Miért nem szabad már fürdeni a Szent Anna-tóban?
Ambrus István 2018. május 04. 13:27, utolsó frissítés: 2019. október 03. 17:34Előrelépés lehet a fürdés betiltása, de a szakember szerint emellett megfelelő számú, zárt típusú illemhely telepítése, a turisták felvilágosítása és a környezettudatos nevelés is fontos lenne a tó védelmében.
Betiltanák idéntől a fürdőzést a Szent Anna-tóban, mert a környezetvédelmi illetékesek szerint a fürdőzők nagy száma miatt egyre jobban elszennyeződik a tó vize. Kerezsi László, a Szent Anna-tó és az azt körülvevő természetvédelmi terület kezelőjeként működő Ecos Club Kft. vezetője a Transindexnek elmondta, a tóban csupán a versenyek és egyéb sportrendezvények alkalmával engedélyeznék a fürdőzést, így elsősorban a helyi turistákat érinti az intézkedés.
Az elképzelés szerint versenyeket is csupán az illetékes vízügyi hatóságok jóváhagyásával lehetne szervezni, a területet pedig a Hargita megyéhez tartozó tusnádfürdői csendőrség ellenőrizné. Kerezsi szerint az elmúlt évekhez képest jelentősen javult a tó vizének állapota és a körülötte elhelyezkedő természetvédelmi területé is, ennek ellenére azonban a hivatalos vízügyi hatóságok méréseiből az derül ki, hogy egyre szennyezettebb a Szent Anna-tó.
A tó a Hargita megyei csíklázárfalvi közbirtokossághoz tartozik, ennek kezelését az Ecos Club végzi, melynek feladatai közé tartozik a környezetvédelmi minisztérium által elfogadott, a természetvédelmi területekre vonatkozó törvények betartatása.
Kerezsi László közlése szerint a Hargita Megyei Vízügyi hatóság rendszeresen ellenőrzi a tó vízminőségét, de végzett vizsgálatokat a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem is, amelynek szakemberei részletes tanulmányt is készítettek ebben a témában. A fürdőzés tilalmának érvénybelépését követően a tó körül turista ösvényeket illetve kilátókat építenének a terület gondnokai, hogy továbbra is látogatható legyen a természetvédelmi látványosság.
Dr. Máthé István docens, a Sapientia EMTE Csíkszeredai Kara Biomérnöki Tanszékének oktatója a Transindexnek elmondta, rendszeresen végeznek kutatásokat a Szent Anna-tavon.
"2011. novembere óta végzünk fiziko-kémiai, mikrobiológiai és algológiai vizsgálatokat a Szent Anna-tónál. Az általam koordinált csapatban több kutatóműhely képviselői vesznek részt. Dr. Vörös Lajos a Magyar Tudományos Akadémia tihanyi Balatoni Limnológiai Intézetétől vezeti az algológiai (limnológiai) kutatásokat. Dr. Felföldi Tamás az Eötvös Loránd Tudományegyetem Mikrobiológiai Tanszékéről koordinálja a mikrobiológiai vizsgálatokat. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai illetve Kolozsvári karáról mikrobiológusok, vegyészek vesznek részt a kutatásokban. 2012-2013-ban minden hónapban végeztünk méréseket, 2014-2017 között pedig évente kettő-négy alkalommal. 2011-2017 időszakban összesen 37 alkalommal mintáztunk a tavon" - fejtette ki.
"A Szent Anna-tóban való fürdés kérdése néhány éve téma, ugyanakkor azt látom, hogy a médiában kevésbé fejtették ki véleményüket vízügyi és más szakemberek, illetékes hatóságok képviselői. A személyes véleményem, illetve az általam képviselt tudóscsapat egyöntetű véleménye is az, hogy az emberi behatást, terhelést csökkenteni kellene a Szent Anna-tó védelme érdekében, és ebben egy fontos előrelépés a fürdés betiltása. 2016. szeptember 16-án a Hargita Megyei Környezetvédelmi Ügynökség székhelyén tartották a Szent Anna-tó és Mohos-tőzegláp védett területekre vonatkozó menedzsment-terv közmeghallgatását. Ezen a fórumon bemutattam a több ezer adatra alapozó kutatási eredményeinket, következtetéseinket, javaslatainkat, egyúttal a fürdés betiltása mellett érvelve" - magyarázta a szakember.
