2022. május 24. keddEszter, Eliza
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Magyar kutató munkája segíthet jobban megérteni a rákot, és utat nyitni akár a vele szembeni rezisztencia felé

Tőkés Hunor Tőkés Hunor 2022. január 13. 17:49, utolsó frissítés: 2022. január 17. 12:51

Először vizsgálták meg közel kétszáz emlősfajon, hogy milyen tényezők befolyásolhatják a daganatos megbetegedések kialakulását. A Nature-ben publikált tanulmány első, magyar szerzőjével beszélgettünk.


Vincze Orsolya evolúcióbiológus az emlősöknél tapasztalt rákos megbetegedések hátteréről közölt tanulmányt az egyik legrangosabb és legismertebb tudományos folyóiratban. A Nature-ben publikált tanulmányban szerzőként helyet kapni már önmagában is kiemelkedő eredménynek számít, a nemzetközi kutatócsapat egyetlen magyar tagja azonban nemcsak részese a tanulmánynak, hanem – mint arról mi is beszámoltunk – első szerzőjeként jelenik meg.

Vincze Orsolya, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének kutatója szerzőtársaival együtt 191 faj mintegy 110 148 – dokumentált kórtörténettel rendelkező – egyedének adatait dolgozta fel a mintában. Mindezt abban a kontextusban, hogy bár régóta ismert tény, hogy a rák nem csak az emberi fajt fenyegeti, a humán kutatásokkal ellentétben az emlősöknél csak keveset tudtunk még arról, hogy milyen mértékben vannak kitéve a daganatos megbetegedéseknek. Ugyanis a súlyos betegségben szenvedő, vadon élő állatok állapotának nyomon követését megnehezíti, hogy legyengülésükkor könnyen a ragadozók zsákmányává válhatnak. A tanulmány szerzői azonban az adathiány áthidalására az állatkerti emlősöket vették alapul. Az így kapott információk hatalmas lépésnek számítanak az állatok daganatos megbetegedése kockázatának vizsgálatában, mivel ezzel utat nyitottak számos további kutatás felé is.

Hogyan kezdtetek bele a rákkutatásba, és mint a nemzetközi csapat egyetlen magyar tagja, te hogyan csatlakoztál?

-

A román oktatási minisztérium programja révén 2018-ban egy daganatos megbetegedésekkel foglalkozó francia kutatócsoporthoz csatlakozhattam. Ekkor figyeltem fel arra, hogy mennyire izgalmas és alulkutatott terület az emlősök daganatos megbetegedése, pedig vannak olyan állatkertből származó adatok, amelyek rendelkezésre állhatnak. A francia kutatócsoporttal így kezdtük el az együttműködést abban is, hogy a különböző állatkertek adatait összegyűjtsük, majd kielemezzük. Ehhez több nemzetközi kutatóval is felvettük a kapcsolatot, akiknek egy része az állatkerti adatbázisok feldolgozásában segített, mások az állatok öregedésének és daganatos betegségeinek alapvető ismeretanyagát hozták. Egy elég nagy kutatócsapat állt össze a végére.

Biológus körökben mekkora jelentőséggel bír, ha valaki hozzátok hasonlóan a Nature-ben publikál? És mivel jár?

- Biológus körökben ritka, hogy valaki a Nature-ben publikáljon, főleg szupraindividuális biológia témakörben, ami azt jelenti, hogy nem molekuláris és genetikai folyamatokat kutatunk, hanem egyedi vagy fajok közötti varianciát vizsgáljuk. Ennek köszönhetően a most megjelent tanulmány óriási presztízzsel is jár, a legtöbb tudományos körben nagy elismeréssel nézik. Tudományos pályázatok esetében pedig nagyon megnöveli a nyertes tenderek esélyét, főleg az első szerző esetében, aki jellemzően a tanulmány oroszlánrészét végzi.

Ez végül is azt is jelenti, hogy kinyíltak előtted a lehetőségek a nemzetközi kutatói színtéren?

