2020. február 22. szombatGerzson
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Molekuláris gombahatározás Erdélyben: a pontosabb azonosítást fogja segíteni a BBTE kutatócsoportjának új határozója

Szabó Emerencia 2019. december 23. 10:56, utolsó frissítés: 16:16

2017 óta már sikerült a módszerrel számos, Romániában még nem jelzett fajt azonosítani, és ez még nem minden.


Miért van szükségünk az erdélyi gombák genetikai vizsgálataira? Hiszen minden gombaszezonban gombahatározók tömege: szép, színes, fényképes könyvecskék segítik az erdőt-mezőt járó olvasót a gombák változatos világában történő könnyebb eligazodásban és a fajok biztonságosabb felismerésében. Ezeket a gombahatározókat sok esetben olyan szakkönyvként ajánlják, ami alapján a lelkes gombász vagy amatőr természetjáró a saját zsákmányát átvizsgálva, jó szívvel el is készítheti a vasárnap reggeli gombapaprikást. Ám sok olyan, egyébként ehető nagygombafaj létezik, amelynek azonosítása külső jegyeik alapján nehéz vagy lehetetlen. Ezen a helyzeten és a gombászok dolgán javítana az a határozó, amelyet a kolozsvári Magyar Biológiai és Ökológiai Intézet munkacsoportja tervez majd kiadni, és amely a molekuláris fajmeghatározás módszerével zajló jelenlegi kutatásokra alapszik.

Romániából eddig 1700, morfológiai bélyegek alapján azonosított nagygombafaj jelenlétét mutatták ki, ami meglehetősen kevés, figyelembe véve a terület természeti adottságait és a környező országok gombafajainak számát. Igen ám, de közel sem olyan szegényes a fogyasztásra ajánlott gombakínálat, ahogyan azt a romániai szakirodalom sejteti. Az a néhány „klasszikus” gombafaj, mely a gyűjtési szezonnak csak egy bizonyos rövid periódusában gyűjthető, mint az ízletes vargánya vagy a rókagomba, közel sem elégíti ki a hazai gombászok igényeit.

Az étkezésre alkalmas gombafajok száma jóval magasabb, különleges ízviláguk és étkezési értékük pótolhatatlan a korszerű gasztronómiában.

Nos, számos gombafaj biztonságos felismerése jóval problematikusabb és nehezebb, a külső jellegek igen nagy változatossága miatt. Az irodalmi adatokat is megcáfolandó, tekintve az erdélyi hegyvidék kiváló gombász-adottságait, joggal feltételezzük azt, hogy a nagygombák faji összetétele sokkal változatosabb, mint azt gondolnánk.


Az étkezésre ajánlott gombafajok listájában kevés faj szerepel (mindössze 35 faj, Mezőgazdasági Minisztérium Rendelete alapján, Hivatalos Közlöny, 367 sz., 2006. április 27), és ezek a fajok sok esetben összetéveszthetők enyhébb vagy súlyosabb mérgezéseket okozó gombákkal. Az étkezési gombák fogyasztásának hazai kétértelmű megítélése, a piaci ellenőrzött gombaárusítás hiánya, szemben az általános EU gyakorlattal, elsősorban annak tudható be, hogy Romániában a nagygombák határozása pusztán a külső bélyegek figyelembevételével történik, melyek a hasonló fajok esetében kérdéses eredményekhez és végső soron téves határozáshoz vezetnek.

Ha ezeket a számokat például a magyarországi viszonyokkal hasonlítjuk össze, melyek az általános EU gyakorlatnak felelnek meg, akkor azt látjuk, hogy jóval szerényebb földrajzi keretek között a szegényesebb gombakészletből a magyarországi piacokon ellenőrzött körülmények között, hivatalosan kb. 70-72 gomba faj árusítható (!). A gombák azonosítását a piacfelügyelőséghez tartozó gomba-szakellenőrök végzik, a lakosság számára a gombabevizsgálás ingyenes, így a gombafogyasztás szervesen egészítheti ki a modern gasztronómiai igényeket. Hasonló gyakorlat bevezetésére Romániában is nagy szükség van.

A bizonytalan morfológiai bélyegeket viselő fajok esetében gyakran hívunk segítségül molekuláris módszereket, melyek a sok esetben szubjektív morfológiai határozást egy objektívebb módszerrel tudják alátámasztani vagy cáfolni.

