2021. január 24. vasárnapTimót
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Hogyan ugranak át a vírusok állatról emberre? És meddig tarthat a járvány? Mikrobiológust kérdeztünk

Babos Krisztina Babos Krisztina 2020. december 09. 11:59, utolsó frissítés: 11:59

A különféle vakcinákról és a kielégítő szintű nyájimmunitás elérésének lehetőségeiről dr. Papp Judittal beszélgettünk.


A vírusok egyik fajról a másikra való átugrása a természetes evolúciójuk része. Az alapja pedig a jól ismert jelenség, a vírus örökítőanyagának megsokszorozódásakor megjelenő úgynevezett hiba (genetikai mutáció). Így írják le a biológiában azt e jelenséget, amikor a különféle tulajdonságokat meghatározó gének nem másolódnak le pontosan. És az eltérések miatt az új változat az illető fajra korábban nem jellemző tulajdonságokra tehet szert.

Ezek között a tulajdonságok között pedig lehetnek olyanok, melyek előnyösek. Egy vírus esetében például előnyös egy olyan mutáció fellépése, mely képessé teszi arra, hogy megfertőzzön olyan fajt is, melyet a fajtársai korábban nem voltak képesek megfertőzni. Ezáltal kiterjeszti a gazdaspecificitását. Minél többször nyílik alkalma replikálódni egy vírusnak, annál nagyobb az esélye a számára előnyös mutációk megjelenésének.

Amint Papp Judit mikrobiológustól, a BBTE adjunktusától megtudtuk, egy állati vírus számára ahhoz, hogy járványt okozzon egy új faj, például az emberek körében, nem elég az, ha szert tesz arra a tulajdonságra, hogy megfertőzze az emberi szervezetet. Ehhez egy újabb tulajdonságváltozás (előnyös mutáció) szükséges, ami arra is képessé teszi, hogy emberről emberre is terjedjen.

A mostani járványt okozó SARS-CoV2 vírus további evolúciós sikereit próbálják akadályozni például azzal, hogy az észak-európai országokban milliószám ölik a prémjükért tenyésztett nyérceket. Amint arról írtunk, csak Dániában kb. 17 millió állatot ítéltek halálra. Egyébként, mint kiderült, illegálisan, amiért le is mondott a dán mezőgazdasági miniszter.


A nyércekben ugyanis felfedeztek egy olyan, mutálódott vonalát a SARS-CoV2-nek, mely képes az embert is megfertőzni, és vélhetőleg nem hatnának rá a most fejlesztés alatt álló vakcinák. Papp Judit ezzel kapcsolatban megjegyezte: egyelőre csak annyit igazoltak, hogy olyan, nyérccel társított változatok alakultak ki, amelyek az embert képesek megfertőzni, arról nem szólnak a kutatási adatok, hogy találtak volna a mutálódott vírusok között olyat, amelyik képes emberről emberre is terjedni. Ezért is kérdőjelezhető meg az az eljárás, hogy olyan farmok esetén is elrendelték a tömeges irtást, ahol nem igazolták a vírus megjelenését.

És ezzel el is érkeztünk az egyik olyan, lényeges tényezőhöz, mely kedvez a vírusok gyors terjedésének, növelve a sikeres mutációk kialakulásának esélyét. És ez a hatalmas egyedszám, azaz a zsúfoltság. Papp Judit szerint a szakértők a veszélyt a nyércek óriási számában és sűrűségében látták -
Dániában ugyanis kb. háromszor annyi nyércet tartanak, mint amennyi az ország lakosságának száma.

És mivel az állatok esetén az óvintézkedések sem igazán működnek, hiszen nem kötelezhetőek sem maszkviselésre, sem gyakori kézmosásra, lényegében nem tudnák kontroll alatt tartani a vírus terjedését. Emiatt, lényegében elővigyázatossági okokból rendelték el a sok millió nyérc leölését.

Kérdésünkre, ami arra vonatkozott, hogy eldőlt-e már, hogy a SARS-CoV2 vírus valóban denevérekről ugrott át az emberre vagy sem, esetleg a tobzoskák közvetítésével, elmondta: úgy látja, ez a kérdés még mindig nem teljesen tisztázott, azt azonban sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani:

nem ember által létrehozott kórokozóról van szó.


Az állati eredetű vírusok egyébként korábban is okoztak járványokat az emberek körében, egyebek mellett az első világháborút követő, közel 40 millió (egyes becslések szerint ennél jóval több) ember életét követelő spanyolnátha-járvány vírusa is állatról, pontosabban állatokról (hiszen több fajban is fejlődött, mielőtt az emberek körében terjedni kezdett) terjedt át az emberre.



Egyébként néhány éve, amikor tízmilliószám ölték le a farmokon tartott szárnyasokat, egy hasonló jelenséget próbáltak megakadályozni. Egyes kutatók ugyanis attól tartottak, hogy a madarak H5N1 vírusa átugrik és emberről emberre is képes lesz terjedni.

