2020. aug. 4. keddDomonkos
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Érdekel, mi a 10 legégetőbb természetvédelmi probléma Erdélyben? A szakemberektől megtudtuk

Babos Krisztina Babos Krisztina 2020. január 28. 10:06, utolsó frissítés: 15:51

Összesen 27 hazai biológus, ökológus közreműködésével összeállítottuk a legsúlyosabb erdélyi természetvédelmi problémák 10-es listáját. Az erdőirtás nem került be az első három közé.


Bár a természetes környezetünket sújtó káros hatásokról nehéz külön-külön beszélni, mivel összetett problémákról van szó, mi mégis erre kértünk fel ismert szakembereket. Egy-egy 10-es listát készíttettünk velük, majd ezeket összesítettük, így alakult ki a végső sorrend.

A leginkább sajtóhírekből tájékozódóknak furcsa lehet egy-egy megállapítás, például hogy az erdőirtást (holott kétségkívül ez a leginkább mediatizált téma) megelőzi a vízszabályozás, a mezőgazdaság, sőt, még a gyepek állapotának leromlása is. De rejt egyéb furcsaságokat is a felsorolás. Érdemes megismerni hozzáértők véleményét is e téren, főképp mivel a természet-, illetve a klímavédelem az utóbbi időben egyre hangsúlyosabban előtérbe került. A lista összeállításában segédkező szakemberek névsorát cikkünk végén közöljük.

1. Folyószabályozás (árvízvédelmi, lecsapolási munkálatok; kavics- és homokkitermelés; vizes élőhelyek eltűnése; talajvízszint drasztikus csökkenése, hal- és kétéltű fajok, növénytársulások veszélyeztetése)


“Gyakorlatilag nem hagyunk teret a folyónak, hogy "dolgozzon", hogy mossa a partokat, erodáljon. Ezenkívül rengeteg mederküszöböt és gátat építettünk, a folyók meandereit (kanyarulatait) levágtuk, ez mind ahhoz járul hozzá, hogy a folyók egyre mélyebbre ássák medrüket. A gátak és mederküszöbök megakadályozzák, hogy a folyó a fentebbi szakaszokról hordalékot szállítson az alsó szakaszokra, ezeken a szakaszokon a folyó már nem lerak hordalékot, hanem elmossa a meglévőt is.


Ezt pedig teszi teljes gőzzel, mert a meanderek levágása miatt a folyók sebessége nőtt, tehát sokkal gyorsabban szállítják el a hordalékot. Továbbá jobban is erodálnak, azaz erodálnának, ha a vízügy hagyná. De nem hagyja, hanem folyamatosan erősíti a folyópartot. Hol betonnal, hol kővel. Soha ültetett fákkal.

Gyakorlatilag egy ördögi körforgás: a szabályozásokkal a vízügy kreált egy problémát, és azt “megoldja” a parterősítésekkel. Nekik ez jó, így mindig van munka, lehet EU-s forrásokat lehívni. Ugyanakkor most már nem csak a településeket, hanem a szántóföldeket is védik az árvíz ellen. Ez nonszensz. Az alsó Nyárád-mentét például azért hívták Murokországnak, mert kitűnő zöldségtermő vidék volt. Ez azért volt, mert a Nyárád évente elöntötte az árterületet, és lerakta a termékeny iszapot. Ebben termett a sok zöldség.

Mederszabályozás a Nyárádon - így teszi tökre Murokország termőtalaját a vízügy
<br />
Fotó: Nagy András AttilaMederszabályozás a Nyárádon - így teszi tökre Murokország termőtalaját a vízügy
Fotó: Nagy András Attila



Az ártér eltűnésével rengeteg hal szaporodási helye is megszűnt. Ezek az elöntött ártéren ívtak tavasszal (sekély, gyorsan felmelegedő víz, melyben hamarabb kikelnek az ikrák, több a táplálék, stb.). Ma már nem tudnak megfelelő körülmények között szaporodni, bent a mederben nincsenek meg ezek a körülmények.

Ezenkívül, árvízvédelmi munkálatok címszó alatt (de nem csak), folyamatosan termelik a kavicsot, homokot a folyókból, ezzel is mélyítve a medret. Ennek eredményeképpen csökken a környező területek talajvízszintje (negatívan befolyásolva a mezőgazdasági termelést). Eltűnik a kutakból a víz, kiszárad a kevés megmaradt mocsaras, lápos terület, ezzel együtt eltűnik az itt honos gazdag élővilág.

