#Fürkészek: ökoszisztéma szolgáltatások v2.0

Számos élőlény vesz körül bennünket, és sokszor úgy hatnak mindennapjainkra, hogy fel sem tűnik. Amikor a mézet elkavarjuk a teánkban, vagy selyemsálunkat végigsimítjuk nem a méhekre vagy a lepkékre gondolunk. Mikor epret vagy cseresznyét eszünk, nem a magányos méhek járnak az eszünkben. Mikor a kenyeret esszük, meg sem fordul a fejünkben, hogy a hesszeni legyet, amely a búza egyik hírhedt kártevője volt a szivárványos és karcsú fémfürkészek pusztítják. De miért is tennénk, hiszen végfelhasználóként nem találkozunk ezekkel a szervezetekkel.

Az előbbi példák közös pontja, hogy az említett rovarok jobbára hártyásszárnyúak. A hártyásszárnyúak (Hymenoptera) egyes tagjai jól ismertek, mint például La Fontaine híres fabulájának hangyája. A hangyák kasztrendszere és komplex kolóniái a mai napig sok kísérlet és megfigyelés alapját képezik. A hangyák munkamegosztása, szorgalma és önfeláldozása beépült a köztudatba, viszont életük egyes vetületei csupán a kutatók számára ismertek. A kolónia olykor különös, idegen vendégeknek lehet szállása, ilyen például a hangyaboglárka (Phengaris sp.), mely egyedfejlődése szorosan kötődik a hangyákhoz. Petéit a tápnövényén helyezi el, innen egy bizonyos idő után ezek leesnek a talajra, innen a hangyák a fészkükbe cipelik, majd a kikelő lárvát táplálják és óvják, míg ki nem fejlődnek belőlük a lepkék. Azonban ennél kevesebb médiafigyelem kíséri a hangyaölő fémfürkészeket (Eucharitidae), akik hasonló módon élnek a hangyafészkekben, annyi különbséggel, hogy lárváik a hangyalárvákat fogyasztják táplálékként.



A hangyák mellett a méhek, azon belül is a mézelő méhek tartoznak az ismertebb hártyásszárnyúakhoz. Emberként hajlamosak vagyunk az élőlényeket számunkra hasznos vagy káros mivoltuk alapján csoportosítani (haszonállatok, kártevők). Ha valakik, akkor a méhek megérdemlik a haszonállat kifejezést, azonban annál sokkal magasabb kitüntetést is várhatnának tőlünk. Ha valakinek azt mondjuk, hogy méh, akkor a következő három gondolat közül biztos beugrik valamelyik: méz, fájó szúrás vagy a beporzás. A beporzás az egyik legfontosabb a betöltött szerepek közül és nem csak a mindannyiunk számára ismert házi- vagy mézelő méh végzi ezt a fontos tevékenységet. A mézelő méhek mellett a magányos méhek ugyanolyan fontosak, ha nem fontosabbak a beporzás szempontjából. E fajok nem rendelkeznek látványos kolóniákkal, családokkal vagy komplex szociális rendszerekkel. Azonban az általuk végzett ökoszisztéma szolgáltatás hozzájárul, mind az élelemtermesztéshez, mind a minket körülvevő zöld, buja növényzet fennmaradásához. Bár nem minden termesztett növény számára szükséges a beporzó (pl. szél beporzású fajok: a búza, rizs, kukorica, rozs, árpa és zab), sokuk számára elengedhetetlen ez a mutualisztikus kapcsolat. Csak néhány a sok haszonnövény közül, mely rovarbeporzást igényel: hagyma, burgonya, paradicsom, chili paprika, mustár, citrom, alma, eper, cseresznye, mangó, licsi, kókusz stb. Nem csak az étkezésünkhöz elengedhetetlen gyümölcsök és zöldségek beporzását végzik a szorgos méhek, hanem olyan luxuscikkekét, mint a kávé. A kávécserje terméshozama a magányos méhek által végzett keresztbeporzás következtében jelentősen növekszik. Azonban, nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy nem csak méhek végzik a beporzást, hanem számos más faj is, mint például bogarak, legyek, denevérek.