2019. december 6. péntekMiklós
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

160 éves A fajok eredete, de a romániai tantervbe mégsem fért bele

Birtalan Albert 2019. november 25. 11:02, utolsó frissítés: 16:36

A mai napig nagyon sok tévhit övezi Darwin nagy hatású elméletét. Az évforduló alkalmából szakembereket kérdeztünk annak jelentőségéről és hatásairól.


Honnan származik az ember? Ez a kérdés lehetett egyike azoknak, melyeket Charles Darwin feltett évekig tartó felfedezőútja során. A 19. századi tudós Dél-Amerikától Ausztráliáig kutatott addig ismeretlen fajok után, majd az eredmények alapján megalkotta a tudomány és a történelem egyik legismertebb és legnagyobb hatású elméletét. 160 éve, 1859. november 24-én jelent meg A fajok eredete.

A darwinizmus hallatán sokunknak a természetes kiválasztódás és az evolúcióelmélet jut eszébe, mások viszont – tévesen - úgy vélik, Darwin azt állította, hogy a majmoktól származunk. A nagy természettudós munkásságáról dr. Vágási I. Csongort, a BBTE Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének oktatóját, dr. János Réka szociálpszichológust, a BBTE Pszichológia és Neveléstudományok Karának oktatóját és dr. Sike Tamás biológust, a Szatmár Megyei Múzeum Munkatársát, a szatmárnémeti Darwin-nap szervezőjét kérdeztük.

Charles Darwin A fajok eredete című könyve fektette le a modern evolúcióelmélet alapjait. Mit foglal magába a darwini evolúcióelmélet?

Vágási I. Csongor: Először tisztázzuk a fogalmat. Evolúció akkor megy végbe, ha egy populáció genetikai összetétele időben megváltozik, bizonyos génváltozatok és tulajdonságok gyakoribbá, míg az alternatív változatok ritkábbá válnak generációról generációra.


A darwini evolúciós elméletnek két fő pillére van. Egyik a természetes kiválasztódás általi evolúció. Ez a mechanizmus magyarázatot ad az egyes fajok külső és belső tulajdonságaira. A természetes szelekció működésének eredménye tehát, hogy fajok biológiai tulajdonságai nagymértékben illeszkednek azokhoz a környezeti tényezőkhöz, amelyek fontosak az ő életükben. A világos nyírfa-kérgen élő szürke pettyesaraszoló (Biston betularia) lepkék döntő többsége világos színezetű, mivel így a rájuk vadászó rovarevő madarak (szelekciós tényező, a ragadozó) nehezebben veszik őket észre. A világos kéregfelületen a világos színezetű lepkék nagyobb valószínűséggel élnek túl és hoznak létre utódokat, melyek szintén világos színezetűek lesznek. Számtalan további tudományos bizonyítéka van a természetes szelekció általi evolúciónak. Azoknak, akik erről a témáról szívesen olvasnának magyar nyelven, ajánlom a Critical Biomass cikkgyűjteményét.

Szürke pettyesaraszolóSzürke pettyesaraszoló


Az emberre is hat a természetes szelekció. Számos vizsgálat bizonyítja, hogy a természetes szelekció általi evolúció jelenleg is zajlik az emberi populációkban. Például a Tibetben vagy Bolíviában nagy tengerszint feletti magasságokon élő populációkban olyan genetikai mutációk váltak idővel gyakorivá (az EPAS1-gén esetében), amelyek élettani hatása a szervek jobb oxigénellátása. Magas hegyek alacsony légköri oxigénmennyisége mellett ez érthető előnyt jelent (magashegyi betegség hiánya), mindemellett az újszülöttek elhalálozási aránya is viszonylag alacsony.

A tibeti populációk genomját összehasonlítva az alföldi han kínai rokonaikéval megállapítható, hogy a tibeti populációk leválása hozzávetőlegesen 3000 évvel ezelőtt történt. Vagyis alig több mint 100 generáció alatt a természetes szelekció működése révén gyakorivá vált egy olyan génváltozat, aminek köszönhetően a tibeti magashegyi emberek vígan élnek egész évben ott, ahol a magashegyi alpinisták napokig akklimatizálódnak, mégis sokan megbetegednek közülük.

