2021. október 27. szerdaSzabina
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

A kormány egy kicsit odébb tette a Radnai-havasok Nemzeti Parkot. Miért? Hogy egy bányatulajdonosnak jó legyen

Babos Krisztina Babos Krisztina 2021. május 03. 12:11, utolsó frissítés: 12:42

Ha sikerül a befektetőnek környezetvédelmi engedélyt szereznie, (ismét) robbantások, járműforgalom és zaj lesz a védett fajok számára kijelölt területen.


Március elején hozta meg a kormány azt a rendeletet, mely szerint csökkentik a Radnai-havasok Nemzeti Park területét közel 40 hektárral, a védett terült déli részén. Itt található ugyanis egy márványbánya, melynek tulajdonosa szeretné folytatni a kitermelést. Sőt, bővíteni akarja a terültet, melyen külszíni fejtést folytat. Az Anieș-Valea Secii térségében (Dombhátfürdő) az igen komoly zavarással járó tevékenység 2005 óta tilos, ekkor alakult meg a Radnai-havasok Nemzeti Park.

A helyi sajtó szerint azonban a bányatulajdonos fittyet hány a tiltásra. Mint írják, azóta is zavartalanul folytatja a robbantásos kitermelést.

A védett területek határainak módosítására egyébként egy 2018-as törvény nyit kiskaput. A jogszabály kimondja: amennyiben egy bánya 2007 előtt kiadott kitermelési engedéllyel rendelkezik, lehetséges, hogy az országos védettség alól kivegyék azt a területet, melyen fekszik. Ennek fejében egy ugyanekkora földdarabbal kell növelni a védelem alá eső területet.

Ez egyébként pár hónapja megtörtént, szintén kormányhatározattal egy kb. 40 hektáros területet csatoltak a parkhoz. Ennek révén vált lehetségessé törvényesen az, hogy a bányát és környékét „kivegyék” a Radnai-havasok Nemzeti Parkból. Vagy mégsem?


A szóban forgó területen egyébként három természetvédelmi övezet tevődött egymásra. Azon túl, hogy nemzeti park státust kapott, a 2007-es EU-csatlakozáskor itt két, uniós érdekeltségű Natura2000-es területet jelöltek ki. Egyik madárvédelmi terület, a másik pedig élőhelyvédelmi. A kormány most csak a nemzeti parkot kurtította meg a döntésével, a két Natura2000-es terület maradt a helyén. Tehát a márványbánya újbóli engedélyezéséhez azt kellene bizonyítani, hogy a robbantások, a megnövekedett forgalom, zaj, por, szemét és a környező erdők legyalulása nem árt a védelem alá helyezett, Natura2000-es fajoknak és élőhelyeknek.

A bányában a kitermelési tevékenység tehát 2005 óta tilos. Az ANRM viszont, furcsa módon, nem vonta be a kitermelési engedélyt, sőt, lényegében kiskaput biztosított a további működéshez. Eszerint hivatalosan a bányát működtető cég, a Valsecmar Kft. lehordhatja az omladékot. Ez olyan kőzetdarabokat jelent, melyek maguktól hullanak le a korábbi robbantások nyomán, illetve melyeket a bányászok egy vasrúd segítségével le tudnak feszegetni.

A környéken élők beszámolói alapján a helyi sajtó korábban arról cikkezett, hogy a tiltás ellenére igenis folytatta a vállalat a dinamitos robbantásokat, értelemszerűen a lehordott kőzet sem csupán omladék volt. A vélhetően illegális tevékenység ellen egyébként mind a környezetvédelmi őrszolgálat, mind a nemzeti park igazgatósága megpróbált fellépni, azonban nem jártak sikerrel. A bányát működtető cég tulajdonosa, Pavel Sângerozean ugyanis sorra megtámadta a bíróságon a szankciókat, és meg is nyerte ezeket a pereket.

De kicsoda Pavel Sângerozan?

