2019. október 23. szerdaGyöngyi
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Sok a juh, így sok a juhászkutya is. De mit tegyél, ha túrázás közben találkozol eggyel?

Horváth-Kovács Szilárd kérdezett: Horváth-Kovács Szilárd 2019. szeptember 09. 10:16, utolsó frissítés: 10:18

Lassan már mindenkinek van története a juhászkutyákkal való találkozásról, és nem mindig pozitív. Kis Zoltán kutyaszakértővel jártuk körbe a témát.


Több olvasónk, ismerősünk panaszkodott arról, hogy lassan nem mernek kirándulni menni, mert vidékeink tele vannak juhászokkal, akiknek a kutyáik megtámadják őket. Az sem titok, hogy nagyon sok rosszul tartott, hibásan nevelt kutyával találkozhatunk. Mi ennek a hatása? Mit tegyünk, ha megtámad egy kutya? Megkerestük Kis Zoltán kutyatrénert, hogy válaszokat kapjunk.

Vidékeinken elég sok a rosszul nevelt, vagy egyszerűbben mondva elvadult, elvadított kutya. Mi történik ilyenkor a kutyákkal, mi lesz velük?

- A kutyák is – mint sok más élőlény – nagyon megérzik, hogyha nem foglalkoznak velük, ha elhanyagolják, éheztetik, vagy akár kínozzák őket. Ezeknek a hatásai pszichológiai értelemben is megjelennek, nagy mértékben befolyásolják a viselkedésüket.

Amit észrevettünk juhászok által tartott kutyáknál – és ez újabb dolog – hogy egyes gazdáknál bevett szokás lett, hogy a kutyákat vadítják, uszítással nevelik, és ha azok agresszíven viselkednek, akkor megdicsérik őket. Ennek hatása az, hogy a kutya azt hiszi, hogy ahhoz, hogy szeretet, törődést, odafigyelést kapjon – egy olyan környezetben, ahol ezt másként nem kaphatja meg – agresszíven kell viselkedjen.


Akár úgy is lehetne fogalmazni, hogy ezzel nyerik el a juhász tetszését, elismerését. A kutyáknak nagyon magas szociális igényük van: nem tudnak meglenni falka nélkül. A falka állat emberből, vagy más kutyákból, de nekik nagyon nagy szükségük van arra, hogy „valahova tartozzanak”.

Tehát ezek a kutyák felnéznek a juhászra, s hogy neki megfeleljenek, elkezdenek agresszíven viselkedni.

- Igen így van. Mert mit látnak, mit élnek meg szegények? A juhásztól kapják azt a minimális odafigyelést, amire szükségük van: ha csak leszidja őket, a kutya számára már az is több mint a semmi. Pályafutásom során nagyon sok esetben láttam olyant, hogy a kutya kiprovokálja, hogy a gazdája letolja, megverje, mert ez is többet jelent, mint az, ha egyáltalán nem foglalkoznak vele. Mert ez is a figyelem valamilyen formája. Így a kutya számára a juhász az, aki kaját ad neki, ezt a figyelemigényét kielégíti, aki – akár ilyen módon, de – foglalkozik vele.

Lényegében a kutyákat arra tenyésztettük ki, hogy felnézzen ránk, emberekre, és meg akarjon felelni nekünk. Ilyen szempontból a juhászkutyáknak az van a fejükben, hogy ezt kell csinálják, hogy a gazdának megfeleljenek, hogy elnyerjék a tetszést. Vagy hogy kaját kapjanak, vagy néha egy odavetett, elismerő szót.

A juhászok érvei a vadabb, agresszívebb kutyák mellett az, hogy meg kell védjék a nyájat, a farkasoktól, medvéktől, ami vidékeinken reális veszélyt jelent, mint tudjuk. Miben különbözik egy jól nevelt őrző-védő kutya egy ilyen elvadított juhászkutyától?

- Alapvetően ez két külön dolog. Az őrző-védő kutyák alapvetően embert védenek és embert támadnak. A helyesen nevelt őrző-védő kutyának a legfontosabb tulajdonsága, hogy szociábilis, barátságos, kiegyensúlyozott legyen, és nagyon magas szinten irányíthatónak kell lennie. Tehát, hogy ha gazdáját megtámadják, veszélybe kerül, akkor a kutya azonnal reagáljon, de a gazda egyetlen szavába kerüljön, hogy abbahagyja a támadást. Ebben az értelemben sosem szabad átvegye a kutya az irányítást. Az őrző-védő kutyák kiképzésének egyik legfontosabb része éppen az, hogy a kutya megállítható legyen, és engedjen, amikor a gazda az irányító rászól.

A juhászkutyáknál teljesen más a helyzet, abban az esetben ösztönösen történik, hogy védi a területét. Ez általában minden kutyára érvényes, ám a juhászkutyáknál annyiban más, hogy sokkal nagyobb a területe és a „családja”, a nyáj. Így ösztönösen megvédik a nyájat és a területet medvétől, farkastól, minden idegen behatolótól. És sok-sok évszázadon keresztül azokat a kutyákat tenyésztették tovább, amelyek úgy fizikailag, mint mentálisan erre képesek voltak.