A másik pillér a fajok közös őstől való származása. Ez egyszerű tudományos magyarázatot ad a fajok kialakulására és egymástól való különbözőségére, valamint a különbségek mértékére is. A fajok közös őstől való származása miatt egyetlen, szerteszét ágazó törzsfához tartozik minden élő és valaha élt faj. Ennek köszönhetően válik érthetővé, hogy a Galápagos-szigeteken élő Darwin-pinty fajok miért hasonlítanak jobban egymásra, mint a kontinensen élő fajokra. Többek között ez a megfigyelés vezette rá Darwint a közös őstől való származás gondolatára.

Ugyancsak emiatt rendelkeznek az elevenszülő emlősök számos közös tulajdonsággal, kevés kivételtől eltekintve: szőrtakaró, elevenszülés, utódok tejjel táplálása és őrlőfogak. Közös tulajdonságaik a bizonyítékai a közös őstől való származásuknak. Az ember például, bár két lábon jár, mégsem a madarak közeli rokona, hanem - a többi tulajdonságai miatt - emlős, és a négy lábon járó emberszabású majmok a legközelebbi rokonai. Ez utóbbi különösen fontos felismerés, mert a darwini elmélet óta az ember helyéről is nagymértékben megváltozott a véleményünk: nem vagyunk többé valamiféle előkelő különítmény az élővilágban, akiknek bármi felett hatalmuk lehet. Az ember, a többi biológiai fajhoz hasonlóan, egy a sok millió közül.

Ennek a pillérnek is számtalan bizonyítéka van. Génbankból letöltött DNS-szekvenciák alapján hamar fel tudjuk rajzolni az embernek és közeli, főemlős rokonainak törzsfáját, ami megmutatja, hogy az egyes fajok egymással milyen rokonságban állnak, és az egyes fajok mikor váltak szét egymástól. A két csimpánzfaj (Pan troglodytes és Pan paniscus) közeli rokonságban áll egymással, melyek közös ősükből mintegy egymillió éve váltak szét, míg az emberek (Homo fajok) és a csimpánzok (Pan fajok) közös ősből való szétválása 4–6 millió éve történt.

Ábra forrása: boscoh.comÁbra forrása: boscoh.com


Innen is látszik, hogy „az ember a majomtól származik” állítás a darwini elmélet félreértéséből fakad. Továbbá jól ismert a Hawaii-szigeteken végbemenő döbbenetes gyorsaságú fajképződés a Laupala tücsök és Drosophila muslica fajok esetében, vagy a Tanganyika-tóban a bölcsőszájú halak (Cichlidae család) esetében. Mindkét helyszínen fajok tucatja jött létre pár ezer év alatt a természetes szelekciónak köszönhetően. Két kitűnő evolúcióbiológus, a Grant házaspár nemrég dokumentálta, ahogy a Galápagos-szigeteken mindössze három generáció alatt létrejött egy különálló Darwin-pinty (Geospiza) faj.

Az evolúciós változások rendszerint lassúak és sok száz, ezer, százezer vagy akár millió évet igényelhetnek, mialatt számos generáció váltakozik. Az ember globális természetromboló hatása ennél sokkal gyorsabb folyamat, rövid időintervallumban okozunk számottevő környezeti változást. Óránként tűnnek el hektárnyi őserdők, ugyanúgy hazai, értékes erdők is. Városaink soha nem látott ütemben terebélyesednek, úthálózatunk egyre sűrűbb, a vizek és a levegő szennyezettségének mértéke meredeken növekszik.

A legtöbb faj populációjában nincs lehetőség ilyen ütemű változásra még akkor sem, ha erős a természetes szelekció és megfelelő a genetikai változatosság. Következésképpen számos fajt már kipusztítottunk vagy a kihalás szélére sodortunk. Nem véletlen, hogy a geológiai időben soron következő, hatodik nagy kihalási hullámot éppen antropocén kihalásnak nevezzük, ahol az „antropo” előtag nem szorul különösebb magyarázatra.

A kort és az előzményeket tekintve, mitől válhatott a darwini elmélet ennyire jelentőssé?

Vágási I. Csongor: Darwinnak természetesen voltak tudós, gondolkodó elődei, akik meg akarták magyarázni a biológiai sokféleség okát, a fajok egymástól való különbözőségét, illetve azok külső megjelenését. Jean-Baptiste Lamarck (1744–1829) az egyik ilyen gondolkodó, aki 1809-ben írt Philosophie zoologique című könyvében kidolgozta a transzformációs elméletet, amelyet a biológiai evolúció első, koherens tudományos érvelésen alapuló elméleteként tartunk számon. Lamarck elmélete szerint spontán, élettelen anyagból keletkezik minden faj. Ekkor még mind egyforma (nincs változatosság) és egyszerű formát ölt. Bennük kering egy idegi folyadék, amely oda áramlik, ahol nagyobb igény van rá. Az adott testrész így jelentős fejlődésnek indul, és komplexebbé válik, míg az ezt nem igénylő részek fejletlenek maradnak („use it or lose it” elv).

