba annyira, amennyire kellett volna. Bizonyíték rá az a számos, közösségi oldalakon is terjedő videó, amelyeken emberek medvét vagy medvéket etetnek, és jó poénnak tartják, hogy egy-egy nagyragadozó olyan közel merészkedik hozzájuk vagy az autójukhoz, hogy akár szelfizni is lehet vele. A legnagyobb port kavart eset a Transzfogarasin medvét etető kislányé, akit egy felnőtt filmez, amint a kezéből eteti a vadállatot.

Túl azon, hogy már csak az alapvető emberi józan ész is azt mondaná, hogy "ilyet ne csinálj, kicsibarátom, ha kedves az életed", ennek a fajta deviáns emberi viselkedésnek - mármint a medvék közelebb csalogatása, megkínálása emberi kajával, vagy akár élelem medvék által elérhető helyen való hagyása azzal a céllal, hogy az etetőhelyen meg lehessen figyelni az illető nagyragadozófaj példányait - hosszú távú káros hatásai vannak a medvékre, valamint a medvék és emberek együttélésére. A medvék hozzászoknak az emberi jelenléthez, összekapcsolják azt a könnyen megszerezhető élelemmel, és akkor ne csodálkozzunk, ha már hívogatás nélkül is megjelennek a településeken. Amerikai kutatások szerint az emberi kajával is táplálkozó medvék hibernációjának ideje jelentősen csökkent, és sejtjeik gyorsabban öregedtek, mint természetes életmódot folytató társaiké.




A medve-ember együttélést kutató biológusokat, ökológusokat kértünk meg, járják körül a témát. Hartel Tibor, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének tanára kiemelte, először is lényeges a tények ismerete, éspedig:

1. A medve egy potenciálisan veszélyes vadállat; 2. a medve egy opportunista, gyorsan tanuló és jól alkalmazkodó állat; 3. a medve nem egy domesztikált (házi-) állat. "Nem olyan, mint pl. az újfunlandi kutyus, amely nagy, puha, bundás, nyalja az ember kezét, és nemigen lehet kihozni a sodrából. A medve percekre rá, hogy nyugisan ette a kaját, amit odaadtál, hirtelen úgy vélheti, hogy egy kis mozdulatod számára veszélyes, és széttép."

4. "A medve meg kell tanulja, hogy az embertől félni kell. A medve meg tudja ezt tanulni, mert egy okos állat. Az, hogy ez a félelem kialakul-e benne, jórészt függ az embertől. Azzal, hogy az ember felelőtlenül eteti a medvét, az etetés minden olyan formáját értve ezalatt, ami nem egy vadgazdálkodók és/vagy természetvédők által kidolgozott menedzsmentterv keretén belül történik, saját magára szoktatja ezt az okos, opportunista, gyorsan tanuló és amúgy nagyon óvatos állatot. Ezt az 'emberre szoktatást' nevezik 'habituációnak'. A medvét nemcsak felelőtlen etetéssel lehet habituálni, hanem azáltal is, hogy a szemetet nem teszik biztonságos kukákba és/vagy, amint gyakran lenni szokott, kidobják valahova a település köré. A 'habituált' medvék tehát veszélyesek.

5. A fiatal medvék kitettek a habituációnak, mert ők 'diszpergálnak', azaz kóborolnak és keresik azt a helyet, ahol megtelepedhetnek és biztonságban érezhetik magukat, no meg táplálékot találnak. Ezek a 'süldők' tehát kitettek a habituáció veszélyének. És végül 6. a medve nem játék. Békén kell hagyni."

Fotók: Gál LászlóFotók: Gál László


Imecs István, a tusnádfürdői ACCENT Geoökológiai Szervezet biológusa rámutatott, sajnálatos módon a medvékkel kapcsolatban sem a szakértők álláspontja a döntő. "Ahogy a focira és a politikára, a medvék ismeretére is mindenki gyorstalpalón szakosodik" - véli a tusnádfürdői biológus. Azzal, hogy a medve potenciálisan veszélyes állat, illetve hogy a medve nem játék, a legtöbben tisztában vannak, főleg Tusnádfürdőn. Mégis, "bármennyi népszerűsítést, oktatást, figyelemfelkeltést stb. gyakoroltunk az elmúlt évtizedben ebben a kérdésben a térségben, a döntések ritkán születtek szakmai vonalon, inkább politikai, befolyásos-ismeretség szempontok domináltak".