A molekuláris határozás lényege, hogy a gomba szövetéből kivont ún. „standard” genetikai szekvenciák a fajon belül azonosak, míg a fajok között nagy különbségeket mutatnak, melyet százalékban fejezünk ki. A gombafajok közti általános 2%-os genetikai különbség két különböző fajt jelenthet, így az elkülönítésükre használt morfológiai jellegek felülvizsgálhatók.

A molekuláris határozás nagy előnye, hogy a gomba bármilyen fejlődési stádiumban azonosítható, sőt a gombatörmelék is faji szinten azonosítható. Mérgezések esetén akár a gombaétel maradékból is megállapítható a fogyasztott gomba faja, így megfelelő kezelést lehet alkalmazni. Vannak olyan nagygomba családok, ahová gyakran sorolnak egybe olyan ehető és mérgező gombafajokat, amelyeket nagyon nehéz (olykor szinte lehetetlen) még a szakembereknek is morfológiai jellegek alapján azonosítani.

De miért is van szükség a molekuláris módszerek bevezetésére?

Vegyük például a pókhálós gombák családját! Az ide tartozó fajok nagyon eltérő termőtesttel rendelkeznek, de vannak olyan általános tulajdonságok, melyek többnyire az ebbe a családba tartozó fajokra általánosan jellemzők: ilyen például a lemezes termőréteg, vagy a barna/rozsdabarna spóra. A család izgalmas-érdekes megnevezéséből („pókhálós”) adódóan következtethetünk arra, hogy a termőtesten valamilyen pókhálószerű képlet figyelhető meg, ez az általános burok maradványa, mely pókhálószerűen köti össze a gomba tönkjét és kalapját. A fajok azonban igen változatosak, ezért a fajok azonosítása morfológiai jellegek alapján meglehetősen nehéz és bizonytalan.

A pókhálósgombák közé tartozik a világ legmérgezőbb gombafaja is, a mérges pókhálósgomba (Cortinarius orellanus), mely egy orellanin nevű toxint tartalmaz. A toxin hő hatására szétesik, ezért jelenlétét a szervezetben vizeletből nem lehet kimutatni. A dialízis folyadékból viszont könnyen kimutatható, mivel nefrotoxin lévén, a méreganyag a vesékben koncentrálódik, gátolva annak működését (a proximális vesecsatornán keresztül történő reabszorbiót).

Kimutatható vese-biopsziával is, de csak pár nappal a mérgezést követően, amikor a vesekárosodás visszafordíthatatlan is lehet. A felületes gyűjtő akár a rókagombával is összetévesztheti. E rosszhírű rokon miatt - annak ellenére, hogy a családba étkezési értékét tekintve kiváló gombák is tartoznak, például a magasabb hegyvidéken, nedvesebb fenyőerdőkben az áfonyásban tömegesen megjelenő ráncos fenyőgomba vagy gyűrűs ráncosgomba (Cortinarius caperatus) - általában a család fajait fogyasztásra nem ajánlják.

A pókhálósgombák családja esetében így elengedhetetlen a molekuláris fajhatározás, mely megfelelően egészíti ki a termőtesten és a spórán megfigyelhető jellegek alapján történő fajazonosítást.

A kolozsvári Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetében 2017 óta foglalkozunk a nagygombák vizsgálatával, és az elmúlt rövid időben már sikerült számos Romániában még nem jelzett, de a környező országokban elterjedt pókhálósgomba fajt azonosítanunk molekuláris vizsgálatok során.

Románia, a nagygombákat célzó molekuláris vizsgálatokat figyelembe véve, messze elmarad a nemzetközi kutatási gyakorlattól. Ezt a hiányosságot és mérhetetlen lehetőséget kiaknázva indítottuk el azt a kutatássorozatot, melynek végső eredménye egy olyan határozó lesz, melyben a morfológiai jellegeket molekuláris módszerekkel felülvizsgálva tudjuk javasolni a legmegfelelőbb morfológiai bélyegek figyelembe vételét a pontosabb azonosításban. Így a gombaszezonban erdőre kijáró amatőr gombász is biztonságosabban tudja kizárni vagy megtalálni az étkezésre szánt vagy a fotózni, csodálni kívánt színes-szép gombafajokat.

A szerző biológus, a BBTE Biológia és Geológia Karának doktorandusza

Címoldali fotó: Cortinarius collinitus (a szerző felvétele)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Régi oldal >