Amint a sajtóban megjelent cikkekből kiolvasható, egy valódi helyi kiskirály lehet. Aki a bányászat mellett vadászni is szeret, és vadorzás miatt is indult eljárás ellene, viszont ezeket az ügyeket is sikerült megúsznia. Néhány éve például azzal borzolta a környéken élők idegeit, hogy egy nagyon beteg, haldokló lovat vitetett ki az erdőbe, csaliként a ragadozók számára. A szerencsétlen, vergődő állatról készült filmfelvételeket egyébként megtaláltuk a közöségi médiában,itt látható, azonban megtekintését nem ajánljuk csak különösen erős idegzetűeknek, mert nekünk is elrontotta a napunkat a látvány.

Sângeorzan egyébként gyakran jelenik meg vadásztófeákkal. Az egyik ilyen fotón egy kilőtt zerge mellett látható, Ioan Păcurar társaságában, aki egyébként a Radnai-havasok Nemzeti park tudományos tanácsának elnöki tisztségét is ellátja. És komoly befolyással bír olyan kérdésekben, mint például egy bánya működésének megítélése a védett területen. Az elnök egyébként nyilvánvalóan nem örült, hogy ilyen fotók kerültek ki a közösségi médiába. A sajtó érdeklődésére először azt mondta ezzel kapcsolatban, hogy véletlenül futott össze Sângeorzannal, és csak egy fotó kedvéért állt mellé. Később viszont elismerte, hogy együtt vadásztak, azonban azt állította, hogy a képen szereplő zerge kilövése kimondottan ajánlott volt természetvédelmi szempontból. Ennek a példánynak ugyanis csak egy szarva volt, amit szerinte egy olyan genetikai sajátosság okozott, mely öröklődik, és ajánlatos eltávolítani a populáció egészsége szempontjából.

Ioan Păcurar (balró), a Radnai-havasok Nemzeti Park tudományos tanácsának elnöke Pavel Sângeorzan társaságában. A tanács jóváhagyta korábban, hogy Sângeorzan cége lehordhassa a bányából az omladékot.Ioan Păcurar (balró), a Radnai-havasok Nemzeti Park tudományos tanácsának elnöke Pavel Sângeorzan társaságában. A tanács jóváhagyta korábban, hogy Sângeorzan cége lehordhassa a bányából az omladékot.


A gazetadebistrita.ro szerint a vállalkozó sikerének egyik titka, hogy igen jó viszont ápol egyes bírókkal, egyebek mellett a Beszterce Megyei Törvényszék egyik volt bírójával, Veturia Moldovannal. Akit korábban a Korrupció-ellenes Ügyészség (DNA) két év letöltendő börtönbüntetésre ítélt. A lap szerint épp egy, Sângerozannal kapcsolatos ítélet miatt került a DNA látókörébe. Túlságosan „megértőnek” bizonyult ugyanis abban a perben, melyben Sângeorzant azzal vádolták, hogy engedélyek nélkül épített magának egy villát az állami erdőben.

Az alperest a bíró végül mindössze ezer lej kifizetésére kötelezte, a felépített nyaralóval kapcsolatban semmilyen intézkedést nem tett kötelezővé.

A bányatulajdonost egyébként a România Liberă is megszólaltatta korábban, aki úgy nyilatkozott: nem érdekli, hogy védetté nyilvánították a területet, és amennyiben nem fizet neki az állam 1,3 millió euró kártérítést, tovább folytatja a kitermelést.

A Gazeta de Bistrița megpróbálta megsaccolni, mekkora mennyiséget hord le „omladék” címszó alatt egy évben a vállalat a bányából. A hozzáférhető információk szerint 2017-ben 22.600 köbméternyi márvány „potyogott le magától”, melynek tonnájáért 100-140 lej közötti áron kínálta a cég. A DNA szerint egyébként az előbb említett bírónak is márvánnyal fizetett Sângerozan.