A mikrobiológus azt is elmondta, hogy a nyári mintavételezéseik során ők is több alkalommal észlelték, hogy a parti zónában a tó felszínén vékony, olajos filmréteg figyelhető meg, (amelyet feltehetően a vízbe kerülő kozmetikai szerek okozhatnak), és amelynek lehet hatása a vízi ökoszisztémára és a vízminőségre, de ezt a kérdéskört ők egyelőre nem vizsgálták, így erről pontosabb adatokkal nem tudott szolgálni. Vizsgálták viszont a vízfelszín habzásának okát.
"2017. október 26-án megkerestek minket azzal, hogy habzás figyelhető meg a Szent Anna-tó parti régiójában, ami esetleges felszíni szennyezésre utalhat. A mintákat megvizsgálva megállapítottuk, hogy nem szennyezésről, hanem egy természetes jelenségről volt szó. A habzást megelőző időszakban erős szél fújt a kráterben, és a tavat övező lombhullató fákról nagy mennyiségű levél hullott le egyszerre, és ezek egy része bekerült a tó parti zónájába. A növényi levelek felületét a túlzott párologtatás megakadályozását szolgáló, vízzel nem keveredő viaszanyagok és kutinanyagok vonják be. Ezek a felületi feszültséget csökkentő anyagok egy része a tópart vizének felszínére kerültek, és az erősebb szél hatására habzó réteget képeztek. Ez a habzás természetes jelenség, az ezt okozó, biológiai eredetű szerves anyagokat a baktériumok, gombák idővel lebontják, átalakítják. A tóparti természetes hab “mocskos fehér” vagy sárgásbarna színű, közelről enyhe föld- vagy halszaga van, ellentétben a szennyezett vízben levő mosószerek, detergensek által létrehozott hófehér, parfümös illatú habzással" - emelte ki ennek kapcsán Máthé.
"Vizsgálataink révén azt is megállapítottuk, hogy a korábbi ismeretekhez képest romlott a Szent Anna-tó vizének a minősége, hiszen a legfontosabb mutató, az ún. trofitás (“termőképesség”) szempontjából ma a tó vize már nem tekinthető oligotrófnak, azaz alacsony termőképességűnek. Az algásodás (a-klorofill mennyiség) mértékét tekintve jelenleg a tó bőventermő, azaz eutróf, míg a foszfor-tartalom és a víz átlátszósága (ún. Secchi-mélység) szempontjából mezotróf (közepes termőképességű) az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) kategorizálása szerint. A vízoszlop átlagos a-klorofill tartalma minden évben meghaladta a 25 mikrogrammot literenként (ez a szint alatt mezotróf, felette pedig eutróf egy tó) és nyári időszakban elérheti akár az 50 mikrogramm/litert is" - fejtette ki a biológus szakember. Hozzátette: fontos megemlíteni, hogy az emberi egészséget potenciálisan veszélyeztető cianobaktériumok (“kékalgák”) nem élnek a vízben, a tóból kimutatott algafajok nem jelentenek egészségügyi kockázatot.
Mint elmondta, a vízminőséget az algák túlzott mértékű elszaporodása veszélyezteti, ennek fő oka pedig a tó vizéből kimutatható jelentős mennyiségű nitrogén és foszfor, amelyek nagyobbrészt emberi eredetre utalnak. A tóban aránytalanul több alga van, mint ami a foszfor mennyisége alapján várható volna, amelynek oka az lehet, hogy gyakorlatilag hiányzanak a tó vizéből az algákkal táplálkozó ún. zooplankton képviselői (kerekesférgek, kis rákfajok), amelyeket valószínűleg kifalnak a tóban az utóbbi években megjelent és elszaporodott ezüstkárászok.
A Szent Anna-tóban valószínűsíthetően a 2010-es évek elején telepedett meg és szaporodott el az ezüstkárász. Feltehetően a vadrécék valamely testrészére tapadva jutottak el a halikrák a tóba. Köztudott, hogy már évtizedek óta fészkelnek tőkés récék a Szent Anna-tónál, így joggal feltételezhető, hogy korábban is kerülhettek halikrák a tóba. Máthé szerint felvetődik viszont a kérdés, hogy miért éppen az utóbbi időszakban jelentek meg és kezdték el meghódítani a tavat az ezüstkárászok és mindez összefüggésben állhat-e a tóban esetlegesen bekövetkezett ökológiai változásokkal?
