2019. október 14. hétfőHelén
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A legfrissebb klímajelentés szerint tompítani még tudjuk a válságot, de elkerülni már nem

Horváth-Kovács Szilárd Horváth-Kovács Szilárd 2019. szeptember 26. 17:07, utolsó frissítés: 2019. szeptember 28. 16:44

Az ENSZ szaktestületének különjelentése mind hangvételében, mind a veszélyek és kockázatok ismertetésében az eddigieknél sokkal sürgetőbb, fenyegetőbb.


Szerdán az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC), kiadott egy különjelentést, amelyben arra hívják fel a döntéshozók és a közvélemény figyelmét, hogy a mostani döntéseink kulcsfontosságúak ami az óceánok, tengerek és a krioszféra jövőjét illeti. A jelentés rámutat a fenntartható fejlődés hatékony alkalmazásának előnyeire, és a cselekvés késleltetésével növekvő árára és kockázataira.

Az óceánok és a krioszféra – ez a Föld lefagyott, és állandó hó- és jégborítású területeit jelenti – nagyon jelentősek a földi élet szempontjából. Ha csak az embereket vesszük, akkor is a magas hegyvidéki régióban 670 millió ember életét érinti közvetlenül, továbbá az alacsony partvidékeken 680 millió lakos közvetlenül függ ettől a rendszertől. De ugyanúgy hatással van a sarkvidéken élő 4 millió emberre, és a kisebb szigetországok 65 milliós populációjára is.

Azaz közvetlenül 1 419 000 000 embert érint, közvetetten pedig mindenkit..



Mint korábban megírtuk az ENSZ tagállamai 2015 decemberében, a párizsi klímacsúcson megállapodást kötöttek, hogy 2100-ig a globális átlaghőmérséklet emelkedését az ipari forradalom előtti átlaghőmérséklethez képest legfeljebb 2 Celsius-fokban, lehetőség szerint 1,5 fokban korlátozzák.

Ehhez képest a 2019-es különjelentés szerint már most 1 Celsius-fokos emelkedés tapasztalható az ipari korszak előtti átlaghőmérséklethez képest, amelyet az üvegházhatású gázkibocsájtások okoztak. Érdemes megjegyezni, hogy a 2014-es Klímajelentés egyértelműen megállapította, hogy ezek a gázok minden kétséget kizáróan jelentős részben az emberi környezetkárosító tevékenységeknek köszönhetőek. Az 1 fokos hőmérséklet-elemelkedésnek egyértelmű következményei vannak és lesznek az ökoszisztémára és az emberi közösségekre, állapítja meg a mostani különjelentés: az óceánok melegebbek, egyre jobban elsavasodnak és kevésbé termékenyek. Az elolvadó gleccserek és jégtakarók, jégmezők pedig megnövelik a vízszintet, aminek egyre szélsőségesebb hatásai vannak és lesznek a partvidékeket illetően.

Az IPCC jelentése 36 országból származó több mint 100 szerző közreműködésével készült, akik megközelítőleg hétezer tudományos publikációt dolgoztak fel, és alátámasztja, hogy amennyiben sürgősen csökkentenénk a melegházhatású gázok kibocsátását, akkor az óceánok és a krioszféra ökológiai rendszerei és az azokra épülő életformák még megmenthetőek lehetnek.

A nyílt tenger, a sarkvidék, az Antarktisz és a magashegyi régiók távolinak tűnnek a legtöbb embernek, – nyilatkozta az IPCC vezetője, Hoesung Lee a jelentés bemutatóján, Marokkóban – de tőlük függünk, és közvetlenül vagy közvetetten a hatásuk alatt élünk. Érinti az időjárást és a klímát, az élelmiszer- és vízkészletet, az energiát, a kereskedelmet, a szállítást, a kikapcsolódást és a turizmust, az egészséget és a jóllétet, a kultúrát és az identitást.

A vezető hozzátette, hogy ha határozottan lecsökkentjük a környezetszennyezés mértékét, a következmények akkor is kihívást jelentenek, de talán lehetőség adódik hatékonyabban kezelni a sérülékenyebb helyzeteket. Lee kiemelte, hogy a fenntartható fejlődés megvalósításához halaszthatatlanul szükséges növelni a rugalmasságunkat – ugyanis értékelése szerint a helyzethez való alkalmazkodás az egyének, a közösségek képességein, illetve a számukra elérhető erőforrásokon múlik.

