2019. szeptember 15. vasárnapEnikő, Melitta
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Ideológiai szótár #8. „Radikális szeretet” mint politika?

Horváth-Kovács Szilárd Horváth-Kovács Szilárd 2019. szeptember 04. 14:06, utolsó frissítés: 17:53

Erdoğan jelöltjét Isztambulban a helyhatósági választásokon az ellenzék a "radikális szeretet" politikájával győzte le. De mi is az?


Mostanában az egyik leghatásosabb politikai ideológiának a populizmust tartják, amely alapjaiban fenyegeti a demokratikus jogállami berendezkedést. Bár a populizmus fogalma nincs tisztán körülhatárolva, olyan példákkal szokták szemléltetni, mint a Putyin, Erdoğan, Trump, Orbán Viktor által létrehozott és működtetett rezsimek. Több politikai szereplő – jelentősen ellenzéki politikát folytató aktorok – keresik a populizmus ellenszerét.

Ez nem könnyű feladat, mert a populizmus nem a hagyományos politikai eszközkészletet használja (racionális érvek, vita, konszenzus, politikai programok), hanem olyan instrumentumokkal gyakorolja a hatalmát, mint az indulatkeltés (félelem, gyűlölet), emocionális tartalmú szólamok, kirekesztő és megosztó retorika, a barát-ellenség harci dichotómia bevezetése a közbeszédbe, stb.

A törökországi szociáldemokrata Köztársaság Néppárt (CHP) az Erdoğan vezette elnyomó populizmus ellen egy újfajta politizálással lépett fel az idén: a „radikális szeretet” politikájával. Ekrem İmamoğlu, a párt főpolgármester-jelöltje, a The Atlanticnak nyilatkozva a fő problémát és stratégiát így nevezi meg: „Az egyetemes probléma a megosztottság. A világon mindenhol a populizmus megoszt és uralkodik. De én azt hiszem ezt az irányt meg tudjuk fordítani.” És a 2019 márciusi isztambuli helyhatósági választásokon győzött, de a választást júniusban megismételték, amikor egyértelműen több szavazatot szerzett a Köztársaság Néppárt polgármesterjelöltje, İmamoğlu, mint Erdoğan embere.

Ekrem İmamoğlu. (Twitter)Ekrem İmamoğlu. (Twitter)


„Radikális szeretet” mint politika?

Ez a politikai siker a nemzetközi sajtó figyelmét is felkeltette, mitöbb, újabban a magyar ellenzéki politikusok is érdeklődve fordultak feléje. Karácsony Gergely és Mesterházy Attila múlt héten ellátogattak Isztambulba, ahol nem csak az immár főpolgármesteri tisztséget betöltő Ekrem İmamoğluval találkoztak, hanem a párt egyik stratégájával, Necati Özkannal is. A találkozót követően Karácsony ezt írta ki a Facebookra: „A szeretet legyőzi a zsarnokságot, mert nem megosztja, hanem összehozza az embereket. Ezt az útmutatást kaptam ma (…).”



A baloldali török ellenzéki párt a kampányidőszakban kiadott egy kis füzetet – a párt belső használatára, egyféle oktatási anyag a támogatók, önkéntesek részére – amely a kampánystratégiájának az alapját képezte. Ez A radikális szeretet könyve, írta és szerkesztette Ateş İlyas Başsoy.

A címből sok mindenre lehetne következtetni, kivéve egy jól átgondolt politikai stratégiára. Pedig komolyan gondolták.

A stratégia alapvető megfontolása az, hogy a társadalom polarizált, megosztott csoportokból áll, az emberek depolitizáltak, politikailag motiválatlanok, nem politikai motiváció áll a szavazataik mögött, hanem érdek (munkahelyféltés, anyagi érdek, stb.). A folyamatos mobilozás, a közösségi média használata az egyéneket nyugtalanítja és elmagányosítja, és elősegítik a félelmet és a kétségbeesést, amit aztán a populista politika becsatornáz, felerősít és irányít - a saját hatalmi érdekei szerint.

