„Hogy ne legyen szenvedés az utcákon” – program indult a macskákért Szatmárnémetiben
Babos Krisztina 2020. augusztus 13. 17:29, utolsó frissítés: 17:29Az ivartalanításban és a mentalitás megváltoztatásában látja a kóbor macskák problémájának megoldását Ginál Boglárka.
Románia legtöbb településén rengeteg a kóbor állat az utcákon. Míg a kutyák ügyében helyenként tetten érhetők (sokszor vitatható) kezdeményezések, a kóbor macskák kérdése csak ritkán kerül terítékre. Valószínűleg azért, mert nem annyira zavaró a jelenlétük, hogy sokan reklamáljanak miattuk. A kidobott kiscicák, kukákban turkáló, éhes macskák látványa jobbára csak az állatszeretőket zavarja. És tegyük hozzá: a természetvédőket is, hiszen a macskák igen gyakran fognak kisebb madarakat. Az ösztöneik által vezérelve, ha a gazdi nem eléggé felelős, a kóbor, éhes állatokat pedig a kényszer is arra készteti, hogy sok esetben védendő énekesmadarakkal egészítsék ki a táplálékukat.
Szatmárnémetiben idén februártól kezdett el az utcán élő macskák problémájával foglalkozni egy kis létszámú, önkéntes csapat. A kezdeményező, Ginál Boglárka körülbelül egy éve költözött haza Kolozsvárról, ahol a BBTE közgazdasági karán, bank és pénzügyőr szakon végzett, majd vállalati pénzügyi menedzsmentet tanult mesterszakon. 25 éves, és egy nagy cégnél helyezkedett el. Szabadidejében hatalmas lelkesedéssel dolgozik azért, hogy csökkenjen a kóbor macskák száma a város utcáin.
Mint mondja, gyerekkorától nagy állatbarát, otthon macskáik voltak, és Kolozsváron, ahol nem tartott háziállatot, úgy érezte, hiányzik valami az életéből. Egy idő után rátalált a macskamentéssel foglalkozó, kolozsvári iCare Egyesületre, ahol önkéntesként dolgozott, sokat tanult és látta: igenis van lehetőség arra, hogy változtassunk az áldatlan állapotokon. A civil szervezetnél tapasztalatot szerzett azzal kapcsolatban, hogy miként kell befogni és esetleg kikezelni a kóbor állatokat, hogyan lehet hatékonyan kampányolni az örökbefogadásuk érdekében, miként kell ivartalanítási kampányokat szervezni és mi módon érdemes beszéni a macskatartásról annak érdekében, hogy változzon a közösség mentalitása.
„Eleinte csak ivartalanítással akartam foglalkozni Szatmárnémetiben, mert ez a leghatékonyabb módja annak, hogy csökkentsük az utcán élő macskák számát. De egyre többen kerestek meg kidobott kiscicákkal, és ezeket is vállaltam. Februárban kezdtünk el ivartalanítani az utcáról, most 20 ivartalanított cicánál tartunk, közel 30-nak találtunk gazdát, és jelenleg 12 van egy ideiglenes menhelyen, úgynevezett foszterben. A menhelyi elhelyezéssel itt leálltunk, ugyanis ennyit tudunk ellátni, ennyinek tudunk elég figyelmet szentelni” - fejtette ki Ginál Boglárka.
Kérdésünkre elmondta: a kisebb kiadási tételeket, mint például az ennivaló, maga finanszírozza, a költségesebb kezelésekre, valamint az ivartalanítási műtétekre pedig gyűjteni szoktak. És mivel folytatni szeretnék, sőt, bővíteni is a tevékenységüket, hisz vannak még ötleteik, úgy döntöttek, bejegyeznek egy egyesületet. Azt is megtudtuk, egy ötfős csapat alkotja a szatmári macskamentők magját, de várnak még önkénteseket, hiszen sok a feladat.
„Amikor hazajöttem, nem tudtam, mekkora a probléma, ezzel később szembesültem. Megismertem olyan állatbarátokat, akik segítettek, például tanácsokkal láttak el, hogy kihez lehet fordulni, de segítettek az adományok gyűjtésében, ketrecek beszerzésében is. És állatorvosi rendelők is támogatnak minket, például kedvezményes áron vállalják az ivartalanítási műtéteket. Hogy mennyi kóbor macska élhet Szatmáron, most sem tudjuk pontosan, jelenleg 20 kolóniáról van tudomásunk, de sok olyan része van még a városnak, ahonnan nincsenek információink. Úgy látom, minden lakótelepen van 2-3 kolónia” – magyarázta. Mint elmondta: a befogott és ivartalanított felnőtt macskák többségét visszaengedik az utcára, kivéve ha olyan egészségügyi állapotban vannak, hogy kétséges a túlélésük, a kicsiknek viszont igyekszenek gazdát találni.
