2021. aug. 1. vasárnapBoglárka
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

A Duna-deltában már megkezdődött a „tiszavirágzás”

B.K. 2021. június 16. 11:43, utolsó frissítés: 11:49

Európa legnagyobb kérészfajának igen rövid ideig tartó nászrepülése, párosodása és peterakása izgalmas turisztikai látványoságnak számít.


A romániai sajtóban kb. három napja jelennek meg híradások arról, hogy a Duna-deltában megkezdődött a „tiszavirágzás”, azaz a tiszavirág (Palingenia longicauda) nevű kérészfaj szaporodási időszaka. Turisztikai látványosságnak számít a jelenség ma már Romániában is, és számos cég kínálja az idegenforgalmai csomagjában ezt a különlegességet.

A faj legnagyobb populációja a Tiszában és mellékfolyóiban él, és Magyarországon régebb óta figyeli a természetbarátok sokasága a tiszavirág rajzását, azonban úgy tűnik, ott még várat magára idén ez a természeti csoda.



Virág-e a tiszavirág?


Természetesen nem virág, hanem egy rovarfaj - a kérészek igen népes csoportjának legnagyobb termetű európai képviselőjéhez kapcsolódik a tiszavirágzásnak hívott jelenség. A tiszavirág 2,5-3,8 cm-es, a fehér farksertéivel 12 cm hosszú is lehet. Két pár szárnya hártyás, hímeknél világosbarna, nőstényeknél szürkés színű. A nőstényeknek a hímekhez képest nagyobb szárnyuk és testük van, farksertéik pedig rövidebbek, így gyorsabb repülésre képesek.

Rövid nászidőszakuk június közepétől a hónap végéig tart, és mivel a kifejlett egyedek tömeges megjelenése pünkösd környékén esedékes, a faj román neve megegyezik a vallási ünnepével: „rusalii”, azaz pünkösd.

A Duna-delta Egyesület, mely egy videót is megosztott közösségi oldalán az idei tiszavirágzásról, egy érdekes legendáról is ír a fajjal kapcsolatban. Eszerint a tiszavirágok a korán, még házasodás előtt elhunyt fiatalok lelkei. Akik számára megadatik, hogy egyszer egy évben leszálljanak a földre ebben a formában és megismerjék a szerelmet.



A hímek közvetlenül a vízfelszín felett repülve izgatottan keresik a nőstényeket, és – nem túl romantikus módon - egyszerre akár tíz-húsz hím is ráveti magát egy-egy nőstényre. Eközben gomolyaggá verődnek pár pillanatra – a nőstény a köré gyűlt hímekkel ilyenkor mutat virágra emlékeztető alakzatot a víztükrön.

A tömeges násztáncot járó kérészekről egyébként már az ókorban említést tett Arisztotelész, aki ephemeronnak, „egynapinak” nevezte őket, innen ered a latin nevük is.

3 év az iszapban, 3 óra a levegőben

Egész pontosan nem az iszapban élnek, hanem az agyagos aljzatot kedvelik a lárváik, és fontos, hogy a part, ill. a partközeli mederfenék meredek legyen. Ahogy az is, hogy az áramló víz kellő sebességet érjen el, ami megakadályozza, hogy az agyagra iszap rakódjon, és ami kellő mennyiségű oxigént szállít a lárvák számára. U alakú járataik jellemzően 15–17 cm mélységig hatolnak a folyómeder falába, ahol igen népes telepeket alkotnak.



A tiszavirág lárvája 3 évig fejlődik a folyómeder oldalába ásott vájatokban, közben kb. 20-szor vedlik. Majd kirepül, és alig pár óra (átlagosan 3 óra) múlva el is pusztul a felnőtt egyed. A kirajzás rövid ideje alatt párzanak és raknak petét, egyebet lényegében nem is csinálnak, pl. nem táplálkoznak, ezért a táplálkozásra szolgáló szerveik csökevényesek maradnak.

A nászrepülés azzal kezdődik, hogy a három éves lárvák hátán felreped a kitines bőr, majd kibújik belőle a kifejlett rovar. A törékeny rovarok milliói lepik el ilyenkor a bokrokat, a hajókat, a vízbe nyúló faágakat, ahol a hímek újabb vedléssel megszabadulnak a szubimaginális bőrüktől is. A hímek egy órával korábban kezdik kifejlett, repülő életüket. A nőstények csak egyszer vedlenek.

