2020. aug. 4. keddDomonkos
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Külföldi milliárdosok támogatásával készül „Európa Yellowstone Parkja” a Fogarasi-havasokban

Babos Krisztina Babos Krisztina 2020. július 31. 10:23, utolsó frissítés: 2020. augusztus 03. 10:23

A Conservation Carpathia Alapítvány több 10 ezer hektárnyi erdőt vásárolt fel, így mentve meg ezeket a visszaszolgáltatásokat követő tarvágásoktól.


Európa legnagyobb természetvédelmi terültét álmodta meg a Déli-Kárpátokba egy német származású, több mint 25 éve Romániában élő biológus. Christoph Promberger eddig kb. 100 millió eurót kalapozott össze, melyből 25 ezer hektárnyi erdőt vettek meg, és jelentős összegeket költöttek élőhely-rehabilitációra. És nem utolsó sorban arra, hogy megtanítsák a helyieknek, miként tudnak úgy gazdálkodni a birtokukban levő természeti kincsekkel, hogy hasznuk is származzék belőlük, és ne is tegyék tönkre ezeket.

Promberger a farkasok életmódját kutatta, ezért cseppet sem furcsa, hogy közel 30 évvel ezelőtt Romániába hozta a munkája, hiszen itt élt (és él) Európa legnagyobb populációja. Beleszeretett az itteni tájba, és itt ragadt feleségével, az osztrák származású Barbarával – mint mondja, szerinte Románia Európa legszebb országa. Itt érték a 2005-ös erdő-visszaszolgáltatásokat követő tarvágások, amikor az újdonsült tulajdonosok – akiknek már lényegében semmiféle kötődésük nem volt az erdőkhöz – csak azt nézték, hogyan tudják mihamarabb pénzzé tenni az örökségüket.

A legtöbb esetben tarvágás lett a vége, akár olyan területeken is, amelyek elvileg állami védelem alatt álltak. Christoph Promberger ekkor értette meg: csakis úgy lehet megmenteni ezeket a – sok esetben szinte érintetlen – erdőket, valamint ezek csodálatosan gazdag élővilágát, ha felvásárolja a területeket. Ennek érdekében latba vetette kapcsolatrendszerét, és rövid időn belül sikerült is létrehoznia a Conservation Carpathia Alapítványt, melynek vezetőségét és támogatói körét jelentős részben olyan külföldi milliárdosok alkották, akik hajlandóak áldozni a vagyonukból természetvédelmi célokra.

Mint meséli, egyik fő támogatójuk a Svájcban született és az USA-ban élő Hansjörg Wyss, akit a Forbes a világ első 300 gazdag embere között jegyez. Valamint Kristine és Douglas Tompkins, akik a világszinten ismert Esprit ruhamárka tulajdonosai voltak, azonban pár éve eladták vállalkozásukat és vagyonukból természetvédelmi és élőhely-rehabilitációs kezdeményezéseket támogatnak, elsősorban Dél-Amerikában. Lényegében az ő nevükhöz fűződik az az eljárás, hogy gazdag, filantróp emberek összevásárolnak leromlott állapotú vagy veszélyben levő területeket, rehabilitálják őket, majd nemzeti parkok formájában az államnak adományozzák ezeket.




Ez a Conservation Carpathia Alapítvány célja is: létrehozni egy összefüggő, nagy kiterjedésű, kitűnő ökológiai állapotban levő területet, majd köztulajdonba adni azt, amennyiben az állam kötelezi magát arra, hogy nemzeti parkká nyilvánítja és szigorú védelem alá helyezi. Magától, sajnos, a román állam erre nem képes, véli Promberger, aki bízik abban, hogy a példájukkal sikerül majd meggyőzniük arról mind a lakosságot, mint a kormányt, hogy nemcsak természetvédelmi érdek, de üzleti szempontból is előnyösebb megóvni egy értékes területet, mint az azonnali haszon érdekében letarolni azt.

A példakép az Egyesült Államokbeli Yelowstone Nemzeti Park, melynek több százezres lakossága nagyon jól él a természetvédelmi területből, elsősorban az ökoturizmusból, amely egyre népszerűbb világszerte. Prombergernek egyébként közvetlen tapasztalata is van arról, miként lehet jól gazdálkodni a természet adta lehetőségekkel.