- A nemzetközi kollaborációkban eddig sem volt hiány, de az biztos, hogy a publikációnk óta megnőtt az érdeklődés a kutatásaim iránt, és számos nagy nevű kutatótól kaptam megkeresést arra, hogy a továbbiakban együtt dolgozzunk a témán, egy-egy kérdés vizsgálatában. Sokakat érdekel ugyanis a daganatos megbetegedés, akár fiziológiai, akár életmód, akár orvoslás szempontjából. A munkát nyilván folytatni szeretném, ez a publikáció pedig nagyban hozzá is járulhat ehhez, mert reménykedünk benne, hogy ezek után könnyebben fogunk pályázatokat nyerni a témára, ezáltal forrásokat előteremteni a további munkafolyamatok finanszírozására.

Forrás: V.O. Facebook-oldalForrás: V.O. Facebook-oldal


Mi az, ami evolúciókutatóként általánosságban elmondható a daganatokról, ha folyamatában szemléljük a betegség kialakulásának kockázatát?

- Együtt kell éljünk és meg kell barátkozzunk a gondolattal, hogy a rákos megbetegedések velünk maradnak, sőt egyre gyakoribbak lesznek, minél jobban növekszik az emberek várható élettartama. Az ugyan elképzelhető, sőt mondhatni előrevetíthető, hogy egyre hatékonyabb gyógymódokat és egyre jobb és koraibb diagnosztikát fejleszt majd ki az orvostudomány. Ezeknek köszönhetően idővel várhatóan kevesebben halnak majd bele a daganatos megbetegedéseikbe, de teljes mértékben nem fogunk tudni megszabadulni a lehetőségétől. Sokan ezért úgy is fogalmaznak, hogy daganata mindenkinek lesz, a kérdés csak az, hogy pontosan mikor és milyen intenzitással jelentkezik. Sok esetben ugyanis a daganat vagy a daganatot megelőző szöveti elváltozások jelen vannak a szervezetünkben, de ezeket nem diagnosztizálják, mert nem alakítanak ki áttétet, vagy nem okoznak látványos tüneteket és elváltozásokat.

Másképp kellene gondolnunk a rákos megbetegedésekre?

- A daganatképződési folyamatok minden élőlény működésének szerves részét képezik. Az evolúció az emberi szerveztet a 200 évvel ezelőtti átlagéletkor megélésére tökéletesítette (40-50 év). Ezt a feladatát pedig az emberi test teljesíti is, mert 45 év alatt nagyon ritka a daganat. A diagnosztizált daganatok kevesebb mint 2 százaléka érint 40 évnél fiatalabb embert. Idős korban (főleg 50 év felett) viszont hirtelen emelkedik a daganatok megjelenésének a kockázata. Ennek egyik eleme, hogy alig 100 éve kezdett el drasztikusan emelkedni a várható élettartam, tehát az evolúciónak esélye sem volt védő mechanizmusok kialakítására. Másrészt, az evolúció ereje alapvetően is csökken idős korban, hiszen az evolúció alapköve az szaporodás, melyen a legtöbben már túlestek, mire a daganatos megbetegedésekre fény derül. Így a természetes szelekció már kevésbé hatékony a rezisztens egyedek kiválogatására.

A kutatás során azt vizsgáltátok, hogy milyen tényezők befolyásolhatják a daganatos megbetegedések kialakulásának kockázatát. Milyen eredményekre jutottatok?

- A legfőbb kérdésünk az volt, hogy egyáltalán milyen a daganatos kockázat az emlősök körében, mert rettenetesen keveset lehet erről tudni. Van némi adat, de nem lehet tudni az állatok korát, a daganatos megbetegedés előfordulásának arányát, tehát az első nagy lépés az volt, hogy jó minőségű adatokat szerezzünk, annyi állatfajról, amennyiről csak tudunk. Módszertanilag tehát egyedülálló a mi kutatásunk, mert 191 emlősfajról sikerült adatokat szereznünk, tényleg elsőként a világon. Az adathiányt állatkerti állatok ismérveivel sikerült áthidalnunk. Így pedig kimutattuk, hogy a daganatos megbetegedések széles körben elterjedtek, hisz szinte minden emlős esetében jelen vannak. Különböző állatfajok esetében pedig nagyon nagy gyakorisággal fordulhat elő a betegség. Olyan fajok is vannak, ahol az egyedek több mint 50 százaléka rákban pusztul el az állatkertekben. Ez rávilágít arra, hogy a daganat nemcsak az embernél, hanem az állatoknál is vezető halálok. Ezért is fontos pontosan tudni, hogy milyen gyakran fordul elő a daganat és mely állatfajok a legérzékenyebbek rá, és mi befolyásolja a daganatos kockázatokat.

