2020. november 30. hétfőIjon, András, Andor
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Szakértő: két alapszabály van, amit ha betartasz, biztonságosan gombászhatsz kezdőként is

Babos Krisztina Babos Krisztina 2020. október 22. 18:36, utolsó frissítés: 2020. október 24. 17:56

Dr. Macalik Kunigunda gombaszakértővel, a BBTE oktatójátóval beszélgettünk gombafelismerésről, mérgezésekről és Facebook-csoportokról.


Egyre gyakoribb jelenség, hogy gombafotókat tesznek ki a közösségi médiába, segítséget kérve a fajok meghatározásához. Az utóbbi néhány napban pedig különösen sokan kérdezősködnek, hiszen hatalmas tömegben jelentek meg az őzlábgombák, és a csiperkék is teremnek bőségesen.

„Nekem úgy tűnik, kétféle, gombafotót kitevő érdeklődő van. Egyre többen vannak azok, akik gyakran járják a természetet, pl. a futók. Ők nyitott szemmel járnak, és nemcsak gombát, de gubacsokat, virágokat, növényeket is fotóznak, sokszor le sem szedve ezeket. És vannak azok, akik lényegében enni akarnak. Ők azok, akik úgy posztolnak, hogy „szedtem egy csomót, megehetem?”

Alapszabály, hogy fotó alapján gombát étkezési célból nem határozunk.

Ilyenkor az ember nem tudja kézbe venni, megtapogatni, megszagolgatni, ami nagyon fontos lenne. Persze, vannak olyan fajok, mint például a sárga gévagomba, melyet bármely állapotában fel lehet ismerni képről is, de például a csiperkék már nem határozhatók meg biztonsággal. Főleg, ha pucolva fotózzák ezeket és nem látszik a gomba minden része” – magyarázta Macalik Kunigunda, akinek már ki sem kell tennie a lábát a házból ahhoz, hogy tudja: van gomba. Hiszen érkeznek hozzá a fotók tömegesen Facebook-on whatsuppon, mailen.


Dr. Macalik Kunigunda 5 éve oktat a BBTE-n mikológiát, a megelőző kb. 15 évben lényegében hiányzott ez a tantárgy az egyetem kinálatából.Dr. Macalik Kunigunda 5 éve oktat a BBTE-n mikológiát, a megelőző kb. 15 évben lényegében hiányzott ez a tantárgy az egyetem kinálatából.


A Transindex érdeklődésére elmondta: ennek ellenére úgy véli, hogy a mostani fiatal felnőtt generáció kevésbé ismeri a gombákat, mint az idősek, pl. a 60-on felüliek. Ennek okát abban látja, hogy régen nem nagyon volt egyéb szórakozási lehetőség, mint a kirándulás, ehhez pedig hozzátartozott a gombagyűjtés, és a fotózás is. A gyógynövények, ehető vadon termő növények, bogyók, stb. szedegetése mellett. Hogy mire lehetnek jók a Facebook-os gombászcsoportok, ahol helyenként szakértők magyaráznak angyali türelemmel, és akiknek néha az a „fizetségük”, hogy egy-egy teljesen tudatlan kiosztja őket és esetleg elküldi tanulni, elmondta: hasznosak lehetnek.

A közösségi média arra lehet jó, hogy felkeltse a figyelmet, hogy valaki elinduljon. Nagyon fontos lehet, amikor egy kezdő még nagyon bizonytalan, ha egy szakértő segít neki eligazodni a könnyen felismerhető gombacsoportok között. A tanácsok alapján pedig tovább olvashat, alaposabban megismerkedhet a fajokkal” – vélekedett. Kérdésünkre elmondta: lehet ugyan könyv alapján is tanulni, de a legjobb az, ha az ember olyanokhoz csatlakozik, akik ismerik a gombákat, velük járja az erdőt-mezőt. Ilyenkor kézbe veheti, meg is szagolgathajtja a gombákat, ami sokszor igen fontos a felismerésben.

„Amikor az embernek átmegy a kezén 100-150 példány egy fajból, akkor kezd biztos lenni a dolgában.

A gombák hihetetlenül változatosak, ugyanazon faj termőtestei egész másképp nézhetnek ki fiatalon, mint idősen, ráadásul a méretek is óriási skálán váltakoznak, és a színeiket is befolyásolhatja például az időjárás vagy az élőhely. A lényeg, hogy a gombagyűjtő annyira ismerjen meg egy fajt, hogy fel tudja ismerni az atipikus példányokat is. Említhetem itt a széles körben elterjedt és ehető piruló galócát, mely elképesztően sokféle alakban képes megjelenni. Vagy éppen a nagy őzlábgomba kezdetleges termőtesteit, az ún. primordiumokat, melyekről, amikor először láttam őket, el nem tudtam volna képzelni, hogy őzlábgomba lesz belőlük” – magyarázta Macalik Kunigunda.

