2022. június 30. csütörtökPál
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Pöcegödör lett a Szamos. Ideje lenne szembenézni a szennyezése mögötti társadalmi problémákkal

Tőkés Hunor Tőkés Hunor 2021. december 22. 11:29, utolsó frissítés: 11:55

Gyomorforgató látvány fogadja a Kis-Szamos mellett sétálókat, a szeméthegyek Szászfenesről érkeznek Kolozsvárra, valós megoldást azonban első sorban nem a takarítás okozna, hanem a rossz szociális helyzetben lévők felkarolása.


Nehéz nem észrevenni, hogy Kolozsvár egyik természeti kincse a szemünk láttára silányul pöcegödörré. A Szamos vízszintjének csökkenése miatt ugyanis a Babeș-park környékén rettenetes látvány fogadja az arra felé sétálókat. Törött budi, döglött állat teteme, behalt hűtő, babakocsi, műanyag palack, gumikerék, ruhadarab – csak néhány dolog azok közül a háztartási és építkezési hulladékok közül, amelyeket a Szamos nyomvonalán haladva a vízben láthatunk. A hosszú évek során megoldatlan és időről időre újra az érdeklődés középpontjába kerülő természeti katasztrófa témaköre, amelyről a politikusok nem szívesen beszélnek vagy vesznek tudomást, most több városlakót is felháborított. A sajtóban pedig megjelentek azok a sokkoló képek, amelyek a Szamos tragikus helyzetét mutatják be.



Hogy a széleskörű nyilvánosság ne csak a Kolozsváron kialakult helyzettel szembesüljön, hanem a természeti katasztrófa kialakulásának okait is megismerje, ennek érdekében túrabakancsot ragadtunk, és a Szamos nyomvonalán haladva egészen a probléma gyökeréig mentünk.

Fotók: Tőkés HunorFotók: Tőkés Hunor


Amíg ugyanis a kolozsvári önkormányzat a Szamos–Tisza Vízügyi Igazgatóságra mutogat, mint a tisztításért felelős hatóságra, addig sokan a lakosság köréből a városháza partrehabilitációs projektjétől várnák el, hogy a szemét ügyét rendezze. A projekt azonban mindennel is foglalkozik, csak azzal nem, hogy a folyóban lévő élőlények számára is lakható környezet biztosítson, például azzal, hogy a vízfelszín alatt lévő szemétrengeteg újratermelődését meggátolja. A vízügynek pedig hiába van határokon átívelő behatása és kellő infrastruktúrája a rövid távú megoldásokhoz, a rendszerszintű problémákkal nem tud mit kezdeni.

A Kolozsváron közszemlére előbukkant szeméthegyek kérdése ugyanis sokkal mélyebb és kardinális társadalmi problémákra világít rá, amelyekkel a politikum sok esetben nem tud vagy nem akar mit kezdeni, mert mondjuk nem áll épp érdekében.



Amiért leeresztették a víz szintjét

Gyomorforgató szamos-parti sétánkra a kolozsvári Aréna mellől indultunk. A Szamost ugyanis korábban a Garibaldi híd lábazatai közé helyezett betonlapkákkal előbb megemelték, aztán hosszú időt követően olyan szintre eresztették le, amelynél már a folyó iszapos alja is láthatóvá vált, a benne lévő szemétszigetekkel együtt. Ezt pedig a Donát negyediek nagy örömére, leginkább a Babeș-park környékén lehet megfigyelni.

A víz duzzasztásának és apadásának okát Cristina Vădantól, a Szamos–Tisza Vízügyi Igazgatóság szóvivőjétől tudakoltuk meg, aki megkeresésünkre megerősítette, hogy a víz szintjének mozgása a városháza rehabilitációs projektjével áll kapcsolatban, amelyben a vízügy is együttműködik.



„Az önkormányzati projektjéhez kapcsolódó munkák biztonságos kivitelezéséhez szükség volt arra, hogy a vízgazdálkodási rendszer (SGA) kolozsvári munkatársai a Garibaldi híd 12 pilléréből hetet eltávolítsanak” – mondta a szóvivő. Tőle azt is megtudtuk, hogy a vízszint csökkenése következtében a hulladék a folyómederben maradt. Jelenleg azonban a Kis-Szamosból származó hulladékot nem lehet teljes mértékben eltávolítani, hiába szerveztek erre a célra tisztítást november 26-án.

A Szamos körüli övezet felújítása október végén indult el a Donát negyedben, amely során a partszakaszt átrendezik, korszerűsítik, bicikliutat és gyalogos övezetet alakítanak ki. A gyökeres változások során új hidat is létrehoznak, a Rózsák parkja mellől pedig eltűnik majd a kutyasétáltató. A munkálatok összértéke 95 millió euró, a költségvetést a kolozsvári városháza EU-s forrásokból finanszírozza. A kivitelezés időtartama összesen 19 hónap, határideje 2022. június 30., ez a határidő azonban a palló megépítésére nem vonatkozik. (Részletesebben erről magyarul itt olvashat.)



