Új növényfajt fedezett fel egy erdélyi magyar biológus Dobrudzsában
k.á. 2017. március 17. 10:22, utolsó frissítés: 2017. március 21. 09:45Európában ritkán történik ilyen. Ismerjétek meg a dobrudzsai husángot!
Egy erdélyi magyar botanikus nemrég új növényfajt azonosított Dobrudzsában. A felfedezés még 2014 májusában történt, azóta a növényt genetikai vizsgálatoknak vetették alá, hogy igazolják, valóban ez az első megtalált példánya a bolygón.
Az eredmény Mátis Attilához köthető, akinek nem ez az első jelentős felfedezése, ugyanis talált már Romániában eddig ismeretlen fajt, valamint talált olyan növényt is, amit 100 éve kihaltnak hittek az országban.
Mátis egy kollégájával, Havadtői Krisztinával végzett felméréseket a Román Madártani Társaság egy projektjében, amikor is a Pădurea Dumbrăveni természetvédelmi terület élőhelyeit és védett növényeit mérték fel. Amikor rátaláltak az érdekes növényre, csak annyi volt biztos, hogy az ernyősök, avagy zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozik, ugyanabba, amibe a sárgarépa, a petrezselyem és a kapor is.
"A növényhatározó alapján, amely minden Romániában ismert fajt tartalmaz, még azt sem lehetett meghatározni, hogy a növény milyen családba tartozik, így rögtön látszott, hogy sok munka lesz vele, hiszen egyediek voltak a megkülönböztető jegyek a leveleken. A levelek szelvényeinek vége egyenes, levélnyélben végződő volt, nem hasonlítottak egyik fajra sem a határozóból. Négy példányt találtunk, de egyik sem virágzott, ez teljesen szokatlan növény volt az itteni flórában" - meséli Mátis Attila.
A biológusok első feltételezése az volt, hogy csupán Románia területére vonatkozóan új fajjal állnak szemben, tekintve, hogy a természetvédelmi terület, ahol találták, közel van a bolgár határhoz, és jó esélyt láttak rá, hogy a szomszéd ország flórájában megtalálható a növény. Egyazon felmérés keretében a két biológus fel is fedezett egy, az országban még nem látott holoparazita növényt, az Orobanche pubescens-t.
“Abban a szezonban többször visszamentünk, hátha találunk virágos példányt is, de a virágok nem jelentek meg, a levelek pedig nyáron elszáradtak. Amikor visszamentünk szezon végén, szeptemberben, kiderült, hogy a növénynek különös életciklusa van, szezonvégi reprodukcióval: a levelek májusban jelennek meg és elszáradnak június végén, a növény augusztusban virágzik és szeptemberben lesznek termései, ez utóbbi jellemző a zellerfélék családjára “ - mondja Mátis.
A botanikusok leveleket gyűjtöttek be a növényről, hogy ezek segítségével megállapíthassák, melyik nemzetségbe tartoznak, a genetikai vizsgálatot Bartha László, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem kutatója végezte el, és derítette ki, hogy a husángok (Ferula) nemzetségébe tartozik az új faj.
Alexandru S. Bădărău, a BBTE biogeográfus botanikusa jutott arra a következtetésre, hogy a növény valószínűleg egy olyan ernyősvirágzatúval rokonítható, amely Oroszország és Ukrajna sztyeppéin él: Eriosynaphe longifolia a neve. Az Eriosynaphe morfológiájában hasonló a most megtalált növényhez, bár Dobrudzsától messze esik az elterjedési területe, ugyanis Kazahsztán nyugati részétől Oroszországon át a Krím-félszigeten található meg. Erről a fajról nagyon keveset tudnak a tudósok, így egy magyarországi biológus, Sramkó Gábor segítségét kérték, aki éppen Oroszországban végzett vizsgálatokat. Ő vette fel a kapcsolatot az orosz kollégákkal és mintákat is gyűjtött a Volga-menti területekről 2015-ben. Az újabb genetikai vizsgálatok már megállapították azt is, hogy mindkét faj a husángfélék nemzetségébe tartozik.