Darwin természetes szelekciós elmélete, amit 1859-ben publikált A fajok eredete című könyvében, gyökeresen más, mint a lamarcki elmélet. És itt a gyökeres szó találó, látni fogjuk. Darwin szerint minden faj élő anyagból keletkezik, egy közös őstől való leszármazással, leágazással. Ha egy faj populációja valamilyen oknál fogva ketté válik (számos oka lehet), és a két részben eltérő változások mennek végbe a sok generáció alatt, akkor idővel annyira különbözővé válhatnak, hogy képtelenek egymással kereszteződve életképes utódokat létrehozni. Ezt az állapotot nevezzük szaporodási barriernek, és ettől a ponttól beszélhetünk két különálló fajról.

A természetes szelekció általi evolúció elmélete dicsőségesen kiállta az idő próbáját. Majd’ 100 évvel A fajok eredete után, 1953-ban megjelent Francis Crick és James Watson cikke a Nature hasábjain a DNS molekuláris szerkezetéről, ami berobbantotta a molekuláris biológia fejlődését. Az időközben végzett számos tudományos vizsgálat igazolta a természetes szelekció általi evolúció elméletének minden jelentős feltevését. Genetikai adatok lehetővé teszik törzsfák megrajzolását, eltérő fajok rokoni kapcsolatának meghatározását, fajok keletkezésének megállapítását, biológiai tulajdonságok örökölhetőségének vizsgálatát és populációk genetikai összetétele változásának vizsgálatát generációról generációra.

Fontos itt megemlíteni, hogy bár Darwin hozzájárulása az élővilág megértéséhez kétségkívül jelentős, voltak kortársai, akik vele párhuzamosan hasonló elméleteket dolgoztak ki. Alfred Russel Wallace (1823–1913) hasonló következtetésekre jutott, mint Darwin. Elméleteiket együtt olvasta fel a londoni Linnean Society titkára 1858. július 1-jén az egyesület tudós társasága előtt.

Milyen volt a fogadtatása Darwin korában ezeknek az elméleteknek? Milyen visszajelzések érkeztek az egyház és a tudomány képviselői felől?

Vágási I. Csongor: Általánosan az új paradigmák kezdeti ellenállásba ütköznek. Nem volt ez másként a Darwin–Wallace evolúciós elmélettel sem. A Linnean Society gyűlésén, ahol a szerzők egyike sem volt jelen, a 30 fős hallgatóság eléggé hidegen, különösebb megilletődés nélkül fogadta az új elméletet. Az evolúcióelméletnek számos komoly biológiai és szociális vetülete van, az élővilággal és benne az ember létével is foglalkozik. A teista, felsőbb irányító hatalmat feltételező magyarázatok után Darwin irányítást mellőző, egyszerű magyarázata sokakat megrázott. Az ellenállók között akadt olyan, aki nem értette az új evolúciós elméletet, mások nem akarták érteni, és természetesen akadtak olyanok is, akik tárt karokkal fogadták. Azóta a tudomány kétséget kizáróan elfogadja a darwini evolúciós elméletet. A rengeteg bizonyíték annyira tagadhatatlan, hogy ma már egyes egyházi felekezetek képviselői is nyitnak és elfogadnak bizonyos alaptételeket az evolúciós elméletből.

Charles Darwin. Fotó: Heritage Images/Getty ImagesCharles Darwin. Fotó: Heritage Images/Getty Images


Hogyan jellemezhetnénk Darwin vallási meggyőződését?