A kérészek násza rövid ideig tart, a gyorsan kimerülő hímek leválnak a nőstényekről és a folyóba pottyannak. A nőstények 5000-8000 petét tartalmazó petecsomagjukat a vízbe ejtik, hogy három év múlva, június közepén azokból újabb rovarok kezdjék el nászrepülésüket.

A tiszavirágzás az esti órákban kezdődik, és körülbelül három órán át tart, sokak számára egy emocionális élmény.



A hímek röviddel a párzás után elpusztulnak, a nőstények pedig a folyó felett repülve megkezdik a „kompenzációs” repülésüket, amelyet a végkimerülésig folytatnak. A kompenzációs repülés azt a célt szolgálja, hogy a vízbe kerülő megtermékenyült peték azon a helyen érjék el a meder fenekét, ahol korábban az éppen rajzó kérész generáció is sikeresen kifejlődhetett. A folyó felett 5–10 méteres magasságban repülnek a folyásiránnyal szemben, majd néhány kilométer után leereszkednek, és a víz felszínére rakják a megtermékenyített petéiket, majd ők is elpusztulnak, akár a hímek.

A peték lencsealakúak, fajsúlyuk a víznél nehezebb, ezért gyorsan lesüllyednek, az áramló víz elsodorja őket a nőstények származási telepeihez, majd ott a folyó fenekén beágyazódnak az agyagos mederbe. Miután a lárvák kikeltek a petékből, azok belefúrják magukat a partoldalba

Óvjuk a tiszavirágot!

A tiszavirág az 1900-as évek első harmadában kihalt Nyugat-Európából, és Kelet-, valamint Közép-Európában is jelentősen lecsökkent az állománya, eredeti elterjedési területének mindössze 2%-án van jelen ez a faj. Tömegesen mára főleg a Tiszában és mellékfolyóiban találkozhatunk vele, holott Skandinávia és a mediterrán területeket kivéve egész Európában közönséges fajnak számított.

Egyedszámának ilyen drasztikus lecsökkenésében szerepet játszott a klíma változása, de elsősorban az antropológiai hatások okolhatóak, úgymint a folyószabályozások, mederátalakítások, folyópartok műanyagos partvédelme, folyók szennyezése.

Élnek állományai továbbá a Duna-deltában, a Román Madártani Egyesület szerint pedig a Prut folyón, valamint a Maroson is megfigyelhetőek, az Arad fölötti szakaszon.

Azon kívül, hogy egy rendkívül látványos esemény a tiszavirágzás, fontos ökológiai jelentősége is van. Számos hal-, madár- és békafaj táplálékául szolgálnak a tömegesen megjelenő rovarok. De a hajdani parasztgazdák is kihasználták a táplálékbőséget állataik takarmányozására, a horgászok pedig csalinak gyűjtötték őket. A tiszavirág lárvája az aljzaton történő furkálással élőhelyet is teremt más mederfenéki élőlények számára, emellett szűri és tisztítja a folyók vizét.

A tiszavirág Magyarországon 1993 óta védett, eszmei értéke 10 ezer forint és 150 ezer forintig terjedő bírsággal sújtható az, aki kárt tesz bennük.

Tiszavirág-szobor Szolnokon. Forrás: Akela3/commons.wikimedia.org/Tiszavirág-szobor Szolnokon. Forrás: Akela3/commons.wikimedia.org/


A faj fennmaradásához szükséges lenne az élőhelyeinek védelme (meredek, agyagos partszakaszok, főként a folyókanyarulatok külső szélein), a vízszennyezés megelőzése, valamint a tömeges begyűjtésük, elpusztításuk megakadályozása.

Tavaly óta a tiszavirág a magyarság identitását erősíteni hivatott, törvényileg becikkelyezett hungarikum. (wikipedia.org, qubit.hu, sor.ro, Duna-delta Egyesület/Facebook, digi24.hu, hnp.hu, hírszerk.)

Nyitókép: Derzsi Elekes Andor/wikipedia.org.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Régi oldal >