A kavicsfeldolgozó állomások mossák a kavicsot, az innen származó mocskos vizet ülepítetlenül engedik vissza a folyóba. Ennek sok negatív következménye van, az egyik például az, hogy lerakódik a halak ikrájára és megfullasztja azokat, de a kikelt ivadékot is negatívan befolyásolja.” - Nagy András Attila.

„Számos folyóvíz szabályozása a medrek mélyítése, kibetonozása stb. mellett a vízparti növényzet eltávolítását is jelenti. Emiatt sok állat (pl. madarak, denevérek) élő- és táplálkozóhelye tűnik el. Megszűnik a part funkciója, mint összekötő elem a különböző élőhelyfoltok közt.” - Jére Csaba

“A vízügyi hatóság igazi komcsi módszerrel áll neki patakot egyenesíteni, folyópartot betonozni, csak azért, mert erre lehet pénzt pályázni, és mert megvannak még a régi világból megőrzött tervek. Miközben ők is tudják, hogy ez egy minden szempontból csődös és káros tevékenység, és nyugaton is felváltotta már a „mindent betonba” paradigmát a vízfolyások természetességének megőrzését támogató stratégia.

Úgy tűnik, hogy más hibáiból nem akarunk tanulni, inkább mi is elkövetjük ezeket. A törpe vízierőművekkel, az itt-ott felhúzott gátakkal, a betonozással és egyengetésekkel, a mérték nélküli kavics- és homokbányászattal sikerült elég rendesen tönkretenni erdélyi vizeinket, egyedi halfaunánkat.” - Markó Bálint

2. Mezőgazdaság intenzifikálódása (gyepek, kaszálók beszántása; talajélet pusztulása; vegyi szennyezés; beporzók veszélyeztetése, élőhelyek felaprózódása és megszűnése)


„A szántóföldeken jelenleg óriási parcellákat egyben dolgoznak meg - egy ilyen óriási monokultúrán nagyon kevés faj tud megélni, növények egyáltalán nem. A mai modern mezőgazdaság eszméletlen mennyiségben szórja ki a nem szelektív rovar- és gyomirtókat minden évben a szántóföldekre. Ezzel sikerült elérni, hogy az életközösségek alapját képező rovarok állománya az EU nagy részén gyakorlatilag összeomlott, ebből a mindennapi ember csak annyit vesz észre, hogy baj van a méhekkel.

Pedig a baj ennél sokkal nagyobb. Ha nincsenek rovarok, például a madarak sincs amit egyenek, de beporzás sincs. Hazánk különösen rosszul áll a problémához, az EU betiltotta pl. a neonikotinoidokat, de Románia minden évben derogálást kér a szabály alól a hihetetlen erős vegyszerlobbit kiszolgálva. Az erős vegyszerezés és a minden évben megismételt mélyszántás a talajszint alatt is megöl minden életet – így csak erős műtrágyázással tartható fenn a termés, ami további problémákhoz vezet.

Az intenzív mezőgazdaság agrársivataggá változtatja termőföldet.
<br />
Fotó: Vizauer CsabaAz intenzív mezőgazdaság agrársivataggá változtatja termőföldet.
Fotó: Vizauer Csaba


Jelenleg az ember a természet ellenében, „izomból” gazdálkodik, kihasználva a fosszilis üzemanyagok adta „erejét”. Ha ez nem változik meg, és nem kezdünk el a természettel együtt és nem ellenében gazdálkodni, az katasztrófához vezet. Hangsúlyozom – az utóbbi 20-30 évben a mezőgazdaságban végbement változások sokkal drasztikusabbak és a természetre sokkal károsabbak voltak mint azok a változások, amelyek az erdőgazdálkodásban végbementek.” - Papp Tamás

„Az intenzív mezőgazdaság lényegében agrársivatagokat alakít ki Ennek eredménye az állat-, növény-, gomba- és baktérium fajok kipusztulása, illetve egyedszámuknak drasztikus lecsökkenése. Emellett barrier-hatást vált ki, azaz felszabdalja az élőhelyeket, a talajok és vizek szennyezését okozza. Mindemellett a hagyományos gazdálkodás eltűnéséhez is hozzájárul” - Fülöp Tihamér

„A mind nagyobb termésátlagok elérésére törekvő mezőgazdaság nem ismer határt. Egy monstrum, ami mindent be fog kebelezni, ami még természet. A legnagyobb élőhely pusztító tevékenység. Az erdőgazdálkodás, akármilyen rosszul is csinálják, nem szünteti meg az erdőket. De a mezőgazdaság egyszer átalakítja a természetes gyepeket, lecsapolja a vizes élőhelyeket, letarolja az erdőket is, és aztán már nincs visszatérés. Maximum, ha felhagyják a területeket. De ilyen népesség-növekedés mellett ez kevéssé valószínű.” - Sos Tibor.