Vágási I. Csongor: Vallásos család sarja volt, vallásos neveltetésben részesült és papi iskolába járt, de végül nem fejezte be. Darwin vallási meggyőződése folyamatos átalakuláson ment keresztül, ahogyan a tudós jelleme is változott. Kiváló gondolkodó, éles szemű természetbúvár, kiváló terep- és kísérleti biológus volt, aki otthonosan mozgott más tudományterületeken is (paleontológia, geológia, tenyésztés/termesztés). A Beagle fedélzetén öt évig tartó utazásai során összegyűjtött hatalmas tudományos anyag és feljegyzés, a hazaérkezése után évekig tartó kísérletezései és más szakemberekkel való levelezései fokozatosan rávezették őt a természetes kiválasztódás gondolatára. Ezzel párhuzamosan fokozatosan kopott a természetfeletti erőben való hite is, de sosem ítélt el másokat vallási nézeteik miatt. Kései életszakaszában sem vallotta ateistának magát, inkább agnosztikusnak.

Darwin úgy gondolta, hogy a létért való küzdelem egyazon faj egyedei között a legerősebb. Az elméletből kiindulva az emberek közötti harcokat, a versengést értelmezhetjük-e a komplex pszichológiai tényezők mellett biológiai szükségletként is akár?

Vágási I. Csongor: Az ökológiában alaptétel, hogy a források korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre, és egyazon faj egyedei egymással élesebb harcot vívnak, mint más fajok egyedeivel. Ebből kiindulva egyesek megpróbálták a darwini természetes szelekció elvét alkalmazni a társadalom működésére, és létrejött az úgynevezett szociáldarwinista irányvonal. Egyik céljuk az volt, hogy morális alibit találjanak arra, hogy „mindig az erősebbnek van igaza”, vagyis a gyengébbeket (leigázott népek, szegények, kisebbségek) hagyni kell veszni, és ez morálisan rendben van. A szociáldarwinizmus viszont ma már tarthatatlan, elbukott szociális–politikai irányvonal, nem elfogadott azt mondani, hogy a létért való küzdelem jegyében egyesek kizsákmányolhatnak másokat, és elfogadottá válnak cselekedeteik.

János Réka: Érdekes módon napjainkban kevesebb az emberölés (százalékosan). Régebben a saját túlélésemet az biztosította, ha kevesebben voltunk (így nagyobb földet tudtam művelni, több állatot tudtam elejteni). Ma már a túlélésem érdekében jobb, ha többen vesznek körül, és meg tudják termelni, el tudják készíteni azokat a dolgokat, melyekre szükségem van. Az egymás elleni harcról el lehet mondani, hogy szükséglet, mert ennek révén tudom emelni a rangsorban elfoglalt helyemet, ez biztosítja a túlélést. Saját rokonaimmal, társaimmal viszont altruistábban tudok viselkedni, mint a külső csoport tagjaival, így biztosítva a túlélésünket.

Mennyire aktuális, illetve érvényes ma Darwin elmélete?

Vágási I. Csongor: Ahogy az eddig válaszaimból is látszik, a természetes szelekció általi evolúció elmélete a mai napig érvényes. Fontos itt kiemelni, hogy sokak értelmezésében – hibásan - az „elmélet” egy bizonyításra szoruló feltételezés. Ezzel ellentétben az elmélet egy koherens, jól körülhatárolható, egymásra épülő és vizsgálható ismerethalmaz. Ilyen a természetes szelekción alapuló evolúciós elmélet is, ahogyan a gravitációs elmélet is. Nem kell bizonyítanunk a gravitáció létezését. Természetszerűleg, a darwini evolúciós elmélet a megalkotása óta eltelt 160 év alatt némileg megváltozott. Darwin még nem tudhatott a DNS-ről, ami nagy hátrányt jelentett számára. De a DNS felfedezése és az ezt követő „molekuláris forradalom” óta nemhogy megingott volna a darwini elmélet, hanem legszilárdabb bizonyítékai innen érkeztek. Nem véletlenül alakult ki a neodarwinizmus irányzata, ami éppen ekkor kapott hatalmas löketet. Ezek az újkori eredmények tehát nagyban támogatják a darwini elméletet, és az általuk okozott változások csupán az elmélet finomításai. A darwini elmélet sarokkövei megmaradtak, és merem állítani, hogy maradni is fognak.