A daganatos megbetegedések esetében úgy tűnik, a ragadozók a leginkább érintettek, amíg a patás állatok a legkevésbé hajlamosak a rákos sejtek kialakítására. Forrás: Nature.com (https://www.nature.com/articles/s41586-021-04224-5/figures/4)A daganatos megbetegedések esetében úgy tűnik, a ragadozók a leginkább érintettek, amíg a patás állatok a legkevésbé hajlamosak a rákos sejtek kialakítására. Forrás: Nature.com (https://www.nature.com/articles/s41586-021-04224-5/figures/4)


Melyek azok a tényezők, amelyek növelik a daganat kockázatát?

- A kutatás kimutatta azt, hogy a fajok esetében a daganatos megbetegedés nem véletlenszerűen alakul ki az állatok törzsfája mentén. Azt mutattuk meg, hogy a patás állatoknál nagyon ritka a daganat, amíg a ragadozó emlősök körében kivételesen magas. Ezt a mintázatot az állatok étrendjével is kapcsolatba hoztuk. Így tudjuk, hogy a húsevő állatok, ezek közül is leginkább a más emlősöket fogyasztó fajok esetében jelentősen nagyobb a daganatkockázat, mint más étrenddel rendelkező emlősállatok körében.

Az állatkerti és a vadon élő állatok eltérő életmóddal rendelkeznek, amibe az étkezési szokás is beletartoznak, kérdés, hogy ezt a különbséget hogyan tudtátok kiküszöbölni?

- Nyilván megbízhatóság tekintetében figyelembe kell venni, hogy ez egy előzetes és nagyon alap kutatásnak számít. Tudjuk, hogy a hús fogyasztása embereknél okozhat daganatos betegséget, és a növényi rostmentes, húsban gazdag (főleg vörös vagy feldogozott hús) ételek fogyasztása ezt fokozza. Hogy az állatok esetében is így történik, azt a kutatás részben megerősíti, viszont még további és részletekbe menő vizsgálatokra van szükség, hogy ezt az összefüggést ténylegesen bebizonyítsuk.

Nagyon sok tényező magyarázhatja ugyanis ezt a mintázatot. Elképzelhető, hogy egyszerűen a fogságban tartott állatok esetében, a környezeti sajátosságok és a leszűkült mozgástér miatt (pl. a ragadozó emlősök jellemzően nagyon keveset mozognak fogságban a patásokhoz képest) nő meg a daganat kockázata. Hisz az emberek esetében is tudjuk, hogy azok, akik nem mozognak, kiszolgáltatottabbak a betegségnek. Ugyanakkor ennek oka az elfogyasztott hús minősége is lehet, amelyekben lehetnek karcinogén vírusok. Ilyen vírusok ritkák embereknél, mert jellemzően nem fogyasztunk nyers hústermékeket, de nem példátlanok. A szarvasmarha-leukémiavírust elkaphatjuk, ha nyers marhahúst vagy nyers tejet fogyasztunk. Ezek a fertőzések jellemzően nem produkálnak tüneteket, de hosszú távon növelik az emlődaganat kockázatát. A nyers húst fogyasztó emlősök fokozottan ki lehetnek téve az ehhez hasonló vírusoknak.

Az emlősök rákos halálozási kockázata az étrendbeli különbségek függvényében. Forrás: Nature.com (https://www.nature.com/articles/s41586-021-04224-5/figures/2)Az emlősök rákos halálozási kockázata az étrendbeli különbségek függvényében. Forrás: Nature.com (https://www.nature.com/articles/s41586-021-04224-5/figures/2)


Hogyan tudjátok majd még részletesebben megvizsgálni ezt a kérdést?

- Épp azon dolgozunk, hogy hozzáférjünk ahhoz a sokkal részletesebb állatkerti adatbázishoz, amely a kutatásunk első fázisában még elérhetetlennek bizonyult. Most viszont engedélyezték, hogy a kutatás kibővítéséhez ezeket is felhasználjuk. Ebből tudni fogjuk azt is, hogy pontosan milyen daganatok alakultak ki egyes állatfajoknál. Az emésztőrendszeri daganatok számából pedig következtetni lehet majd, hogy a húsfogyasztás mennyire tényező az állatvilágban. Ugyanakkor tudunk adatokat gyűjteni arról is, hogy az állatkertben adott táplálék mennyire tükrözi az állatok természetes étrendjét.

