2020. október 25. vasárnapBlanka, Bianka
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

"Erdélyben nagyon fontos, hogy felismerjük, mi az, ami tényleg érték" - a Retyezát Nemzeti Park filmesével beszélgettünk

2020. május 29. 14:08, utolsó frissítés: 14:50

Nagy Zoltán évek óta fotózza a nemzeti parkot, tavaly pedig egy vissza nem térő lehetősége adódott bemutató videókat készíteni róla.


"Úgy veszem észre, hogy Romániában már egyre környezettudatosabbak az emberek. A fontos viszont az lenne, hogy a döntéshozás szintjén is figyelembe vegyék a szakemberek véleményét. Ehhez járulhat hozzá, hogyha a köztudatban erősíteni tudjuk: a természet egy olyan értékünk, amit meg kell védeni" - magyarázza Nagy Zoltán, akit annak kapcsán kerestünk meg, hogy két társával, Sáji Róberttel és Barabási Edével a Retyezát Nemzeti Parkot bemutató 11 részes videósorozatot készített. Zoltán munkásságáról nem először hallunk, természetfotósként már bemutattuk, de filmesként most próbálkozott először. A filmezés hátteréről, illetve körülményeiről, valamint a környezeti értékekről is beszélgettünk vele.


"Egy nagy, Európai Unió által támogatott több éves projekt része a filmkészítés,

amelyben 83 biológus felméri a nemzeti parknak a biodiverzitását. Növényeket, állatokat, mindent. A felmérés nyomán pedig egy új menedzsmenttervet alakítanak ki, ami meghatározza a következő 10-20 év irányát. Ennek keretében volt egy kisebb kommunikációs projekt is, amit megnyert egy cég, ami aztán a a nemzeti parkon keresztül megkeresett engem, hogy nem szeretnék-e csatlakozni. Néhány éve kezdtem el egy személyes természetfotós projektet a nemzeti parkban, jó viszonyt alakítottam ki a park biológusaival, az igazgatóval. Engem kerestek meg, mert azt szerették volna, hogy a filmbe tényleg a Retyezátban filmezzék le a kulcsfajokat" - meséli.



Elmondta, ő elsősorban természetfotós, legalábbis az volt idáig, de sok éve kísérletezett videóval is. "Eddig soha nem volt egy olyan projekt, aminek komolyan nekiállhattam volna, hogy megtanuljam. Ezért vontam be két nagyon jó ismerősöm, Sáji Róbertet és Barabási Edét is a projektbe, akik profi filmesek. Mi hárman voltunk az alapja ennek a videósorozatnak, ugyanakkor a cég is hozzájárult még egy-egy jelenettel a részekhez. Mi álmodtuk meg viszont a koncepciót, mi filmeztük nagyon nagy részét, és mi is vágtuk össze" - idézte fel a projekt kezdeteit Zoltán.

Nagy Zoltán Gergely és Sáji RóbertNagy Zoltán Gergely és Sáji Róbert

Nagy Zoltán és Barabási Ede Nagy Zoltán és Barabási Ede


A nemzeti park előre meghatározta azokat a kulcsfajokat, melyeket mindenképp szerettek volna, hogy bemutassunk. Itt elsősorban a park egyedi növény- és állatvilágára kell gondolni. A nemzetközi és országos szinten is védett fajok mellett a Natura 2000 hálózat jelölőfajaira kellett figyelniük.


"A projekt kommunikációs része is nagyon szigorú volt tudományos szempontból.

Ez már alapból kihívást jelentett. Emellett nehéz volt 2 percben összefoglalni a különböző témákat, például a Retyezát madarait. A rendelkezésre álló idő alatt egyszerűen nem lehetett mindegyiket bemutatni, mert nagyon sok faj él a park területén. Élvezhetetlen lett volna, ha teljességre törekszünk. Így attól is függött, hogy mi került be, hogy mit sikerült jobban filmezni. Pár fajnak így is muszáj volt megjelennie. Nagy élmény volt olyan emblematikus fajokat filmezni, amik csak a Retyezátban élnek. Például Barbarea lepuznicát, magyarul retyezáti borbálafűt" - magyarázta a feltételeket, aminek a teljesítésében a park és a projektben résztvevő biológusuk is segítették őket.