Egy, a témában nemrég publikált kutatás érdekes eredményre jutott. Amint a kutatók írják, a spanyolnáthára vonatkozó vizsgálataik szerint a madárvírusokként ismert kórokozók népes csoportja eredetileg tulajdonképpen nem is madárvírus volt, hanem egy, a lovakat megbetegítő kórokozóból fejlődtek ki. Ami egyébként nem számít nagyon furcsának, ha figyelembe vesszük, hogy régebben a lovak milyen fontos szerepet töltöttek be az emberek életében és milyen szoros kapcsolatban álltunk velük. A járvány megfékezésére a megoldást, mint köztudott, mind a szakemberek, mind a döntéshozók a lakosság immunizálásában látják.

Többféle oltóanyagot készítettek már, és a hírek szerint hamarosan kezdődik az emberek tömeges oltása. Romániában vélhetően jövő év elején kezdődhet a kampány, és az első beoltottak azok lesznek, akik a leggyakrabban kerülnek kapcsolatba a vírussal, azaz az egészségügyi dolgozók.

Papp Judit elmondta, az immunizálásnak kétféle módszere van: az aktív és a passzív immunizálás.

Az aktív azt jelenti, hogy olyan vakcinát juttatnak a szervezetbe, mely immunválaszt vált ki, azaz ellenanyagok termelődnek, melyek képesek legyőzni a vírus támadását. A legtöbb vakcina a vírusok burkában található ún. S proteineket célozza meg. (A koronavírusoknál ez az S protein tüskékkel rendelkező burok jellegzetes módon néz ki, innen kapták a nevüket ezek a kórokozók.) Ezek az S proteinek teszik lehetővé, hogy a vírus bejusson a sejtekbe, melyeket a kórokozó arra kényszeríti, hogy a normális működésüket feladják és elkezdjék „gyártani”, azaz sokszorosítani magát a vírust.

Forrás: bioge.ubbcluj.roForrás: bioge.ubbcluj.ro


Az S proteineknek jellegzetes a szerkezetük, és úgy illenek a gazdasejt felületén elhelyezkedő egyes receptormolekulákhoz, mint kulcs a zárba. A vakcina által kiváltott immunválasz következtében létrejött ellenanyagok ezt a kulcs-zár effektust zavarják meg, lényegében megakadályozva, hogy a vírusok bejussanak a kiszemelt gazdasejtbe. Amennyiben ezt sikerül elérni, hiába kerül be a kórokozó, nem tudja elérni azt, hogy a sejteket „átprogramozza”, tehát a fertőzött személy nem betegszik meg, a vírusokat pedig az immunrendszer elemei egy idő után bekebelezik és hatástalanítják.

A nyércekben felfedezett új vírusváltozatok esetén már megfigyelhetők az S protein szintjén fellépő módosulások, amelyek egyelőre nem veszélyesek, de aggodalomra adhatnak okot a vakcinák által kiváltott immunválasz hatékonyságát illetően.

Az aktív immunizálás során többnyire az emberre nem veszélyes, korlátozott fertőzőképességű vírusokba, ún. adenovírusokba viszik bele a kórokozó S proteinjét kódoló gént. Ennek eredményeként pedig a szervezet elkezdi termelni az antitesteket, melyek védelmet nyújtanak a valódi vírus támadása esetén.

A passzív immunizálás során nem az emberi szervezetet késztetik arra, hogy termelje az antitesteket, hanem egyenesen az ellenanyagot adják be. Amint Papp Judittól megtudtuk, ez az eljárás kevésbé hatékony, mint az aktív immunizálás, viszont megoldást jelenthet olyanok esetén, akiknél – például az immunrendszer nem megfelelő működése miatt – nem váltható ki aktív immunválasz a legyengített vagy elölt vírusok, illetve a vírusfehérje alegységek bejuttatása révén. A rövid távú védettséget biztosító passzív immunizálással, amely a gyógyultakból származó ún. rekonvaleszcens vérplazma használatára alapul, már nálunk is próbálkoznak egy ideje terápiás céllal, amiről itt írtunk korábban.



Persze, 100%-ig biztos megoldás nincs, a mikrobiológus szerint egy vakcina esetén már a 90%-os hatékonyság is jónak számít. Hozzátette: az immunizálás sikeressége szempontjából nagyon fontos az is, hogy milyen állapotban van a beoltott személy immunrendszere. Ha nem működik megfelelően, azaz nem termel a védettség eléréséhez szükséges mennyiségű antitestet, marad a passzív immunizálás lehetősége. Kérdésünkre elmondta: úgy tudja, hogy mind Románia, mind Magyarország aktív immunizálásra alkalmas vakcinákat rendelt.

Hogy egy oltóanyag mennyi ideig biztosít védelmet, azaz mennyi ideig marad fenn a szervezetben a hatékony védekezéshez szükséges ellenanyag szint, változó. Vannak olyan vakcinák, melyeknél többszöri ráoltás (akár 3-5 ráoltás) is szükséges lehet a megfelelő immunizáláshoz. Az ellenanyagszint pedig idővel csökken. A passzív módon immunizált személyeknél ez csak újbóli oltással pótolható, az aktív immunizáláson átesetteknél viszont előny, hogy kialakulnak az ún. memóriasejtek. Ezek működésének eredményeként, ha le is csökken az ellenanyag szint, mivel a szervezet „emlékszik” a már korábban megjelent kórokozóra, igen gyorsan képes újból elkezdeni termelni a specifikus antitesteket, hogy a hatékony védekezéshez szükséges szintet ezek ismét elérjék.