A víztisztítást a vízügynek kellene megoldania, akkor is ha az nem képes rá

A projekt azonban, bár a Szamos környékének rehabilitációjára 95 millió eurót fordítanak, mint a városházától megtudtuk, a folyó teljes körű tisztítását és a probléma felszámolását nem tartalmazza. Ez a tevékenység továbbra is a vízügy felelőssége marad, amelynek valójában olyan problémával kell megküzdenie, amely azt bőven meghaladja.

A felületes tisztítás ugyanis se nem teljes körű, se nem hoz hosszútávú megoldást, mert lényegében csak a probléma tünetét kezeli. Valós megoldást az jelentene, ha a probléma gyökerét kezelnék. Addig ugyanis akárhányszor kitakaríthatják a folyót, a szemétből mindaddig lesz utánpótlás.



A probléma gyökerére pedig pont az önkormányzat partrehabilitációs projektje világított rá indirekt módon, a kormányon lévő és a megye önkormányzatait is többségében vezető nemzeti liberálisok legnagyobb sajnálatára. Ez pedig nem más, mint az, hogy a politikusok évtizedek óta a szőnyeg alá seprik a hulladékgazdálkodás, a társadalmi és szociális kérdések valós megoldásait.

A Szamosba hajított szemét története

Szakáts István civil aktivista pedig arra is felhívta a figyelmünket, hogy a probléma gyökere első sorban nem is Kolozsváron található, hanem a tőle pár kilométerre fekvő Szászfenesen. A folyó irányából adódóan ugyanis a Szászfenesen a folyóba hajított szemét Kolozsvár és környékét is ellepi. A város bejáratánál pedig hiába van kifeszítve a víz felszínére szemétfelfogó gát, az sok esetben csak a pillepalackok feltartóztatására elegendő.

Mindeközben a román vízügy munkatársai a Donát negyedi gátnál azt mondják, minden nap legalább 80 huszonöt literes szemeteszsákot gyűjtenek össze, ami Szászfenesről érkezik. Ugyanakkor az ottani rendőrség képviselői szerint az illegális szemetelés problémájának több mint 90 százalékát megoldották.





Utunk tehát Kolozsvárról a Szamos nyomvonalán Románia legfiatalabb és legképzettebb lakosságaként számon tartott települése felé vezetett, amely arra törekszik, hogy lakói számát akár a mostani húszezerről a duplájára növelje.

Az ambiciózus tervnek azonban már most komoly ára van.



Szászfenesen ugyanis eleinte nagyon csábítónak tűnt, hogy Kolozsvárhoz képest olcsó lakásokat és természethez közeli tájat ígértek, de az álom hamar szertefoszlott, amikor kiderült, hogy a valóságban gombaként sokasodó, egymás mellé szorosan felhúzott és egyes helyeken átgondolatlanul megépített épületekről van szó. Amelyek ráadásul a gyors fejlődés közepette sem a környezetet nem kímélik, sem pedig az emberek minimális igényeit nem veszik figyelembe. (A Hója erdőt például a környezetvédők jelenleg is igyekeznek megvédeni az illegális utaktól és több mint negyven új panelház felépítésétől, amit csak újabbak követnek. Így lassan, de biztosan tönkre fogják tenni a megmaradt természetet is.)



Ráadásul a kétezres évek építkezési hullámával párhuzamosan, a jól szituált közösségek és a panelbirodalom árnyékában a Szamos-parton megjelent a nyomornegyed is, amelynek felzárkóztatásával nem igazán törődik a mindenkori önkormányzati vezetés.

És akkor mindezek mellett említsük meg azt is, hogy amíg régebb a kanalizálás kérdése sem volt megoldva a helyszínen, ezért szennyezték ürülékkel a folyót, addig az építkezési és háztartási szemét lerakásának és kezelésének kérdése máig rendezetlen maradt.

Parasztlogikával könnyű kitalálni, hogy mi történik azzal a szeméttel, amit nem tudnak hová tenni, vagy könnyebb ügyeskedve megoldani. A környezetszennyező gyakorlat pedig évtizedekkel ezelőtt kialakult mind a lakosság, mind pedig a vállalatok részéről. Ahogyan a képeken is lehet látni, a teherautók és a szászfenesiek egyaránt az erdőbe és a Szamosba duvasztják ezeket a hulladékokat. Ehhez pedig hozzá kell tenni, hogy Szakáts például azzal is szembesült, hogy miután a szászfenesi polgármester bejelentette az építkezési törmelékek potenciális lerakóhelyét, a helyszín számára járművel járhatatlannak bizonyult. Azaz, mint a mesében: a szászfenesiek kaptak is ajándékot, de mégsem.



Amíg tehát Szászfenes nem oldja meg a szemétlerakás és elhordás kérdését és/vagy a szociális kérdést, addig a Szamost hiába takarítják, a folyó medre rövid időn belül ismét megtelik majd hulladékkal – nyomatékosította.

