Szakértő: több faj kihalását is okozhatta az ausztráliai tűzvész
Babos Krisztina 2020. január 08. 11:19, utolsó frissítés: 2020. január 17. 12:21Rhys Makdissi ausztrál ökológus szerint egyes veszélyeztetett fajok nem lesznek képesek regenerálódni a tűz pusztítását követően.
Mint ismeretes, az Ausztrál kontinens számos olyan fajnak nyújt otthont, amely csak itt él, illetve az élőhelye mindössze a kontinens egyes vidékeire korlátozódik. Egyesek számára a hetek óta tartó tűzvész minden valószínűség szerint elhozta a végső kipusztulást.
Élőhelyeik lakhatatlanná váltak, élelemforrásaik eltűntek, és ha mindez még nem volna elég, a szakértők szerint fokozott predációs nyomásra lehet számolni a behurcolt ragadozó emlősök, elsősorban a rókák és a macskák részéről. Rhys Makdissi ausztrál ökológus egy Facebook-bejegyzésben sorolta fel azokat a fajokat, melyek szerinte nem képesek túlélni a tüzeket.
„Szívszorító volt nézni az elmúlt hónapokban ezeket a tüzeket, tudván, hogy a rendkívüli jelenség a klímaváltozás eredménye. Ezek nem természetes tüzek voltak, melyek az ökoszisztémák fejlődésének részei. Túl nagyok és túl homogének voltak” - írta posztjában az ökológus.
Antechinus argentus – az egérszerű erszényesfajt nemrég fedezték fel, 2013-ban számolt be róla a queenslandi zoológusok folyóirata. Kizárólag a Kenguru-szigeten találták eddig, ez a négy ismert Antechinus faj egyike.
Wollemia nobilis - sárkányfenyő, az arauráriafélék élő kövületnek számító, monotipikus (egyfajú) nemzetsége. Egyedül a kelet-ausztráliai Wollemi Nemzeti Park néhány eldugott szurdokvölgyében maradt fenn kis csoportokban mintegy száz példánya. A nemzetséget az őslénytanászok 90 millió éves kövületekből ismerték; az élő példányok megtalálása a 20. század egyik nagy botanikai szenzációja volt: 1994-ben bukkant rájuk David Noble, a park természetvédelmi felügyelője (később róla nevezték el a fajt).
Sminthopsis aitkeni – déli erszényescickány, az egér méretű faj veszélyeztetettnek számít, élőhelyei pedig minden valószínűség szerint elpusztultak.
Thelymitra cyanapicata – dél-ausztráliai endémikus orchideafaj, melynek mindössze 130 példánya ismert.
Assa darlingtoni – szárazföldi békafaj, melynek érdekessége, hogy a fiatalokat a hím hordozza az oldalán levő zacskókban. Élőhelye Délkelet-Ausztrália nedves erdőségeire korlátozódott, melyek szeptemberben leégtek.
Potorous longipes - hosszúlábú potoró, a patkánykenguru-félék családjába tartozó, veszélyeztetett faj. Ausztrália délkeleti csücskén, Kelet-Gippsland egyes részein fordul elő, amelyet szintén érintett a tűzvész. Állománya nagyságáról nem voltak információk.
Petaurus australis - sárgahasú erszényesmókus, nagyjából nyúl méretű, a lábai és a farka között kifeszíthető, szőrös repülőhártya segítségével 50 m távolságra képes siklani a fák között. Kelet-Ausztrália őshonos eukaliptuszerdői jelentik az otthonát.
Anthochaera phyriga - kockás mézevő, a verébalakúak rendjébe, ezen belül a mézevőfélék családjába tartozó faj. Az ausztráliai kontinens területén honos. Egykor igen gyakori volt a kontinens keleti részén, de visszaszorult Dél-Ausztrália északkeleti részére, Victoria nyugati részére és egy kis területre él Új-Dél-Wales állam középső részén.
Petauroides volans - óriás repülőerszényes, a gyűrűsfarkú erszényesek családjába tartozik. Testhossza 35-48 centiméter, farokhossza 45–60 cm, testtömege 900-1700 gramm. A legnagyobb erszényes, amely siklásra képes. Erdőlakó, könyöke és hátsó lábai között kifeszíthető, szőrös repülőhártyájával 100 m távolságra képes siklani egyik fától a másikig.
Atrichornis rufescens - rőt bozótjáró, a verébalakúak rendjébe és a bozótjárófélék családjába tartozik, Ausztrália keleti területein honos.
Fotók: Rhys Makdissi Facebook-oldala