"Ma már egy propaganda-eszközzé is vált a medve. Politikai tőke, marketing, a "beteg marhámat kikötöm az erdőbe, mert kártérítést kapok, ha a medve megöli" típusú szemlélettől elkezdve klikkhajhászaton át, mindenre jó ma a medve. Emiatt veszélyes, ha a döntéseket nem megfelelő emberek hozzák, vagy nem vállalják fel azokat. Bárhogy nevezzük a medvék etetését (turisztikai, tudatlanságból fakadó, szakmai célú, illetve az illegális etetés bármely más formája), az a medve viselkedésének változását okozza, és ezzel tesszük mi emberek a medvét veszélyessé" - hangsúlyozta Imecs István.

"Tusnádfürdő és környékének helyzete egyedi, szerintem aki itt él, azt már meghaladta a dolog, akik meg elméleti szakértői a kérdésnek, azok kívülről kéne segítséget nyújtsanak és felvállaljanak megoldásokat. Évek óta tudja mindenki, hogy a medvéket nem szabad etetni a város területén, holott minden este mindenhol etetik, olyan helyeken is, ahova a városvezetés kamerát szerelt fel (valaki nézi azokat?). És igen, a kutyakajával való etetés itt is zajlik. Gyümölcs, tejföl stb., ami olcsó, vagy lejárt, zacskóslag ürítik a kukák, panziók környékére, autókkal körbeállják, fotózzák, videózzák, dobálják őket, reflektorozzák, kb. május óta minden este, kb. októberig. Ha rájuk szól valaki, még elkergetnek. Ők turisták, belőlük él a város, őket nem szabad szidni, büntetni, mert a bizniszt ronthatják. Szóval ez patthelyzet, és ha már nagyon elfajul a dolog, nagyon pofátlanná válnak a medvék (miért ne válhatnának? minden lehetőséget felkínáltunk nekik), akkor jönnek a 'vigyék el, lőjjék ki' megoldások" - ecsetelte a tusnádfürdői helyzetet a biológus.

Pozitívumként megemlítette, hogy ettől a hónaptól a tusnádfürdőiek a helyi hivataltól villanypásztort igényelhetnek. Ez nagy változás ahhoz képest, hogy régebb döntéshozók is vitatták, hogy a villanypásztor működhetne Hargita megyében. Sőt aki felszerelte, megkapta, hogy ő a hibás azért, amiért garázdálkodnak a medvék, hiszen arra készteti őket, hogy a szomszédba menjenek be, ahol nincs villanypásztor.



Imecs István rámutatott, tusnádfürdőiként már gyerekkorától megtanulta, hogy bizonyos íratlan szabályokat, törvényeket betartson. "Megvolt, hol szabad járkálni, lámpa legyen mindig a zsebemben, ételt este későn nem hordozunk magunknál, lehetőleg napvilág hazajövünk, az udvaron ételmaradékot nem tárolunk, kisállatok betonfalak és vasajtó mögé vannak zárva, mindig beszélgetve járkálunk sötétben és lehetőleg az utcavilágítást követjük stb. Ma már nincsenek szabályok, nincs büntetés, nincs súlya a dolgoknak, bármit lehet és bármit szabad következmények nélkül. Az ilyen térségekben már csak külső behatásra lehet megoldásokat keresni" - szögezte le.

Jó ötletnek tartja a büntetések bevezetését, hogy a zsebükön érezzék az emberek, tilos a vadállatok etetése. Arges megyében egyébként még a miniszter bejelentése előtt a csendőrök büntettek meg egy turistacsoportot, amint az út szélén egy medvét etettek. A büntetés összege 200 lej volt. Amúgy 5-10 ezer lejes büntetés járna magánszemélyeknek és 30-60 ezer lejes büntetés jogi személyeknek, amennyiben - a vadásztársaságok és védett területek kezelői kivételével - vadállatokat etetnek védett területen - áll a 2007/57-es kormányrendeletben.



Imecs István szerint mindenképp a törvényi hiányosságok orvoslása lenne a megoldás; a medvék elszállítása, kilövése, átköltöztetése csak pénznyelő, ha nincs ellensúlyozva az okok elhárításával, kártérítésekkel, megelőző intézkedések finanszírozásával.

Márk-Nagy János, az Erdélyi Kárpát-Egyesület - Szatmárnémeti vezetője szerint a természetbe kihelyezett medveleseknél se lenne szabad etetni a medvéket. "Pozitív példaként szokták időnként felhozni a turisztikai/bemutató céllal működtetett medveleseket, de tudtommal azok is etetés révén csalják oda a medvéket. Szerintem ez sem elfogadható, mert ugyanúgy a medvék ember-dependenciáját okozza, mint a településeken való etetés" - véli a biológus.