3. Gyepek, kaszálók eltűnése, a biodiverzitás csökkenése (beszántás; túllegeltetés; égetés, vegyi- és műtrágyaszennyezés)

“A lazán szabályozott szubvenciós rendszer miatt az utóbbi 4-5 évben óriásira duzzadt a juhállomány (4-ről 10 millióra), télen is legeltettek az utóbbi években, így a túllegeltetéssel tönkretették a gyepeket. Emellett nagymértékben csökkent a kaszálók területe.” - Mátis Attila

„A kommunizmusban az volt a parancs, hogy minden elérhető területet művelhetővé tegyenek, és lehetőleg szántóföldi művelést végezzenek rajta. Akkor veszett el nagyon sok értékes gyep, legalábbis síkvidéken. Aztán a rendszerváltás és az EU-s szubvenciók beindulása között - valószínűleg a mezőgazdasági támogatások hiánya miatt - nagyon sok helyen felhagytak a mezőgazdasággal s emiatt sok helyütt a gyepek helyreálltak.

Hegyvidéken (és részben dombvidéken is) a gyepek elhagyása miatt, ezek beerdősültek. Ugyancsak ebben az időszakban a mezőgazdasági szempontból értékes területeket felvásárolták hazai pénzemberek és külföldi "befektetők", és nagytáblás rendszereket hoztak létre. Ez elsősorban a Bărăganon, Dobrudzsában és Bánságban volt, és ez a folyamat azóta is tart, egyre nagyobb területeken (pl. Bihar, Szatmár).

Az EU-s területalapú támogatások beindulása óta viszont a visszagyepesedett területek és az eleve gyepes területek hatalmas része is be lett szántva, pedig Románia csatlakozásának egyik feltétele az volt, hogy megőrzi a 2007. január 1-jén létező gyepeket. Az egyértelműen látszik, hogy ez a vállalás nem lett betartva. A legnagyobb gond az, hogy a legértékesebb Natura 2000-es területeken található gyepeket is folyamatosan beszántják, pedig az EU-s előírások szerint csak olyan esetben adható mezőgazdasági támogatás, ha betartják a Natura 2000-es területekre vonatkozó előírásokat.” - Márk-Nagy János.

„Az egyre intenzívebb jelleget öltő nagytáblás mezőgazdálkodás, melyet egy esztelen támogatási rendszer (vegyszeralapú technológiák hozzáférhetőségének erőteljes segítése) szolgál ki, jelentős természeti élőhely rombolással jár.  (Az APIA-támogatásoknak köszönhetően pl. sok, eddig békén hagyott ősgyepet fenyeget a beszántás, más területeken agresszív bozótírtás zajlik, sokszor Natura 2000-es területeken ). Sok problémát okoz a hagyományos mezőgazdasági praktikák válsága (pl. a hegyi kaszálók fenntartásának elmaradása), meg a nem megfelelő mezőgazdasági praktikák (tarlóégetés, sövényírtás, védősávok felszámolása stb.). 

A gyepek eltűnésének egyik fő oka a beszántás
<br />
Fotó: Vizauer CsabaA gyepek eltűnésének egyik fő oka a beszántás
Fotó: Vizauer Csaba


A Kárpát-medencében és így Erdélyben is talán a legveszélyeztetettebb élőhelyek a mérsékelt égövi füves területek, mert ezek egybeesnek a gabonatermesztésre alkalmas kultúrtájjal. A beszántás, lecsapolás, vegyszerezés, tarlóégetés, de akár a művelés felhagyása is (pl. az ember által létrehozott hegyi kaszálók) komoly veszélyforrások. Az állattartás és ezen belül a túllegeltetés erdőn-mezőn értékes természeti élőhelyek gyors leépülését és a biodiverzitás drasztikus csökkenését eredményezi.” - Barti Levente

„A túllegeltetés mellett a téli legeltetés is nagymértékben árt a gyepeknek. A probléma forrása az, hogy a növények a téli időszakra bizonyos túlélő képleteket fejlesztettek ki (pl. gumó), mely főleg a száraz őszi időszakban igen sérülékenyek és könnyen elpusztíthatóak, amit a legelésző jószágok saját akaratukon kívül meg is tesznek.