„Bajorországban nőttem fel, a cseh határhoz közeli Bajor-erdő Nemzeti Park területén, melyet 1970-ben nyilvánítottak védetté. Ötven évvel ezelőtt a környék lakossága épp olyan helyzetben volt, mint most a Fogarasi-havasok környékén levő 28 község lakói. Szegénység volt, nem voltak munkahelyek, folyamatosan vándoroltak el a fiatalok.

Bajorország kormánya ezt a területet gazdasági megfontolások alapján, a turizmus fellendítése érdekében nyilvánította védetté. Ott is voltak ellenzői a kezdeményezésnek, akik azt mondták, hogy jövedelmet akarnak az erdőkből, a kitermelésből. Időközben azonban bebizonyosodott, hogy ez egy jó döntés volt. Ma a térség egy gazdag vidéknek számít, magas az életszínvonal és nemhogy elvándorolnának a fiatalok, de egyre többen költöznek oda” – fejtette ki – fejtette ki.

A Fogarasi-havasok környékén fekvő települések lakói számára az ökoturizmus jelentheti a jövőt. Fotó: Conservation Carpathia AlapítványA Fogarasi-havasok környékén fekvő települések lakói számára az ökoturizmus jelentheti a jövőt. Fotó: Conservation Carpathia Alapítvány


Az alapítványt 2009-ben hozták létre, ezután kezdődtek a felvásárlások: ami a Fogarasi-havasok és a Királykő-helység környékén eladó volt, azt igyekeztek megvásárolni. Amit megvásároltak, ott többé nem volt fakitermelés. Promberger elmondta: jelenleg több mint 25 ezer hektárnyi erdő és alpesi legelő van a tulajdonukban, ahol egyáltalán nem folyik fakitermelés. És mivel az alapítvány rangerei összesen 50 hektáron járőröznek, ekkora területen sikerült elejét venni az illegális fakitermelésnek. Alapítottak egy vadásztársaságot is, mivel kénytelenek voltak, hiszen Romániában csak így lehet kezelésbe venni vadászterületeket. A vadásztársaságukkal pedig nemcsak a saját területeiken működnek, de szomszédos vadászterületeket is kezelésbe vettek, így jelenleg összesen 65 ezer hektárt fednek le – ekkora területen állították le a trófeavadászatot.

Mivel sok területet leromlott ökológiai állapotban vettek át, sőt egyeseket tarvágásokat követően, rehabilitációs beavatkozásokat is végeztek.

Több mint 2,5 millió facsemetét ültettek el

és eddig 800 hektáron igyekeztek visszaállítani az élővilág egyensúlyát. Mivel az elmúlt évtizedekben szinte kizárólag a gazdasági szempontokat, jobban mondva a fafeldolgozás szempontjait vették figyelembe az erdőkezelésnél, a faállományok összetétele megváltozott - igen sok helyen alakítottak ki az eredeti, vegyes erdők helyén lucosokat, ami a biodiverzitás csökkenéséhez, az élőhely szegényebbé válásához vezetett. Épp ezért az alapítvány 8 csemetekertjében elsősorban a honos, de hiányzó fajok csemetéit szaporítja: bükköt, szilt, jegenyefenyőt, berkenyét, tiszafát, stb. Helyenként foltokat vágnak a lucosokba, hogy lombhullatókat telepíthessenek, a kivágott fákat pedig otthagyják, mivel a holt faanyag igen fontos, rengeteg fajnak biztosít életteret és szintén hiányzik általában az erdeinkből.

Az igénytelen és gyorsan terjedő lucfenyő a patakpartokon is kiszorította az őshonos égert, így az alapítvány kb. 400 hektáron végzett fajcserét, hogy közelebb hozza a patakpartok élővilágát az természeteshez. Sőt, a traktorok és a TAFF-ok nyomait is betömködték és beültették, a fakitermelést végző hatalmas gépek kerekei ugyanis óriási vájatokat hagytak a talajban, utat nyitva az eróziónak. Emellett több tíz kilométeren számolták fel a természetes vízfolyásokat akadályozó építményeket, elsősorban a Dâmbovița forrásvidékén.