Domokos Csaba, a Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület medvekutatási programjának vezetője osztja a véleményt, hogy az emberek nem kellene kézből, út szélén, panziók mellett etessék a medvéket - főleg nem magánszemélyek.

"A vadgazdálkodók által működtetett leseknél történő etetéssel kapcsolatosan kissé más a véleményem. Egyrészt azért, mert az általunk eddig megnyakörvezett 27 medvéből (amelyből 13-at sikerült hosszú távon, azaz 1-2 éven keresztül vagy annál is több ideig monitorozni, illetve ezen kívül még párat jó néhány hónapig) egyetlen egy medve, egy nőstény volt "szóródependens". Ő csak akkor nem jött az etetőre, amikor a bocsai nagyon kicsik voltak, tehát durván 2,5 hónapig a kissé több mint 2 évből. Az összes többi egyed viszont vagy csak alkalmilag, vagy csak szezonálisan (és akkor sem napi szinten) használta az etetőket. Ezek az állatok ugyanúgy pár tíz kilométerre is (vagy akár többre is) elvándoroltak az állandóan működő etetőktől, enni is, párosodni is, telelni is. Nem jártak be a falvakba, városokba, nem zsákmányoltak háziállatokat (az egyik nyakörves medvénk egyszer elvitt egy disznót, de ennyi), ugyanúgy menekültek, amikor embert láttak. Ezt személyesen is tapasztaltam, mivel a nagy részüket viszontláttam a monitorozás ideje alatt" - számolt be tapasztalatairól Domokos Csaba.

A vadgazdálkodók általi etetésnek van egy nagyon gyakorlati oldala is, ugyanis itt történik a vadászat. Ez még mindig a legbiztonságosabb és leghumánusabb módja a vadászatnak Domokos szerint, ily módon ugyanis a vadásznak van ideje alaposan megszemlélni az állatot, szelektálni, előkészíteni a lövést, és nem történhet meg, hogy összetéveszti a vaddisznót a bocsos medvével, mint a hajtásban.

Domokos olyan vadászterületekről is tud, ahol a tavaly, részben az afrikai sertéspestis miatt megnövelt vaddisznókeretek miatt az év durván 300 napján minden este vadásztak. "Ha nem lenne etetés, ez a hajtások révén hihetetlen méretű, gyakorlatilag szinte folyamatos zavarást, zaklatást, baleseteket jelentett volna." Ez szerinte rosszabb lenne, mint az etetés, hiszen az állatok viselkedését mindkettő befolyásolja. A téli vadászat esetében meg egyértelműen az etetőnél történő vadászat a kisebbik rossz, hiszen nem hiányzik a bocsos medvéknek a barlangozó területeken a zavarás.

"Nem kellene elfelejtenünk azt sem, hogy ezeket az állatokat (mint ahogy a többit is) egy Románia típusú és méretű országban amúgy is folyamatosan (még ha akaratlanul is) etetjük: az erdőgazdálkodás révén megváltoztatott és folyamatosan, mesterségesen korrigált erdőinkben, az általunk fenntartott kaszálókon és legelőkön, a szántóföldjeinken, az erdőkbe a helyiek által kivitt állattetemekkel (ez gyakorlatilag egy nem EU-konform ökoszisztéma-szolgáltatás, mert az égetés túl drága egy átlag falusi embernek), stb. Valójában nem sok olyan hely maradt Romániában, ahol a medvék nem az általunk teremtett-fenntartott élőhelyeket használják. Ahol meg ilyen helyek vannak, egy ilyen térigényű állat maximum pár nap alatt kisétál belőle, és újra 'köztünk' van. Én személy szerint nem látom a különbséget aközött, hogy valahol az erdőben megjelenik naponta pár kiló kukorica, avagy az állat ettől a helytől 500 méterre, az erdő szélén kezdődő kukoricásban (vagy akár a falu szélén) eszi meg ugyanazt" - fogalmazott Domokos Csaba.

Imecs István a tusnádfürdői medvékkel kapcsolatos tapasztalatai alapján ugyanakkor úgy véli, a medvék elképesztően dependensek tudnak lenni az etetésre, legyen az akár "turisztikai" vagy vadlesnél történő. Egy-egy ilyen etetőnél "minden medvét név szerint ismertek, és olyan is volt, aki évtizeden keresztül bejárt egész szezonban. Jelenleg is van több bocsos anyamedve, aki itt nőtt fel a városban, és most a bocsait itt neveli". Akár 60-70 medvét is meg tud különböztetni az, aki egy ilyen tusnádfürdői etetőnél dolgozik.