Emellett az optimálisnál nagyobb nyájjal történő legeltetés által az állatok taposása miatt a talaj összetömörül, nem is beszélve arról, hogy a különböző állatfajok csak adott típusú növényeket legelnek előszeretettel, így egy bizonyos idő eltelte után csak olyan gyomfajok maradnak életképesek a területen, amelyek valamilyen védekező mechanizmussal rendelkeznek, például tövisekkel, mint a mezei iringó.

A füves területek rengeteg odafigyelést és gondoskodást igényelnek. Egyre elterjedtebb azonban a füves területek égetése, mely felváltotta a hagyományos kaszálást. Vannak olyan fajok, amelyek csírázását ugyan elősegíti a hő, de Erdélyben ezekből igen kevés fordul elő, az itt élő fajok nagy részében jelentős károkat okoz a tűz, melynek nem kívánatos eredménye a faji összetétel csökkenése.” - Szabó Emerencia

„A túllegeltetés lepkékre gyakorolt közvetlen hatása a hernyók tápnövényeinek visszarágása, a gyep növénydiverzitásának csökkenése, ezáltal a tápnövények és a kifejlett lepkék nektárforrásnak az eltűnése.
Tudomásom szerint Erdélyben még nem rendelkezünk olyan átfogó kutatással, amely egyértelműen bizonyítani tudja a főleg tavaszi tarlóégetések hatását az élővilágra. Talán bizonyos növényfajoknak kedvez, de a talaj szintjén, az avarban vagy éppen csak a talajfelszín alatt áttelelő lepkehernyók és bábok nagy valószínűséggel nem élik túl a tartóégetéseket. És ez vonatkozik a tavasszal ébredező talajlakó és a talaj felszínén mozgó más ízeltlábúakra és puhatestűekre is.” - Vizauer Csaba

Az égetés káros mind a növényekre, mind az állatvilágra nézve
<br />
Fotó: Vizauer CsabaAz égetés káros mind a növényekre, mind az állatvilágra nézve
Fotó: Vizauer Csaba


4. Erdőirtás, helytelen erdőgazdálkodás (tarvágások, illegális fakitermelés, nem megfelelő legális fakitermelés; az erdők kor- és fajösszetételének megváltoztatása)

„Szabályozás ugyan van, de senki nem tartja be, emiatt elveszíthetünk öreg, értékes erdőket, mert nincsenek felmérve, továbbá jelentős károkat okoznak a vágások a madarak költési periódusában.” - Papp Tamás

„Az erdős területek kiirtása több következménnyel is jár, elsősorban a különböző állat-, növény- és gombafajok életterét szüntetjük meg, ezzel kockáztatva ezek teljes eltűnését. Ugyanakkor a már elpusztított erdős területek helyére különböző szervek más és más regenerációs javaslatokkal állnak elő, általában figyelmen kívül hagyva az ökológus szakemberek javaslatait.” - Szabó Emerencia

“A fakivágás (legális, illegális) ismert probléma, rengeteget lopnak, de ott is vágnak kvázi-legálisan, ahol szigorúan nem szabadna, azaz védett területeken.” - Mátis Attila

„A növekvő erdőkitermelési kvóták és az alkalmazott praktikák a folytonos erdőtakarót, a természetes állapotú- és öreg erdők létét, továbbá az erdei élővilág sokféleségét veszélyeztetik. Örök menedzselési konfliktus áll fenn a kiemelt természeti értékekkel bíró erdőrészek hathatós védelme és az üzemtervek között. Nálunk még egyelőre csak veszély és nem bekövetkezett tény az élőhely-fragmentálódás, de több kiemelten védett, vagy reprezentatív állatfaj (madarak, denevérek, nagyvadak, rovarok) élő- és táplálkozóhelyének beszűkülésével vagy felszámolásával járhat.

A nyakló nélküli erdőlés vízvisszatartási problémákat, talajdegradálódást és az erdők vízszűrési kapacitásának jelentős csökkenését eredményezi. A sík- és dombvidékeken, különösen a füves területeken egy plusz veszélyeztető tényező  az allogén, azaz idegenhonos fajokkal való erdősítés is (pl. akácosok és vörös tölgyesek a mezőségi sztyeppfoltokban, erdeifenyvesek homokon és egykori nedves élőhelyeken).” - Barti Levente.

