Boldogok a biciklisek, mert...
B. D. T. 2019. március 14. 10:20, utolsó frissítés: 16:33Egészségesebbek, nem stresszesek, kevesebb eséllyel lesznek szív- vagy rákbetegek. És az sem igaz, hogy a dugóban károsabb biciklizni, mint autózni.
Vitathatatlanul tavaszodik. E. minden nap már alig várja, hogy kimehessen, és a nem is olyan egyszerű terepen föl-le guruljon. Igen, a lépcsőkön is. Kitalált egy technikát, és nem esik le, nem dől fel: a pedál nélküli biciklivel óvatosan ereszkedik a lépcsőfokokon (na jó, összesen két-három fokról van szó egyszerre, a kert teraszosított). És felfele is megy.
E. mindjárt kétéves. Boldoggá teszi a mozgás a sárga bi- (na jó, hátul két kerék van, egymáshoz nagyon közel, így lehet, hogy tri-)ciklivel. Hóban? Hóban is. Sárban? Sárban is. Sőt, jégen, olvadó jégen, pocsolyákon keresztül is.
Kezdő szint: egy ilyen járgánnyal tolják a mai totyogók
E. példája talán jelen esetben extrém, mert a mozgásfejlődése még nem befejezett, a kisgyerekek biciklizéséről pedig nem sok kutatási eredményt olvasni (inkább a biciklizés következményeire fókuszálnak a megjelent kutatások, elsősorban a biztonságra, baleseti statisztikákat elemeznek korcsoportok és biciklihasználati mintázatok szerint, vagy éppen azt vizsgálják, az olyan közpolitikai döntések, mint a sisakviselés kötelezővé tétele, hogyan csapódnak le a mindennapokban stb.) Viszont egyre több, felnőtt populációra vonatkozó tudományos kutatás is igazolja, hogy a biciklizés nemcsak hogy környezetbarát közlekedési forma, hanem egészségesebbek és boldogabbak azok, akik rendszeresen tekernek.
Legutóbb egy amerikai kutatás igazolta, hogy a biciklizés a legnagyobb boldogságot okozó helyváltoztatási forma. Yingling Fan (University of Minnesota) és Jing Zhu (Northwestern University) a napi közlekedési szokások és az érzelmi jóllét összefüggéseit vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy azok a legboldogabbak, akik napi rendszerességgel a kerékpárjukat használják közlekedésre.
A kutatásban résztvevő alanyoknak hat érzelem közül kellett választaniuk, amivel leginkább asszociálják a napi utazásaikat: boldog, jelentőségteljes (vagyis "aminek értelme van"), fárasztó, stresszes, szomorú, fájdalmas.
Aki tömegközlekedési eszközzel utazik, a legkevésbé hajlamos boldognak vagy értelemmel telinek nevezni a napi helyváltoztatását. Mégis, meglepő módon a gyaloglást asszociálták a legtöbben a négy negatív érzelemmel: valószínűleg azért, mert az amerikai válaszadók közül a legtöbben azért gyalogolnak, mert nem telik más alternatívára. A megkérdezettek ugyanakkor pozitívabbak értékelték a vonatozást, mint a buszozást; az autósok pedig nem boldogabbak azoknál, akik vonatoznak.
A társaság, főleg a családdal történő utazás ugyanakkor feldobja az utazók hangulatát. "Természetesen, a család és a barátok szerepet játszanak abban, ahogyan érzünk az utazással kapcsolatban. Kutatásunk azt mutatja, barátokkal vagy családdal, főképp gyermekekkel utazni nemcsak boldogabb, de jelentőségteljesebb, mint egyedül tenni ugyanezt" - áll a szerzők közleményében.
A hosszú utazás stresszesebb, mint a rövid ideig tartó; az emberek az utazás célját tekintve akkor a legboldogabbak, ha kocsmázni vagy vendéglőbe mennek; a leginkább értelemmel telinek pedig akkor tekintik az utazásukat, ha "lelki okokból" vagy önkéntes tevékenység végzése céljából utaznak.
Következésképpen a legboldogabbak tehát akkor leszünk, ha közös, családi bicajozásra indulunk (a gyerekeinket vagy unokaöccseinket, -húgainkat, kisgyerekes barátainkat sem otthon hagyva), amelynek a végpontja egy ...khm, vendéglátóipari helyiség, amely nincs túl messze.
