2021. október 27. szerdaSzabina
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Elkészült a Kolozsvár madarait bemutató atlasz, és már magyarul is kapható

G. L. G. L. 2021. szeptember 29. 11:20, utolsó frissítés: 15:07

Összesen 75 madárfaj fészkel állandó jelleggel a városban. Azt hinnéd, hogy a varjak vezetnek? Dehogy. A galambok. De van nádi tücsökmadarunk és fácánunk is.


A Román Madártani Egyesület nemrég mutatta be a Kolozsvár Madarainak Atlaszát, amely a városban jelenleg megfigyelhető 95 fajt mutatja be. Közülük összesen 75 madárfaj fészkel Kolozsváron. Esetükben egy rövid leírás ismerteti az adott fajjal kapcsolatos legfontosabb információkat, amit a városban készült színes fotók és egy elterjedési térkép egészít ki. A kötetben 20 olyan fajt is bemutatnak, amelyek ugyan nem költenek a városban, de rendszeresen felbukkannak benne, például mert a városban telelnek, ezen kívül egy külön fejezet a város legjobb “madaras” helyeire kalauzol. 67 madárfaj esetében - okostelefonnal beolvasott QR-kód segítségével - meghallgathatjuk az éneküket, hangjukat is.

Az egyesületnek 2017-ben már volt egy hasonló kiadványa, de az nem került kereskedelmi forgalomba, illetve annak magyar változata sem volt. Az új kiadvány innen rendelhető meg magyarul, illetve innen románul. Azóta kiegészítették és lefordították az atlaszt, illetve fordítani nem is nagyon kellett, mert szerkesztői és szerzői többségében magyarok. Ugyanakkor a madárállomány is változott az elmúlt években, megjelent egy új faj, amely most már Kolozsváron is fészkel. Nem meglepő az ilyen változás, például az 1949-ben jegyezték fel először, hogy a városban költ a balkáni gerle, amely azóta szinte mindenhol megfigyelhető, 1988-ban telepedett meg a fenyőrigó, míg 1993 óta költ Kolozsváron a tőkés réce. Innen kezdtük a beszélgetést Kósa Ferenccel, a BBTE Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének munkatársával, a kötet kezdeményezőjével.

2017-ben már megjelent egy hasonló kiadvány, de az még nem került kereskedelmi forgalomba. Abban még 74 Kolozsváron fészkelő madarat említettek, a mostani már 75 ilyen fajt sorol fel. Mi az újdonság?

– A búbos vöcsök az új faj, amely a Iulius Mall melletti 2-es számú györgyfalvi negyedi tavon jelent meg fészkelőként.


Ha már a különbségekről van szó, akkor fontos megjegyezni, hogy az előző kiadvány még nem volt végleges. A felmérés során a várost 108 részre osztottuk, és a négyzetrácsot nem sikerült terepi munkával teljesen lefedni. 2018-ban még hiányzott 34 négyzetnek a teljes felmérése. Azóta befejeztük a terepi munkát.

Búbos vöcsök (fotó: Lukasz Lukasik/Wikimedia Commons)Búbos vöcsök (fotó: Lukasz Lukasik/Wikimedia Commons)


Az előző atlasz azért volt hasznos, mert azt ingyenesen szétosztottuk a kolozsvári iskolák, intézmények, a környezetvédelmi hivatal, a polgármesteri hivatal zöldterületekkel foglalkozó részlege között. A korábbi kiadványnak ők voltak a célcsoportja.

Az atlasz bemutatóján említette, hogy 7260 házi verebet számoltak Kolozsváron. Hogy lehet ezt megszámolni? Hogyan zajlott ezeknek a madaraknak a megfigyelése, felmérése?

– Az atlaszban röviden ismertetjük a módszereket, hogy miként jutottunk a pontokkal mintázott elterjedési térképekhez, illetve az azokat kiegészítő számadatokhoz.

Felosztottuk a várost 500x500 méteres négyzetekre, és ezeket a 19 önkéntes madarász kollégával szétosztottuk egymás közt. Standardizált módszerrel, amit más európai városok atlaszainak az elkészítésénél is használtak, végigjártuk a négyzeteket. Igyekeztünk a négyzetet egy óra alatt minél alaposabban bejárni. Közben egy GPS-es mobil applikációval rögzítettük a látott és hallott madarakat.

A madarakat elsősorban nyilván vizuálisan észleljük, de egyes nehezebben látható rejtőzködő életmódot folyató fajok jelenlétéről, elsősorban a hangjuk, énekük alapján szerzünk tudomást.