Máthé véleménye szerint az algásodás mértékének csökkentéséhez a foszforterhelést kellene csökkenteni a természeti háttér körüli értékre. Mint kifejtette, úgy a nitrogén mint a foszfor terhelés diffúz eredetű, ezt minden bizonnyal nagyobbrészt a tavat felkereső turisták okozzák, szemeteléssel, ételmaradékokkal, vizelettel, széklettel a tó körüli területen valamint a fürdőzés által. A tóban a foszfor és a nitrogén területi eloszlása jelentős, két-háromszoros különbségeket is mutat, általában magasabb a fürdőzónákban. A 2016. július 25-ei mérések szerint az urea koncentrációja is jelentős a tóban (18-60 mikrogramm/liter), amely minden bizonnyal humán eredetű, a vizelettel kerül be a tó vizébe.
A túlzott mértékben elszaporodó algák ugyanakkor a víznek kellemetlen ízt, színt és szagot okozhatnak, rontják a víz átlátszóságát, elősegítik a baktériumok szaporodását, pusztulásukkor pedig oxigénhiány keletkezhet - tudtuk meg a szekértőtől, aki szerint ezen hatások fokozódása ellen kellene megvédeni a jövőben a Szent Anna-tavat. Ennek egyik fontos feltétele, hogy csökkenteni kellene a tó nitrogén- és foszfor terhelését, amelyben előrelépés lehet a fürdés betiltása, megfelelő számú és teljesen zárt típusú illemhelyek telepítése és karbantartása, a turisták felvilágosítása, környezettudatos nevelése.
Van még egy tényező, amely az algák szaporodása számára szintén kedvező körülményeket jelent, ez pedig a már korábban is említett halak megjelenése. "Világszerte ismert az ún. biomanipulációs kutatások révén, hogy a halak negatívan befolyásolhatják a vízminőséget, mint ahogy ez a Szent Anna krátertó esetében is körvonalazódik. Minden bizonnyal drasztikusan csökkenteni kellene a tó zooplankton-fogyasztó ezüstkárász állományát, ezen témában kikérve halakkal foglalkozó szakemberek véleményét" - hangsúlyozta Máthé.
A Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület menedzsere, Jánosi Szabolcs kérésünkre elmondta, velük senki nem konzultált ebben a kérdésben, a sajtóból értesültek az intézkedésről. A Kovászna Megye Tanácsa támogatásával működő szervezet munkatársa szerint azonban a turizmus szempontjából ez nem jelent hátrányt, mert a Szent Anna-tó elsősorban látványosságként érdekli a távolról érkező látogatókat. A helyieket viszont valóban kellemetlenül érintheti a döntés, ugyanis Hargita és Kovászna megyéből nagyon sokan használják kiránduló és sátorozó helyként a természetvédelmi területet.
Darvas János, a Hargita Megyei Vízügyi Igazgatóság szakmérnöke az Agerpresnek elmondta, a Szent Anna-tóban való fürdőzés betiltását hosszas egyeztetések előzték meg, amelyek során vízügyi elemzést is végeztek. Ezekből az derült ki, hogy hosszú távon a természetvédelmi terület és a Szent Anna-tó vízminőségének megőrzése miatt célravezető lenne ennek az intézkedésnek a bevezetése.
"Ezt a döntést azért hoztuk, hogy megvédjük nemcsak a tó vízminőségét, hanem az egész természetvédelmi területet, amelyre nincsenek jó hatással az egyre nagyobb számban oda látogató turisták. A napkrém és egyéb tisztálkodási szerek használata miatt egyre jobban elszennyeződik a tó vize, amelynek a felületén szigetelő réteg képződik. Léteznek más, egyéb olyan strandok és fürdőhelyek, ahol ez nem okoz problémát és a fürdőzők nem veszélyeztetnek semmilyen természetvédelmi területet" - mondta Darvas, aki hozzátette, bízik benne, hogy a turisták megértik ennek a döntésnek a fontosságát.