Stresszcsökkentő, és fogyaszt
Orvosi kutatásokkal is igazolták már korábban a kerékpározás stresszoldó hatását. "Többek között csökkenti a vérnyomást és a szívbetegségek kialakulásának kockázatát, segít a koleszterin megfelelő szinten tartásában és nem utolsó sorban formál és erősít. Mindezek mellett a rendszeres tekerés jó hatással van az agyi tevékenységünk fejlesztésére is. (...) A motoros készségek fejlesztésével vagy azok gyakorlásával hozzájárulunk a fehérállományunk karbantartásához. Nem meglepő, hogy ide tartozik a kerékpározás is, ami a legtöbb esetben automatikus mozgásformának számít, és segíti az idegrendszeren belüli kommunikációt. (...)Minden aerob mozgásforma serkentőleg hat a hippokampuszban születő neuronok termelődésére. Növeli a kognitív funkciók (az intellektuális teljesítőképességért felelős készségek) teljesítményét: a koncentrációt, az észlelést, a figyelmet, a nyelvhasználatot és a memóriát" - írja ez a biciklis blog, néhány vonatkozó kutatást is idézve.
Három hónapnyi rendszeres kerékpározás jelentősen megnöveli a szervezetben megjelenő BDNF idegnövekedési faktor mennyiségét, amely a boldogságérzetért is felelős. "A biciklizés segíti az idegsejtek képződését, és fokozza a véráramlást az agyban, ebből kifolyólag biciklizés közben több oxigén jut az agyba, a sejtek számára hasznos anyagok kerülnek a neuronokhoz és beindul az endorfin termelés is, ami szintén jót tesz a közérzetünknek. A rendszeres, akár napi kerékpározás – megnövekedett agyi vérátáramlás eredményeképpen – olyan betegségek megelőzésében is szerepet játszhat, mint például az Alzheimer-kór" - áll az összefoglalóban.
Egy másik idézett kutatásban gyógyszeres kezelés alatt álló emberek vettek részt; esetükben "15 perc kerékpározás után kimutathatóan csökkent szervezetükben a stresszhormon (kortizol)".
Biciklis bloggerek előszeretettel írnak olyan jellegű cikkeket, mint "15 ok arra, hogy kerékpározz". A mentális egészség és jól-lét szintje jóval magasabb a fizikailag aktív személyek esetében (tehát akik rendszeresen mozognak, sportolnak), mint az inaktívaknál. Fogyaszt: akár 440-1080 kilokalória közötti mennyiséget égethetünk el egyórányi biciklizéssel, attól függően, milyen a terep és hány kilós a biciklis. Izmosít (oké, Captain Obvious); és lelkiismeret-furdalás nélkül megeheted a második reggelidet is, miután melóba bringával érkeztél.
Jó, de szívjam a füstöt a városban biciklizve?!
Korábban többször lehetett találkozni azzal az érvvel a zsúfolt nagyvárosi biciklizés ellenében, miszerint oké, hogy önmagában a kerékpározás egészséges, de miután végigkerekezel a szmogos, gépkocsikkal zsúfolt utakon, több káros anyag kerül a szervezetedbe, mintha otthon tespednél a fotelben és cigiznél. Ezt nemrég sikerült cáfolni.
A nagyvárosi biciklisek tüdejébe kevesebb káros anyag jutott, mint azokéba, akik a dugókban autóztak, legalábbis a Healthy Air Campaign, a Kings College London és a Camden Council közös, Londonban végzett kutatása szerint. A legkevesebb légszennyezésnek a biciklis volt kitéve, utána a gyalogos következett, majd a buszon utazó. A legtöbb szennyezésnek - ötször annyinak, mint a biciklis - az autós tüdeje volt kitéve.
Ingyen van, és a szexuális életünknek is jót tesz
Ugyancsak egy friss kutatás igazolta, hogy a kerékpározás felére csökkenti már öt év távlatában is a szívbetegségek vagy a rák kialakulásának kockázatát.
Ha a kocogással, futással hasonlítjuk össze, a biciklizés jóval kevésbé baleset-veszélyesnek bizonyul. Egész pontosan a futóknál gyakoribbak a sérülések, gyulladások, izomrándulások, mint a kerékpárosoknál.
Ahelyett, hogy dugókban vesztegelünk, parkolóhelyet keresünk, fizetünk érte, vagy rengeteget várakozunk a tömegközlekedési eszközökre, amelyek a legtöbb esetben nem pontosan oda szállítanak, ahová menni akarunk, a kerékpárral gyorsabban és hatékonyabban, ráadásul ingyen odaérünk célunkhoz. Főleg rövid utakra ideális a bicikli városi közlekedésre még megrögzött autósoknak is: üzemanyagot és pénzt spórolunk vele, és az ökológiai lábnyomunk sem lesz akkora.
A biciklizés mindezeken kívül jót tesz a tájékozódási képességünknek, sőt a szexuális életünket is javíthatja. Egy oregoni urológus (és megrögzött biciklis), Matthew Forsyth szerint a kerékpározáskor pontosan azokat az izmokat mozgatjuk át és eddzük, amelyeket a szexuális együttlétkor használunk. S ha még ez sem elég a meggyőzéshez, itt van további 101 érv, hogy miért is jó biciklizni.
Címoldali fotó: bikemag.hu
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!