2021. december 6. hétfőMiklós
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Ezrével tűnnek el a régi zöldségfajták. Magbankok és parasztszervezetek mentik, ami menthető

Babos Krisztina Babos Krisztina 2021. február 22. 19:15, utolsó frissítés: 2021. február 23. 09:33

Miért fontos az agrodiverzitás fenntartása? Hogyan lehet igényelni hagyományos vetőmagot? És hogy jutott el a széki Soós Sára paradicsoma Szenegálba? Szőcs Attilával, az Eco Ruralis elnökével beszélgettünk.


Az egyik legnevesebb román szakember, Costel Vânătoru nemrégiben „genetikai katasztrófának” nevezte azt, ami a hagyományos termesztett növényeinkkel történik. Számításai szerint az utóbbi pár évtizedben több mint 2600 fajta tűnt el véglegesen. A folyamat pedig nagy valószínűséggel folytatódni fog, hiszen továbbra is a nagybani termelőket részesítik előnyben a döntéshozók a háztájiban gazdálkodókkal szemben.

A jelenség okairól, illetve a kármentés módozatairól Szőcs Boruss Miklós Attilával, a kolozsvári székhelyű Eco Ruralis parasztérdek-védő szervezet elnökével beszélgettünk. A téma egyébként azért is aktuális, mivel március 1-jén indul a civil szervezet hagyományos tavaszi magosztó kampánya. Ennek keretében térítésmentesen lehet igényelni tőlük jó minőségű vetőmagot, sőt, még a postai költséget sem kell kifizetni.

Mi az oka a hagyományos fajták ilyen mértékű visszaszorulásának? A fékét vesztett kapitalizmus, a kapzsiság – mondhatnánk egyszerűen.


Szőcs Boruss szerint az ipari mezőgazdaság terjeszkedése az oka annak, hogy az akár évszázadok óta termesztett, a helyi viszonyokhoz kitűnően alkalmazkodott ún. tájfajták egyre inkább visszaszorulnak. Korábban a nemesítéssel főként gazdaasszonyok foglalkoztak, akik empirikus úton válogatták ki a legjobb tulajdonságokat hordozó zöldségféléket. Ily módon alakult ki nagyon-nagyon sok változata a termesztett fajoknak – Európában pl. csak paradicsomból több mint 4 ezer régi fajtát tartanak nyilván.


A változatosság nemcsak szemet gyönyörkdtető, de létfontosságú is. Enélkül teljesen kiszolgáltatottakká válunk. Forrás: Eco RuralisA változatosság nemcsak szemet gyönyörkdtető, de létfontosságú is. Enélkül teljesen kiszolgáltatottakká válunk. Forrás: Eco Ruralis


Ezek a fajták jól alkalmazkodtak a helyi viszonyokhoz, így akár kedvezőtlen időjárás mellett is stabil hozamot biztosítanak. Általában nem teremnek annyit, mint az új hibridek, de lényegesen kevesebb vegyszerhasználat mellett termeszthetőek, az ízük pedig összehasonlíthatatlanul jobb.

A külföldi multi hozza a saját vetőmagját, hozzá persze a saját gyom- és rovarirtóját, mely az ő szellemi tulajdona, elvileg más nem szaporíthatja. És mivel az eljárás, amit felkínál, általában magasabb termésátlagot, így több pénzt jelent, ezt választják a nagy földterületek tulajdonosai. A régi fajták pedig egyre inkább kiszorulnak. Emiatt pedig egyre nagyobb veszélybe kerül az élelmiszer-autonómiánk, illetve egyre szűkülnek azok a lehetőségek, melyekhez hozzáférhetnek majd a következő generációk.

Arról, hogy a termőföld koncentrációja, az agresszív talajművelési formák, valamint a túlzott vegyszerhasználat milyen ökológiai és szociális problémákkal fenyeget, ebben a cikkben írtunk részletesen.

Hogy lehet mérsékelni a károkat?

A veszélyt egy ideje már érzékelik nemcsak a szakemberek, de egyes döntéshozók is. Emiatt nemzetközi egyezmények keretében alapítottak génbankokat, melyekben gyűjtik és őrzik a régi fajtákat. Országos szintű bankok is működnek szép számban, de nemzetközi jelentőségű intézeteket is alapítottak. Romániában Szucsáván működik egy országos génbank, és nemrégiben alapítottak egyet Buzăuban is.

„Ezelőtt 10 évvel úgy döntöttünk, hogy nem elég az államra bízni ezt a feladatot, így mi is elindítottuk a saját fajtamentő programunkat. Az Eco Ruralis keretében jelenleg már 20 gazdaság foglalkozik a hagyományos fajták fenntartásával, és egyre több érdeklődőnek tudunk biztosítani ingyenesen magokat” – mondta el az egyesület elnöke. Aki szerint hiánypótló a munkájuk, mivel ők nem raktárakban és hűtőkamrákban őrzik a fajtákat, hanem folyamatosan termesztik ezeket.

A vetőmagok mellett tájékoztatókat is postáz az igénylőknek az Eco Ruralis, amiben aktivizmusról, élelmiszer önrendelkezésről és agrárpolitikai mozgalmakról is lehet olvasni.A vetőmagok mellett tájékoztatókat is postáz az igénylőknek az Eco Ruralis, amiben aktivizmusról, élelmiszer önrendelkezésről és agrárpolitikai mozgalmakról is lehet olvasni.


