2021. március 1. hétfőAlbin
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

A „mérges gombák” fegyverei, avagy mi áll a gombamérgezések hátterében?

Szabó Emerencia 2021. január 25. 19:13, utolsó frissítés: 22:48

A nem ehető gombák fogyasztása sajnos egész Európában jellemző, Kelet-Európában pedig 60 százalékkal gyakoribbak a gombamérgezések.


Amint arról már egy korábbi cikkben is olvashattunk, a termőtesttel rendelkező gombák ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy a saját és mások egészsége érdekében is bátran gyűjtsük és fogyaszthassuk őket. A nem ehető gombák fogyasztása sajnos egész Európában jellemző, Kelet-Európában pedig 60%-kal gyakoribbak a gombamérgezések.

Egy 2005-ben megjelent tanulmányban Piciorea és munkatársai kimutatták, hogy 2003-ban Bukarestben 116 gombamérgezéses esetet regisztráltak, ezek főként októberben jelentek meg. A regisztrált esetek szépen tükrözik a termőtesttel rendelkező gombák termőtest képzésének időszakát. Egy 2013-ban készült kutatás során 146 gombamérgezéses esetet vizsgáltak, amelyből 79 esetben férfi, míg 67 esetben nő volt az érintett a gombamérgezésben. A vizsgált férfiak esetében is főként azok az egyének voltak kitéve mérgezésnek, akiknek munkahelyük, vagy életterük természetközelibb (65,75%-ban vidéki környezetben élő férfiak). Az eredmények arra is rávilágítottak, hogy főként a gyerekek vannak kitéve a gombamérgezések kockázatának, ugyanis az esetek majdnem fele 7-14 év közötti fiatal.

A gombamérgezések kialakulásának legfőbb oka a helytelen és hiányos bazídiumos gombaismeret.

Ennek következtében rengeteg olyan termőtesttel rendelkező gombafaj kerül elfogyasztásra, amelyek az emberi szervezet számára igen sok és veszélyes hatóanyagot tartalmaznak. A gombák által okozott mérgezések 95%-a annak következtében alakul ki, hogy gyakran az ehető és mérgező gombákat összetévesztik, a fennmaradó 5% esetében pedig a nem megfelelően elkészített ehető gombákról beszélhetünk.


Romániában körülbelül 50 mérgező gombafaj található, de ezek száma folyamatosan növekszik a genetikai vizsgálatok eredményeinek következtében. A mérgező gombák és a fogyasztásra alkalmas gombák is tartalmaznak olyan kémiai anyagokat, amelyek bizonyos körülmények között mérgezéses tüneteket okozhatnak egyes szerveken és szöveteken. A továbbiakban azokról a gombamérgezési típusokról olvashatnak, amelyeknek veszedelmes okozói a lenyűgözően szép nagygombák- amelyek hazánkban is előfordulnak.

Az emberi szervezettel szemben kifejtett mérgezési tüneteket figyelembe véve a mérgezéseket három nagy csoportba sorolhatjuk, és annak függvényében, hogy milyen toxin felelős a mérgezésért, további alcsoportra oszthatóak:

I. az első csoportba azon mérgezések tartoznak, amelyekben a tünetek kis idővel a gomba fogyasztása után jelennek meg
1. Perifériás kolinerg neurotoxicitás
A muszkarin nevű toxin a tettes ilyen esetben , amely rengeteg gombafajban előfordul, például a légyölő galócában, vagy a párducgalócában. Ezek a fajok csak kis mennyiségben tartalmazzák a toxint, szemben az egyes tölcsérgomba és susulyka fajokkal, amelyek elegendő mennyiségű muszkarint tartalmaznak ahhoz, hogy akut perifériás kolinerg szindrómát okozzanak. A tünetek maximum 2 órán belül, de akár a gombák elfogyasztása után már 30 perccel is jelentkezhetnek. A muszkarint tartalmazó gombák által okozott mérgezések tünetei: könnyezés, sűrű vizelési inger, hasmenés.

2. Glutaminerg neurotoxicitás


A tankönyvekben is szép színesen ábrázolt gombafajok (légyölő galóca, párducgalóca) által okozott mérgezések főként a kíváncsi gyerekeket veszélyeztetik, mivel csalogató színük elfogyasztásra készteti őket. Toxinjaikat a különböző Izoxazol-származékok képviselik, amelyek kémiai szerkezetüknek köszönhetően hallucinogén hatást fejtenek ki. Felnőttek esetén fogyasztás után 30 perctől 2 órán belüli időintervallumig jelentkeznek a következő tünetek: szédülés, aluszékonyság, delírium, rossz közérzet és hallucinációk.

A mesekönyvekben leggyakrabban szereplő légyölő galóca - <i>Amanita muscarina</i> is okoz mérgezést, azonban nem annyira veszélyes, mint rokona, a gyilkos galóca - <i>Amanita phalloides</i> (Fotó: Bob Armstrong)A mesekönyvekben leggyakrabban szereplő légyölő galóca - Amanita muscarina is okoz mérgezést, azonban nem annyira veszélyes, mint rokona, a gyilkos galóca - Amanita phalloides (Fotó: Bob Armstrong)



3. Gyromitrin indukálta Epileptogén neurotoxicitás


Ebbe a csoportba főként az egyes papsapkagomba fajok által okozott mérgezések tartoznak, amelyek Európában eléggé elterjedtek, mivel gyakran összetévesztik az ide tartozó fajokat az ehető, ízletes kucsmagomba fajunkkal. A papsapkagomba fajokban fellelhető toxin neve a gyromitrin, ennek tünetei az elfogyasztás után 4-6 órán belül jelentkeznek: fejfájás, gyengeség, hányinger, hányás, hasi görcsök és hasmenés.