Az említett házi veréb esetében is így történt, mindenki a maga négyzetében megszámolta a házi verebeket is - persze a többi madárfaj is feljegyzésre került - majd ezt a felmérést megismételtük még egyszer ugyanabban a költési periódusban. A két különböző időpontban rögzített adatokat összesítettük, és ezek alapján kaptuk meg az eredményeket. Ezek nyilván minimum értékek, nem azt jelenti, hogy pont annyi házi veréb van Kolozsváron, hiszen lehettek olyan egyedek, amelyeket nem vettünk észre. A módszer természetesen magában hordozza a hibalehetőséget, de ugyanakkor jó képet nyújt a különböző fajok állományairól, hiszen tudjuk, minimum hány pár vagy példány volt belőlük.

Mintegy 67 európai nagyvárosnak van madáratlasza, de Romániában a kolozsvári az első. Bécsben sokkal több fészkelő madárfajt számoltak egy hasonló felmérésen, viszont Londonban kevesebb van. Milyen a kolozsvári madárállomány a romániaihoz képest, illetve ahhoz képest, ami más városokban van?

– A kolozsvári atlasz után Bukarestben is elkezdték hasonló módszerrel felmérni a madarakat. Nyilván nagyobb a város és ehhez képest kevés a megfigyelő, de már a részadatokból is látszik, hogy ott más lesz a fajok gyakorisági sorrendje, tehát egy országon belül is vannak különbségek. Mivel hiányoznak más hazai városokból az adatok, így más hazai összehasonlításokra egyelőre nincs lehetőség.

A felmért terület fajgazdagsága, minden területen van legkevesebb 11, legtöbb 37 faj, átlagosan pedig 20,9 faj van minden megfigyelt négyzetben. (képernyőkép a bemutatóból) A felmért terület fajgazdagsága, minden területen van legkevesebb 11, legtöbb 37 faj, átlagosan pedig 20,9 faj van minden megfigyelt négyzetben. (képernyőkép a bemutatóból)


Előttem vannak a nápolyi és bergamói adatok, ezekben a városokban a fekete rigó a leggyakoribb, és utána pedig a barátposzáta következik. Nálunk a házi galamb, illetve a házi veréb van az elsők között. Olaszországi, németországi és nagy-britanniai adatokkal tudjuk hasonlítani a kolozsváriakat, de azok más szélességi és hosszúsági körön vannak, adott esetben más éghajlattal. Egy tengerparti városnak értelemszerűen más a madárösszetétele, mint az Erdélyi-medence közepén lévő városnak.

Nincsenek csak Kolozsvárra specifikus madarak, olyanok amelyeket más városokban nem figyelhetünk meg, így az atlasz használható lehetne például Vásárhelyen is, az ott élő városi madarak felismerésében, azonosításában. Jászvásárban vagy Bukarestben is megfigyelhetnénk ezeket a madárfajokat, csak más arányban, más elterjedtséggel és más gyakorisággal. Ilyen például a sárgalábú sirály esete, amely már Kolozsváron is megjelent a városközpontban. Bukarestben már korábban megjelentek, és sokkal nagyobb számban vannak jelen. Várható, hogy a későbbiekben nálunk is növekszik a populációjuk. Szatmárnémetiben viszont még nem jelent meg költőmadárként.

Egy volt diákunk Debrencenben doktorál, és elkezdte az ottani kollégáival a madáratlasz elkészítését. Az előzetes eredmények alapján látjuk, hogy egy kicsit ott is más lesz az észlelt fajok listája, gyakorisága.

Amikor végigpörgettem az atlaszt, az nyilván nem lepett meg, hogy vannak vetési varjak, balkáni gerlék vagy házi verebek, de az, hogy van fácán Kolozsváron teljesen váratlanul ért.

– Pedig a fácán nem kellene meglepetés legyen. A Sétatérhez közeli Fellegváron elég gyakran láthatók, ahogy a volt Belvedere szálló mellett sétálnak. A Mikó-kertben is találkozhatunk vele. Az olyan mezőgazdasági területekhez közeli városrészekben, mint például a Palocsay-kert nyilván nagyobb valószínűséggel jelenik meg. A város sok madárfajnak elfoglalta az eredeti előhelyét, ők mintegy visszahódítják ezeket az előhelyeket. Az atlaszban segít e fajok megtalálásában, hiszen, ha például a fülemüle énekében akarunk gyönyörködni, a faj elterjedési térképét megnézve látni fogjuk, hogy hol élnek elsősorban Kolozsváron, és jó eséllyel fogunk velük találkozni.