Elolvadt gleccser, Alaszka. Fotó: NASAElolvadt gleccser, Alaszka. Fotó: NASA


Az IPCC-jelentés szerint a hőmérséklet emelkedésének a magas hegyvidéken számtalan veszélye van. Ugyanis ez meghatározza a régióban élők vízellátását, de a gleccserek, tavak és jégtakaró kiolvadása miatt jelentősen megnő majd a lavinák, áradások, hegyomlások, földcsúszamlások száma. De ezen túl a magashegyi hótakarók, gleccserek határozzák meg a hegységek alatti síkságok vízrajzát, ami jelentősen befolyásolja a vízellátást, ezen keresztül pedig a mezőgazdaságot, és a vízierőműveken keresztül az energiaellátást. Mindennek összességében hatásai vannak a turizmusra, a kultúrára és a helyi identitásra is. A jelentés arra is kitér, hogyha nem csökkentjük drasztikusan a melegházhatású gázok kibocsátását, akkor 2100-ra a magashegyi hó- és jégtakaró 80 százaléka már el lesz olvadva.

A gleccserek, a sarki jégtakarók és a magas hegyvidékek hótakarói olvadásának következtében folyamatosan emelkedik a tengerszint. A különjelentés megállapítja, hogy a 20-ik század folyamán már globálisan 15 cm-t növekedett a tengerszint, illetve, hogy további aggodalomra ad okot, hogy ez a növekedés folyamatosan gyorsul: jelenleg évente 3,6 mm-t emelkedik és továbbra is emelkedni fog. Viszont, ha csökkentjük a gázkibocsátást és sikerül 2 Celsius fok alatt tartani a felmelegedés folyamatát, akkor 2100-ra „csak” 30-60 cm-es tengerszint-emelkedésre számíthatunk. Ezzel szemben, ha a jelenlegi gázkibocsátás mértéke marad (vagy tovább nő), akkor a tengerszint 60-110 cm-es emelkedésére lehet felkészülni (vagy még nagyobbra).

Megemelkedett tengerszint, Fülöp-szigetek, Manila. Fotó: Geigre Steinmetz, National Geographic. Megemelkedett tengerszint, Fülöp-szigetek, Manila. Fotó: Geigre Steinmetz, National Geographic.


A jelentés szerint ennek a látszólag „ártatlan” még viszonylag lassú, de egyre gyorsuló, centiméterben kifejezhető tengerszint-emelkedésnek nagyon drasztikus következményei lesznek, ugyanis szélsőséges mértékben megnövekednek majd a hullámok, és egyre nagyobb és egyre gyakoribb viharokra, szökőárakra lehet számítani. Ahogy a jelentés fogalmaz: ami eddig az évszázad viharának számított, olyan évente fog bekövetkezni, aminek drasztikus hatásai lesznek az alacsonyan fekvő partvidéki városokra és a szigetvilágra. Több régió egyszerűen lakhatatlanná válik a viharok és szökőárak, trópusi forgószelek mennyisége és mértéke miatt, más területeken pedig nagyon kockázatossá válik az élet.

A jelentés azt is megállapítja, hogy az óceánok melegedése – és kémiai megváltozása, savasodása – már most is számtalan faj kihalásáért felelős, ugyanis megszakítja az óceáni világ táplálkozási láncait, amelynek hatása nagyon nagy mértékben meghatározza mind a tengeri élőlények, mind az ebből táplálékot nyerő emberi populációk sorsát. A víztömegek melegedése pedig gyakoribbá teszi a tengeri hőhullámokat: amennyiben sikerül a globális felmelegedést 2 Celsius fok alatt tartani, akkor is száz év múlva akár 20-szor gyakoribbak lehetnek az óceánjainkat súlytó hőhullámok, ha pedig ez nem valósül meg, akkor 50-szeres gyakoriságot is elérhetnek, mint amilyen a preindusztriális időszakban volt.