"Volt, amit csak úgy tudtuk filmezni, ha biológusokkal közösen mentünk terepre. Nagyon hasznosak voltak ezek az együttműködések. Tisztában voltunk azzal, hogy vannak olyan fajok, amikről hiába tudjuk, hogy a park területén élnek, mert csak akkor fogjuk megtalálni őket, ha biológusokkal megyünk terepre. Az ember akármekkora természetbúvár lehet, nem fog a növényekhez, a hüllőkhöz, a madarakhoz és a lápi mikróflórához is érteni, és segítség nélkül minden megtalálni sem fogja. A célunk az volt, hogy egy év alatt, mert ugye egy év állt rendelkezésre, elkészítsük ezt a sorozatot úgy, hogy mindenkivel együtt tudjunk működni, és a kulcsfajokat lefilmezzük" - idézte fel. Ugyanakkor fontos volt az is, hogy miként tudnak ők filmesként együttműködni, illetve ismerjék a terepet. Szerencsére a terepet mindenki ismerte valamennyire, mert mindhárman voltak már a Retyezátban.

"Mindenki nagyon jó valamiben, és hárman nagyon jól kiegészítettük egymást. Ezért is szeretném folytatni valamilyen szinten a filmkészítést, mert látok jövőt magamnak ebben. Ugyanakkor fontos volt az is, hogy legyen egy alaptapasztalatunk, felkészültségünk. Ne lepődjünk meg a terepviszonyoktól, mert azért elég nagy kihívás a kameracsapdákat cipelni, és megtervezni, hogy néhány hetente mindenkihez eljussunk, mert cserélni kellett az akkumulátorokat és a memóriakártyákat. Szóval logisztikailag volt nehéz ezt megszervezni úgy, hogy mind a hármunknak közben több más projektje is volt az év folyamán."



Nagyjából 100 órányi nyersanyagot vettek fel, ebből körülbelül 22 percnyi felvétel fog megjelenni, mert 11 darab 2 perces videót kellett elkészítsenek. Azt szerették volna, hogyha minél inkább filmszerűbbek a felvételek, filmes érzést váltsanak ki bennünk, ezért különböző módszereket használva arra törekedtek, hogy a kamera mindig mozgásban legyen. A jeleneteket igyekeztek dinamikusan úgy összefűzni, hogy majdnem reklámszerű legyen, végül is alig hosszabbak a részek, mint egy reklám.

"Nyilván nem sikerült mindig, de használtunk motoros slidert, meg kamera stabilizátort, amivel úgy tudtuk a kamerát mozgatni a növények körül, mintha egy rovar vagy madár perspektívájából mutatnánk meg. Filmeztünk ugyanakkor drónnal, és kameracsapdákat is használtunk.

A legérdekesebb talán az volt, hogy helikopterből is filmeztünk.

Ez egy olyan komoly projekt volt, hogy a gyepkutató szakembereknek béreltek néhány napra helikoptert. Ezt úgy kell elképzelni, hogy reggel elvitte a szakembereket teljesen megközelíthetetlen gerincekre, a Retyezát legeldugottabb pontjaira, majd este utánunk ment. Nekünk is volt lehetőségünk néhányszor csatlakozni hozzájuk, hogy kivigyenek ezekre a hihetetlen, eldugott helyekre, és arra is adódott lehetőség, hogy a szép fényekben egy picit irányítsuk a helikoptert. Elmentünk néhány olyan ponthoz, amit mindenképp szerettünk volna helikopterből filmezni. Drónból is látványos képeket lehet készíteni, de egy helikopterből teljesebb perspektívából lehet filmezni, aminek van egy olyan hangulata, hogy komolyabbá teszi a filmet" - részletezte a filmezések hátterét.



Egy természetfilm esetében mindig fontos kérdés az etika, hogy milyen körülmények között filmezik le az állatokat, beetetik esetleg, hogy a közelükbe csalogassák, vagy olyan helyszínre viszik, ahol látványosabb képeket tudnak készíteni, illetve legújabban a drónnal való filmezéssel kapcsolatban is felmerült, hogy zavarják vele az állatokat. A nemrég bemutatott, és nagy nyilvánosságot kapott Szelídítetlen Románia (România neîmblânzită) című természetfilmmel kapcsolatban például rendre felmerülő kérdés volt, hogy milyen körülmények között rögzítették az állatokról a felvételeket. Kiderült például, hogy állatkertben élő hiúzról és farkasról kerültek be részletek.