Talán a fácánnál meglepőbb a nádi tücsökmadár jelenléte egy nagyvárosban, de a Iulius Malltól légvonalban 300-400 méterre fekvő nádasokban több pár is fészkel, tavasszal ott hallatják jellegzetes éneküket.

Egy ilyen madáratlasz miben más, mint egy madárhatározó?

– Más a célja, illetve más a szerkezete is. Valóban használhatjuk madárhatározóként is, nem titkolt szándékunk volt, hogy a több, mint 200, nagyrészt Kolozsváron készült fotó segítségével az érdeklődők azonosítani tudják a kertjükbe tévedő vagy az utcán látott, etetőn megpillantott madarakat. Éppen ezért, ahol lehetőség volt, mind a tojót, mind a hímet, mind a fiókát ábrázoló fotó is szerepel, de a szövegleírás viszont már specifikusan kolozsvári vonatkozásokat tartalmaz.

fotó: S.O.R.fotó: S.O.R.


Nem a madárfajok méreteiről és a színéről kapunk szöveges leírásokat, mint egy madárhatározóban, hanem helyspecifikus információkat, például megtudhatjuk, hogy a vörös vércsét már a 19. század közepén megfigyelték Kolozsváron, hogy a tornyokban fészkelt akkor is. Azt is megtudhatjuk, hogy egyes vonuló fajok tavasszal korábban érkeznek most, mint ahogy azt az 1950-es években feljegyezték.

Hogy ne foglaljon túl sok szöveget és, hogy minél lényegretörőbb legyen, ikonok formájában tüntettük fel a madarak életmódjával kapcsolatos legfontosabb információkat, például azt, hogy hol fészkelnek vagy mivel táplálkoznak. Ebben az esetben is a kolozsvári adatokból indultunk ki. Tehát azt, hogy a tőkés réce fán és épületeken is fészkel, a kolozsvári adatok alapján tüntettük fel, és nem egyszerűen átvettük más madaras könyvekből. Szintén segít a madarak beazonosításában, hogy van egy 12 hónapot feltüntető éves kördiagram, ami azt mutatja, hogy adott madarat milyen hónapokban lehet Kolozsváron megfigyelni.

Gondolom lesz folytatása is ennek az atlasznak.

– Tíz év múlva valamilyen formában szeretnénk újra megjelentetni. Az a hasonló módszerrel felmért adatok mellett már a fajok populációs trendjeit is mutatná, tehát azt, hogy miként változott a párok száma, az elterjedésük a köztes időszakban. Ehhez évente végeznénk felméréseket. Nyilván nem mind a 108 négyzetben, hanem a különböző élőhelyekről véletlenszerűen választanánk ki területeket, mintegy 20 négyzetet. Arra már vannak tudományos módszerek, hogy ezen adatok alapján hogyan lehet megbecsülni azt, miként változik a mezei vagy házi verebek populációja. Azért említettem pont a verebeket, mert tudjuk, Nagy-Britanniában és Németországban nagymértékű volt a nálunk még közönségesnek tartott verébfajok állománycsökkenése.

Házi veréb (fotó: JrPol/ Wikimedia Commons)Házi veréb (fotó: JrPol/ Wikimedia Commons)


Persze jelenhetnek meg új költőfajok is. Az éghajlatváltozás következtében északabbra tolódhat egyes mediterrán fajok elterjedése. Az ország déli részén már jelentek meg olyan rovar-, illetve madár- stb. fajok, amelyek addig csak a mediterrán régióra voltak jellemzők. Gondoljunk csak a nagy feltűnést keltő flamingó megfigyelésekre, amelyek egyre gyakoribbak váltak az utóbbi időben.

Nyilván a város is fog változni. Amikor elkezdtük a felmérést, azért nem fedtük le a Bună Ziua bizonyos részeit, mert akkor ott még nem volt semmi, csak a természetes táj, mi pedig a beépített városi területek madárvilágát akartuk felmérni. A mind jobban terjeszkedő Szopor negyedet is fel kell majd még mérni, 4-5 évvel ezelőtt még ott is szántóföld volt. Igyekszünk a jövőben a felméréseinkkel a város terjeszkedését is valamilyen módon követni.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Régi oldal >