Bal oldalon nagyon fiatal őzláb termőtest, egy ún. primordium, jobb oldalon kifejlett őzlábgomba. Fotók: Fehér KingaBal oldalon nagyon fiatal őzláb termőtest, egy ún. primordium, jobb oldalon kifejlett őzlábgomba. Fotók: Fehér Kinga


Aki szerint egyébként nem kell amiatt elkeseredni, ha valaki nem ismeri a gombafajokat, hisz minden városban, még a kisvárosokban is van néhány olyan „megszállott”, aki rendszeresen gombászik. Az ilyenekkel érdemes megismerkedni, összebarátkozni és járni velük terepre. Néhanapján el lehet kapni egy-egy előadást vagy bemutatót (például a Kolozsvári Magyar Napokon, ahol nyilatkozónk már több alkalommal szervezett interaktív gombás eseményeket) és vannak táborok is, melyek kiváló lehetőséget nyújtanak a tanulásra. Ezek keretében sokszor több száz fajból álló kiállításokat is szerveznek és be is mutatják a fajokat a szakemberek, ami nagyon jó tanulási lehetőség a kezdők számára.

A sepsiszentgyörgyi László Kálmán Gombászegyesület tavalyi, Koltón tartott táborában is bőven akadt határoznivalójuk a szakértőknek. Jobb oldalon, állva dr. Pál-Fám Ferenc, mellette dr. Benedek Lajos vizsgálja a napi A sepsiszentgyörgyi László Kálmán Gombászegyesület tavalyi, Koltón tartott táborában is bőven akadt határoznivalójuk a szakértőknek. Jobb oldalon, állva dr. Pál-Fám Ferenc, mellette dr. Benedek Lajos vizsgálja a napi "zsákmányt". Fotó: Fehér Kinga


Macalik Kunigunda elmondta: a legnagyobb és a leggazdagabb tevékenységet kifejtő egyesület Sepsiszentgyörgyön működik, de van egyesület Marosvásárhelyen is, továbbá más városokban is tevékenykednek gombázók, még ha nincsenek is formális egyesületekbe szerveződve, például Kolozsváron és Szatmárnémetiben is tetten érhető ilyen irányú mozgolódás az utóbbi években.

A gombát szeretők, ám azokat nem túl jól ismerők örök kérdése: hogyan lehet biztonsággal gyűjteni és fogyasztani? Ezzel kapcsolatban elmondta:

két alapszabályt kell betartani, és akkor nem lehet gond.

Az egyik az, hogy csakis olyan gombát együnk meg, amit biztosan felismerünk. Vagy megmutattunk olyannak, aki ért hozzá és biztosan felismerte. „Nem kell ehhez feltétlenül szakértőnek lenni. Vannak olyanok, akik mindössze 4-5 fajt ismernek és gyűjtenek, ezeket fogyasztják is. De ezeket a fajokat nagyon jól ismerik, például sokan szedik a sárga rókagombát, az ízletes vargányát, keserűgombát, mezei szegfűgombát, csiperkéket. A többihez pedig nem nyúlnak. Ez is jó módszer, a lényeg, hogy száz százalékosan biztosak legyenek a dolgukban” – fejtegette.

Mint kiderült, a másik aranyszabály az, hogy csakis frissen szedett, fiatal és megfelelően elkészített példányokat fogyasszunk.

"A gombamérgezések jelentős része tulajdonképpen ételmérgezés.

Azaz nem mérgező fajt eszik az, aki megbetegszik, hanem ehetőt, ami megromlik. A gomba nagyon könnyen romló élelmiszer, ezért nagyon óvatosan kell bánni vele. Hamar beindulnak benne a bomlási folyamatok, olyan mint a napra kitett nyers hús” – részletezte nyilatkozónk, aki azt is elmondta, hogy lehet megelőzni az ételmérgezéseket. A gombafejeket gyűjtsük szellős kosárba vagy papírzacskóba, mert a műanyagban könnyen befülled, romlásnak indul, és a mérgezéshez hasonló tünetekkel járó rosszullétet okozhat. A friss gombák egy részét le lehet ugyan fagyasztani, vagy meg lehet szárítani, de egy napon belül főzzük-süssük meg őket, mert helyesen tárolva is gyorsan „lejár a szavatosságuk”.