A már szóba került, 2018-as törvény is megérdemel némi figyelmet, mely ellen annak idején hevesen tiltakoztak a környezetvédők. A jogszabály lehetőséget ad arra, hogy olyan bányák területét, melyek 2007 előtt kaptak kitermelési engedélyt, kivegyék az országos szintű védelem alól. A lehetőség szükségességét azzal indokolták, hogy több olyan bánya van országszerte, melyre „rámentek a védett területekkel”, komoly jövedelem-kiesést okozva ezzel tulajdonosainak. A feltétel annyi, hogy egy ugyanekkora területtel ki kell pótolni máshol a védett övezetet, mintegy kompenzációképpen.

A törvénnyel kapcsolatban többször felszólalt többek között Mihai Goțiu környezetvédelmi aktivista, az USR volt szenátora is. Aki kifogásolta egyrészt magát az eljárást, másrészt pedig azt, hogy a parlament úgy hozott törvényt, hogy nem tudták: pontosan mekkora hatással lesz ez az élővilágra. Mint írta, hiába kért több ízben is kimutatást arról, hogy hol és hány ilyen bánya lehet országszerte, nem kapott tájékoztatást.



Az aktivista feltette a kérdést: mennyiben tekinthető törvényesnek a kormány döntése a védett terület megcsonkítására vonatkozóan? Az 1999-ben megnyitott bánya kitermelési engedélye ugyanis 2019-ben lejárt. A döntés pillanatában tehát elvileg nem rendelkezhetett volna kitermelési engedéllyel, mivel kitermelési engedélyt csak környezetvédelmi engedély birtokában lehet kiadni. A bányának pedig, lévén hogy ekkor még mind a három természetvédelmi területben benne foglaltatott, nem lehetett környezetvédelemi engedélye. Azaz nem esett a 2018-as törvény hatálya alá.

„2020-ban a környezetvédelmi őrszolgálat végzett ellenőrzéseket ennél a bányánál. Megállapítottuk, hogy 2013 óta nem rendelkezik környezetvédelmi engedéllyel. Azt nem tudtuk bizonyítani, hogy munkálatokat folytatnak a bányában – fejtette ki érdeklődésünkre Szép Róbert környezetvédelmi államtitkár. - Viszont az innen 2 kilométerre levő feldolgozó működött, ahol azt állították, hogy olyan tartalékból dolgoznak, ami az engedély lejárta előttről származik. Ennek az üzemnek az engedélyében viszont az állt, hogy nem dolgozhatnak fel olyan bányából származó anyagot, mely nem rendelkezik környezetvédelmi engedéllyel. Emiatt 50 ezer lejes büntetést szabtunk ki a cégre.” Szép elmondta: úgy tudja, a nemzeti park adminisztrációja is megbüntette a céget, engedély nélkül végzett munkálatokért. Hozzátette: a vállalat mindkét büntetést megtámadta a bíróságon. Mint megtudtuk, a környezetvédelmi őrszolgálat, komplementáris büntetésként felfüggesztette a feldolgozó engedélyét is, így tartalékból, azaz omlakédból sem dolgozhatnának. A vállalat ezt is megtámadta a bíróságon. Kérésünkre az államtitkár leszögezte: a nemzeti park státusz jelenti a magasabb fokú védettséget, Natura2000-es területeken bizonyos körülmények között engedélyezhető a bányászat.

Mihai Goțiu, amint az egyik bejegyzésében írja, megkérdezett egyes kormánytagokat arról, hogy milyen indokok álltak a nemzeti park megkurtítására vonatkozó döntés mögött. És azt a választ kapta, azért döntöttek így, mert „nem akarták, hogy a park számára elvesszen az a terület, melyet korábban – kompenzációként – hozzá csatoltak.

Az akadályok egy része tehát elhárult a vállalkozó számára a bánya törvényes keretek közötti működtetése elől. A kérdés most már csak az: megkapja-e a környezetvédelmi engedélyt ahhoz, hogy a természetvédelmi célra kijelölt területen bővíthesse a bányát, és további robbantásokkal, járműforgalommal, porral, zajjal, szeméttel terhelje az élő környezetet.

Nyitókép: Munții Rodnei Facebook-oldal

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Régi oldal >