Továbbá természetesen igyekszünk majd a lehető legtöbb adatot begyűjteni vadon élő állatok esetében is. Ehhez természetvédelmi szervezetekkel dolgozunk majd együtt, amelyek évtizedekre visszamenőleg rendelkeznek elpusztult állatok tetemének laboratóriumi vizsgálati eredményével. Ilyen adatokat szeretnénk most begyűjteni, összesíteni és feldolgozni.

Forrás: V.O. Facebook-oldalForrás: V.O. Facebook-oldal


Említetted te is, hogy régóta ismert tény, hogy az emberek táplálkozásának módja befolyásolja a rákos megbetegedés kialakulásának kockázatát. Ha maga a kutatás nem is tér ki erre, azonban evolúcióbiológusként te hogyan látod, mennyire vonatkoztathatóak a kapott eredmények az emberre?

- Emberi tekintetben egészen más ennek a kutatásnak a hozadéka, hiszen az embereknél minden évben rengeteg energia, pénz és munkaidőt fektetnek be a daganatok jobb megértését, illetve szűrését és kezelését célzó vizsgálatokba.

Az emberi daganatok kutatóinak ezért a mi kutatásunkhoz hasonló, széles skálájú, áttekintő vizsgálat kevés releváns és azonnal felhasználható információt tud biztosítani. Az emberek számára olyan tekintetben releváns, hogy rávilágít a különböző állatfajok nagy mértékben eltérő daganatos kockázatára, és arra, hogy vannak olyan fajok, amelyek rendkívül rezisztensek a daganatokra. Ezeket a fajokat, ha összehasonlítjuk az emberrel és az embernél tapasztalt molekuláris és sejtes mechanizmusokkal, akkor találhatunk olyan alkalmazkodásokat, evolúciós adaptációkat, amelyek természetes módon ki tudják szűrni a daganatos hajlamú sejteket és megakadályozzák a rák kialakulását. Ezeket pedig hosszú távon fel lehetne használni akár a gyógyászatban is.

Kutatásunk ugyanakkor segíthet kiszűrni további olyan fajokat és ezáltal mechanizmusokat, amelyek daganatos betegségekkel szembeni rezisztenciát képesek biztosítani. Minél több ilyet ismerünk, annál valószínűbb, hogy találunk olyat, ami embereknél is alkalmazható lesz, és ki tudja váltani a kemoterápiát, amely rettenetesen destruktív gyógymód és sok esetben nem is működik tökéletesen.

A daganatos betegségek kezelésében már láthatunk új típusú megoldásokat a nemzetközi színtéren?

- A daganatot sok esetben úgy emlegetjük, mint a mutációkat okozó tényezők (dohányzás, környezetszennyezés, alkoholfogyasztás stb.) következménye. Azonban már azt is tudjuk, hogy nem feltétlenül kellenek ilyen karcinogének ahhoz, hogy mutációk alakuljanak ki a szervezetünkben. Az életünk során ugyanis a sejtek folyamatosan cserélődnek bennünk, és minél öregebbek vagyunk, annál nagyobb a lehetősége, hogy olyan mutációk is kialakuljanak, amelyek daganatos megbetegedést idézhetnek elő. Ez azért van, mert minden egyes sejtosztódáskor lemásolódig a teljes DNS-ünk, ha pedig hiba történik és az fixálódik a DNS-ben, akkor kibillentheti a sejteket a megszokott szerepükből, és elkezdhetnek fék nélkül osztódni és rákos daganatokat kialakítani.

Ami jelenleg nagyon új és ígéretes kezelési mód, az az immunterápia, ahol személyre szabottan az immunsejteket tanítják meg arra, hogy felismerje a daganatos sejteket. Lehet, hogy 20-30 éven belül sokak számára elérhető lesz, jelen pillanatban azonban rettenetesen drága és sok munkát, energiát igényel egy páciens gyógyítása is, ezért sajnos nem érhető el mindenki számára.

Hogyha tetszett a cikk és olvasnál még hasonlókat, légy te is a havi rendszeres támogatónk, és segíts abban, hogy a Transindex fenn tudjon maradni és minőségi tartalmat nyújtson neked is! Köszönjük!

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Régi oldal >