Már a gyűjtésnél figyelni kell arra, hogy lehetőleg fiatal (semmiképp nem a bomlási fázisban levő) példányokat szedjünk le, melyek nem kukacosak, és lehetőleg nem túl nagy a nedvességtartalmuk, nincsenek átitatva vízzel eső után. A nagy víztartalom miatt ugyanis hamarabb romolhat a gomba. A kukacos részeket pedig, ha nem túl elterjedtek, ki is vághatjuk helyben, hogy csak az ép darabokat vigyük haza, hisz a kukacok dolgoznak a kosárban is, így mire hazaérünk és feldolgoznánk a gombát, jót haladhatnak. A begyűjtött gombát ajánlatos még aznap, de legkésőbb következő nap délelőtt feldolgozni, miután éjszakára hűvös, szellős helyre tettük, például pincébe.

Az elkészített ételt pedig hűtőben kell tárolni és maximum két napig lehet megenni anélkül, hogy kockáztassuk az ételmérgezést. A gomba nagyon hamar romlik, bánjunk vele óvatosan” – tanácsolta a szakértő. Hozzátette: nyilván az sem mindegy, hogy mibe gyűjtünk, mert a szellőzés fontos, ahogy az is, hogy ne törjük össze a kalapokat. Ezért nem ajánlott például a nejlonzacskó használata.

A sepsiszentgyörgyi László Kálmán Gombászegyesület táboraiban gombaszépségversenyt is szoktak szervezni. Az idén Székelyvarságon is sok-sok szép példányt neveztek be a résztvevők. Fotó: Fehér KingaA sepsiszentgyörgyi László Kálmán Gombászegyesület táboraiban gombaszépségversenyt is szoktak szervezni. Az idén Székelyvarságon is sok-sok szép példányt neveztek be a résztvevők. Fotó: Fehér Kinga


Mint megtudtuk, a gombatoxinok által okozott mérgezés, illetve a romlott étel által okozott mérgezés mellett az is előfordulhat, hogy valaki túleszi magát. Például a vacsorára elfogyasztott, nagy mennyiségű gomba is okozhat rosszulléltet, hisz a gomba aránylag „nehéz éltelnek” számít, ami például epe-problémákkal küzdőknek gondot okozhat. És érdemes megemlíteni az egyéni érzékenységet is, hisz nem mindenki reagál egyformán a különböző ételekre, köztük az egyes gombafajokra sem.

Azoknak pedig, akik fogyasztanának gombát, de nem szeretnének megállni 4-5 faj megismerésénél, azt tanácsolta, hogy először a súlyosan mérgező fajokat ismerjék meg jól. Mindenekelőtt a gyilkos galócát, ami a legtöbb halálos mérgezésért felelős. Hangsúlyozta: nincs módszer, amivel meg lehetne állapítani, hogy egy gomba ehető-e vagy mérgező, azaz sem az ezüstkanál, sem a petrezselyemlevél belefőzése az ételbe és esetleges elszíneződése nem jelzi a toxinokat, sem egyéb, közszájon forgó praktika. Minden gyűjtött gombafajt ismerni kell és minden egyedet külön meg kell vizsgálni.

A hazavitt kosár tartalmát pedig – ahogy a szakellenőrök is csinálják – ki kell borítani az asztalra és minden egyes gombát meg kell vizsgálni újra, erős fénynél. Mint megudtuk, a magyarországi gombaszakellenőrök, hacsak egy fél gyilkos galóca kalapot is találnak, megsemmisítik a kosár teljes tartalmát.

Azt is megkérdeztük a szakértőtől, hogy melyek a leggyakoribb tévedések a gombázók körében.

Mint elmondta, sokan gyűjtik az őzlábgombákat, melyek igen ízletesek, látványosak és időnként nagy tömegben jelennek meg. Ezek közül három ehető fajjal lehet találkozni erdős részeken: a nagy őzlábgombával (ennek kígyóbőr mintás a tönkje) a piruló őzlábgombával (tönkje nem mintázott és sérülésre elszíneződik), valamint a kicsit kisebb termetű karcsú őzlábgombával.

Találkozhatunk azonban, főleg nitrogénben dúsabb, trágyás területeken a kerti őzlábgombával is. Ez valamivel zömökebb, rövidebb a tönkje és hatalmas gumót visel a tönkbázisán, főleg erről lehet felismerni. Korábban a piruló őzlábgomba alfajának tekintették, egy ideje viszont önálló fajként tartják számon, és mérgezőként szerepel a határozókban. A faj által okozott mérgezés nem nagyon súlyos, viszont érdemes körültekintően eljárni, hisz senki sem szereti egész éjjel a mosdót járni. A kis termetű őzlábak között viszont vannak súlyosan mérgező fajok is, ezek viszont picurkák az ehető fajokhoz viszonyítva és nem is szokták ezeket leszedni. A legtöbb gombázó tudja ugyanis, hogy őzlábból csak a nagyméretűek ehetők.

A rókagombát néha a világító tölcsérgombával tévesztik, ami mérgező. Ez esetben a legfontosabb az élőhely megfigyelése, hisz míg a rókagombák egyesével teremnek a talajon, a világító tölcsérgomba mindig tuskón fejlődik, csoportosan. Emellett színben és felépítésben is vannak aránylag könnyen felismerhető különbségek a fajok között.