A szakértő szerint az eddigi vizsgálatok alapján azok, akik átestek a SARS-CoV2 fertőzésen, kb. 3-4 hónapig tartó immunitásra tesznek szert. És az is valószínűnek látszik, hogy az antitestszint, azaz az immunitás időtartama függ a fertőzés lefolyásának súlyosságától – azaz minél súlyosabb tüneteket produkál egy fertőzött, annál hosszabb időre válik immunissá a gyógyulást követően.

A gyógyultak újrafertőződése kapcsán elmondta: viszonylag alacsony az ilyen esetek száma, és a bizonyítottan újrafertőződöttek között is van olyan, aki a vírusnak nem ugyanazon változatával fertőződik meg másodjára, mint első alkalommal.

A vakcinák kapcsán Papp Judit kifejtette: normális körülmények között egy oltóanyagot minimum 5 év után dobnak csak piacra. Nem a vakcina előállítása kerül sok időbe, hanem a tesztelés. Az oltóanyagokat először szövettenyészeteken tesztelik, majd egereken, később majmokon, végül pedig embereken, önkénteseken. Bár most rekord idő alatt készültek oltóanyagok, a mikrobiológus szerint egyetlen fontos lépést sem hagytak ki.

Továbbá ezeket az oltóanyagokat a vásárló országok is ellenőriztetik – Magyarországra például már érkezett néhány adag, aminek folyik a vizsgálata. Ilyenkor független szakértőkből álló csapat újra átnézi az eredményeket, hogy nem csúszott-e pl. hiba a statisztikai adatok értelmezésébe.



A Transindex arra vonatkozó kérdésére, hogy mikor érhetjük el a tömeges védettség, azaz a nyájimmunitás olyan fokát, hogy ne legyen már szükség korlátozó intézkedésekre, Papp Judit óvatos választ adott. Elmondta, ez függ attól, hogy milyen ütemben folyik majd az év elejétől tervezett oltási kampány. Illetve, hogy mennyien adatják be maguknak, hiszen ez nem lesz kötelező.

Megjegyezte: véleménye szerint ajánlott élni az oltás lehetőségével, azoknak a személyeknek különösen, akik kockázati csoportba tartoznak.

Egyébként, mint elmondta, a lakosság kb. 80%-ánál kellene elérni az immunizálást ahhoz, hogy kielégítő szintű nyájimmunitásról beszélhessünk. Azaz hogy elmondhassuk: sikerült kellő mértékben visszafogni a vírus terjedését. Ehhez azonban nemcsak a vakcinák alkalmazása járul majd hozzá, hiszen

természetes úton is immunizálódik a lakosság, ugyanis a vírus terjed.

„Nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni, mivel nem látok bele a járványügyi adatokba. Annyit azonban biztosra vehetünk, hogy jóval többen estek át a fertőzésen, mint ahányan a statisztikákban szereplenek, ezek körében pedig kialakult valamilyen szintű immunitás” – mondta.

Hozzátette: a SARS-CoV2 a fertőzöttek többségénél nem okoz olyan súlyos betegséget, mint a pár éve Dél-Kelet Ázsiában járványt okozó MERS vagy a SARS-CoV1 vírus. A SARS-Cov2 által okozott fertőzéseknél a halálozási arány is viszonylag alacsony, és a tünetek sem specifikusak, ellentétben az említett másik két vírussal. Mivel a vírusfertőzöttek kb. 80%-ánál enyhe tünetek alakulnak ki (ami miatt náthára gyanakszanak a betegek és többnyire orvoshoz sem fordulnak) vagy tünetmentesen folyik le fertőzés, igen nehéz követni a kórokozó terjedését. Ellentétben MERS-el vagy a SARS-CoV1-el, melyek jóval agresszívebbek, emiatt könnyebben követhetőek voltak (és szintén állatról ugrottak át az emberre).

Papp Judit úgy vélte, ha a hatóságok tervei alapján folynak majd az események, azaz a jövő év első két hónapjában beindul az oltási kampány, akkor is csak

inkább 2021 második felére várható a nyájimmunitás optimálisnak mondható szintre való emelkedése, így számíthatunk arra, hogy a jövő év is ennek a jegyében telik el. Legalábbis az első fele.

Aki szeretne hiteles forrásból tájékozódni a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban, annak ajánljuk a BBTE cikk- és videógyűjteményét, melyet ezen a linken lehet elérni, különösképpen dr. Papp Judit ismertetőjét, melyben a SARS-Cov2 vírussal kapcsolatos tévhitek ügyében tesz rendet.

Nyitókép: Artem Podrez/Pexels

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Régi oldal >