Hogy a társadalmat rabul ejtő félelem- és gyűlöletáramlatokból kiszabadítsák, az ellenzék egy olyan kampánystratégiát dolgozott ki, amely leginkább a türelemre, a kitartásra és az őszinte, közvetlen kommunikációs formákra helyezi a hangsúlyt. A radikális szeretet könyve például olyan tanácsokkal látja el az önkénteseit, hogy beszéljenek kevesebbet, inkább tényleg odafigyelve hallgassák meg az emberek mondanivalóját; személyként álljanak szóba az emberekkel, ne egy politikai kampány szócsőveként; kerüljék a politikai-ideológiai vitákat, s helyette reális-konkrét emberi problémák legyenek a beszélgetések témái; mindig vegyék figyelembe, hogy állampolgárként egyenlő felekként beszélgetnek, függetlenül a képzettségtől, anyagi szituáltságtól, stb.

A legfontosabb viszont az, hogy ne támadják, ne gúnyoljanak senkit – mert ebben rejlik a „radikális szeretet.”

A könyvecske szerint ugyanis „Sok ország fulladozik a gyűlölet-tengerben, amelyet a gyűlölet-kalmárok okoznak. A kapitalizmus nem szeretetre hív fel, hanem félelemre, irigységre, és egymással való versengésre. (…) A kapitalizmus és a gyűlölet-kalmárok nem csak a vizeinket és a levegőnket mérgezik meg, hanem a lelkünket is. Hogy ezzel a mérgezéssel felegyük a harcot nem elegendő a »szeretet« önmagában. »Radikális szeretetre« van szükségünk” - áll a könyvecskében.

A kis szöveg szerint a normális szeretet az, amikor azokat szeretjük, akik viszontszeretnek – a radikális szeretet az, amikor azokat is szeretjük, akik gyűlölnek. Vagy ahogy a szerző, Başsoy, a már említett cikkben összefoglalja: „A radikális szeretet első elve nagyon egyszerű: ignorálni Erdoğant, de szeretni azokat akik őt szeretik.” Ehhez az alapelvhez annyira hűek maradtak, hogy például A radikális szeretet könyvében egyszer sincs megemlítve se Erdoğan, se a pártja, az Igazságosság és Fejlődés Pártja.

A Köztársasági Néppárt második stratégiai elve az volt, hogy szakított a kortárs baloldali diskurzust meghatározó témákkal (pl. identitáspolitikák, kultúra), és a gazdasági problémákra helyezte a hangsúlyt.

A kis könyv egyértelműen jelzi, hogy a szegénység, a gazdasági válság, az egyre szélsőségesebb társadalmi egyenlőtlenség (stb) számukra nem politikai témák, hanem megoldandó problémák, amit legyőzendő „radikális szeretetre” van szükség. Azaz politikai nézetektől eltekintve, vagy politikai nézeteken felülemelkedve a törökországi lakosság összefogásra van szüksége, amit megakadályoz a politikai gyűlölet.

„Törökország valódi megosztottsága nem a szekulárisok és az Iszlám-hívők között van, nem a törökök és a kurdok között, hanem a szegények és a gazdagok között” - mondta a vállaltan szocialista szerző a The Atlantic-nak.

A radikális szeretet koncepciónak eredetében természetesen megtalálhatjuk a világvallások egyetemes szeretet-parancsát (egyik erőteljes például Jézus tanítása), de politikai előzményként tekinthetjük Mahátma Gandhi szerepvállalását az indiai függetlenségi törekvésekben, vagy Martin Luther King tevékenységét a fehérek és feketék között fennálló jogi egyenlőtlenség és a feketékkel szembeni faji megkülönböztetés megszüntetése érdekében.

Nyitókép: Illusztráció a The Book of Radical Love-ból

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Régi oldal >