A hosszú távú siker kulcsát azonban nem csak a rehabilitáció jelenti, hanem végső soron azon áll vagy bukik a dolog, hogy sikerül-e a környék lakosságát megnyerni az ügynek. Hogy megértik-e, hogy nekik az az érdekük, hogy az erdők és a legelők egészségesek maradjanak, mert ez többet hoz nekik, mint a tarvágás, vagy ha a juhok túllegeltetésével pár év alatt tönkreteszik ezeket.

Az alapítvány egyébként a „zöld gazdaságra” való áttérést is igyekszik segíteni, tanulmányokat végeztetett és befektetési modelleket dolgoztak ki a helyiek számára. A hangsúly, nyilván, az ökoturizmuson van. Például a vadászatot ki lehet váltani lesek építésével a vadonban, a tapasztalat szerint a turisták ugyanis nem feltétlenül vágynak arra, hogy öljenek, nagy kaland számukra az is, ha saját életterükben figyelhetik meg a vadállatokat. Promberger szerint ez a lehetőség nemcsak a Fogarasi-havasok térségében, de országszerte adja magát Romániában, azonban a gond az, hogy ezt a kormányok nem ismerik fel, és inkább a tömegturizmust támogatják, ami viszont káros.

Bármily jól is hangozzék mindez, nem kell sokat keresgélni az interneten ahhoz, hogy rájöjjünk: a famaffia és a vadászlobbi nem nézi jó szemmel a Conservation Carpathia Alapítvány ténykedését, és igyekszenek meg is fúrni őket ott, ahol csak lehetőséget látnak arra, hogy ártsanak ennek a nagyszabású projektnek. Hazafias szervezetnek adva ki magukat, azt terjesztik a szervezetről, hogy el akarják venni a helyi lakosság nemzeti identitását, gyakran emlegetve azt is, amikor épp ezen a környéken megütközött egymással a német és a román hadsereg a második világháborúban. Amint állítják: ahogy akkor, a német terjeszkedés most is fenyegetést jelent a helyi lakosság számára.

Helybéli munkaerővel, saját csemetekertekből ültetnek újra évente 100 hektár erdőt. Fotó: Conservation Carpathia AlapítványHelybéli munkaerővel, saját csemetekertekből ültetnek újra évente 100 hektár erdőt. Fotó: Conservation Carpathia Alapítvány


Arról is kerengenek szóbeszédek, hogy ritka fémeket keresnek a külföldiek a környéken, és – a nyilvánvaló tények ellenére – azt is híresztelik, hogy végső soron azért vásárolják fel a területeket, mert ki akarják termelni az erdők fáit. „Ha a fakitermelés lenne a célunk, miért lenne szükségünk ehhez ilyen költséges fedőakcióra? Aki akarja, akár külföldi is, simán ki tudja termelni az erdejét, akár illegálisan is” – reagált a biológus a képtelen vádakra. A lakosság hozzáállását firtató kérdésünkre elmondta: különbség van az emberek és az itt élő közösségek között is. Az a tapasztalatuk, hogy ahol többet vannak jelen, ahol aktívak, azokban a közösségekben megértik, miért fontos az, amit csinálnak, és támogatják is őket az emberek és az önkormányzatok egyaránt.

Ahol viszont kevesebbet vannak jelen, az ellenérdekeltek, elsősorban a famaffia könnyebben meg tudja vezetni a lakosságot. „Azok, akik hasznot húznak az illegális fakitermelésből vagy a túllegeltetésből, egy maroknyi ember egy közösségből. A befolyásosabbak, sokszor maga a polgármester, bérbe veszi a legelőket, hogy a juhokból származó haszon mellett felvehesse az APIA-tól érkező támogatást. Kizárólag ez mozgatja őket, szó sincs a tradíciók őrzéséről és fenntartható gazdálkodásról. A közösség túlnyomó többsége csak szenved emiatt, például a tarvágásokat követően az ő házaikat mossa el az árvíz” - fejtette ki a szakember.

Az alapítvány egyébként két őshonos, de az ember által kiirtott faj visszatelepítésére is törekszik.