A sárga rókagomba (bal oldalon) termőrétege ráncos, eres, sokszor elágazó, míg a világító tölcsérgomba (jobb oldalon) lemezei sűrűk, erősen lefutók, A sárga rókagomba (bal oldalon) termőrétege ráncos, eres, sokszor elágazó, míg a világító tölcsérgomba (jobb oldalon) lemezei sűrűk, erősen lefutók, "szabályosak". Fotók: Fehér Kinga, wikipedia.org


A csiperkék is közkedvelt csemegének számítanak, és nem mindig egyszerű eldönteni, melyik fajjal van dolgunk. Ez esetben a sérülések helyén fellépő esetleges sárgulásra kell figyelni, és elsősorban arra, hogy a termőtest mely részén jelentkezik az elszíneződés. Valamint az illat is irányadó: ne gyűjtsünk étkezési céllal vegyszerszagú csiperkéket, és ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, érdemes felmelegíteni, elkezdeni sütni vagy főzni néhány darabot, mivel hőhatásra a szagok felerősödnek. Hozzátette: a mérgező csiperke fajok gyomor-bél bántalmakat okozhatnak.

A csiperkét gyűjtőknek a szagokra és a sérüléskor eseleg jelentkező sárgulásra ajánlott figyelniük. Fotó: Fehér KingaA csiperkét gyűjtőknek a szagokra és a sérüléskor eseleg jelentkező sárgulásra ajánlott figyelniük. Fotó: Fehér Kinga


A mezőn termő fajok közül az egyik legízletesebb a mezei szegfűgomba – a réten azonban igen sok, apró termetű, sárgás-barnás kalapú faj nő, köztük sok mérgező is. Macalik Kunigunda szerint érdemes megjegyezni, hogy a mezei szegfűgomba lemezei ritkán állnak, vannak „féllemezei” is, melyek nem érik el a tönköt és jellegzetes az illata.

A mezei szegfűgombát ritka lemezeiről és átható, kellemes illatáról lehet felismerni, valamint arról, hogy erős, szálas a tönkje, amit nagyon nehéz eltépni. Fotó: wikipedia.orgA mezei szegfűgombát ritka lemezeiről és átható, kellemes illatáról lehet felismerni, valamint arról, hogy erős, szálas a tönkje, amit nagyon nehéz eltépni. Fotó: wikipedia.org


Emellett a tönkjét érdemes megvizsgálni, a mezei szegfűgombának ugyanis nagyon kemény, szálas a tönkje, amit bicskával is alig lehet elvágni, és csak úgy távolítható el, ha letépjük a kalapról.

A galambgombákat is aránylag sokan gyűjtik, mely egy hihetetlenül népes csoport. Ezek között nincs igazán súlyos mérgezést okozó faj. Lényegében a nem piros kalapúakat - néhány kivételtől eltekintve - a gombászok ehetőnek tekintik és gyűjtik. „A piros kalapúak között lehetnek mérgezők és nem könnyű felismerni az egyes fajokat. Szokás nyersen megkóstolni ezeket, egy picit darabkát ajánlott megrágni, és ha nem csíp, fogyaszthatónak tekinthető. Azonban nagyon fontos, hogy a gyűjtő biztosan felismerje, hogy galambgomba, mert ezeknek is fehérek a lemezeik, akár a galócáké és egyes fajoknak a kalapszíne is megegyezik a gyilkos galócáéval” – hangsúlyozta.

A galambgombák (bal oldalon) tönkje sima, míg a gyilkos galócának (jobb oldalon) gallérja és bocskora is van. Fotók: Fehér Kinga, wikipedia.orgA galambgombák (bal oldalon) tönkje sima, míg a gyilkos galócának (jobb oldalon) gallérja és bocskora is van. Fotók: Fehér Kinga, wikipedia.org


A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy amennyiben valaki segítséget akar kérni egy faj meghatározásához, annak érdemes egy, maximum két példányt (és nem többet) teljes egészében begyűjteni, azaz tönkkel együtt, hogy a gomba minden része jól látszódjon. És ha fotók alapján kér határozást, több faj esetén érdemes metszeti fényképet is készíteni. Azaz hosszában kettévágni a gombát, hogy lehessen jól látni a felépítését és az esetleges elszíneződéseket.

Továbbá érdemes megfigyelni az élőhelyet, ahonnan be lett gyűjtve, sőt, sok esetben az is fontos, hogy milyen fafajok nőnek a környéken, mivel a gombák jelentős része gyökérkapcsoltan él ezekkel.

Nyitókép: Nagy őzlábgomba. Fotó: Fehér Kinga

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Régi oldal >