A jelentés azt is megállapítja, hogy 1980-tól napjainkig az emberi szén-dioxid kibocsátásának a 20-30 százalékát nyelték el az óceánok, ami miatt jelentős mértékű a víz elsavasodása. A folyamat miatt pedig oxigénben és tápanyagban egyre szegényebbekké válnak a tengerek és óceánok, ami már most hatással van a biodiverzitásra és a tengeri életformákra.

IPCC előrejelzés az Északi-sarki jégtakaró olvadásáról. IPCC előrejelzés az Északi-sarki jégtakaró olvadásáról.


A sarkvidéki jégpáncéllal fedett tengerek egyre jobban vékonyodnak, állapítja meg a jelentés. Ha sikerül a globális felmelegedést 1,5 Celsius fok alatt tartani, akkor is száz évente egy évben egy teljes hónapig (szeptemberben, mert akkor a legkevesebb a jég) jégmentessé válhat, ha pedig csak 2 Celsius fok alatt, akkor ez évente bekövetkezhet. A jég olvadása miatt az ott élő emberi közösségek már most válságban vannak, ugyanis megszűnt a biztonságos utazás és vadászat lehetősége – hiszen eddig a fagyott földön, jégen egyaránt közlekedtek. Bizonyos part menti közösségek elköltöztetése már tervben van, csak anyagi intézményi segítségre van szükségük, hogy ténylegesen is áttelepítsék őket.

A permafroszt– ez a huzamosabb ideig lefagyott szárazföldet jelenti – is lassan kezd kiengedni. Abban az esetben, ha sikerül 2 Celsius fok alatt tartani a felmelegedés mértékét, a permafroszt 25 százaléka kienged, ha pedig folytatódik a melegházhatású gázok kibocsátása, akkor akár 70 százaléka is eltűnhet a fagyott területeknek. Ez azért jelent kockázatot, állítja a jelentés, mert a permafroszt nagyon jelentős mennyiségű szén-dioxidot zár magába – ami a kiengedéssel a légkörbe kerül, ami tovább gyorsítja a felmelegedés ütemét és mértékét.

A jelentés azt is megjegyzi, hogy a vadtüzek már jelenleg is egyaránt tapasztalhatóak tundrai, magashegyi és az északi pólus térségeiben is.

Szibériai vadtűzek és füstgomolyag látványa az űrből, 2013-ban. Fotó: NASASzibériai vadtűzek és füstgomolyag látványa az űrből, 2013-ban. Fotó: NASA


A jelentés mind hangvételében, mint a veszélyek és kockázatok ismertetésében az eddigieknél sokkal sürgetőbb, fenyegetőbb.

Ugyanakkor arra is kitér, hogy ha határozottan és jelentősen lecsökkentjük a melegház-hatású gázok kibocsátását, teszünk a veszélyben lévő ökoszisztémák megőrzése és védelme érdekében, illetve felelősen kezeljük a természeti erőforrásokat, akkor megőrizhetjük a óceánokat és a krioszférát, mint lehetőségek forrását, amely segíthet alkalmazkodni a jövő kihívásaihoz, csökkentve az életformák kockázatait és a többoldalúan elősegíti a társadalmi juttatásokhoz való hozzáférést.

Az óceánokkat és a krioszférát érintő változásokat vizsgáló különjelentés – a szerzők szándéka szerint – elérhetővé tenni a lehető legobjektívebb és legpontosabb tudományos tudást, arra bátorítva és biztatva a világ vezetőit és közösségeit, hogy cselekedjenek. Ugyanis, ez a tudományos tudáskészlet alkalmazható az elkerülhetetlen változások kapcsán, egy biztatóbb jövő érdekében – minden esetben a maga kontextusában, hogy csökkenthessük a veszélyeket és a fenyegető klíma-hatásokat.

Minél határozottabban és gyorsabban cselekszünk, annál jobban tudjuk kezelni az elkerülhetetlen változásokat, csökkenteni a kockázatokat, növelni az életminőségünket, és megteremteni a fenntarthatóságot az ökoszisztémák és az emberiség számára: ma és a jövőben” - fogalmazott Debra Roberts, a IPCC különjelentésével foglalkozó munkacsoport egyik tagja.

Nyitókép: Paul Nicklen, National Geographic

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Régi oldal >