"Azzal az volt a baj, hogy úgy próbálták beállítani, hogy ez Románia, itt készültek a felvételek. Aztán meg kiderül, hogy a hiúzt egy ausztriai állatkertben filmezték. Számunkra ezért is volt érdekes kameracsapdázni, mert ha kézből nem is filmeztünk hiúzt, de kameracsapdával készült felvétel, és tényleg a retyezáti hiúz történetét mondjuk el. A nemzeti parkban olyan kulcsfajok élnek, amit mindenki ismer. Mindenki tudja, hogy néz ki a medve. Ezért az volt az érdekes számunkra, hogyan néz ki a medve a retyezáti növényzettel körbevéve, mert azzal úgy néz ki, mint szinte sehol máshol. Nagyon szerettük volna, ha összejön, hogy a Retyezát-csúcs is látszódjon, amikor egy medvecsalád elmegy a gerincen. Ez az, ami érdekes, és ez az, ami tudatosíthatja a romániai nézőben azt, hogy ez tényleg a mi értékünk" - érvelt Zoltán, majd az etikus filmezésről is beszélt.



"Nekem mindig is fontos volt az etikai szempont, nem vagyok híve sem a beetetésnek, sem az állatok szállításának. És azt is tudni kell, hogy Romániában a védett állatokat nem is szabad fogdosni vagy befogni. Itt jöttek segítségünkre a biológusok, akik ezeket kutatják. Nagyon jó volt velük az együttműködés terepen, például a rovarkutatókkal. Esélyünk sem lett volna például havasi cincért filmezni úgy, ahogy szerettünk volna, ha nincs egy rovarkutató, aki kutatja őket. Másrészt a nemzeti parkban nem etetik az állatokat, például a medvét. Mi sem akartunk ezért a kameracsapdáknál etetést használni. Egyszerűen olyan ösvények mentén helyeztük ki a kameracsapdákat, amit használnak az állatok. Idő kérdése volt, hogy készítünk érdekes felvételeket. Itt számított az, hogy ismertem a Retyezátot, voltak már jó helyeim, hiszen több éve kameracsapdázom, illetve megvolt a technikám is hozzá. Tudtam, hogyan kell kinézzen egy csapda, hogy jól működjön. Az elmúlt években már kikísérleteztem az elektronikai részt is. Nem tavaly kellett kitaláljuk, hogy miként filmezzünk kameracsapdával. Használtunk kereskedelemben kapható vadkamerákat is, de nem lehet összehasonlítani a minőségüket azzal, amikor egy DSLR fényképezőgép van kitéve. Annak sokkal jobb a minősége.

A drónnal az a helyzet, hogy a legtöbb ember nem lát meg olyan állatokat, amit tudatosan tudna zavarni vele. Legfeljebb a zergéket tudják megkergetni az alpesi részeken. Mi drónnal sem madárfészket, sem zergét nem filmeztünk. Nem érik meg azok a felvételek, hogy egy zerge lezuhanjon a szikláról, amire a Tátrában már volt példa. A madaras videóban van egy jelenet, amikor a vándorsólyom megközelíti a drónt, de az teljesen véletlenül készült. A Templom nevű sziklát filmeztem drónnal a Kisretyezátban, amikor nagy vijjogást hallottam, és bekeringett egy vándorsólyom. Lentről csak annyit láttunk. Csak otthon vettük észre, hogy van egy pillanat, amikor nagyon közel suhan el a kamera előtt. Ugyanakkor más véletlenek is alakították azt, hogy mit tudunk felvenni. Például mentem kameracsapdához kicserélni az elemet. Egy márciusi nap volt, amikor még a bükkerdőnek a lombja nem zöldült ki. Egy kicsi gerincen haladtam távol a turistaösvénytől, mert a projekt keretében engedélyt kaptunk, hogy bárhova mehessünk a park területén. Elhagyatott terült volt, ahol tényleg senki nem jár. És a völgy másik felén, légvonalban körülbelül 70 méterre tőlem egy medve vakarta a hátát egy kidőlt, korhadt fában. És akkor én ezt lefilmeztem. Nagyon szerettem volna alpesi területen filmezni medvét, ami végül össze is jött. Ott nagyobb volt a távolság, de nincs erdő, a medve kint volt a hegyen" - elevenít fel néhány érdekes történetet, ami után szinte önkéntelenül is felmerül a biztonság és a félelem kérdése.