4. Paxillus Involutus Immunhemolitikus szindróma

A paxillus szindróma eléggé ritka, a mérgezések fő oka szintén a hiányos fajismeret miatt fogyasztásra nem alkalmas fajok begyűjtése, ilyenek például: a begöngyöltszélű cölöpgomba, a változékony tinóru és egyes tölcsérgomba fajok. Az elfogyasztás után maximum 3 órán belül jelentkeznek a tünetek, amelyek közé sorolható a hányinger, hányás, gyomorfájdalom és hasmenés.

5. Allergiás pneumoniás szindróma

Bár az allergiás pneumoniás szindróma nem igazi mérgezés, de kialakulhat az egyes Lycoperdon fajok spóráinak belélegzésének következtében.

6. Diszulfirám reakció

Sok tintagomba faj tartalmazza a coprin nevű toxint, amely szintén azért kerülhet a szervezetünkbe, mert a mérgező ráncos tintagombát összetévesztjük az ehető gyapjas tintagombával.

II. a második csoportba tartoznak a 6-24 órán belül jelentkező gombamérgezési tünetek


1. Amatoxin okozta gombamérgezés

A világon a gombamérgezés által bekövetkezett halálesetek hátterében jellemzően a különböző ciklopeptid-tartalmú fajok állnak. Ide tartoznak például az egyes galóca fajok (gyilkos galóca), sisakgomba fajok (fenyves sisakgomba), az egyes őzlábgomba fajok (húsbarnás őzlábgomba), amelyek mind amatoxint tartalmaznak. A mérgezés lefolyása 3 szakaszra osztható: az első fázis a toxint tartalmazó gomba elfogyasztása után 6-24 órán belül jelentkezik (hányinger, hányás, hasi görcsök és vizes hasmenés), a második szakaszban a májenzimek értéke növekedik, míg a harmadik szakaszban súlyos gyomor- és bélgyulladás, jelentősen megemelkedett májenzimek, máj, vese, és gyakran hasnyálmirigy-elégtelenség következik be.

A pókhálósgombák népes csoportjában sok a súlyos mérgezést okozó faj. És szép számmal akadnak közöttük olyanok, melyek hasonlítanak ehető fajokra, például a lila pereszkére. Fotó: Szabó EmerenciaA pókhálósgombák népes csoportjában sok a súlyos mérgezést okozó faj. És szép számmal akadnak közöttük olyanok, melyek hasonlítanak ehető fajokra, például a lila pereszkére. Fotó: Szabó Emerencia



III. a harmadik csoportot azon mérgezések alkotják, amelyeknek tüneti lefolyása hosszabb időintervallumot ölel át.


Ilyenek például a Pókhálósgomba-félék (Cortinariaceae) családjába tartozó fajok okozta mérgezések is. A Pókhálósgomba-félék toxinja főként a veséket károsítja, mivel egy orellanin nevű nefrotoxint tartalmaz. A Pókhálósgombák toxinja által okozott mérgezések kórlefolyása több fázisra osztható: az első közülük a pre-renális fázis, amely elsősorban emésztőrendszeri rendellenességekkel kezdődik, mint például a hányás, hányinger és hasmenés, ezek gyakran dehidratációt okoznak. A hasüregi fájdalom és étvágytalanság is egy jellemző tünete ennek a fázisnak. A latens periódus 12 órától 14 napig terjedhet, de átlagosan 3 napig tart. Enyhe mérgezés esetén a szájüregben égető érzés, szomjúságérzet jelentkezik. A második fázis a vese komolyabb sérüléseinek következtében alakul ki. Ebben a fázisban derék, illetve lágyéki fájdalom jellemző.

Abban az esetben, ha időben felfedezik a gombamérgezést, a tünetek gyomormosással, illetve aktivált szénnel való fertőtlenítéssel kezelhetőek. A másodlagos fertőtlenítés plazmaferezissel vagy hemoperfúzióval végezhető el.

Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy a saját egészségünk érdekében, csak olyan gombákat fogyasszunk, amelyeket jól ismerünk.


Irodalomjegyzék:


1) Danel, V. C., Saviuc, P. F., & Garon, D. (2001). Main features of Cortinarius spp . poisoning : a literature review, 39.
2) Diaz, J. H. (2005). Syndromic diagnosis and management of confirmed mushroom poisonings. Critical Care Medicine, 33(2), 427–436.
3) Piciorea, A., Oprițã, B., & Dãscãleanu, A. (2005). Situația statisticã a cazurilor de intoxicație acutã cu ciuperci în Spitalul Clinic de Urgențã București în anul 2003, 2(1), 19–23.
4) Richard, J., Louis, J., Cantin, D., Chimie, J. L. De, Analytique, L. D. C., Pharmacie, U. F. R. De, & Histologie, L. (1988). Toxicology 9, 242–245.
5) Olaru, C., Burlea, L. S., & Rosu, T. S. (2018). „ GASTRITIS ” Mascking late symptoms of mushroom poisoning in a teenager. A Case report, 10(1), 160–165.
6) Oprescu, F., Peek-Asa, C., Wallis, A., Young, T., Nour, D., & Cherecheş, R. M. (2012). Pediatric poisonings and risk markers for hospital admission in a major emergency department in Romania. Maternal and Child Health Journal, 16(2), 495–500.


Nyitókép: A mérgező redős papsapkagomba - Gyromitra esculenta (fotó: Pablo G_Azakarte) és ehető "párja", a szintén kora tavaszi ízletes kucsmagomba - Morchella esculenta (fotó: Vivek Kumar Raman)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Régi oldal >