2020. május 29. péntekMagdolna
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A Romániában található fás legelők helyzetét vizsgálták a BBTE Földrajz Karának kutatói

2020. április 30. 14:09, utolsó frissítés: 14:09

A BBTE Földrajz Karának két munkatársa, Gabriela-Alina Mureșan és Benedek József, valamint a Román Akadémia kolozsvári Földrajzi Intézetének kutatója, Magdalena Drăgan azt vizsgálták, hogy a hazai hegyi fás legelők használatát milyen törvények szabályozzák a rendszerváltás óta, és hogy e gazdasági, rekreációs, ökológiai és esztétikai szempontból egyaránt értékes tájak jogi besorolása milyen összefüggésben áll a fakitermelés mértékével, tájékoztat az intézmény közleménye.

A tanulmány a Journal of Land Use Science c. folyóiratban jelent meg. A közlemény szerint a hegyi fás legelők olyan tájak, amelyeket rendszerint állatok legeltetésére használnak. Különlegességük abban áll, hogy e területeket eltérő sűrűségben fák borítják.

Az Országos Erdőállomány Adattár (Inventarul Forestier Național) 2012-es, légifelvételek alapján végzett adatolása szerint Romániában megközelítőleg 700 000 hektárral több erdős terület van, mint amennyi a Nemzeti Erdőalap (Fondul Forestier Național) nyilvántartásában szerepel. A WWF (World Wildlife Fund) Románia szerint ennek a különbözetnek mintegy felét, nagyjából 350 000 hektárt olyan erdős legelők tesznek ki, amelyek nem erdőként szerepelnek a nemzeti nyilvántartásokban.

Mivel a fás legelők java mezőgazdasági területnek minősül, ezek használatára elsősorban nem az erdészeti, hanem a hazai mezőgazdasági törvények, valamint az EU-s Közös Agrárpolitika szabályozásai vonatkoznak.

Ezen szabályozások keretében működik az az állami támogatásrendszer is, amely arra ösztönzi a legelők birtokosait, hogy a területeiket tisztítsák meg az összefüggő cserjés, bokros foltoktól, a fák sűrűségét pedig lehetőleg korlátozzák. Jóllehet, a fás legelők növényzetének kitermelésére néhány erdészeti szabály is érvényes, ezek jóval megengedőbbek, mint a Nemzeti Erdőalapban szereplő erdőkre vonatkozók, a fás legelőkön például egyetlen törvény sem tiltja a nagy területen végzett tarvágásokat.

Romániában a fás legelők általában a közbirtokosságok tulajdonai, ebből fakadóan mind a helyi hatóságok, mind pedig a vidéki közösségek tagjai igényt formálnak ezen területek változatos erőforrásaira, illetve ökoszisztéma-szolgáltatásaira. Ennek következtében a fás legelők faállománya sokkal inkább ki van szolgáltatva a faanyag törvényes és törvénytelen kitermelésének egyaránt, mint a Nemzeti Erdőalap nyilvántartásában szereplő erdők. Érintett szakemberekkel és helyi döntéshozókkal készített interjúk alapján az derült ki, hogy három főbb okból vágják ki a fákat ezeken a területeken: 1.) a legelők területének növelését és az agrártámogatások megszerzését célzandó; 2.) kereskedelmi megfontolásból, illetve 3.) a helyi közösségek szükségleteinek fedezése érdekében (fűtés, építkezés, hagyományos mesterségek).

A szürke harántvonalakkal satírozott részek jól mutatják, hogy 1990 és 2012 között mennyi erdő tűnt el a Reketó községhez tartozó területekről. Fotó: tandfonline.comA szürke harántvonalakkal satírozott részek jól mutatják, hogy 1990 és 2012 között mennyi erdő tűnt el a Reketó községhez tartozó területekről. Fotó: tandfonline.com


A kutatócsoport egy konkrét település, a Kolozs megyei Reketó község példáján érzékelteti a hegyi fás legelők pusztulásának mértékét. Műholdfelvételek elemzése alapján kimutatták, hogy 1990 és 2012 között 16 377 hektárnyi, a községhez tartozó erdős terület változott cserjéssé a fakitermelés nyomán. Ez a változás 26%-ban olyan közbirtokossági területeken történt, amelyek kívül estek a Nemzeti Erdőalap nyilvántartásán. 2002 óta évente legkevesebb 3000 hektárnyi (2002), legtöbb 20 330 hektárnyi (2016) fás legelő vált kopárrá.

A tanulmány egy igen fontos problémára hívja fel a figyelmet: a kilencvenes évek kezdete óta Romániában úgy veszítünk el biológiai és ökológiai értelemben egyaránt erdőnek minősülő területeket, hogy ezekről a veszteségekről még csak nem is tudunk, hiszen hiányukat egyetlen hivatalos, állami nyilvántartás sem „könyveli”. A tanulmány teljes terjedelmében ITT olvasható. (közlemény)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Régi oldal >