5. Infrastruktúra-fejlesztés (úthálózat át nem gondolt bővítése, települések terjeszkedése, gombamód szaporodó hévégi házak, mezőgazdasági épületek)


„Különféle ingatlanberuházások is veszélyeztetik a természeti tájat, gyakran az engedélykibocsátó szervek cinkosságával. Ezek a leggyakrabban gombamód megjelenő új rezidenciális zónák a nagyobb városok közelében, vagy különféle vendéglátó és szórakoztatóipari létesítmények a természet lágy ölén. Ezek közös ismertetőjele a kíméletlen tarolás.” - Barti Levente

„Ezek a beavatkozások számos esetben élőhelyek feldarabolódását, populációk elszigetelődését eredményezik. Az esetek többségében jól kivitelezett hatástanulmányok sem készülnek, vagy nem veszik figyelembe ezek eredményeit, javaslatait.” - Jére Csaba

„Az állami nemtörődömség egyik pregnáns jele a vadátkelők hiánya a megépült autópálya szakaszok esetében, miközben egyre másra ütjük el a nagyvadakat a közutakon, de az autópályákon is.” - Markó Bálint

“A lakott területek gátlástalan terjeszkedése miatt beépül a táj, illegálisan épülnek az újgazdagok házai, akár védett területeken belül is.” - Mátis Attila

„A terjeszkedő infrastruktúra természetvédelmi szempontú tervezése a nagyragadozók védelme szempontjából is fontos lenne, mivel ezek nagy területeket fednek le, és védelmükön keresztül a területek természetessége jobban megtartható.” - Pap Péter László

„Az utak és az autópályák építésekor számos faj egyedeit pusztítják el. Később pedig rengeteg állat leli halálát az utakon (rovarok, emlősök, kétéltűek, hüllők, madarak).” - Fülöp Tihamér

6. Törpe- és nagy vízi erőművek (hegyvidéki ökoszisztémák veszélyeztetése, fajok eltűnése a hallépcsők hiánya miatt, az üledék visszatartása)

„A hegyi felszíni vízfolyások energetikai célból történő háborgatása és a víztestek hosszú szakaszokon történő kivonása a természetből egy újabb, de intenzív probléma, ami a globális éghajlatváltozás okozta szárazságokkal, a vízierőmű-gazdák kapzsiságával és az ellenőrző szervek cinkosságával karöltve kíméletlen csapásokat mér a vizek és vízpartok élővilágára.” - Barti Levente

Bizonyos esetekben előkerülnek még a kommunizmus idején elkezdett projektek is, például a ratosnyai gát.” - Jére Csaba


Small Hydro Power from Tom11 Films on Vimeo.



„A különböző víztárolók és vízi erőművek mellől hiányoznak a hallépcsők, holott ezek kellene biztosítsák a különböző halfajok vándorlási lehetőségét. Amennyiben ezek nem épülnek meg megfelelőképpen, a halállomány az adott folyóban csökken, vagy adott esetben egyes fajok el is tűnhetnek.” Szabó Emerencia

„A gátak, fenékgátak lényegében kettévágják a folyót, java részüket fel lehetne és fel kellene számolni.” - Szabó D. Zoltán

7. Invazív fajok terjedése (idegenhonos növény- és állatfajok özönszerű terjedése, kiszorítva az őshonos fajokat)

„Az utóbbi években számos idegenhonos, nagy inváziós potenciállal rendelkező faj jelent meg Erdélyben. Ezek közül a Szászföldet, de a Nyárád- és Küküllő-mentét is ellepő, sárga virágrengeteget produkáló kanadai aranyvesszőt, csicsókát és kúpvirágot említeném meg. Elképesztő, ahogy néhány év alatt ezek a növények valósággal beborították a tájat, s ebben mi is ludasok vagyunk. Megjelenésük, inváziójuk nem lesz következmény nélküli, s már rég kellett volna lépni ez ügyben.” - Markó Bálint

„Elsősorban növények, de számos gerinctelen és gerinces (elsősorban halak) is található az invazív fajok listáján. Ezek sok esetben az ökoszisztémák egyensúlyának felbomlását, az őshonos fajok visszaszorulását eredményezik.” - Jére Csaba

Egyik agresszíven terjedő invazív fajunk a csicsóka
<br />
Fotó: Vizauer CsabaEgyik agresszíven terjedő invazív fajunk a csicsóka
Fotó: Vizauer Csaba