Ez nem azt jelenti, hogy a juhászkutyák agresszívebbek lennének, hanem azt, hogy természetükből adódóan védik, amit rájuk bíztak. Például idegen helyen senkivel szemben nem fognak agresszíven viselkedni.

Kutyák egy esztena közelében. (Fotó: turistmania.ro)Kutyák egy esztena közelében. (Fotó: turistmania.ro)


Persze más kérdés, hogy a kutya az egész legelőt a rábízott megvédendő területnek tekinti, és kiránduláskor úgy érzékeli, hogy beléptünk a területére.

A problémát fokozza, hogy a juhászok ott is legeltetnek, ahol nem kellene, vagyis gyakorlatilag mindenhol ott vannak – és ebből adódnak a problémák.

- Az érme másik oldala, hogy mi emberek az utóbbi 50-100 évben elfelejtettünk bánni az állatokkal. Egyszerűen nem értjük a kutya testbeszédét, viselkedését. Mert egy ilyen helyzetben mit akar a kutya? Egyszerűen addig ugat, amíg kiterel minket a sajátjának tekintett területről. Az ember erre hogy reagál? Vagy elkezd szaladni, és ilyenkor „préda” lesz, a kutya támadni kezd, vagy odamegy és agresszíven viselkedik a kutyával, amit a kutya fenyegetésnek fog fel, és ugyancsak támadás lesz a vége. Általában ez a két reakció szokott lenni az emberek részéről, és mind a kettő támadáshoz vezet.

A legjobb és a legbiztonságosabb az, ha nyugodtan beszélünk a kutyával, figyelemmel tarjuk, lassan kihátrálunk a területéről, mintegy azt kommunikálva, hogy „oké, megértettelek, ez a te területed”. Addig hátrálunk, amíg a kutya megnyugszik, ezzel jelezve, hogy kiléptünk a területéről. A folyamatos figyelemmel kísérés azért nagyon-nagyon fontos, hogy a kutya lássa, hogy mi tudomást szereztünk róla, így kommunikatív viszonyban maradunk vele, miközben távolodunk. Mert egy ilyen helyzet nem dominancia kérdése, hanem egyszerűen megértjük, hogy mit akar, és kilépünk a területéről, nem provokáljuk. Nagyon-nagyon ritka az az eset, amikor egy juhászkutya egyből támad.

Többször is találkoztam azzal a tanáccsal, hogy szerelkezzünk fel kövekkel, botokkal, paprikaspray-jel. Erre szükség van?

- Mint utolsó megoldás: ha már tényleg megtámadott egy a kutya, akkor nem árt, ha van nálunk egy paprikaspray. De csak akkor érdemes használni ilyen eszközöket, ha valóban támadásról van szó, és ezt nem sikerült megelőzni, elkerülni.

Tapasztalatok alapján tanácsolom, hogy vigyünk valami ételt magunkkal, mert sokkal egyszerűbb, ha odadobjuk a juhászkutyáknak, amivel jelezzük, hogy nem támadni akarunk, nem jelentünk fenyegetést.

Mert egy ilyen első találkozás egy kommunikációs viszony, és hozzáállás, megértés kérdése, hogy mi fog történni. Mert a kutya azt jelzi, hogy „hé, tűnj el, ez az én területem”, amire, ha mi úgy reagálunk, hogy „szia, oké, tessék egy darab kaja, és elmentem” - akkor semmi problémája nem lesz. De ha fenyegetően, agresszíven lépünk fel, vagy elkezdünk menekülni-szaladni, akkor más reakciót váltunk ki belőle, amit – végül is mi provokáltunk ki.

Pontosan hogyan ismerhető fel, hogy a kutya agresszíven támad, vagy csak területet véd?

- Ezt az ugatásból, a testtartásból és a hozzánk való távolságából ismerhetjük fel.

Területvédésnél már 70-50 méter távolságból elkezd ugatni, jelezve, hogy közeledünk, vagy beléptünk a területére, vagy túlságosan megközelítettük a nyáját. Ilyenkor egy sajátos, monoton, elnyújtott ugatása van. Ha ekkor elkezdünk lassan, nyugodtan hátrálni, akkor a kutya nem fog utánunk jönni. Ha valamiért nem vett észre korábban minket, és már közelebb vagyunk, akkor is egy távolságot tartva, egyenletes ugatással ki akar terelni a területéről.

Olvassuk a kutya testbeszédét: Olvassuk a kutya testbeszédét: "Menj el!" (Fotó: adaptil.com)


A tényleges támadás az olyan, hogy nagyon gyorsan és nagyon közel jön, és mintegy fél méterre megáll és elkezd vicsorítani. Ilyenkor már lehet a paprikasprey-t, vagy egyebet használni. Jó, ha magunk elé tartunk egy táskát, vagy ami éppen kéznél van, így nagyobb a védelem. De az esetek többségében ilyenkor is – figyelemmel követjük a mozgását, nyugtatóan beszélünk, lassan hátrálunk – elkerülhetőek a komolyabb problémák.