"Hozzá lehet ehhez szokni. Az ember tudja, hogy nincs egyedül az erdőben, csomó más élőlény ott van vele. Amikor nagyon sűrű helyen mentünk, nekünk is vigyáznunk kellett arra, hogy ne lepjünk meg egy medvét, mert az nem előnyös. A medve esetében az a lényeg, hogy az ember legyen felkészülve, legyen kéznél medvespray. Mondjuk, én több mint 10 éve hordok medvespray-t, de még soha nem kellett használjam, pedig voltam többször elég közel medvéhez. Fontos, hogy ne essünk pánikba, és adjuk a tudtukra, hogy emberek vagyunk, mert nagyon félnek az emberektől. És nálunk a Kárpátokban gyakorlatilag a medve az egyetlen, ami veszélyes lehet az emberre.

Fontos volt, hogy ne szakadjunk szét. Igyekeztünk legalább kettesével menni, mert úgy biztonságosabb. A Retyezátban az a kihívás, hogy nem olyan, mint a klasszikus hegyek, ahol a főgerincen mindig van telefonjel. Olyan alakja van a hegységnek, hogy nagyon sok terülten nincs mobiljel. Azért is fontos volt az, hogy ne legyünk egyedül, mert így otthon is kevésbé aggódnak az emberért. Nekem, mint sokszor magányos természetfotósnak, nagyon jó élmény volt másokkal kollaborálni" - jegyezte meg.


"Úgy fogtunk neki, hogyha már csináljuk, akkor hosszabb távon is legyen eredménye.

A következő lépés az lesz, hogy összevágunk egy saját dokumentumfilmet, amiben elmondjuk a Retyezát történetét. Ha kijön az említett 11 videó, akkor majd mi is összevágjuk a saját verziónkat. Nem gondolunk egész estés természetfilmre, olyan 15-20 percesre gondoltunk. Annyira lenne jó anyaguk. Teljesen más lenne, mint a mostani videók, mert ezek téma szerint szét vannak bombázva, az meg egy összefüggő történet lenne. Megvan az inspirációnk, ami hajt minket, hogy elmondjuk a körülöttünk levő természeti értékeknek a sztoriját, mert nagyon fontosnak találjuk. Ha az ember nem ismer valamit, akkor azt nem is tudja megvédeni. Erdélyben nagyon fontos, hogy felismerjük, mi az, ami tényleg érték, hogy tudjunk rá figyelni" - mesél a terveikről és rengeteg nyersanyag sorsáról Zoltán, majd a fotós terveiről is beszél egy keveset.

Nagy Zoltán hátán a felszerelésselNagy Zoltán hátán a felszereléssel


"Nagyon motivált vagyok, hogy a romániai természeti értékeket mindkét médiummal, filmmel és fotóval is feltárjam. Ahogyan a digitális fotózás a videóval egyre jobban összeolvad technológiailag, úgy érzem, hogy bennem is megérett a gondolat, talán már egy komolyabb szint a dokumentumfilm-készítés, hogy ebbe is belekóstoljak. A közeljövőben valószínűleg mindkettőt gyakorlom majd, úgy látom, jól megférnek egymás mellett. Most is fotóztam, mert így a saját projektemet is tudtam egy picit előrébb vinni. A Retyezát vadonját bemutató projektemen már több éve dolgozom, általa kerültem ugye ebbe a nagyobb projektbe is, és abból szeretnék majd egy albumot kihozni. Már voltam úgy, hogy azt gondoltam, majdnem eljutottam egy olyan szintre, amit ki lehet adni, de aztán eszembe jutott, hogy még ezt is, még azt is szeretném fotózni. Egy olyan lehetőség, mint a tavalyi, amire egyébként nem számítottam, nagyon jó volt. Tehát még van anyagom, amit fel kell dolgozzak, de még relatív frissen szeretném kiadni, tehát akár egy éven belül, de ez nyilván gazdasági helyzettől is függ" - zártuk a beszélgetést.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Régi oldal >