„Országszerte elterjedt a különböző teknős fajok házi kedvencként tartása. A probléma ott adódik, amikor a rendszerint nem Erdélyből származó, idegenhonos fajokat a gazdák megunják és a lakásukhoz legközelebb lévő folyóvízbe költöztetik, ezzel „visszaadva a természetnek azt, ami az övé”. Ez a történet sajnos nem ilyen egyszerű. A kereskedelemben kapható teknős fajok, mint például a közönséges ékszerteknős kiszorítják a folyóvizeinkben élő más fajok természetes populációit, így ez a folyamat a fajdiverzitás csökkenéshez vezet.” - Szabó Emerencia

„Annak ellenére, hogy a tájidegen és invazív fajok káros hatása jól ismert, továbbra is nagyarányú a telepítésük (lásd például az autópályák menti sávok zöldítését).” Pap Péter László

„Több őshonos fajt, élőhelyet is súlyosan fenyegetnek az invazív (elsősorban növény) fajok. Elég végigsétálni valamelyik nagyobb folyó, a Szamos vagy a Maros mentén, a partokat mindenütt invazív növények (japán keserűfű, gyalogakác, csicsóka, süntök, stb.) árasztják el.” - Szabó D. Zoltán

„A vízszabályozási munkálatok miatt az őshonos édesvízi halaink elterjedési területe folyamatosan csökken, az említett környezeti terhelést pedig az agresszíven terjedő invazív fajok fokozzák.” - Pap Péter László

8. Vízszennyezés (ipari; kommunális; mezőgazdasági; bányászatból származó)

„A kavicsbányák is szennyezik a vizet, a víz zavaros lesz a felkavart finom szemcséjű agyag miatt, ezáltal a vízi élővilágra van közvetlen hatással. Ide sorolom még az antibiotikumokkal, fogamzásgátlókkal, háztartásokból származó tisztítatlan vizekkel, valamint az intenzív mezőgazdaságból származó peszticidekkel stb. történő szennyezést.” - Vizauer Csaba

„Sok olyan település van Erdély szerte, ahol nem alakítottak még ki megfelelő szennyvíz elvezető rendszert, és így nem valósul meg a szennyvíz tisztítása sem.” - Szabó Emerencia

Kavicsfeldolgozó tisztítatlan szennyvize ömlik az Aranyosba
<br />
Fotó: Nagy András AttilaKavicsfeldolgozó tisztítatlan szennyvize ömlik az Aranyosba
Fotó: Nagy András Attila


„A vízszennyezés sokrétű: háztartási, építkezési, ipari és bányászatból származó anyagokkal egyaránt szennyezzük a vizeket” - Sugár Szilárd.

„Erdélyben a folyóvizek élővilágát a mezőgazdaságban használt gyom- és rovarirtó szerek, illetve a műtrágyák okozta szennyezés, a műanyag és egyéb szennyezés is veszélyezteti.” Papp Péter László

9. Szemetelés, nem megfelelő hulladéklerakatok

„A hazai hulladékgazdálkodási modellek komoly terhet rónak a környezetre, az nagyon látszik, hogy sem a műanyagoktól, sem egyéb, akár sokkal veszélyesebb hulladékoktól nem tudjuk megvédeni a természeti tájat.” - Barti Levente

„Nem csak esztétikai szempontból lenne fontos az EU-s szabványoknak megfelelő szemétlerakókat kialakítani, hanem természetvédelmi és egészségügyi szempontból is egyre égetőbb a probléma megoldása.” - Szabó Emerencia

„A törvénytelen szemétlerakások, a természetben történő szemételhagyás általános gyakorlat nálunk, ami az élőhelyfoltok beszennyezéséhez, felszámolásához vezet” - Vizauer Csaba

Tele is szemetelték, fel is égették - így vigyázunk az élőhelyekre.
<br />
Fotó: Vizauer CsabaTele is szemetelték, fel is égették - így vigyázunk az élőhelyekre.
Fotó: Vizauer Csaba


10. Nem megfelelő vadgazdálkodás (szakszerűtlen legális vadászat; vadorzás; védett fajokkal való kereskedelem; ritka fajok gyűjtése, pusztítása)

„A különböző fajok eszmei értékének meghatározása, illetve ennek hiányosságai gondot jelentenek, ha az okozott kárt próbáljuk meghatározni. Sokkal nagyobb a kár, ha valaki egy védett fajjal kereskedik mint ha egy gyakoribbal teszi. Ezt kellene éreztesse a büntetés is. Mert illegális kereskedés van és nyíltan folyik még az interneten is.” - Sos Tibor