„Ha valaki elkezd olyasmit csinálni, amivel érzi, hogy jót tesz, nem tudja abbahagyni”
– állítja Boglárka, hozzátéve: hiányolja Szatmáron azt, hogy nem igazán hajlandóak az emberek összefogni közösségi ügyek érdekében. Különösen szembetűnő ez, ha például Kolozsvárhoz hasonlítjuk, mondta. „Kell egy szervezet, ami a macskákkal foglalkozik, mert nincs olyan, hogy sorsukra hagyjuk azokat az állatokat, akik a mi hibánkból kifolyólag szaporodtak el” – jelentette ki.
A terveikkel kapcsolatban elmondta: az ideálisnak azt tekintené, ha egyáltalán nem lennének kóbor macskák az utcákon, ezt viszont a jelen körülmények között nem tartja kivitelezhetőnek. Rövid távon elégedett lenne azzal, ha annyira sikerülne lecsökkenteni a kóbor cicák számát, hogy ezek meg tudjanak élni az utcán. Mert jelenleg túlságosan sokban vannak, ki vannak téve annak, hogy az autók elütik vagy a kutyák széttépik őket, de egymás közt is harcolnak, ezért sok esetben komoly sérülésekkel kerülnek hozzájuk vagy nagyon betegen.
„Ahhoz, hogy teljesen fel tudjuk számolni a városban a kóbormacska-jelenséget, mindenképpen kell egy menhely is. Sajnos, nem vagyok olyan gazdag, hogy mindezt finanszírozni tudjam” – fejtegette Boglárka, aki abban bízik, hogy az egyesületen keresztül hatékonyabban tudnak majd támogatást szerezni. Felvennék a kapcsolatot külföldi szervezetekkel, abban a reményben, hogy ezek a gazdikeresésben is segítenek majd. A kutyák esetében vannak már arra jó példák, hogy az itt utcára tett állatokat külföldiek fogadják örökbe.
Boglárka szerint ahhoz, hogy oly mértékben kibővítsék a tevékenységüket, amekkorára szükség lenne, illetve hogy fenn tudjanak tartani egy menhelyet, stabil anyagi háttérre van szükség. Azt is elárulta: készül megkeresni ez ügyben a polgármesteri hivatalt, hiszen a kezelésre, műtétekre szükséges pénzen kívül kellene egy ingatlan a menhely számára. „És arra is szükség lenne, hogy 2-3 embert alkalmazni tudjunk, hiszen egy ilyen mértékű problémát nem tud megoldani néhány állatbarát, hiába áldozzák erre a szabad idejüket. Elkötelezett emberekre van szükség, akik full-time ezt csinálják.” – sorolta. A Transindex kérdésére, hogy dolgozna-e a menhelyen, gondolkodás nélkül válaszolta, hogy „igen, természetesen”.
„Jelenleg ott tartunk, hogy kevesen mondanak le nagyobb összegekről, hogy a program működjön. Van pár nagyon cicás Szatmáron, akik ha tudják, hogy vészhelyzet van, vállalják, hogy lemondanak és segítenek. De ez közösségi szinten nem fair, mindenki látja a cicákat az utcán, mindannyiunk felelőssége, hogy a városunkban az állatok jól éljenek, ne szenvedjenek. Ugyanez a helyzet a kutyákkal is.
Ha lenne 200 ember, aki havi 10-20 lejt adományozna, abból sokra lehetne menni, sokmindent meg lehetne oldani.
És sokkal szebb is lenne, mint így. Nem elég az, ha megszépítjük az épületeket, rendezzük a köztereket, az is kell, hogy ne legyen szenvedés au utcákon” – fejtegette Boglárka.
A terveikkel kapcsolatban azt is elmondta: a probléma megoldásának kulcsa az emberek mentalitásában van, ezért tájékoztató kampányokat is folytatnának, falvakon is. „Meg kellene értsék az emberek, hogy nem kell egy macskának évente háromszor kölykeznie, ezt meg lehet előzni” - magyarázta. Hozzátette: amennyiben lehetőségük adódik erre, ingyenes ivartalanítási programokat is indítanának, hogy a kispénzűek számára is elérhetővé tegyék ezt a lehetőséget.
Boglárka elmondta: aki támogatni szeretné a tevékenységüket, az hagyhat adományokat két szatmárnémeti állatorvosi rendelőben számukra: dr. Condurache rendelőjében a Hegyi (Lucian Blaga) úton, vagy dr. Susa rendelőjében a nagypiac mellett. Aki pedig segítene, önkénteskedne náluk, az hívhatja őt (0757 887 122) vagy felveheti velük a kapcsolatot a Facebook-oldalukon.
„Jelenleg egy dizájner és egy fotós alkotja a csapatot, valamint én, illetve még egy önkéntes, aki segít a városban, továbbá egyvalaki, aki a fosztert tartja fenn falun, illetve van, aki a szállításban segít, de várjuk további macskabarátok csatlakozását. Lehet engem keresni macskákkal kapcsolatos ügyekkel, legyen szó befogásról, örökbeadásról, kiscicákról ” – tette hozzá.
Fotók: Rescued Cat Society
Nyitókép: Ginál Boglárka egy megmentett kiscicával. Forrás: Facebook