Nem elvárható, hogy a szemetelést maguktól abbahagyják, de megelőzhető lenne

Hartel Tibor ökológus szerint a Kolozsváron láthatóvá vált szemét nemcsak természeti katasztrófa, de az óriási társadalmi és szociális egyenlőtlenségeink tükreként is értelmezhető. A leapadt Szamos ugyanis felfedi azt a valóságot, ami eddig is a vízfelszín alatt volt, de gyakran megfeledkezünk róla. Kolozsváron és környékén ugyanis nemcsak a kultúra és jólét jelenik meg, hanem a szegénység is. Szászfenesen a milliomosok és a panelrengeteg árnyékában a roma telepen három évtizede élnek mélyszegénységben családok. Így amennyiben az építkezési hulladéknak helyet is találnának, akkor is szükség lesz Hartel szerint arra, hogy a probléma gyökerét is orvosolják és szociális támogatást nyújtsanak ezeknek az embereknek a helyzetére.



„Vannak hivatalnokok, akik ezért felelősséggel tartoznak. Nem tudom, ők ezt hogyan tudják elviselni, mert nehéz nem észrevenni azt a szociális helyzetet, amiben ezek az emberek élnek nem messze tőlünk” – hangsúlyozta.

A Szamos védelme szerinte a közösség támogatásával kezdődik. Akkor válhat ugyanis működőképessé, ha a közösség ki tud állni a tiszta vizű folyó mellett, mert elkötelezett. Azoktól azonban nem lehet elvárni, hogy a tiszta folyóra gondoljanak, akiknek a napi betevőjük sincs meg. Bár elutasítja ezt a jelenséget, azonban szerinte észre kell venni, hogy léteznek olyan kulturális szintek, ahol az emberek inkább felvállalják azt, hogy ártanak a természetnek például azzal, hogy a szemetet a Szamosba öntik, mintsem megkeressék a szemétlerakót, körülményes módon eljuttassák oda a hulladékot és adott esetben még rá is fizessenek a környezetbarát megoldásért.

Fotó: Szakáts István. A felvétel nem a riport idején, hanem 2019-ben készült. Ezt a helyszínt már csak vízi úton lehet megközelíteniFotó: Szakáts István. A felvétel nem a riport idején, hanem 2019-ben készült. Ezt a helyszínt már csak vízi úton lehet megközelíteni


Hartel szerint a társadalom mikrorészeinek önszerveződése azonban fontos szerepet játszhat a történetben, hisz azt is látjuk, hogy amennyiben az emberek, akár tömbház szintjén össze tudnak fogni és a fölös hulladék elhelyezését megoldják közösen, akkor az nagyon sokat nyom a latban.

Más esetekben viszont a politikai vezetőknek kell tenniük a dolgukat és felvállalják azt, hogy valóban foglalkoznak a szociális kérdésekkel, különben a nyomor növekszik és kihat a település életére.

„Az egész történetben az a szomorú, hogy egy dolgon múlik, az akaraton. Nem a pénz hiánya a probléma az önkormányzatok és kormány részéről, hanem az, hogy a nehéz szociális helyzetben lévők pártpolitikai szempontból nem fontosak. Tehetünk a Szamosra bármit, hogy kifogja azt a sok szemetet, viszont a gazdasági és szociális krízissel a nyomor nő és a problémák sokasodnak, és nagyon sok mindent lehetne tenni, hogy jobb legyen a közösségnek, mert itt nemcsak a szemét a tét, hanem ezeknek az embereknek a jövője is. Márpedig a tájnak és ennek a társadalmi rétegnek közös a jövője” – mondta Hartel.

Fotó: Szakáts István. A felvétel nem a riport idején, hanem 2019-ben készült. Ezt a helyszínt már csak vízi úton lehet megközelíteniFotó: Szakáts István. A felvétel nem a riport idején, hanem 2019-ben készült. Ezt a helyszínt már csak vízi úton lehet megközelíteni


A Szamos szennyezésének csökkentése érdekében a környezetvédők bicikli és sétáló utakat javasolnak

Hartel Tibor ökológus, illetve Adrian Dohotaru és Szakács István aktivisták az utóbbi időkben számos tiltakozást, demonstrációt és tüntetést szerveztek környezetvédelmi témákban. Ezek közé sorolható a Hója erdő védelme és a Szamos folyó kitakarítása is.



Adrian Dohotaru, az SOS Civil Kezdeményezés Csoport elnökeként a Transindexnek elmondta, novemberben arra kérték a hatóságot, hogy takarítsák ki a Szamost, de ez a rendszerszintű problémák miatt nem volt teljes körű.

Környezetvédő egyesületével 2022-ben így egyrészt azt javasolták 6 leginkább érintett önkormányzatnak (Kolozsvár, Szászfenes, Gyalu, Apahida, Zsuk és Bonchida), hogy szervezzenek közösen tavaszi nagytakarítást a Szamoson. Ezen kívül kolozsvári partnerszervezeteikkel most azon dolgoznak, hogy az önkormányzatok létrehozzák az ország leghosszabb biciklis és gyalogos útját is, ami Dohotaru szerint valamelyest el fogja tántorítani azokat, akik az útvonalak mentén szemetelnének.

Hogyha tetszett a cikk és olvasnál még hasonlókat, légy te is a havi rendszeres támogatónk, és segíts abban, hogy a Transindex fenn tudjon fennmaradni és minőségi tartalmat nyújtson neked is! Köszönjük!

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Régi oldal >