Gál László ökológus, természetfilmes felhívja a figyelmet arra is, hogy "a plusz élelem (itt nem csak arra gondolok, amit kézből kapnak, hanem a szemetesek és a különböző célból kialakított etetők) ráadásul tápanyagban gazdagabb, mint a természetes, ezért több lehetőséget jelent a túlélésre. Mindez olyan többletenergia-bevitel, aminek eredményeként a faj táplálkozási szokása megváltozhat."



Úgy véli, a lerövidült vagy teljesen kimaradó téli nyugalmi periódus a medvéknél az 1970-es évek óta folytatott emberi tevékenységhez való evolúciós alkalmazkodás hatásainak eredménye. "A medve inkább kint csatangol, mintsem a barlangban aludjon, mert a fennmaradáshoz szükséges táplálék biztosítva van, ha meg nem elegendő, akkor néhány tyúkkal, birkával pótolja. Ugyanakkor ez egy ökológiai csapda, mert a faj bizonyos egyedei eltűnnek az élőhelyről, amelynek megváltozott körülményeihez alkalmazkodtak."

"Az etetés magyarázatának (nem az etetésnek!) egyetlen formája fogadható el számomra, mert ez igaz: a minél nagyobb trófea elérése; a többi, bármilyen szépen is van csomagolva az ökoturizmus köntösébe vagy bármi másba, árt a fajnak, és az igazság eltitkolása" - szögezte le.

"Én nem hiszem, hogy az emberek nem tudják, mit tesznek és értelmes, intelligens lénynek tartom ezt a fajt, ezért minden egyes személy tudatosan a medvék kiiktatását tűzte ki célul, aki bárminemű élelmet ad nekik. Ugyanis a közbiztonság megtartása érdekében két megoldás van az emberhez szokott medvéknél, éspedig: a kivégzés vagy a fogság. Egyetlenegy személyről tudok, aki értelmesen használja az etetést a faj egyedeinek megmentésére, a balánbányai medveárvaház és visszavadító központ fenntartója" - utalt Gál László Bereczky Leonardóra, a balánbányai központ vezetőjére.
Ami bizonyos, hogy a medve alapjáraton fél az embertől, ezért csakis azok a medvék fogadják el a táplálékot az embertől közvetlen közelről, amelyek anyjuktól példát láttak erre - hívta fel a figyelmet.

"A miértre keresve a választ ismét oda jutottam, hogy ez egy olyan konfliktust kiváltó ok, amit azért nem szüntetnek meg, mert érdekek fűződnek hozzá, hogy megmaradjon. Eddigi tapasztalataim alapján a vadállatok etetését a védett területeken tiltó, 2007-es kormányrendelet betartását vagy betartatását kivitelezni tudó személyek és intézmények nemigen tesznek ez ügyben, különösen szépen megfogalmazott kifogásokat hangoztatva. A turisztikai csomópontokon, mint például Szent Anna-tó vagy Tusnádfürdő, az etetés megosztja az ott élő vagy oda látogató személyeket, mert, amíg Pista bácsi félti a gyerekeit és reklamálni van a hatósági épületben, addig a szomszédja, János bácsi enni ad a medvéknek. Jó lenne döntést hozni és kitartani mellette" - fogalmazott Gál László.

Az ökológus felhívja a figyelmet arra, hogy ha medveetetést észlelünk, a környezetvédelmi hivatal honlapján lehetőség van akár névtelenséget kérve is feljelentést tenni az elkövető ellen az említett, 2007/53-as kormányrendelet 53. cikkelye 2) bekezdésének L) pontjára hivatkozva.

"Úgy tűnik, a szép szó nem használ, ezért példás büntetést kell alkalmazni, és akkor talán történik valami" - fogalmazott Gál László, hangsúlyozva, hogy az általa felsoroltak csak részmegoldások, nem szabad ezt az összetett konfliktust egyetlen szálon kezelni, integrált és holisztikus megközelítésre van szükség. Ugyanakkor sajnos, az "instant szakemberek gyakorlati tapasztalatok nélküli tanácsai/véleményei és ezek következményeinek a nem vállalása hiteltelenné teszi a szakma javaslatait", jegyezte meg.

A biológusok egyetértenek abban is, hogy hiteles kutatási adatok alapján kellene javaslatokat megfogalmazni a medvepopuláció kezelésével kapcsolatban. E tekintetben már van némi előrelépés ahhoz képest, hogy hogy álltunk 8-10 évvel ezelőtt: több romániai térségben vannak párhuzamosan kutatások, amelyeknek lesznek hamarosan részeredményei, pl. Hargita megyében is. Ám egy országos, összehangolt, tudományosan megalapozott medvekutatás és -számlálás még várat magára.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Régi oldal >