Idén tavasszal 8 bölényt engedtek szabadon

a területen és ősztől újabb három, kisebb csorda érkezik. Őket a téli akklimatizálódást követően, szintén tavasszal engedik majd szabadon. Mint megtudtuk, a tanulmányokból azt derült ki, hogy legalább 100 egyedre volna szükség, hogy egy életképes populáció jöjjön létre, ezért fokozatosan növelik majd az állatok számát a területen. Amint Promberger elmondta: nem egyszerű beszerezni az állatokat, hisz összesen 4.000 él belőlük, állatkertben tartott bölényeket pedig nem akarnak, mert ezek túlságosan hozzá vannak szokva az emberhez.

Hódok csak a Déli-Kárpátok északi oldalán élnek, így ezeket is hozni kell – mint megtudtuk, jövőre érkeznek meg az első példányok.



Az alapítvány, amely ültetési szezonban közel 200 munkást alkalmaz a helyiek közül, törekszik a helyi lakosság és a vadállatok közötti konfliktusok menedzselésére is, ami azt jelenti, hogy igyekszenek megelőzni a károkozást. Ennek érdekében az esztenákat ellátták villanypásztorral, valamint kárpáti juhászkutyákat is tenyésztenek, szintén azzal a céllal, hogy a pásztoroknak adományozzák őket, ez a fajta ugyanis képes hatékonyan ellátni a nyáj védelmét a vadak támadásaival szemben is. Ha pedig mégis történik kártétel, a szervezet a legegyszerűbb úton kárpótolja a kárvallottakat: az erre célra tartott 100 juh, illetve 20 tehén közül annyit adnak cserébe, ahány elhullott. Ez jóval kedvezőbb a gazdák számára, mint amit az állam kínál hosszas bürokratikus eljárás után.

Christoph Promberger a Transindex kérdésére elmondta: jelenleg kb. 25 különböző forrásból származik jövedelmük: az adományok mellett európai uniós és norvég alapos, de hazai kiírásokra is pályáznak és egyéb bevételeik is vannak. Az eredeti céljuk az volt, hogy 50 ezer hektárt vásárolnak fel a tervezett nemzeti park számára, melyhez számításaik szerint 130 millió euróra lenne szükség. Most azonban kicsit másképp fest a helyzet: vélhetően 35-40 ezer hektárnyi területet tudnak majd összesen megvásárolni.

Kidolgoztak egy privát kompenzációs rendszert is,

ami arról szól, hogy partnerszerződést kötnek a tulajdonosokkal, és amennyiben ezek betartják a természetvédelmi szabályokat, kompenzációt fizet nekik az alapítvány, ami fedezi a kieső költségeket. A biológus szerint fél-egy éven belül elkezdik ezeknek a szerződéseknek a megkötését, és ily módon további 20-30 ezer hektárral növelik azt a területet, melyen biztosítani tudják a biodiverzitás védelmét. A végösszeg pedig, a földvásárlásokat, rehabilitációs munkálatokat és minden egyebet egybevéve eléri majd a 200 millió eurót.

„Reméljük, hogy a román állam megérti, miért fontosak a törekvéseink és a mi tulajdonunkban, illetve az általunk szerződött területeket a 200 ezer hektáros Fogarasi-havasok Natura 2000-es területtel, a Királykő-hegység nemzeti parkkal, valamint néhány, ezekkel szomszédos területtel a Bucegi-hegységből és a Leaota-hegységből egységesen, egyetlen nemzeti parkká alakítják majd. Ez egy kb. 300 ezer hektáros terület lenne, ami eléggé nagy kiterjedésű ahhoz, hogy a természetes, ökológiai folyamatok zavartalanul működhessenek” - – fejtette ki Christoph Promberger.

Hozzátette: ez egy példa nélküli kezdeményezés lenne Európában, és véleménye szerint hatalmas turisztikai vonzerőt jelentene az országnak. A helyi gazdaság motorjává is válhatna, megállíthatná a fiatalok elvándorlását és magasabb életszínvonalat biztosíthatna a környék lakosságának.

Nyitókép: Conservation Carpathica Alapítvány/Dan Dinu

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Régi oldal >