Photo by Ousa Chea on UnsplashPhoto by Ousa Chea on Unsplash


Sike Tamás: Minden, a tudományokban kicsit is jártas ember látja, hogy ha az evolúcióelmélet téves lenne, egy csomó területen elért eredmény nem létezhetne. Az, hogy az ökológia, az orvostudomány – de akár említhetném a pszichológiát, geológiát, vagy a mezőgazdaságot – ma ott tart, ahol, igazolja Darwint, hiszen legalább részben az ő elméletére támaszkodik. A szakmában nincs erről vita, ez egyértelmű. Akár Newton esetében: nem muszáj egyetérteni a gravitációval, de aki kiugrik a hetedikről, az le fog zuhanni, és sajnos nagy valószínűséggel meg fog halni. Persze sokan próbálták Darwint cáfolni, és ez így is van rendjén a tudományos életben, de sem helytálló tudományos cáfolat, sem jobb, nagyobb magyarázó erejű elmélet nem született Darwin óta. Viszont az elmúlt 160 év kutatásai újabb és újabb bizonyítékokat sorakoztattak fel mellette, így a biológia legmasszívabban alátámasztott, központi tételévé vált.

A fajok eredete miért nem képezi már részét a romániai iskolai alaptantervnek?

Vágási I. Csongor: Az evolúcióelméletet a romániai tanügyi programból 2008-ban távolították el, sajnálatos módon. Románia sok tekintetben sereghajtó az EU-ban, sajnos ebben a tekintetben is az. Ez a lépés viszont érthető egy olyan országban, ahol a politika szorosan összefonódik a domináns vallási felekezettel. Határozottan úgy gondolom, hogy a diákokat ezzel a lépéssel megfosztották a tudománytól és annak értékeitől. Mindezt abban a korban, amikor a lehető legnagyobb mértékben kell támaszkodnunk a tudományos eredményekre, hogy olyan égető problémákat oldhassunk meg, mint az újonnan felbukkanó letális fertőzések és járványok, a globális felmelegedés, a természetes élőhelyek pusztulása és a biodiverzitás csökkenése. Ezektől az emberi élet nagymértékben függ, így luxus számunkra a tudománytól elfordulni.

Sike Tamás: Az evolúciót, mint elméletet érő támadások nem a tudomány területéről érkeznek, és talán emiatt a legtöbb kutató nem is foglalkozik velük. Aztán ezek időnként bizonyos helyzetekben eszkalálódnak, például a romániai tanügyi rendszerben: a Román Ortodox Egyház nyomására kivették a tananyagból az evolúcióval foglalkozó fejezetet. Így persze kevesebben fogják érteni, és sokkal könnyebb elhitetni, hogy ördögtől való hazugság az egész.

A történelemben van néhány igen rossz példa arra, amikor kívülről próbálták megmondani, hogy mit szabad tudománynak tekinteni és mit nem. Amikor a szovjetek elutasították a genetika tudományát, tulajdonképpen ugyanilyen úton indultak el. Aztán mikor ráeszméltek, hogy emberek milliói halnak éhen, mert a tudomány nem akar ideológiai alapon működni, kénytelenek voltak változtatni az álláspontjukon. A történelem tanúsága szerint nagyon sok szenvedéshez vezet, ha tudományos tézisek az ideológiák játékszereivé válnak. Igaz, ma a volt szocialista államokban inkább vallási alapon divat ezt tenni, de ez sem kecsegtet jobb kimenettel. Szerintem mindkettő egyformán káros és aljas dolog, méltatlan mind a valláshoz, mind a tudományhoz.

Szatmárnémetiben már 10 éve tartanak a Darwin Napot. Milyen céllal rendezi meg évről évre az eseményt?

Sike Tamás: A mai oktatási rendszerünk egy olyan korban formálódott, amikor az információ felettébb értékes volt, ugyanis nagyon nehezen lehetett hozzájutni. Kivételezettnek számított az, aki belenézhetett egy-egy könyvbe, vagy akár meghallgathatta mások beszámolóját a leírtakról. Ma már nem így állunk, mindenhonnan ömlik ránk az információ, vonzóbbnál vonzóbb csomagolásban és változó minőségben.

Ha az iskola azt várja el ebben a környezetben, hogy a gyermek egy masszív információmennyiséget memorizáljon, különösebb motiváció nélkül, annak nem nehéz előrelátni az eredményét. Sokkal fontosabb lenne arra tanítani a fiatalokat, hogy hogyan szelektáljanak az információk között. Ha e mellé megfelelő ösztönzést is adunk, szerintem a tudás elsajátítása már magától megy. A Darwin Nap ebben próbál segíteni. Lehet, hogy csak egy csepp a tengerben, viszont minden évben mintegy kétszáz fiatalnak tudjuk megmutatni, hogy a tudomány izgalmas, érdekes dolog, és egyre több a felnőtt érdeklődő is.

Nyitókép: Kelly Sikkema on Unsplash

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Régi oldal >