Mindez kissé körülményesebb, ha mi is kutyával vagyunk, mert a két kutya meg akarja támadni egymást – egyik a területét védi, a másik a gazdáját. Ilyenkor kicsit nehezebb visszavonulni, de ha például van velünk még valaki, akkor helyénvaló, hogy megfogja a hozzánk tartozó kutyát, és elindul elfele, miközben egy személy áll, figyeli, beszélget a juhászkutyával, hogy elterelje a területet védő támadó kutya figyelmét. Nagyon fontos, hogy a saját kutyánkat visszatartsuk, és ne engedjük, hogy támadásba lendüljön, mert akkor olyan helyzet alakul ki, mint egy utcai verekedés. Ezt meg lehet előzni, akadályozni.

Mindezt személyes tapasztalatból is mondom, illetve annyit még megjegyeznék, hogy az esetek 99 százaléka nem agresszív támadás, hanem területvédő, kiterelő magatartás. De ha támadás is történik, és értjük a kutya jelzéseit, akkor nagyon nagy eséllyel el lehet kerülni a komolyabb problémákat.

Tehát a kutyás konfliktusok jelentős része emberi felelősség. Ezzel kapcsolatban kérdem, hogy Románia hogy áll a kutyatenyésztés, kutyatartás, állatvédelem szabályozásával, jogi keretével?

- Romániában ezek a törvényi keretek nagyon jók. Nyugodtan kijelenthetem, hogy a civil szervezetek kiharcolták, hogy erre vonatkozóan egy nagyon jó, nagyon ésszerű, logikus törvényeket vezessenek be. A helyzet papíron tökéletes – jobb, mint sok nyugati országban.


A probléma az, hogy ezeket senki sem tartja be. Tehát van egy nagyon jó törvényi keret, de nem nagyon van erőforrás, hogy mindezt betartassák.

Másrészt nagyon súlyos probléma a tájékozatlanság, az emberek egyszerűen nem tudnak ezekről a szabályokról, törvényekről, előírásokról. Mi több, a hatóságok jelentős része sincs ezekkel tisztában.

Vagyis kívánatos lenne a hatóságok részéről egy széles körű tájékozódási- és tájékoztatási kampányra.

- Igen. És nem arról van szó, hogy falusi környezetben az emberek nem ismerik a törvényeket, hanem például Kolozsváron sem tájékozott a polgárság nagy része.

Ez már a társadalom mentalitását, kutyákhoz való viszonyát érinti. Erről mit lehet elmondani?

- Hatalmas szakadékok vannak. Van aki kutyakozmetikushoz járatja a kutyáját, egész vagyonokat költ arra, hogy a kutyájának minden meglegyen. És van az aki azt a mentalitást képviseli, hogy „a kutyának a láncon a helye”, vagy még drasztikusabb esettel is találkozhatunk: „ha már 4 éves a kutya, akkor fejbe verem, mert öreg és haszontalan”. És ezek a mentalitások egy szűk 10 kilométeres környezetben megtalálhatóak. Nagyon nagy, és mély diszkrepancia van ezen a téren – tájékozottságban, attitűdben – a társadalomban.

De lassan fejlődünk. Én például 2013 óta önkénteskedem – a NUCA állatvédő szervezetnél – és mikor hat éve állatvédelemről, az állatok jogairól beszéltünk, akkor mindenki szemberöhögött. Ma már ennél kicsivel jobb a helyzet.

Másik példa, hogy mikor elkezdtük kutyákat kiképezni, keverék kutyával senki nem jött hozzánk, mert az volt a meghatározó beállítódás, hogy annak „láncon van a helye, azt nincs miért kiképzőhöz vidd”. Az utóbbi 1-2 évben pedig több volt a keverékkutya nálunk – többnyire örökbefogadottak – mint a fajtatiszta.

A társadalmi mentalitással és tájékozottsággal kapcsolatban elmondanám, hogy mikor önkénteskedtünk, kisebb falvakban is tartottunk sterilizáló-kampányt, ilyenkor beszélgettünk a falu polgármesterével és juhászával is. És több esetben a juhászok megértőbbek, értelmesebbek voltak, mint a polgármesterek.

Hiszen a juhászoknak érdekük, hogy ne legyenek problémáik a kutyáikkal, és ezt belátják.

Legtöbbször problémát az okoz, hogy olyan emberekről van szó, akik nem „juhászok” a szó szakmai értelmében. Elég sokan csak az anyagi érdek miatt foglalkoznak a juhászkodással – az állami és uniós támogatások miatt – minden tudás, kompetencia nélkül. És nagy felelőtlenség állatokkal foglalkozni úgy, hogy nem értünk hozzájuk. És ez nem csak a juhokra érvényes, hanem a juhászkutyákra is, mint ahogyan minden kutyára általában.

Nyitókép: realitatea.net

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Régi oldal >