„Elismerjük a génbankok tevékenységét, ez nagyon fontos. Ők szigorúan megőrzik egy-egy fajta genetikáját. Tehát ha hozzájuk bekerül egy szaporítóanyag, az 10 év múlva is pontosan ugyanazokat a tulajdonságokat mutatja majd. A mieink viszont, mivel évente újravetjük őket, 10 év elteltével már kicsit másabbak lesznek, mivel folyamatosan alkalmazkodnak a klimatikus körülményekhez. Én például azoktól a növény egyedektől szoktam magot venni, amelyek leginkább bírják a környezeti stresszt, például a szárazságot” – mutatott rá Szőcs Boruss.

Aki szerint ahhoz, hogy megértsük, mi az alapvető különbség a multik hibridjei és a hagyományos fajták között, elég ha vetünk egy pillantást a kárigénylési statisztikákra. Amint beáll pl. egy komolyabb szárazság, a nagybani termelők máris kérik a segélyt, mert a kultúráik nem bírják a szélsőséges időjárási körülményeket.

Az elnök elmondta: ahogy a korábbi években, idén is márciustól indul a vetőmagosztó programjuk, az igényléseket pedig az egyesület (épp fejlesztés alatt álló) honlapján illetve a közösségi oldalán megjelenő nyomtatványok kitöltésével lehet igényelni, térítésmentesen.



A fajtamegőrző programjukban részt vevő gazdálkodókkal közösen addigra összeállítják az idei kínálatukat abból a közel 500 fajtából, melyet eddig beszereztek és fenntartanak. Minden igénylő maximum 5 fajtát választhat. A postázott magmennyiség változó, többnyire 5-40 szemet jelent, ami elég arra, hogy valaki ráálljon egy vonal termesztésére. Mint megtudtuk, a programjuk iránti érdeklődés évről évre nő, idén pl. 5 000 igénylés telejsítésére készülnek.

Miért válasszunk tájfajtákat?

Szőcs Boruss szerint azért, hogy jó minőségű élelmiszert ehessünk, és hogy a nagy cégektől függetlenül termeszthessük meg a saját ennivalónkat. Hozzátette: és természesen azért is, hogy finom zöldségünk legyen, hiszen a gazdálkodók többsége ínyenc is egyszersmind. „A változatosság, elsősorban a sokféle paradicsom a bőség jele a háztáji gazdaságokban. Arra, hogy az emberek szeretik a választékot, a nagyáruházak is rájöttek már. Míg korábban általában csak egyféle paradicsomot kínáltak, nyáron hazait, télen spanyolt, most egyre többféle, színes paradicsomuk van, egészen a mutatós cherry-keverékekig. Azonban ezek csak kinézetre vehetik fel a versenyt a háztájiból származóval. Miven hibridek, és intenzív körülmények között termesztik őket, az ízük messze nem olyan jó" - magyarázta.

Az egyik régi fajtánk Soós Sára paradicsoma. De hogyan került ez a Szenegál-i kiskertekbe? És kicsoda Soós Sára?

Az Eco Ruralis elnöke egy személyes vontkozású történetet is megosztott velünk, ami jól példázza, mekkora értéket képviselnek az évszázadok óta nevelt hagyományos fajták. A nagymamája, Soós Sára kiskertjéből származó egyik fajta például annyira jól túri a szárazságot, hogy az afrikai Szenegálban is megterem, ahol korábban csak hírből ismerték a paradicsomot.

Soós Sára paradicsoma felbecsülhetetlen érték a szenegáli gazdálkodóknak. Ez a fotó, és a siker híre egyébként eléggé nehezen jutott el Szőcs Attilához, mivel a faluban, Djimini-ben, ahol először kezdték el termeszteni, nincs elektromos áram.Soós Sára paradicsoma felbecsülhetetlen érték a szenegáli gazdálkodóknak. Ez a fotó, és a siker híre egyébként eléggé nehezen jutott el Szőcs Attilához, mivel a faluban, Djimini-ben, ahol először kezdték el termeszteni, nincs elektromos áram.


Mint mesélte, agrármérnökként felismerte, hogy milyen fontos az empirikus tudás a kertészkedés terén, ezért igyekezett mindent megtanulni, illetve tovább is vinni a nagyszülei kertjében nevelt fajtákat. A széki születésű Soós Sára nászajándékba kapott egy tarisznya vetőmagot, melyeket egy életen át vetett újra és újra minden tavasszal Szamosújváron, folyamatosan válogatva a legjobb tulajdonsággal rendelkező növényeket.

Az egyik paradicsomfajtájáról pl. közvetlenül a rendszerváltást követően, egy nagyon száraz évben derült ki, hogy mire képes. Miközben szinte minden elpusztult a határban és a kiskertekben, ez a paradicsom jó termést adott a mostoha körülmények ellenére is.

Szőcs Boruss ezért vitt belőle magot egy Nyugat-Afrikában szervezett vetőmagbörzére. Az egyik szenegáli falu lakóival beszélgetve rájött, hogy a nagyon száraz helyi klíma miatt nem tudnak paradicsomot termeszteni. Ő viszont hagyott nekik a nagymajája fajtájából, és később nagy örömmel vette tudomásul, hogy Soós Sára paradicsoma itt is megmaradt. Így már nemcsak szerte Európában termeszik, de afrikai falvakban is gazdagítja a kiskertek kínálatát, melyet egyébként „Ecorurali” néven emlegetnek a helyiek.

Nyitókép: Richard Barnard/unsplash.com


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Régi oldal >