„A természet szeretetének, tiszteletének hiánya eredményezi a vadturizmust, például az erdei (akár védett területen történő) krosszmotorozást vagy a május elsejei miccsezést, a szemetelést, égetést, fakivágást, patakban való autómosást, erdei olajcserét. Az ilyenek összegyűjtenek mindent, ami leszedhető, elvihető, megfogható, időnként élőhelyeket tesznek tönkre.” - Fülöp Tihamér

„A ritka és érzékeny fajok bírják legkevésbé a zavarást, az élőhelyek bolygatását, viszonylag könnyen eltűnhetnek egy területről, pedig ezek a legértékesebbek természetvédelmi szempontból” - Mátis Attila

„A vadászati kvóták tudományos eredmények és fajvédelmi keretelvek nélküli megszabása, továbbá a védett fajok gyűjtése is komoly probléma nálunk – Vágási Csongor

„Számomra felfoghatatlan, hogy a rákosi viperára (Vipera ursinii rakosiensis), amit a 2000-es évek elejéig kihaltnak hittünk, nem szabott az állam egy komoly védelmi tervet. Ennek a rovarevő ritka kígyónknak az újra felfedezése Erdélyben igazi világraszóló esemény volt, hiszen a maradék magyarországi populációk is kicsik és veszélyeztetettek.

De elég a piacokra kinézni: tele vannak védett tavaszi virágokkal, és a gombaárusok sem igazán tudnak felmutatni papírt arról, hogy konkrétan mit is árulnak és honnan. Miért nincsenek képzett bevizsgálók kötelező módon? Azt hisszük, hogy ezek az erdei kincseink mindig voltak és mindig lesznek, pedig viszonylag könnyen tönkre tudjuk tenni, ki tudjuk pusztítani őket. Elég csak egy nárciszmezőt megnézni egy nárciszfesztivál után, hogy rájöjjünk, mekkora pusztítást tudunk végezni.” - Markó Bálint

Nagy probléma, hogy széles néptömegeknek fogalmuk sincs arról, hogy milyen értékeink vannak, milyen értékek vannak a közvetlen környezetükben. Az ismerethiány miatt védett fajokat is gyűjtenek, veszélyeztetve akár ezek fennmaradását” - Macalik Kunigunda

A tízes listán túlmenően is említettek természetvédelmi problémákat az általunk megkérdezett szakértők, ezeket is felsoroljuk:


- Levegőszennyezés (szemét, tarló, gyepek, növényzet égetése, ipar, közlekedés)
- A természetben kóborló kutyák (valószínűleg az őzek, nyulak, földön fészkelő madarak állományaiban jelentős pusztítást okoznak)
- Felelőtlen macskatartás (bővebben itt írtunk erről)
- Ellenőrizetlen és átgondolatlan tömegturizmus általi terhelés: építkezések, járműforgalom, szemét
- Gyephasználat felhagyása (a legeltetés vagy a kaszálás felhagyása előbb-utóbb a cserjeszint bezáródásához vezet, amely a legtöbb nappali lepkefaj élőhelyének elvesztését jelenti)
- Rovarirtó szerek, gyomirtók ellenőrzés nélküli használata
- Klímaváltozás (eddigi vizsgálatokat véve alapul a változó klíma hatása az élővilágra jelentős lesz)
- Bányászat (a régi bányák ülepítői és az új bányaprojektek ökológiai bombák, amelyek sok esetben egy egész vízgyűjtő medence élővilágát veszélyeztetik; nincs túl sok ilyen, de ha baj van, az akár nemzetközi kaliberű is lehet)
- A klímaváltozás ellen fejetlenül folytatott küzdelem (gyepek beültetése, energia-ültetvények létrehozása, bio-üzemanyagok, rosszul tervezett nap- és szélerőművek)


A konkrét problémák felsorolásán túl ezek okairól is szót ejtettek megszólalóink, melyek a következők:


- A környezetvédelemért felelős állami szervek inkompetenciája
- Tudáshiány – rendszeres felmérések, pontos adatok hiánya
- Politikai instabilitás – állandóan változnak a törvények, nem lehet reálisan egy természetvédelmi kezelési tervet kivitelezni
- Elégtelen finanszírozás - nincs elég forrás a védett területek adminisztrációjára, kutatásra s az uniós pályázást is ellehetetleníti a bürokrácia
- A Natura 2000-es területek nem megfelelő kezelése – a gondnokságok megszüntetése, miközben a megbízott állami szerv, a Védett Területek Országos Ügynöksége (ANANP) nem rendelkezik kellő számú szakemberrel, megfelelő kapacitással
- A nemzeti parkok, rezervátumok java része a Romsilva ellemőrzése alatt áll – lényegében kecskére van bízva a káposzta
- Természetvédelmi és környezetvédelmi nevelés hiánya
- A szélesebb tömegek értékrendje – ameddig az élővilág minden elemét nem tekintjük értéknek, addig nincs igazán természetvédelem
- Szegénység - ahol a betevő falat fontos, ott a természet csak táplálékforrás
- Jogszabályi ellentmondások – az egyik törvény például vadászhatóvá teszi a medvét, a másik meg védi
- A törvények be nem tartatása – az ellenőrző szervek nem tartják fontosnak a természetvédelmi problémákat, elnézőek
- Korrupció - a természetvédelmi hatóságok szakembereinek a keze kötött, a gazdasági érdekek felülírják a természetvédelmet
- Interdiszciplináris megközelítés hiánya - a különböző kapcsolódó területeken (természetvédelem, erdészet, vadgazdálkodás, vízügy stb.) tevékenykedő szakemberek közti gyenge együttműködés vagy ennek teljes hiánya
- A román társadalom és a politikum nem érti a természetvédelmi alapfogalmakat
- Az állam még mindig nem tekint a természetvédelemre úgy, mint egy lényeges társadalomsegítő tényezőre, ez amolyan senki gyermeke, amit passzolnak ide-oda - nincs stratégia, nincs vízió, legtöbbször utolsó helyen áll az erdészet, az autópályák, a gyárépítés, stb. mögött
- Klímaváltozással kapcsolatos országos keretprogram hiánya


Válaszadóink összességében eléggé elkeserítő képet festettek a hazai természetvédelem helyzetéről, illetve az élőhelyek állapotáról, valamint a jövőbeli kilátásokról. Hogy mi a gond az általános hozzáállással, azt legkifejezőbben Keresztes Lujza fogalmazta meg: „Számomra egészen elképesztő, hogy egy málna ízesítésű sört úgy lehessen reklámozni, hogy "leszedtük a málnát a medve előlt". Milyen üzenete van egy ilyen szövegnek a közösség számára akkor, amikor a medvekérdést nem tudjuk, de nincs is szándékunkban orvosolni?”

Jó hírnek semmiképp nem lehet nevezni, de Románia nincs egyedül a természetvédelmi szabályok be nem tartása terén. Amint Kelemen Mártontól megtudtuk, egy globális ENSZ-jelentés épp ezt a hiányosságot azonosítja az egyik legjelentősebb környezetvédelmi problémaként világszinten.


Nyitókép: Vizauer Csaba

Közreműködő szakemberek:

Szabó D. Zoltán, biológus, Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület
Papp Tamás, biológus, ornitológus, Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület
Kelemen Márton, biológus, Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület
Kelemen Katalin, Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület
Fülöp Tihamér, biológus, Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület
Márk-Nagy János, ökológus, Erdélyi Kárpát Egyesület
Jére Csaba, biológus, Myotis Denevérvédelmi Csoport
Vizauer Csaba biológus, Román Lepkész Társaság
Szabó Csilla, természetismereti nevelő, ökológus, NECC (Nature Education Community Center )
Szabó Emerencia, biológus, a BBTE Biológia és Geológia Karának doktorandusza
Bücs Szilárd-Lehel, denevérész, Denevérkutatási és Védelmi Központ
Pap Péter László biológus, Babeș-Bolyai Tudományegyetem
Barti Levente, biológus
Nagy András Attila, biológus, Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület
Havadtői Krisztina, Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület
Hegyeli Zsolt, Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület
Sos Tibor, Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület
Macalik Kunigunda, biológus, Babeș-Bolyai Tudományegyetem
Keresztes Lujza, biológus, Babeș-Bolyai Tudományegyetem
Domokos Csaba, biológus, Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület
Nagy Attila, biológus, Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület
Zeitz Róbert, biológus, Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület
Sugár Szilárd biológus, Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület
Hartel Tibor, biológus, Babeș-Bolyai Tudományegyetem
Mátis Attila, biológus, Babeș-Bolyai Tudományegyetem
Vágási Csongor, biológus, Babeș-Bolyai Tudományegyetem
Markó Bálint, biológus, Babeș-Bolyai Tudományegyetem

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Régi oldal >