A kutatásokat egy időben folytatták laboratóriumi és terepkörülmények között is, Mátis többször visszament a Dumbrăveni-erdei védett területre Szabó Anna kollégájával, hogy morfológiai adatokat gyűjtsenek, amelyek alapján elkülöníthetik az oroszországi és az itteni fajt. A termések morfológiai vizsgálatát (amelyek fontos határozóbélyeg az ernyősvirágzatúak esetében) Kuhn Thomas (BBTE Kolozsvár) végezte el. Az eredményeket a Phytotaxa folyóiratban publikálták, ez számít az egyik legnevesebb publikációs felületnek, ha új növényfaj leírásáról van szó. A példányt, ami alapján leírták az új fajt, elhelyezték a kolozsvári Botanikus Kert herbáriumába.
Az új faj a Ferula mikraskythiana nevet kapta, mivel, amennyire jelenleg tudni lehet, egy Dobrudzsában őshonos fajról van szó. Eddig 172 egyedet találtak belőle, úgy tűnik élettere erre a kis területre korlátozódik. Latin fajneve Dobrudzsa és környékének egykori ógörög nevére utal: Mikrá Skythia (Μικρὰ Σκυθία), avagy Kis-Szkítia, amelynek ma Romániához tartozó részén él a megtalált, a tudomány számára is új növényfaj. Magyar neve a dobrudzsai husáng lett, román megfelelőnek pedig az „aerel dobrogean”t javasolják leírói.
A munka közel három évet tartott, ezalatt elkészült a növény morfometriája, a genetikai vizsgálatok, az adatok feldolgozása, a szakértőkkel való konzultáció és a tudományos publikáció előkészítése is, amely 6-18 hónapig is eltarthat.
A biológusok keresték a fajt Dobrudzsa más részein is, de nem akadtak a nyomára más populációknak. Ennek következtében a faj az IUCN (International Union for Conservation of Nature) szabályzata szerint veszélyeztetett besorolást kapott. “A faj néhány elszigetelt sztyepp-folton maradt fenn, amelyeket erdők kerítenek be, ennek a remek elszigeteltségnek köszönhető a fennmaradása. Egy ilyen növénynek a legfőbb ellenségei a juhnyájak, amelyek Dobrudzsa számos legelőjét elpusztították már. Mivel ezekre a gyepekre nem jutottak el, fennmaradt a puszták különleges növényi összetétele” - véli Mátis Attila.
Új növényeket a világ számos pontján fedeznek fel, a trópusokon tízesével írnak le ilyeneket, viszont Európában nagyon ritka, hogy valaki felfedezzen egyet, hiszen itt a tudományos kutatásoknak hosszú múltja van, és az európai területeket elég jól lefedték már rendszertani jellegű felmérésekkel.
Azon kívül, hogy a kutatás egy új, őshonos fajt adott a hazai botanika számára, felhívja a figyelmet a védett területek szükségességére (hiszen erre a fajra is ott találtak rá), ugyanakkor rámutat arra is, hogy mennyire fontosak a növényi-, állati és ökológiai kutatások, valamint ezek megerősítése a védett területekkel. Fontos továbbá a nemzetközi kooperáció is. Mindezek nélkül sem a felfedezés, sem pedig a fajleírás nem valósulhatott volna meg.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
Régi oldal >
Románia termeli a legkevesebb települési hulladékot az uniós tagállamok közül
Környezetszennyezés miatt halomra büntette az autójavító műhelyeket a Környezetvédelmi Őrség
„Nemtörődömség Maratonja” - az EU adna pénzt az erdőkre, de nem arra akarják költeni, amire kéne, mondja a WWF
EB: Románia is elmulasztotta frissíteni az árvízkockázati térképét, ezt pótolni kell
